Elektromosautó-töltők túlfeszültség-védelme

2020/6. lapszám | Kruppa Attila |  2240 |

Figylem! Ez a cikk 5 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az elmúlt években a környezettudatosság növekedése előtérbe helyezte a megújuló energiák használatát, és ennek részeként az e-mobilitást is. Az ezzel kapcsolatos villamos szakmán belüli párbeszéd természetesen arra koncentrál, hogy miként lehet ezt a technológiát a hálózati struktúrába integrálni, a teljesítményigényekre és egyéb sajátosságokra tekintettel. Jóllehet, a hálózatok üzemeltetői számára ezek a kulcsfontosságú kérdések, a felhasználók szempontrendszere ettől jelentősen eltér.

Csak az a lényeg, hogy működjön?

Az elsődleges kérdés természetesen a felhasználók számára is az, hogy milyen alapvető feltételek szükségesek az új technológia működtetéséhez, azaz hogyan csatlakoztathatják a töltőket a meglévő hálózathoz, milyen jogi és műszaki követelmények teljesítése szükséges ehhez. Innen nézve a túlfeszültség-védelem nem nélkülözhetetlen része a rendszernek, hiszen normál körülmények között egy túlfeszültség-védelemmel nem rendelkező töltő ugyanúgy ellátja a feladatát, mint a védelemmel rendelkező.

Persze tudjuk, hogy a védelem kiépítésének célszerűsége nem is abból fakad, hogy egy készülék nem működik nélküle, hanem abból, hogy a védelem kiépítésével valamilyen nagyobb kártól vagy egyéb problémától óvjuk magunkat. Ezért azt szoktuk megvizsgálni, hogy egy készülék bonyolult-e (és ezzel összefüggésben érzékeny-e a túlfeszültségre), illetve hogy elég drága-e ahhoz, hogy érdemes legyen a túlfeszültség-védelmére költeni.

Túlfeszültség-védelem

---