Villanyszerelők Lapja

Mintha maga a fejlődés is az elektromosság gyorsaságával haladna

Villamos kiállítás Bécsben

2019. november 22. | VL online |  377 | |

Mintha maga a fejlődés is az elektromosság gyorsaságával haladna

Dicsérik a mai századot, hogy gyorsan halad. Dicsérik a mai kor természettudományát, hogy az átalános haladás közepette is gyorsan fejlődik előre. Pedig mindakettőnél gyorsabban tökéletesedik az elektromosság és annak minden művei. Alig lehet összehasonlítani a jelent a múlttal, alig lehet összemérni azt, a mi az idén készült, azzal, a mit a mult év alkotott, alig a ma produktumát a tegnapéval.

A cikk 1883-ban, a Vasárnapi Ujságban jelent meg, Villamos kiállítás Bécsben címmel.

Nem századok, de évezredek multak el, hogy az emberiség, ismerve a legegyszerűbb elektromos tüneményeket Thales (a milétoszi) idejében, egyetlen egy lépéssel sem haladt előre. A század elején már az elektromos jelenségek egész sorozata volt ismeretes, többféle módon gerjesztették és alkalmazták a villamos erőt. Álig néhány évtizedre rá praktikus jelentőséget adtak neki, megteremtették a telegrafiát. Az ember távolból kezdett beszélni egymással. Legyőzte a tér és idő nagy korlátait, melyek minden lépésben oly nyügözőleg hatnak szellemére. Majd áthidalta a nagy oczeánokat is, s azokon keresztül tartotta fenn egymással a közlekedést. Alig néhány éve a villamos világítás gyakorlati problémájával kezdett foglalkozni, s a legcsodálatosabb halló és beszélő készülékeket fedezte föl. Ma, két évvel a párisi elektromos kiállítás után, egy ujabbat hoz össze Bécsben, mely minden téren felülmúlja, túlszárnyalja amazt, s a melyen ugy jelenik meg immár az elektromosság, mint a gőznek méltó vetélytársa, mint fényes, ragyogó, sőt szemkápráztató jövőről biztosító hatalom, mely minden nyilvánulásai-ban csodás dolgokat igér, magára vállalja az emberiség összes munkáját s regenerálni ajánlkozik az egész modern társadalmat.

Mi van ezen a bécsi kiállitáson látható, elmondani is bajos

Alig van tér, alig alkalmazás, melyre eddig felhasználták az elektromosságot, a hol mélyre menő újításokat és tökéletesedéseket ne konstatálhatnánk, habár nincs másfelől egyetlen egészen uj eszme sem, a mely most lépne föl először a publikum elé.

Maga az elektrikus pálya, melyen kiérkezünk, egészen uj szerkezetű. Eddig külön sodronyvezetékre volt szükség, mely közvetítette a villamosságot az álló gép es a mozgó kocsi között, most magok a pálya sinjei közvetítik ezt a tisztet. A gép bent dolgozik a rotundában, a kocsi pedig kint szállítja az utasokat a Práterben fel és alá, oly sebességgel mint a gyorsvonat, a nélkül, hogy akármiféle hajtó erőt látni lehetne.

S a mint megérkeztünk magába a kiállításba, a szakértő szeme nem tudja, hogy hol pihenjen meg. A világ legelső tudósai, s a legelső gyárak versenyeznek egymással az elsőség felett, s a legkülönfélébb és legtökéletesebb eszközöket találjuk egymás mellett.

Hughes az általa elnevezett nyomtató telegraf egy tökéletesített példányát állítja ki. Ez nem pontokat és vonalakat ir többé, mint a Morse-féle régi telegraf, hanem valóságos betűket. Amott ugy kellett különös kulcscsal összeállítani a vonalakat és pontokat betűkké, s azokat szavakká, itt valóságos betűk és szavak iratnak le. Megnyomjuk az a betűnek megfelelő billentyűt Bécsben, s az Budapesten lenyomtatja azt a betűt. Egy ügyes telegrafista oly készségre viheti benne, hogy valóságos zongorázást látszik végbe vinni, mikor nagy gyorsasággal játsza le egymásután a betűket és szavakat.

Mindjárt mellette látjuk a Giuseppe Ravaglia ajtózáró villamos gombját, melynek egy ujabb színházban sem volna szabad hiányoznia. Egy nyomás erre a gombra elég, s valamennyi oldalajtó, melyek közönséges alkalmakkor be vannak zárva, egyszerre fölpattan, s tűz vagy más veszély idején kimenekülhet a közönség a szabadba.

