Villanyszerelők Lapja

A tető éghetőségének meghatározása

a villámvédelmi kockázatkezelés során

2017. június 7. | Kruppa Attila |  1177 | |

A tető éghetőségének meghatározása

A villámvédelmi kockázat nagyságát döntően befolyásolja, ezért a kockázatkezelés egyik legfontosabb paramétere a „tető éghetősége”. Fontossága ellenére az MSZ EN 62305-2 gyakorlatilag semmit nem ír arról, hogy mit is kellene a „tető” és az „éghető tető” alatt érteni. Cikkünkben ezt a kérdést járjuk körül a nemrég megjelent, a www.obovikop.hu oldalról szabadon letölthető Villámvédelmi kockázatkezelés című elektronikus kézikönyv alapján.

Kockázatkezelési paraméterek

A kockázatkezelési paraméterek az építményeknek olyan jellemzői, amelyek az MSZ EN 62305 szabványra és egyéb szakmai anyagokra (pl. a Villamos TvMI-re) támaszkodva számszerűsíthetők annak érdekében, hogy a kockázatszámítások elvégezhetők legyenek. A több tucatnyi paraméter értékének meghatározását az MSZ EN 62305-2 mellékletei tartalmazzák. Azonban bármennyire részletesnek tűnik is a szabvány, a paraméterekhez fűzött leírások gyakran elégtelennek, sőt ellentmondásosnak bizonyulnak ahhoz, hogy az értékeket megalapozottan lehessen kiválasztani. Bonyolítja ezt a helyzetet, hogy az értékadásnál nemcsak a különböző paraméterek logikai kapcsolatára kellene tekintettel lenni, hanem arra is, hogy – a villámvédelem tűzvédelmi vonatkozásai miatt – a villámvédelem (európai) és a tűzvédelem (hazai) szempontrendszere összhangban legyen. Ez annál is inkább kívánatos lenne, mert ilyen módon a kockázatkezelés a társtervezők (építész, tűzvédelmi tervező) adatszolgáltatására támaszkodhatna.

A „tető éghetősége” paraméter tulajdonképp a kockázatkezelés orvosi lova, amely jól szimbolizálja az említett problémákat. A gondok már akkor jelentkeznek, amikor a „tető” fogalmát szeretnénk meghatározni, és folytatódnak, amikor szembesülünk azzal, hogy a tető általában nem egy homogén szerkezet, sem vertikálisan (egy adott ponton, függőleges metszetében vizsgálva), sem horizontálisan (az építmény különböző részei felett vizsgálva). Az sem lebecsülendő nehézség, hogy amennyiben a tetőt éghetőnek feltételezzük – próbálván magunkat kímélni az időt rabló kutakodástól –, a kockázatkezelés végeredményeként többnyire olyan villámvédelmi fokozatú LPS kivitelezése szükséges, aminek a megrendelő csak ritkán örül, és ami szakmailag is nehezen indokolható.

A most megjelent kézikönyv mindezeket szem előtt tartva nyújt segítséget a kockázatkezelési paraméterek, köztük a tető éghetőségének meghatározására annak érdekében, hogy a villámvédelmi kockázatkezelések egységesebbek, átgondoltabbak lehessenek. 

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

MéretezésVédelemVillámvédelem

Kapcsolódó