230 V-os LED dimmerek
2014/4. lapszám | Porempovics József | 4398 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A világításra használt LED-es fényforrások (köznapi nevén LED izzók, égők, körték stb.) megjelenésekor ezek fényerőszabályozása még kicsit viccesnek tűnt, hiszen teljesítményükben elmaradtak a hagyományos fényforrásoktól – nem igazán volt szükség lejjebb venni a fényerősséget.
A LED technológia felgyorsult fejlődése ma már a szemünk előtt zajlik, életünk szinte minden területén találkozunk a LED világítások valamelyik újdonságával, és már nem csak energiatakarékossága miatt használjuk, hanem könnyebb kezelhetősége és dekoratív lehetőségei miatt is.
A LED, mint fénykibocsátó dióda (Light Emitting Diode) egy elektronikai eszköz, melynek fejlesztése a felhasználási igényeknek megfelelően az egyre nagyobb teljesítmények elérése felé tart. A LED-chipek világításra történő alkalmazásának legnagyobb problémája a termelt hő elvezetése, leadása a környezet felé. A kezdeti normál DIP és SMD LED-ek még nem rendelkeztek hőt elvezető megoldásokkal, de az újabb SMD-k már fémtalpra vannak gyártva. Megjelentek a High Power, COB, MCOB LED-ek, melyek hőleadó felületükkel már önmagukban megoldják a hőelvezetés problémájának egy komoly részét, így egyre jobb tulajdonságokkal bíró LED-izzókat fejlesztenek a gyártók. A fényerősség növekedésével együtt megjelentek a szabályozható elektronikával gyártott LED-fényforrások is, ami magával hozta a szabályozás igényét, létjogosultságát is, ezért néhány gyártó termékpalettáján már évekkel ezelőtt megjelentek LED-fényforrásdimmerek.
A LED egy dióda, ami nyitóirányú egyenfeszültséget igényel ahhoz, hogy fényt tudjon kibocsátani, ezért minden LED-fényforrás valamilyen feszültségcsökkentő és áramkorlátozó elektronikát tartalmaz. A szabályozhatóságot is ez az elektronika határozza meg, ezért fényerőszabályozásra elsősorban azok a LED-fényforrások használhatók, melyek adatlapján (dobozán) ez fel van tüntetve, illetve nincs áthúzva a szabályozó szimbólum. A LED-ek nyitóirányú egyenfeszültség- igénye miatt a LED-ek fényáram-szabályozó elektronikáinál általában nem a hagyományos, fázisszöghasításos módszert alkalmazzák, hanem impulzusszélesség-modulációt (PWM).
A fázisszöghasításos módszer hátránya ebben az esetben, hogy a kimenetre – ami általában triak – kapcsolt feszültség a bejövő szinuszos hálózati feszültség nullátmenethez képest kivágott része, ezért leszabályozáskor egyre csökken a kiadott feszültség csúcsértéke és átlagértéke is. A LED-fényforrás így nem szabályozható a teljes tartományában, ami elsősorban a lefelé szabályozáskor jelentkezik – viszonylag nagy fényerőnél egyszerűen kikapcsol az izzó. PWM szabályozásnál ez a jelenség nem fordul elő, mivel a kiadott impulzusok amplitúdója mindig elegendően nagy a diódák nyitásához és az elektronika meghajtásához, ezért egészen halvány fényerőre is le lehet szabályozni az izzót.
A LED-fényforrások szabályozóinál feltétlenül javasolt a szabályozó és a kiválasztott szabályozható fényforrás közötti együttműködés tesztelése, mielőtt kiépítésre kerülnek a világítási körök, főleg az, hogy hány LED-fényforrást képes szabályozni az eszköz. Ugyanis nem elegendő betartani a szabályozó terhelhetőségét (a szabályozó teljesítménye osztva LED-égők teljesítményével nem egyenlő a beköthető LED-ek számával), mert a LED-fényforrások elektronikái, mint impedanciák, párhuzamosan kapcsolódnak a szabályozó kimenetére. Előfordulhat, hogy kisebb teljesítményű LED-lámpából kevesebbet lehet szabályozni egy adott dimmerrel, mint egy másik gyártó nagyobb teljesítményű izzójából. Egy gyakorlati példa, hogy egy gyártó 7 W-os fényforrásából 3 darabot lehetett szabályozni egy dimmerrel, míg ugyanazzal a dimmerrel másik gyártó 4 W-os izzójából 21 darabot.