Itt látjuk a sir William Thomson úgynevezett „syphon recorderjét”. Ez oly készülék, melynek segélyével jól lehet táviratozni a tenger alatti kábelen is. Ez eddig fölötte nehéz föladat volt. A villamosság oly annyira elveszti erejét a hosszú út alatt, hogy a Morse-féle készüléket képtelen mozgásba hozni, s pontokat irni le a tűvel, vagy a Hughes-gépen betűket nyomtatni. Eddig mindenféle nehézkes utakon kellett segíteni a bajon s úgynevezett tükör galvanométereket használtak, a midőn a telegrafista egy kis tükörnek az ide-oda mozgatásából volt kénytelen leolvasni egyes jeleket. Az uj készülék folyadékot hoz mozgásba, mely vékony üvegcsőben foglaltatik. A folyadékkal irni lehet, pontokat vagy vonalokat, s a kábel elektromossága is elég erős, hogy megmozgassa a folyadékot. A készülék nem uj, de egészen uj alakjában van itt bemutatva.

Egy egészen különös fajtájú telegrafot állított ki a Store Nordiske Telegraf Selskah, egy társulat, mely Kelet-Ázsiát köti össze telegrafice Európával. Készülékei segítségével szokás a khinai nyelvű telegrammot odábbitani. A telegramm tartalmát egy szelet papírra jegyezik föl, hol a betűk jobbról és balról álló apró lyukak és vonások által vannak képviselve. A papirszeletkét, mikor már e lyukak beléje vannak vésve, oda teszik a telegrafikus gép alá, s az maga magától sodorja föl a papirost, tűje felkeresi a lyukakat, s az állomáson, hová a telegramm szól, ép oly lyukakat vés be egy másik papirosra, mint a minők ezek.

Itt találjuk kiállítva a különféle akkumulatorokat, melyeknek első feltalálója Planté, de a melyek Calo javításainak is sokat köszönhetnek. Oly készülékek ezek, melyek által a villamosságot fel lehet gyűjteni. Valamely előkészített ólom- vagy horgony-lemezt csak a megfelelő folyadékba kell mártani, s néhány óra hosszat keresztül kell rajta bocsátani a villamoságot, hogy ezt belőle ismét visszakaphassuk. A lemezt kiveszszűk a folyadékból, megszárítjuk, elvihetjük egy más helyre, s midőn a villamosságra épen szükségünk van, ha mindjárt egy hét múlva is, beléteszszük ismét egy kis sósvizbe. A villamos áram azonnal megindul benne, s azt felhasználhatjuk tetszőleges czélokra, péld. világításra is. Igy csinálhatunk hordozható elektrikus lámpát, melynek akkumulátorát zsebünkben vihetjük el, mig a lámpa kezünkben ég. Igy világithatjuk meg a gomblyukunkba tűzött virágbokrétát, mely közé egy kicsi lámpa van elbujtatva. Igy világithatjuk meg a kocsi lámpát, oly akkumulátorokkal, melyek magában a kocsiban vannak elhelyezve. S igy szállíthatjuk a legfinomabb valamit, a kiterjedés nélküli erőt, a villamosságot egyik helyről a másikra, mint akárminő portékát.

A sphygmophor, melynek itt több szép példányát látjuk, igen egyszerű készülék, mely arra szolgál, hogy a pulzus verésének gyorsaságát és erejét lerajzolhassuk A kicsi készüléket ráillesztjük a kézre az ütőér fölé, s annak verései villamos áramot zárnak vagy nyitnak, gyorsan vagy lassan, a hogy maga az ütőér ver. A villamos áram azután egy kormozott lapra rajzokat ír le, csipkézett vonalokból állót. Ha gyorsan ver a pulzus és erősen, a csipkézések magasak lesznek és keskenyek, ellenben pedig alacsonyak és szélesek.

Igen szépek a franczia multiplikáló telegrafok, minőket a franczia távirda-hivatal állított ki. Ezek (Carpentier rendszere szerint) egy ugyanazon telegrammot egyszerre hat példányban viszik tova. Ily telegraf nagyobb távolságban is megteszi szolgálatát s tényleg be is van rendezve Lyon és Bordeaux között. Ugyancsak a franczia állami távírda állította ki a telegrafokat, melyek által maga az irás is áttelegrafálható egyik helyről a másikra, sőt maga a rajz is. Itt Budapesten lehet egy rajzot elkészíteni, s a telegramm azt ugyanabban a pillanatban megrajzolja Bécsben vagy Párisban. Akár váltót lehet aláírni Londonban, a nélkül, hogy az ember kimozdulna Budapestről. A franczia hivatalos kiállításnak egy érdekes darabja a világító lokomotív is, mely hadi czélokra szolgál. Egy egész mozdony van ugy berendezve, hogy segítségével nagy távolságban levő helyeket a sötét éjszakában meg lehessen világítani, s ez által ellenőrizni az ellenségnek hadi mozdulatait és elfoglalt poziczióit.

Az elektrikus ércz-elválasztó készülék arra szolgál, hogy segítségével kinyerjük a különféle összetételű ásványokból az aranyat, ezüstöt vagy rezet, melyet máskülönben csak olvasztás által tudnánk megkapni. Hasonlóan az ötvények fémtartalmának meghatározására van alkotva a Bell-féle indukczió-mérő, melynek segítségével meg lehet tudni, hogy p. o. valamely pénzdarab annyi aranyat vagy ezüstöt tartalmaz-e, mint a mennyit az előírás szerint kell tartalmaznia. A hamis veretű pénzeket egy pillanat alatt meg lehet különböztetni a jóktól.

A budapesti Ganz és társai czeg sok mindenféle eszközökön, saját találmányú lámpákon és elektrodinamikus gépeken kivül egy egész színházat állított ki, elektrikus kivilágítással. Naponta 3-4 ballet-előadás van benne, s a ki meg akar róla győződni, hogy mennyivel egészségesebb a gázvilágitásnál az elektrikus, mennyivel tisztább a fény és a levegő, mennyivel ragyogóbb a színezett fény s mindenféle vetités, s mily tündéries világítás lehetséges az elektromosság segélyével: csak egyszer jöjjön ide. Az egész színházat különben egyetlen gép világítja.

Internationale Elektrische Ausstellung in Wien (1883. augusztus 1. – október 31.)

Az elektrodinamikus gépekből egész sorozatot látunk. Mindegyik a mozgató erőt változtatja át elektromossággá. A gőzgép, vagy a gázmotor mozgásából villamosság lesz, s a villamosságból lehet ismét mozgató erő. Ez által az erőt el lehet oda is vinni, a hová a gőzgépet nem igen lehet, vagy egyátalában nem lehet. Tunnel-épitéseknél az alagba nem vihetjük a gőzgépet, mert füstje miatt lehetetlenné lesz a munkásoknak az ott tartózkodás. A villamos drót átvezeti oda is a gép erejét, mely kint a szabad ég alatt állhat, ellenben mozgása bent a hegyben lesz nyilvánvaló. Ily gépekből ma már sok rendszert ismerünk, s hogy erejök mennyire fokozható, mutatja a Piette-Krizik czég által kiállított egyik példány, mely egyetlen egy lámpát tart égve, a mely 20 000 gyertya világával ég.

A lámpákból különben egész sereget találunk itt. Ezen óriás mellett ott látjuk az igen kicsinyt, mely egy csokor gyöngyvirágjának a kelyhében csillog, alig erősebb fénnyel, mint a szt. János-bogár. Ivalaku fény, melyet a szénpálczák terjesztenek, s az elzárt térben tündöklő izzó fények, Edison, Svan, Brush és mások rendszerei szerint egymást váltogatják.

Még mint éltető erőt is látjuk alkalmazni az elektromosságot. A nap világát pótolja a növényekre. Tudjuk mindannyian, hogy a növényt a nap sugarai éltetik. Ha az éjszakát is nappallá teszszük a növény számára, s mikor a nap már leáldozott, vagy felhők közé bujt el, megvilágítjuk leveleit az elektrikus fénnyel, növése kétszer oly gyors lesz, mint volt előbb. Éjszak magas vidékein is délszaki napot varázsolhatunk, s az örök hó honában pálmákat nevelhetünk.

Fúrni, faragni látjuk a villamosságot, a nagy gépgyárak különféle eszközeit mozgásban tartani, a vasúti kocsit tovahajtani, sőt az elektrikus csolnakot is mozgatni viz ellen, vagy viz iránt. Az emberi kéz eddig ismert, majdnem minden munkájánál helyettesítő erő gyanánt lép föl, s azonfelül egy egész seregét végzi a teendőknek, melyekre eddig egyátalában nem volt alkalmas mozgató erő. Szinte ellenállhatatlanul támad föl bennünk a kérdés, hogy ez hová vezet, mind ennek a vége hol leend. Egynehány év, s az elektromosság nagyobb föladatra fog vállalkozni, mint a gőz maga. Az embert fölmenti a testölő munka szenvedése alól, s számára kényelmet, jólétet teremt.

Részlet a „Kronprinz Rudolfs letzte Liebe” című filmből, amely a 1883-as bécsi Villamossági kiállítás néhány pillanatát idézi meg.

ÉrdekességKiállítás

Kapcsolódó