Villanyszerelők Lapja

Szerelők közelről

Óriásfények takarásában - a Népstadion fényének őrzője

2012. november 9. | Fülöp Miklós Fábián Attila |  5525 | |

Az alábbi tartalom archív, 7 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Óriásfények takarásában - a Népstadion fényének őrzője

A villanyszerelő kollégákat bemutató rovatunkban ezúttal egy szokatlan kettős portré következik, amelyben főhősünk mellett megismerhetjük hazánk nemzeti arénájának, a Puskás Ferenc Stadionnak a történetét is, hiszen Rácz Nándor portréja egyet jelent a stadion utóbbi negyedszázadnak történetével. Egy meleg nyári napon érkezünk a Népstadionhoz, amelyet éppen 10 éve kereszteltek át az egykori világhíres labdarúgó, Puskás Ferenc nevére. A sportkomplexum eléggé elhagyatottnak tűnik, ami nem meglepő, hiszen hosszú évek óta nem hallani biztató híreket felőle. A portás a műhelyek felé irányít minket, és a kezével mutatja, hogy merre találjuk riportalanyunk irodáját.

Nagy szerelőcsarnokhoz érkezünk, ahol szebb napokat látott, régi járművek sorakoznak – a kosaras autó első ránézésre is legalább harminc éves, ha nem több. Találunk egy munkást az olajos, szerszámokkal zsúfolt helyiségben, aki félhomályos folyosók felé terel minket. Néhány forduló után érkezünk meg egy kövezett előtérbe, ahonnan több iroda is nyílik. Unott titkárnő szólít fel bennünket a várakozásra, hellyel nem kínál, így állva várakozunk. A stadion üzemvezető-helyettese kicsit késik, addig elmélázunk a híres sportolók képeivel borított folyosókon.

Amilyen nehezen indul a találkozás, annál közvetlenebbé válik a hangulat, amikor riportalanyunk megérkezik a robogójával. Rácz Nándor pocakos, középkorú, mosolygós és közvetlen férfi, gyorsan egy irodába tessékel minket, és pár perc múlva már mesélni is kezd magáról, a munkájáról, a családjáról, a stadionról, amely – erre egyből rájövünk – nem választható szét az ő történetétől.

Miután villanyszerelőként végeztem a Kilián György szakmunkásképzőben 1982-ben, a Ruhatisztító Szövetkezetnél kezdtem el dolgozni a szakmában, de onnan elmenekültem. Harminc nővel dolgoztam együtt, akik között nem bírtam, mondja nevetve Rácz, aki szerint volt olyan, hogy a kolléganők szándékosan tönkretették a vasaló csatlakozóját, csak hogy javításra hívják. Ezután a három hónapos kitérő után két év következett az Átrium Hyatt szállodában, majd a Telefongyárban kezdtem dolgozni, ahol másfél évet töltöttem. 1985 januárjában kerültem a Népstadionba, azonban februárban már be is soroztak katonai szolgálatra. Immár 26 éve, megszakítás nélkül itt dolgozom. Azokban az években, egészen a közelmúltig sokkal több dolgozója volt a stadionnak, ma már alig vagyunk, a műszaki személyzet még ennél is kevesebb. Mostanra csak öt villanyszerelő maradt. Közalkalmazottként dolgozunk, így nyugodtan mondhatjuk, hogy nem a pénz miatt vagyunk itt. Számomra mindig is többet jelentett itt dolgozni: köz- és sportszolgálatnak tekintem a munkám. Olyannyira eggyé váltam a hellyel, hogy nem is igen tudom elválasztani a magánéletemtől, a feleségem is sportoló volt, ő is itt dolgozik. Arról nem is beszélve, hogy a családommal a komplexum területén található szolgálati lakásban élünk, így amolyan állandó, huszonnégy órás ügyeletben vagyok.

Miközben beszélgetőtársunk az életéről beszél, az ablakra szerelt ősrégi ablakklíma berendezés hangosan berregve, folyamatos alapzajt keltve küzd a forrósággal.

Szakemberek készenlétben

A mi munkánk láthatatlan, akkor végezzük jól, ha erről senkinek nincs tudomása, hogyha észrevétlenek vagyunk. Természetesen mindez a területen rendezett jelentős eseményekkor csúcsosodik ki, amikor a labdarúgó-válogatottunk pályára lép, vagy koncertet rendeznek stadionban. Ilyenkor mindennek óraműpontossággal kell mennie, zökkenő nélkül az első főkapcsoló elfordításától az utolsó izzó kihunyásáig.

Üzemvezető-helyettesként én felelek mindenért, ami elektromos a sportközpont területén, hozzám tartozik az a néhány villanyszerelő kolléga, akik itt dolgoznak, én koordinálom a munkájukat. Feladatunk a Magyar Nemzeti Sportközponthoz, Budapesti Olimpiai Központhoz tartozó intézmények épületvillamossági berendezéseinek felügyelete, üzemeltetési biztonságának a fenntartása. A Puskás Stadionon kívül ide tarozik a Millenáris, a Kisstadion, a Körcsarnok, a Szoborkert, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok, de van jégcsarnokunk, atlétikai pályánk, uszodánk, vívó- és boksztermünk, valamint a Tüskecsarnok és egy diagnosztikai labor is hozzánk tartozik.

