A tető éghetőségének meghatározása
a villámvédelmi kockázatkezelés során
2017/6. lapszám | Kruppa Attila | 2723 |
Figylem! Ez a cikk 8 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A villámvédelmi kockázat nagyságát döntően befolyásolja, ezért a kockázatkezelés egyik legfontosabb paramétere a „tető éghetősége”. Fontossága ellenére az MSZ EN 62305-2 gyakorlatilag semmit nem ír arról, hogy mit is kellene a „tető” és az „éghető tető” alatt érteni. Cikkünkben ezt a kérdést járjuk körül a nemrég megjelent, a www.obovikop.hu oldalról szabadon letölthető Villámvédelmi kockázatkezelés című elektronikus kézikönyv alapján.
Kockázatkezelési paraméterek
A kockázatkezelési paraméterek az építményeknek olyan jellemzői, amelyek az MSZ EN 62305 szabványra és egyéb szakmai anyagokra (pl. a Villamos TvMI-re) támaszkodva számszerűsíthetők annak érdekében, hogy a kockázatszámítások elvégezhetők legyenek. A több tucatnyi paraméter értékének meghatározását az MSZ EN 62305-2 mellékletei tartalmazzák. Azonban bármennyire részletesnek tűnik is a szabvány, a paraméterekhez fűzött leírások gyakran elégtelennek, sőt ellentmondásosnak bizonyulnak ahhoz, hogy az értékeket megalapozottan lehessen kiválasztani. Bonyolítja ezt a helyzetet, hogy az értékadásnál nemcsak a különböző paraméterek logikai kapcsolatára kellene tekintettel lenni, hanem arra is, hogy – a villámvédelem tűzvédelmi vonatkozásai miatt – a villámvédelem (európai) és a tűzvédelem (hazai) szempontrendszere összhangban legyen. Ez annál is inkább kívánatos lenne, mert ilyen módon a kockázatkezelés a társtervezők (építész, tűzvédelmi tervező) adatszolgáltatására támaszkodhatna.
A „tető éghetősége” paraméter tulajdonképp a kockázatkezelés orvosi lova, amely jól szimbolizálja az említett problémákat. A gondok már akkor jelentkeznek, amikor a „tető” fogalmát szeretnénk meghatározni, és folytatódnak, amikor szembesülünk azzal, hogy a tető általában nem egy homogén szerkezet, sem vertikálisan (egy adott ponton, függőleges metszetében vizsgálva), sem horizontálisan (az építmény különböző részei felett vizsgálva). Az sem lebecsülendő nehézség, hogy amennyiben a tetőt éghetőnek feltételezzük – próbálván magunkat kímélni az időt rabló kutakodástól –, a kockázatkezelés végeredményeként többnyire olyan villámvédelmi fokozatú LPS kivitelezése szükséges, aminek a megrendelő csak ritkán örül, és ami szakmailag is nehezen indokolható.
A most megjelent kézikönyv mindezeket szem előtt tartva nyújt segítséget a kockázatkezelési paraméterek, köztük a tető éghetőségének meghatározására annak érdekében, hogy a villámvédelmi kockázatkezelések egységesebbek, átgondoltabbak lehessenek.
A cikk még 8 776 karakternyi szöveget tartalmaz.
A teljes cikket bejelentkezés után olvashatja el,
ha ön előfizetőnk vagy megvásárolta a cikket vagy a lapszámot.
Ha van előfizetése, vagy már megvásárolta ezt a tartalmat, itt tud bejelentkezni.
Elolvasná ezt a cikket, de nem előfizetőnk?
950 Ft-ért online bankkártyás fizetéssel, megvásárolhatja és azonnal elolvashatja. A megvásárolt cikkhez a későbbiekben is korlátozás nélkül hozzáférhet. Legyen előfizetőnk és minden tartalmunkat korlátozás nélkül elolvashatja!
Csak ezt a lapszámot vásárolná meg?
1950 Ft-ért online bankkártyás fizetéssel, azonnal megvásárolhatja a lapszámot, amelyben ez a cikk olvasható, ezzel hozzáférést kap a szám összes cikkéhez, amit pdf formátumban le is tölthet.
Legyen ön is előfizetőnk!
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. Válasszon papíralapú vagy digitális előfizetést! Előfizetőink korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is.
