Ki szerelhet biztonságtechnikai rendszereket?
2002/10. lapszám | Stámusz Ferenc | 4814 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Általában a gyengeáramú rendszerek számára az erősáramú kivitelező készíti el a csövezést, vagy más falon kívüli tartószerkezetet. Mint tudjuk ez „gálya” munka. Talán ez a fő oka annak, hogy a gyenge és erősáramú szakipar szakadatlan ellentétben áll egymással. A generálkivitelezők ezért arra törekednek, hogy mindkét területet egy vállalkozó nyakába sózzák, mert nem kíváncsiak az egyeztető tárgyalásokon órákig tartó vitákra, arra, hogy „a cső a rossz vagy a behúzó szalag”, hogy „a telefoncsőbe ki és miért húzott riasztós kábelt”, vagy a „hogy fér be két koax kábel egy 13,5-ös csőbe” című mesére.
A cikksorozatunk célja az, hogy a villanyszerelőknek egy olyan mindennap használható, általános szakértelmet adjunk, mellyel az előbb említett viták elkerülhetőek lesznek, vagy legalább a számuk csökken.
A fent említett rendszereket részletesen, egyesével fogjuk kivesézni.
Elsőként a riasztórendszereket tanulmányozzuk, mert ezekből szerelnek a legtöbbet. Ma már szinte egyetlen újonnan épülő házból sem maradhat ki. A fő ok az, hogy a biztosítók minden 2,5 méternél alacsonyabban levő ablakra börtönrácsot írnak elő, mely az építtetők nagy részének nem tetszik. Ez az üvegek biztonsági fóliázásával és-vagy megfelelő elektronikus vagyonvédelmi berendezésekkel helyettesíthető. A behatolásjelző rendszerek alapvetően kültéri és beltéri csoportra oszthatók. Kültéri rendszerekkel nem foglalkozunk, mert nagyon ritkán van rá igény, kiépítése óriási szakértelmet és gyakorlatot igényel, és nem utolsó sorban nagyon sokba kerül. A beltérben működő behatolásjelző rendszerek érzékelőkből, a tápegységet és az akkumulátort magába foglaló riasztóközpontokból, valamint a hang- és fényjelző berendezésekből állnak. Kiegészíthetők telefonos, rádiós vagy vezetékes adatátviteli egységgel is, melynek segítségével a jelzések egy távoli felügyeleti helyen is megjelennek.
Törvényi szabályzás
A jelenlegi törvényi szabályzás alapján vagyonvédelmi tevékenységet csak olyan vállalkozás folytathat, mely tagja a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Kamarának. A kamarai tagság alapfeltétele, hogy a vállalkozás kizárólag csak ezzel a tevékenységgel foglalkozzon, a helyi rendőrhatóságnál be legyen jelentve, felelősségbiztosítással rendelkezzen, és a munkát végzőknek legyen elektronikus biztonságtechnikai szerelő, tervező igazolványa. Ennek hiánya komoly büntetést vonhat maga után.
44. § (1) A rendőrhatóság a személy- és vagyonvédelmi vagy magánnyomozói szolgáltatást jogosulatlanul végző, továbbá a tevékenységére vonatkozó, e törvényben meghatározott előírásokat ismételten vagy súlyosan megsértő vállalkozót százezer forinttól egymillió forintig terjedő felügyeleti bírsággal sújthatja.
Ezért tanácsolom mindenkinek, gondolja át hol és milyen biztonságtechnikai rendszer kiépítését vállalja, illetve hogy mekkora értékeket kell védenie. Egy felelőtlenül elvállalt munka komoly jogi perpatvarhoz vezethet.
