Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző lapszámban megjelent cikkem folytatását az akadályvilágító lámpatestek fejlődésének rövid ismertetésével kezdem.
Akár a világítástechnika egyéb területein, úgy az akadályvilágítás korábbi időszakaiban is a lámpatestek izzószálas világítótesttel működtek, azok minden előnyével és hátrányával. Az előnyük az olcsó előállítási költség, amely igaz mind az izzóra, mind a lámpatestre. A hátrányuk pedig a kis fényhasznosítás, a viszonylag magas energiafelhasználás, valamint a rövid élettartam, amely kb. 1000 óra, ami ezen a területen igen előnytelen, mivel a világító berendezések felhasználási helye nehezen megközelíthető, és az izzócseréhez speciális alpin vizsgával rendelkező villanyszerelő szakemberek szükségesek.
Értelemszerűen, a sűrű világítótestcsere jelentősen megnöveli a karbantartási költségeket, vagy ami még szomorúbb, a világító eszközök elhanyagolása miatt az akadályvilágítás hiányos vagy nem is működik. A speciálisan erre a területre kifejlesztett izzószálas világítótestek üzemideje jelentősen jobb, kb. 8000 óra, de a fenti hátrányok ezeknél a modelleknél is megtalálhatók. Az izzószálas akadályvilágító lámpatestek a világ számos helyén a mai napig használatosak, ám itt kell megjegyeznünk, hogy az Európai Unióban az izzószálas lámpákat fokozatosan vonják ki a forgalomból, így használatuk a jövőben nem lehetséges.
A légi akadályvilágítási feladatok megoldására használatosak még kompakt fénycsöves, neoncsöves, xenon stb. világítótesttel rendelkező lámpák is. Előnyük a kedvezőbb fényhasznosítás, a hosszabb élettartam, hátrányuk a viszonylag bonyolultabb és drágább lámpa- és világítótest (pl. neon lámpatest, 1000 V-os működtető feszültség előállítása a lámpatestben), a szintén korlátozott élettartam és a magasabb beszerzési ár.
1. kép: LED-es lámpatestek fejlődése (közepes intenzitású „dual”, „A” és „B” típusú akadályvilágító lámpatest – nappal fehér villogó, éjszaka vörös villogó fény)
A nagy fényáramú LED-ek megjelenésével az akadályvilágítás területén az elsők között kezdték alkalmazni a technológiát. Először csak a kis intenzitású lámpatestekben, majd közepes és nagy intenzitású akadályvilágító lámpákat is készítettek LED-ek felhasználásával. Jelenleg úgy tűnik, hogy egy ideális megoldást sikerült találni az ezen a területen szükséges igények kielégítésére.
Mik ezek az előnyök?
Kedvezőbb fényhasznosítási jellemzők,
hosszú élettartam (50 000 – 80 000 óra),
kisebb karbantartási igény és költség,
kevesebb energiafogyasztás,
rázkódásállóság,
több feszültségszint, akár AC, akár DC feszültségen (általános feszültségszintek: 120-250 V AC, 12-48 V DC),
könnyű vezérelhetőség,
kedvező beszerzési ár.
Hátrányok:
Aránylag bonyolult elektronika a lámpatestekben,
magasabb feszültségű lámpák viszonylag rossz hatásfoka,
érzékenyebb a túlfeszültség-impulzusokra az izzószálas lámpákhoz képest, így járulékos túlfeszültség-védelem beépítése javasolt.
Összefoglalásként el lehet mondani, hogy a fejlődés ezen a területen egészen rendkívüli, mind a hatásfok, mind a vezérlő elektronika fejlettsége, mind a megbízhatóság, továbbá a méretek csökkentése tekintetében egyaránt. A mai korszerű LED-es lámpatestekre a gyártók általában 5 év garanciát vállalnak, amelybe beleértendő maga a világítótest is.
Ellenpéldaként megemlíthető, hogy a xenonlámpákra a gyártók által vállalt garanciális idő általában csupán 2 év. A LED-ek alkalmazása és az ezzel járó kis energiafelhasználás lehetővé tette azt, hogy azokon a helyeken, ahol nincs kiépített táphálózat, az akadályvilágító lámpatestek táplálását helyben telepített napcelláról lehet megoldani. Erre több változatot is alkalmaznak a gyártók, például a lámpatest mellé telepítik a PV cellát és egy vezérlőszekrényt a szükséges töltésvezérlő elektronikával és akkumulátorral. Gyártanak olyan lámpatestet is, amelyikben fenti eszközök integrálva vannak. Azért azt fontos megjegyeznem, hogy a fenti megoldások alkalmazhatósága korlátozott, mind az előírt fényerősség, mind az áthidalási idő tekintetében.
2. ábra: akadályfények tornyon és kéményen történő elhelyezése A torony magassága 153-213 m között, plusz a 12 m magas adóantenna. A kémény magassága 77-213 m között, a felső lámpák 6 m-el lejjebb. A képen a lámpák kódszámai az FAA (Federal Aviation Administration – USA légügyi hatósága) kódbesorolása szerintiek.
Tartósan borús időjárás esetén az akkumulátorok lemerülhetnek, ilyenkor a lámpa vezérlése, érzékelve a feszültség csökkenését, villogó üzemmódra kapcsol. Van olyan lámpatípus, amelyik eleve villogó üzemmódban működik a kisebb energiafelhasználás érdekében. Természetesen ezek a lámpatípusok általában kis intenzitású lámpatestek, és sok esetben nem elégítik ki az ANNEX 14-I, 6.3 táblázatában foglalt követelményeket. A biztonságos akadályvilágítás érdekében a lámpatesteket duplán, kiemelt helyeken triplán helyezik el, esetleg külön áramkörről táplálják őket, abból az okból, hogy a fényforrás tönkremenetele miatt ne szűnjön meg az adott ponton az akadályfény.
Éppen ezért a fenti lámpatestek alkalmazási területe erősen korlátozott, kiemelt fontosságú építményeken alkalmazása nem megengedett. Általában ideiglenesen felállított magas építmények (pl. mérőtornyok) akadályvilágításának megoldására alkalmazható megoldás. Akadályvilágító lámpatestek telepítése gyakorta szükséges tűz- és robbanásveszélyes építményeken is (vegyipari, gáz és olajipari stb. létesítmények), ezért minden lámpatípusnak van robbanásbiztos kivitelű változata is. Ezen a területen is forradalmi változást hozott a LED-technológia, mivel ezen lámpatesteknek a karbantartásigénye kisebb, a zárt kialakítást könynyebb megoldani, így hosszú éveken át többnyire elég csupán a lámpák tisztántartásáról gondoskodni.
Az akadályvilágító lámpák telepítése és elhelyezése
Az olyan akadályokat, amelyek kivilágítása szükséges, alacsony, közepes vagy nagy intenzitású akadályfényekkel, esetleg ezek kombinációjával kell jelezni.
Ahol az alacsony intenzitású akadályfények nem kielégítők, és az akadályra távolról jól látható figyelmeztetés szükséges, ott a közepes vagy nagy intenzitású fényeket kell alkalmazni.
Közepes intenzitású akadályfényeket kell alkalmazni (akár alacsonnyal együtt kombinálva is) a 45 m-nél magasabb vagy nagy kiterjedésű akadályok kivilágítására.
Nagy intenzitású akadályfényeket kell alkalmazni, ha 150 m-nél magasabb akadályt vagy légvezetéket, kábelt tartó, légiforgalmi szempontból világítással ellátandó oszlopokat kell megjelölni.
Az akadályfények elhelyezésére, telepítésére tömören összefoglalva a következők vonatkoznak: egy vagy több akadályfényt kell elhelyezni az akadály tetejére, kivéve a kéményt vagy más, hasonló rendeltetésű szerkezetet. Kémények és kürtők esetében figyelembe kell venni a kiáramló füstgázok hőmérsékletét, valamint a korom- és porszennyezettségét, mivel ezek a körülmények a lámpatestek tönkremenetelét vagy gyors elszennyeződését okozhatják.
3. ábra akadályfények elhelyezése épületcsoporton A rajzon a vonatkozó méretek mellett az akadályfények darabszámát is lát- hatjuk („A” és „B” -3 db akadályfény; „C”, „D” és „E” – 1, illetve 2 fényforrás). Itt nem az egy pontban elhelyezett fényforrások számát kell érteni! A fenti szemléletes ábrán kézzelfoghatóan követhetjük egy épületcsoport akadályvilágítási módszerét. Láthatjuk, hogy az épületek belső (a felismerhetőséget és az akadály méretbeli nagyságának megítélését nem befolyásoló) élein nem telepítenek fényeket.
A fenti esetben a lámpatesteket a kémény felső szegélyétől lejjebb úgy kell elhelyezni, hogy a fenti hatások ne befolyásolják a lámpatestek működését (2. ábra). A 45 m-nél magasabb akadályokra lehetőleg azonos térközökben kiegészítő fényeket szükséges elhelyezni. A megfelelő magasságban létesített fények számának és elrendezésének olyannak kell lennie, hogy azok az akadályt minden oldalszögből jól jelezzék. Az esetleg takarásba kerülő fényeket kiegészítő fényekkel kell pótolni, szem előtt tartva azt, hogy az akadály körvonalának pontos behatárolása előírás!
A 3. ábrán szemléletes módon figyelhetjük meg egy épületcsoport akadályvilágítási módszerét. Láthatjuk, hogy az épületek belső (a felismerhetőséget és az akadály méretbeli nagyságának megítélését nem befolyásoló) élein nem telepítenek fényeket. A rajzon a vonatkozó méretek mellett az akadályfények darabszámát is láthatjuk. (A és B, 3-3 db akadályfény; C, D és E – 1, illetve 2 fényforrás. Itt nem az egy pontban elhelyezett fényforrások számát kell érteni.)
Ha két vagy több él azonos magasságú, a leszállási területhez legközelebb eső élt kell megjelölni. Ahol alacsony intenzitású akadályfényt használnak, ezeket egymástól nem több mint 45 méter távolságra, ahol pedig közepes intenzitású akadályfényt használnak, ezeket egymástól nem több mint 900 méter távolságra kell elhelyezni. Az egyes megjelölendő szintek alacsony, közepes vagy nagy intenzitású akadályfényeinek száma és elrendezése olyan kell, hogy legyen, hogy azok a tárgyat minden oldalszögből jelezzék. Ahol a tárgyat annak egy része vagy egy szomszédos tárgy bármely irányból takarja, azon a tárgyon el kell helyezni megfelelő akadályfényt, hogy ez jelezze a megjelölendő tárgy általános kiterjedését.
Ha az eltakart fény nem látható, és így nem jelzi a fenti tárgyat, az elhagyható. (Pl. egymás mellett aránylag közel elhelyezett kémények belső éleinek akadályfényei elhagyhatók – pl. erőművi kémények) További fontos szabály, hogy egy tárgyon elhelyezett „A” és „B” típusú közepes intenzitású akadályfényeknek, továbbá egy tárgyon elhelyezett „A” típusú nagy intenzitású akadályfények egyszerre kell villogniuk. Ez a szabály egy csoportba tartózó hasonló akadályokra is vonatkozik, pl. szélerőműparkok turbinaoszlopai (gondolái) stb.
