A napelemek szíve, avagy a napelemcellák fajtái
A napelemgyártás kulisszatitkai III.
2016/1-2. lapszám | Boros Viktor | 3637 |
Figylem! Ez a cikk 8 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az előző lapszámokban részletesen megismerkedhettünk a napelemek szendvicsszerkezetét alkotó főbb elemekkel és azoknak a napelemek teljesítményére és tartósságára gyakorolt hatásaival. Amint láthattuk, a napelemeket alkotó minden egyes elemnek megvan a maga szerepe a maximális teljesítmény elérésében és abban, hogy a napelemünk jelentősebb teljesítményvesztés nélkül átvészelje a szélsőséges időjárási körülményeket a gyártók által meghirdetett 25-30 éves hasznos élettartam alatt.
A cikksorozat jelen részében először is szeretném bemutatni a napelemcellák fajtáit és a cellagyártás folyamatának főbb mozzanatait, majd a későbbiekben szót fogok ejteni a napelemcellák várható fejlesztési irányairól is, arról, hogy a következő években milyen technológiai újítások várhatók a napelemcella-gyártás terén. Az állandó visszatérő kérdés gyakorlatilag minden napelemvásárlónál, hogy a monokristályos vagy a polikristályos napelem a jobb. Persze vannak, akik azonnal rávágják, hogy az egyik vagy a másik a jobb, mert „hallották", de lássuk, hogy miről is van szó pontosan.
Mind a monokristályos, mind a polikristályos napelemcellák alkotóeleme a szilícium, amit nem másból nyerünk ki, mint a nagy tisztaságú homokból (szilícium-dioxid). Az udvarunk végében fellelhető homok természetesen nem alkalmas feltétlenül napelemcellák gyártásához, és a félvezetőgyártáshoz kibányászott homokot is több mint 100 lépcsős gyártási folyamaton dolgozzák fel, mire az alkalmas lesz napelemcellák előállítására. Az egyik fő feladat a szilícium-dioxidból eltávolítani az oxigént, amit olvasztókemencékben szén hozzáadásával érnek el nagy hőmérsékleten (2000 °C). A szén megköti az oxigént, és CO2 (szén-dioxid) jön létre, mint melléktermék. Az így kapott szilícium 99%-os tisztaságú, amit további lépésekben kell tisztítani, hogy eltávolítsák a maradék kálciumot, alumíniumot, bórt, vasat vagy éppen a foszfort. Minden egyes folyamat nagy energiaigényű, mivel 300 és 1100 °C közötti hőmérséklet szükséges az egyes kémiai reakciók lefolyásához.
A cikk még 12 997 karakternyi szöveget tartalmaz.
A teljes cikket bejelentkezés után olvashatja el,
ha ön előfizetőnk vagy megvásárolta a cikket vagy a lapszámot.
Ha van előfizetése, vagy már megvásárolta ezt a tartalmat, itt tud bejelentkezni.
Elolvasná ezt a cikket, de nem előfizetőnk?
950 Ft-ért online bankkártyás fizetéssel, megvásárolhatja és azonnal elolvashatja. A megvásárolt cikkhez a későbbiekben is korlátozás nélkül hozzáférhet. Legyen előfizetőnk és minden tartalmunkat korlátozás nélkül elolvashatja!
Csak ezt a lapszámot vásárolná meg?
1950 Ft-ért online bankkártyás fizetéssel, azonnal megvásárolhatja a lapszámot, amelyben ez a cikk olvasható, ezzel hozzáférést kap a szám összes cikkéhez, amit pdf formátumban le is tölthet.
Legyen ön is előfizetőnk!
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. Válasszon papíralapú vagy digitális előfizetést! Előfizetőink korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is.