Kezdjük az ismerkedést az érzékelőkkel. A mechanikus (pl. mikrokapcsoló) és REED csöves mágneses nyitásérzékelőket, a rezgőnyelves, golyós vagy higanyos rezgésérzékelőket, valamint a fóliás taposás-érzékelőket passzív érzékelőknek nevezzük, mert ezek működéséhez nem kell elektromos áram. Az előbb felsorolt eszközökkel tudjuk megoldani a nyílászárók, valamint a berendezések szabotázs elleni védelmét. Az aktív érzékelők csoportjába tartoznak a mozgásérzékelők, a törésérzékelők, a testhangérzékelők, az infra- és radarsorompók. A mozgásérzékelők a különböző fizikai elvek alapján lehetnek passzív infravörös, mikrohullámú radar, vagy ultrahang doppleres, vagy ezek összeépítéséből származó kombinált, más néven duál érzékelők. A mozgásérzékelőkkel oldható meg a területek védelme. A törésérzékelők lehetnek akusztikus elven működő vagy üvegre ragasztható kivitelűek. Ez utóbbi fajtát már nagyon ritkán használják, kihaló félben van, mert nem túl esztétikus, és szerelése, javítása, cseréje nem könnyű. A törés- és nyitásérzékelők a helyvédelem, vagy más néven a felületvédelem alkotóelemei. A különböző érzékelőkről a következő cikkünkben fogunk részletesen írni. Apropó! A helyvédelem és a térvédelem együttes alkalmazását nevezzük kétkörös védelemnek. Tehát nem azt, amikor egy helyiségbe két mozgásérzékelőt szerelnek fel. Ha a rendszert tárgyvédelemmel kiegészítjük, háromkörös védelemről beszélhetünk. Kétkörös védelmet kell kiépíteni minden földszinti és nagy értéket tartalmazó helyiségnél. A mászható erkélyes helyiségek is földszintnek minősülnek a könnyű behatolás miatt. A helyvédelemmel ellátott lakásoknál megoldható, hogy a riasztó akkor is működhessen, amikor otthon tartózkodnak. Így megakadályozható az éjszakai vagy nappali besurranásos tolvajlás, amely napjainkban egy igen elterjedt betörési módszer. A helyvédelem kialakítása nehéz feladat, mert minden egyes nyílászáróra érzékelőket, és ehhez vezetéket és csőhálózatot is ki kell építeni, de ez a védelem szükséges, hiszen egy jól működő riasztórendszer elengedhetetlen része.
Térjünk rá a behatolásjelző rendszerhez szükséges csövezésre, mert a villanyszerelőket talán ez érdekli a legjobban, hiszen ez a mindennapi gyakorlatban sokszor jelentkezik. A legfontosabb dolognak azt tartom, hogy a villanyszerelő vállalkozó hívja fel a megrendelők, építtetők figyelmét arra, hogy a gyengeáramú rendszereknek is külön-külön csőhálózatot kell kiépíteni. Ezek a biztonságtechnikai, a telefon-, az informatikai, a kaputelefon és a tv-hálózat. Ne a csempéért, radiátorért, ajtókért rohangáló, hozzá nem értő ügyfélnek kelljen szólnia, esetleg utólag, hiszen tudjuk: a csövezést egy ütemben kell jól megcsinálni. Nagyobb vagy igényesebb házaknál, épületeknél ragaszkodjanak a gyengeáramú tervekhez, mert ez később számtalan vitától kíméli meg Önöket. Ha bármilyen kételyük merül fel, forduljanak szakcégekhez. Nagy részük díjtalanul ad szakmai felvilágosítást.
A riasztó- és gyengeáramú csövek kiépítésénél az alábbi szempontokat kell figyelembe venni. A központok felé a cső keresztmetszetét növelni kell a beérkező csövek arányában. Kis rendszereknél mindent a központhoz húznak, nem szoktak dobozokban kötni. Nagyobb rendszereknél viszont szintenként vagy épületrészenként kell kötni, vagy úgynevezett zónabővítő paneleket elhelyezve, amely egy speciális BUS kábelen keresztül kommunikál a központtal. Az érzékelők és a gerinc közötti cső átmérője lehet 13,5, a többi helyen viszont minimum 16-ot építsen be. Három könyök után tegyen áthúzó dobozt. Lehetőleg ne hurkolja a csöveket, mert elvileg érzékelőkben tilos kötni. Ha a rajzon a sarokba van jelölve a kiállás, azt ne 10-15 cm-el arrébb tegye, mert a mozgásérzékelő nagyon rosszul mutat, ha nem pont a sarokba kerül. A mozgásérzékelők szerelési magassága 2,2-2,5 méter között a megfelelő. A helyének megválasztásánál körültekintően kell eljárnunk, és az alábbi szempontokat vegyük figyelembe. Olyan helyre kell az érzékelőt elhelyezni, ahonnan belátja az egész helyiséget, vagy legalább a várható behatolási területet. A mozgásérzékelők általában hatásosan 90 fokot, és típustól függően 10-15 métert látnak, ezért szokták ezeket sarokban vagy annak közelében elhelyezni. Ne szereljük az érzékelőt légbefúvó vagy klíma közelébe, radiátor vagy más nagyobb hőt kibocsátó berendezés fölé, illetve olyan helyre, ahol közvetlenül vagy egy tükröződő felületről (csillogó csempe vagy márványpadló, lakkozott parketta, tükörfelület stb.) napsugárzás érheti. A későbbi bútorozás vagy függöny, magasabb szobanövény, szobor, belógó csillár is zavarhatja az érzékelőt a jó működésben. A helyiség ajtaja fölötti elhelyezésnél a későbbi bútorozás nem okozhat gondot. A függöny nagy ellenség, mert vagy kitakarja az érzékelő látószögét, vagy fűtési szezonban a mögötte levő radiátorból felszálló légáramlat hatására megmozdulva gyakran vakriasztást okozhat. Figyelni kell a belső ajtók, szekrények nyílását is, mert nyitott állapotban ezek is nagy területet ki tudnak takarni.