A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. A költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki. A Népstadion megnyitására 1953. augusztus 20-án került sor. 

A technológia nem mai

Nyolc transzformátor működik a stadion területén, 10/0,4 kV árammal, amelyből négy a stadion világítását látja el, a többi pedig a kiszolgáló létesítményeket. Beszélgetésünket útközben folytatva, elindulunk a Népstadion felé, amit a mára lezárt felső karéj irányából közelítünk meg. Útközben akaratlanul is felrémlenek bennünk emlékek, amelyek a helyhez kötődnek. Talán az egyetlen, ami a Népstadion megmentése mellett szól, az a rengeteg élmény, ami egy ilyen átlagos napon, amikor egyetlen lélek sem jár erre rajunk kívül, akkor is jelen van. A hely szelleme, ami egy új stadion építésekor végérvényesen elveszne.

Felsétálunk a repedezett betonlépcsőkön a nézőtér felé, és feltárul előttünk az üresen is lenyűgöző aréna, amelyet őrszemként kémlel a négy óriás lámpatartó állvány, az ún. zsiráfok. Ezeket a város számos pontjáról látható óriásokat különálló transzformátorok működtetik osztottan, tehát egy zsiráfra két transzformátor jut. Így, ha az egyik transzformátornál bármiféle műszaki probléma lépne fel, akkor sem borulna sötétségbe az összes lámpatest.

A négy zsiráfból kettő 65 méter magas, ezeken 3,5 kW-os fényvetők vannak, míg a kisebbek 59 méteresek, amelyeken 2 kW-os világítótestek működnek.

A nagyobb teljesítményű lámpák a televíziós közvetítésekhez biztosítják a megfelelő fényerőt. A lámpatestek a zsiráfok tetején található tablókon vannak elhelyezve, amelyeket a tartóoszlopok lábában található lépcsőkön lehet megközelíteni. Egy tablón 72 fényvető található, amelyek 9 sorban vannak elrendezve. Cseréjük során a magasba felmászva a lámpatestet hátradöntik, mintegy kiborítják a lámpafejből az izzókat. Nem mászunk fel a zsiráfokra, pedig a lehetőséget felkínálja vendéglátónk, inkább lentről, a biztonságos és szilárd talajról kémlelünk a magasba. A stadionnak 1958 óta van világítása, ami akkor még Európában is ritkaságnak számított, bár ma megmosolyogjuk az egykori 60 lux fényerőt. Előbb 1971-ben újították fel, majd hosszas előkészületek után 1992-ben teljesen új berendezés született a kor akkori legjobb világítási anyagaival. A tablókat megnagyobbították, az oszloptörzseket megerősítették, a teljes elektromos rendszert átépítették.

Rácz Nándor

1982-ben végzett a 24. számú Kilián György Ipari Szakmunkásképző Intézetben villanyszerelőként, ahonnan a Ruhatisztító Szövetkezethez került, majd rövid időn belül az Átrium Hyatt szállodában vállalt munkát. A Telefongyárban töltött egy év után a sorkatonai szolgálat következett.

1985-től dolgozik a Népstadionnál, amely ma a Nemzeti Sportközpontok, Budapesti Olimpiai Központ Üzemeltetése nevet viseli. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan képezte magát, 1993-ban érintésvédelmi felülvizsgáló lett, majd még ez évben az erősáramú berendezések felülvizsgálója, 1999-ben pedig villámvédelmi felülvizsgáló. Kis megszakítás után az ezredfordulón leérettségizett a Dugonics András Gimnáziumban, majd két év múlva elektrotechnikai technikus képesítést szerzett a Verebély László Szakközépiskola és Technikumban. 2007-ben az energetikusi képesítést is megszerezte.

Felesége, Katona Mária Beatrix többszörös magyar bajnok, Európa-bajnoki ezüstérmes, világbajnoki bronzérmes akrobatikus tornász Beatrixet az általános iskola óta ismeri, 1985-ben házasodtak össze. Egy fiuk van, aki 21 éves.

 A berendezés új korában 2000 lux átlagos horizontális megvilágítás mellett, a magasabb lelátóra telepített főkamera irányából 1700 lux átlagos függőleges megvilágítást tudott. Jellemző a méretekre, hogy a főkamera legnagyobb közvetítési távolsága atlétikai versenyeknél 160 méter, amit légvonalban 175 méter távolságból kellett megfelelő szinten megvilágítani. Sajnos később kiderült, hogy a betervezett és beépített izzók nem a legjobb teljesítményűek, hamarabb elhasználódnak a korábbi típusnál és nem teljesítik a gyártó által ígért paramétereket. A Tungsram be is fejezte a gyártását, a konstrukció kifogásolható minősége miatt. Akkoriban az üzemeltetés felvásárolta az elérhető készletet, ezeket használjuk mind a mai napig, de azt nem lehet tudni, hogy mi lesz a jövőben, ha ezek elfogynak. Amint a gazdasági feltételek adottak lesznek, elkezdjük lecserélni őket, vázolja a jövőbeni terveket Rácz Nándor, ám sajnos ez roppant bizonytalan, ahogy a stadion körül minden, hiszen a jövője is kétséges.

