Modern szélmotor 1952-ből
2017. június 13. | Papp Tibor | 3620 |
Az Élet és Tudomány 1952. februári száma behatóan foglalkozik a szélenergia hasznosításának jövőbeni lehetőségeivel. A korabeli cikk a Kék szén címet viseli, utalva abban az időben a legfontosabb energiahordozó egyik alternatív lehetőségére.
Alávágtak az imperialistáknak
A nagyratörő vizsgálatokat, és a szélenergia-kísérletek áttörését abban az időben hol máshol, mint a nagy Szovjetunióban végezték. A cikk bevezetőjében hosszasan méltatja a nagy szovjet tudósok nagyszerűségét, és előrelátását, és az imperialisták tudatlanságát. „A reakciós tudósok gyűlölik a mi szovjet rendszerünket, gyűlölik tudományunkat és nem rettennek vissza semmiféle rágalomtól.” – írja az Élet és Tudomány 1952-ben. Azonban félretéve ezen sallangokat, egész érdekes megközelítést taglal a cikk, és elsőre talán megmosolyogtató szerkezeteken keresztül képzeli el a jövő szélenergia-hasznosító műveit.
A cikk bizonyos Zsukovszkijnak tulajdonítja a szélmotorok forgószárnyainak kiszámítását. A kontinensen uralkodó szeszélyes széljárás két típusú szélmotort követelt meg a tervezőktől, a lassú járású, valamint az erősebb szelekkel elboldoguló gyors forgású erőműveket. A lassú járású szélmotorok szélkereke kör alakú abroncs, amelyen 18-24 darab fából vagy fémből készített széllapát helyezkedik el. A saroklapátos motor könnyen beindul már 3,5 méteres másodpercenkénti szélsebesség esetén is. A szélkerék forgását a tengelyen keresztül függőleges áttétel továbbítja a meghajtó rúdig, amely darálót, dinamót vagy szivattyút hoz mozgásba. Az élet és Tudomány cikke azt is megjegyzi, hogy váratlan szélrohamok, csapkodó széljárás esetén a készülék eltört, elromlott. A konstruktőrök ezen úgy segítettek, hogy automatikus berendezéssel látták el a szélkereket, amely a meghajtó lapátszerkezetet önműködően kivonja a szél romboló hatása alól, és a szélkerék lapátjai élükkel a széllel szemben helyezkednek el, így nem vesznek fel terhelést.
Ezeknek a szélmotoroknak akkori átlagos teljesítménye 6 lóerő volt, melyekkel óránként 6 ezer liter vizet lehetett szivattyúzni, vagy 2 mázsa gabonát megőrölni.
A szélenergia-hasznosítás nem új keletű
Már akkor foglalkoztak az energiatárolás lehetőségével is. Amikor a széljárás szünetel, akkor a munkagépeket akkumulátorok hajtják, melyeket a szélkerekek töltenek fel. De olyan berendezés is létezett már a Szovjetunió területén, amellyel a vizet bontották, és hidrogéngázt fejlesztettek, majd tartályokban tárolták. A gázt belsőégésű motorokban égették el. A lassú forgású szélmotorok a szél energiájának mindössze 8-10 százalékát hasznosították. Újabb két szovjet tudós Vjetcsinkin és Ufimcev a cikk szerint olyan háromlapátos szélkereket konstruált, amely a szélenergia 30-40 százalékát is képes kihasználni. Terveik alapján 1930-ban Kurszk mellett felépítették a világ első modern elgondolású szélvillanytelepét. A gyors forgású szélkerék szabályozását a szárnyak végén elhelyezett forgatható lapátocskák végzik, egy kiegyenlítő centrifugális készülék segítségével. Az egyszerű szerkezetű kiegyenlítő a szembeáramló levegőtől annyi nyomástöbbletet kap, hogy elfordulásával kiemeli a forgássíkból a lapátokat és a szabályozó berendezés rugóját így működésbe hozza.
A gyors forgású szélmotorok teljesítőképessége 100 wattól 30 kilowattig terjed. Lazarev szovjet tudós kiszámította, az egész Földön kihasználható szélenergia háromezerszer több, mint a világ összes bányáiból kikerülő és eltüzelt szén mennyiségének energiája.
A nemzetközi helyzet fokozódik
A cikk végül utópisztikus elképzelésekkel zárul. Szélvillanytelepek egész hálózatáról ír, 100 ezer kilowattos villanyerőművekről. Hatalmas, rombusz alakú vasszerkezeten egyszerre 224 szélkerék termeli az energiát. A sűrűn egymás mellett forgó kerekeket gigászi méretű tornyokra szerelik majd az elképzelések szerint. A misztukus-mágikus erőmű a világ egyik legmagasabb építménye lesz, magassága 350 méter, szélessége 500 méter, súlya 10 ezer tonna.
A cikk záró sorai kiemelik, a Szovjetunio „kék szénben” is rendkívül gazdag. Egyre több, jobb és nagyobb teljesítményű szélmotor épül a kolhozokban és a szovhozokban. „Az engedetlen, szeszélyes és sokszor romboló szél az új technika segítségével állandó energiaforrássá változik és szolgálni fogja a kommunizmust építő szovjet emberek természetalakító terveit.”
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.
A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