A nyílászárókra a legmacerásabb a csövezést elkészíteni, de az előbb említettek miatt ez nagyon fontos. A pipakiállásnak mindig a zsanérral ellentétes oldalon kell lennie, minél közelebb a nyílászáróhoz. Egymáshoz közel lévő ablakokat, ajtókat egy dobozba vigyük be. Ilyen helyekre elegendő 65-ös méretű dobozt beépíteni. Fontos, hogy kötődoboz ne kerüljön csempe vagy más nem bontható burkolat alá, radiátor vagy hasonló berendezés mögé. A riasztóközpont lehetőleg ne az előszobába vagy más bejárati helyiségbe kerüljön, mert ez általában késleltetett terület. Próbáljuk meg azt a kamrába, gardróbba, vagy egy beépített szekrénybe, esetleg egy WC-be, de mindenképpen az érzékelőkkel védett téren belül elhelyezni. A központ alá 100x100-as doboz való. A 230 V földeléssel mindig legyen benne, ha lehet, külön áramkörről táplálva. A bejövő telefonvonalat is célszerű odavinni egy négyeres kábellel, mert a legtöbb központ már rendelkezik telefonkommunikátorral. A központ dobozainak mérete 30x300 mm-től indul. Mivel általában semmit nem kell állítani rajtuk, lehetnek magasan, a mennyezettől 40 cm-re, vagy akár alacsonyan is. A lényeg, hogy jól el legyenek rejtve.
A kezelőegységeket, vagy régebbi néven tasztatúrákat 1,5-1,6 méter magasságba kell szerelni, a könnyű kezelhetőség és a jól láthatóság miatt. Általában elég egy pipakiállás, de ha a bejárati ajtó közvetlen közelébe kerül, tegyen szerelvénydobozt, és a nyitásérzékelőtől jövő csövet is ide kösse be. Elhelyezésnél fontos a kezelők mérete. Vegye figyelembe, hogy ha ajtaja is van, az ki tudjon nyílni. A kezelőegység csövezését minden ki- és bejárati ajtóhoz, garázsajtóhoz, többszintes családi házaknál pedig az emeleti, vagy tetőtéri részekhez is el kell végezni.
A hang- és fényjelzők feladata, hogy a közvetlen közeli környezet figyelmét felhívja az illetéktelen behatolásra vagy tűzre. Abban az esetben, ha a riasztórendszer nincs távfelügyeletre kötve, a hangjelzők szabotálásával a teljes védelmet ki tudják iktatni a betörők. Ezért kell a hangjelzők helyét rendkívül jól megválasztani. Jól látható helyen legyen, mert visszatartó ereje van. Legalább 5-6 méter magasan legyen, és segédeszköz nélkül ne lehessen elérni. A biztosító elvárása alapján két, különböző homlokzatra szerelt egységet kell elhelyezni. Vannak olyan épületek, ahol az előbb felsorolt feltételeknek nem tudunk eleget tenni. Ha túl alacsony az épület, az egyik szirénát próbáljuk meg rejtve (pl. padlástéri szellőzőcserép, verébdeszka) szerelni. Társasházak esetén beltéri szirénákat is alkalmazhatunk másodhangjelzőknek. Beltéri szirénák felszerelése javasolt nagyobb épületeknél is, főleg ahol a kültéri szirénák hangjelzése nem hallható. A beltéri szirénák is minél magasabbra kerüljenek.
BiztonságtechnikaÉpületvillamosságIP kamera