A stadion világítástechnikája kapcsán megemlítendő még, hogy 2001-ben az alacsonyabb lelátó középső szakaszának befedésével a világítás is bővítésre került, és a lelátó tetejére 24 db rövidívű fémhalogén-lámpás fényvető került, segítve a zsiráfok munkáját.

Show must go on

Bár egy stadionban zömmel sportesemények, esetünkben jellemzően focimeccsek vannak, ám a minél jobb kihasználtság miatt különböző koncerteknek is otthont adunk, igaz, az utóbbi években ezek is egyre ritkábbak. Ilyenkor természetesen ügyeletet adunk, azaz jelen vagyunk a helyszínen, és kollégákkal készenlétben állunk, hogy az esetleges meghibásodásokat el tudjuk hárítani. Emlékeim szerint talán egy koncert volt, ahol nem mi adtuk az áramot, mégpedig Michael Jackson 1996-os fellépésekor. Az előadó stábja három aggregátor-kamionnal érkezett, ezekkel működtették a hangosítást és a fényeket. Az elmúlt évtizedekben számtalan megakoncert zökkenőmentesen zajlott le a stadionban, elég csak George Michael, a The Rolling Stones vagy a Depeche Mode nevét említeni.

Váratlan meglepetés egyszer fordult elő, igaz, az egy focimeccsen történt, amikor a mérkőzés kezdete előtt fél órával kialudtak a fények az egyik zsiráfon. Mivel a higanygőzzel működő lámpák kihűlése időbe telt, ez megnehezítette az üzemzavar gyors elhárítását. Végül minden megoldódott, és 20 perces késéssel, de kezdetét vehette a mérkőzés.

A föld alatt

Közben a stadionból lesétálunk az évtizedekig titkos, föld alatti komplexumba, amit sokáig csak a sport- és pártvezetés emberei és a beavatottak ismerhettek. A hangárszerű, széles, betonozott alagúton, amely egykor autóbejáróként szolgált, a díszpáholy mögé és az egykori sajtóközpontba jutunk.

A sokat látott tribünről még vetünk egy búcsúpillantást a zöld gyep felé, majd kifelé menet megnézünk egy tárlatot, amely a stadion történetét mutatja be.

A falakon megelevenednek a Népstadion építésének legendás pillanatai és az elmúlt évtizedek sport- és kulturális eseményeinek legérdekesebb momentumai. A kiállítás a dicső múltat tárja elénk, a fényes sikereket, a letűnt hősöket, és hatalmas kontrasztot húz a mát jellemző szomorú hanyatlással szemben, amely legkevésbé sem a villanyszerelők hibája.

1948. július 13-án az első kapavágást a régi lóversenypálya 27 hektáros telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 84 nagy építőgép dolgozott az építkezésen, daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők. A munka során 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el.

Tervek és remények

A Rácz Nándorral készült interjúnk után előbb egy statikai megerősítésről és állagmegóvásról szóló hír jelent meg a médiában, majd egy óriásberuházásról szóló kormánydöntés is megszületett, melyek mindenképp reménytelinek nevezhetők. A legfrissebb információk szerint egy több mint tíz létesítményből álló, Európában is különlegesnek számító sport- és szabadidőpark létrehozásáról döntött a kormány. A jelenlegi Puskás Ferenc Stadion körüli területen épül fel majd egy új nemzeti labdarúgó-stadion, egy úszó- és vízilabda-komplexum, egy multifunkcionális sportcsarnok, egy edzőcsarnok a labdajátékok számára, valamint egy tornacsarnok, továbbá megújul a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok és a Millenáris Velodrom is. Eközben a Puskás Ferenc Stadiont egy nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas atlétikai stadionná alakítják át. A beruházás több ütemben valósul meg, az építkezések első üteme 2016-ban zárulhat, a korábbi terveknek megfelelően ekkor adhatják át az új labdarúgó-arénát.

A beruházás második üteme 2020-ra készülhet el.

Felhívás!

Tisztelt Kollégák! Szívesen készítenénk interjút olyan villanyszerelőkkel, akinek hasonlóan különleges munkahelye, az átlagostól eltérő munkaköre és izgalmas történetei vannak, olyanok, amelyek érdekes lehet a szaklapunk olvasói számára. Vájuk jelentkezésüket a fulop@villanylap.hu e-mail címen.

VilágítástechnikaVillamosságVillanyszerelő


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem