Egy étterem végórái
Pusztító tűz a kórház büféjében
2013/9. lapszám | Farkas-Bozsik Gábor | 6474 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elektromos energia számtalan áldásos felhasználása, hasznosítása mellett veszélyeket is rejt magában. Ezeket a veszélyeket lehet kivédeni az előírások, a szabványok, a villamos szakmák írott és íratlan szabályainak betartásával. A biztonság megteremtéséhez természetesen még hozzáadódnak a felhasználók cselekedetei, a rendeltetésszerű használat, az esetleges hibajelenségek figyelembe vétele, az okok feltárása és a hibák kijavíttatása. A következő sorokban egy olyan estről fogok számot adni, ahol a nagy anyagi kárral járó tűz minden valószínűség szerint megelőzhető lett volna, amennyiben a biztonsági berendezések „jeleit” figyelembe veszik.
A tűzeset
A tűzeset egy Budapesten található kórház udvarára épített, melegkonyhával rendelkező büfében keletkezett. A büféépület 8,5x16,5 méter alapterületű volt, falazata fából készült, a szintén fa tetőszerkezet ondoline héjazattal fedték. A tetősík és a fogópárok belülről nem voltak szigetelve, a mennyezetet farostlemezzel burkolták. A fogópárok felett 1,5 méter magas vakpadlás alakult ki (1. kép).
1. kép: A padlás megmaradt tetőszerkezete
A faházba két bejáraton keresztül lehetett bejutni: az egyik az úgynevezett gazdasági bejárat volt, amely a kiszolgáló helyiségekhez vezetett (öltöző, raktárak), a vele szemben lévő oldalon pedig a vendégek bejárata helyezkedett el (2. kép). Az utóbbin keresztül közvetlenül a hetven négyzetméter alapterületű eladóterébe lehetett bejutni, ahol a kiszolgálópultot, egy hűtő vitrint és egy melegen tartó pultot helyeztek el. A kiszolgáló és szociális helyiségeket konyha, raktár, mosogató, zöldségtároló, öltöző (zuhanyzóval és személyzeti WC-vel), húselőkészítő alkották (3. és 4. kép). Ezeken a területeken összesen tizenkét darab hűtőszekrényt, két darab hűtőládát, hűtővitrint, elektromos vízmelegítőt és elektromos melegen tartó berendezést helyeztek el és üzemeltettek. Valamennyi felsorolt berendezés elektromos árammal működött. A betáplálásukat szolgáló vezetékeket a vakpadláson vezették el és innen ágaztak le a különböző helyiségekbe (5. kép).
2. kép: A megsemmisült büfé vendégbejárata
Fényes nappal
A tűzeset fényes nappal, egy munkanapon keletkezett, amikor a büfé tulajdonosa és egyik alkalmazottja is az építményben tartózkodott. Elmondásuk szerint 9 óra 30 perc körüli időpontban áramszünet keletkezett. A biztosíték táblánál az egyik kismegszakítót lekapcsolt állapotban találták, amely visszakapcsolását követően ismét kioldott. Gyakorlatilag nem is tudták felkapcsolni, mivel az automata folyamatosan megszakította az áramkört. A probléma okát keresve figyeltek fel arra, hogy a padlásfeljáró résén keresztül vibráló fényt látnak a padlástérből. Miután az egyikőjük felnézett, látta, hogy a vakpadláson már tűz van. Kérdéseimre válaszolva elmondták, hogy a „visszakapcsolhatatlan” kioldás előtt többször is lekapcsolt a kérdéses kismegszakító, azonban akkor még vissza tudták kapcsolni.
3. kép: A kiszolgáló helyiségek
A helyszín leírásából kiolvasható, hogy az épület a fa építőanyagból és az igen nagy számú elektromos berendezésekből adódóan különösen veszélyeztetve volt a tűzvész lehetőségével. Nem nehéz megjósolni, hogy a tűzterjedés is rendkívül gyors és intenzív volt. Ugyan a büfé nyitva volt – személyzet és vendégek is tartózkodtak az épületben -, mégsem nem sérült meg senki. Ez annak köszönhető, hogy a tűz a padlástérben keletkezett és elég idő maradt a veszélyeztetett terület elhagyására.
A tűz következtében a tető héjazata és szerkezete, a padlásszint és az ott lévő elektromos szerelvények, vezetékek, valamint a földszinten lévő előkészítő-, kiszolgáló- és vendégtér teljes terjedelmében égett. A hőterhelés, a füstgázok és az oltáshoz felhasznált „nedves víz” a lángoktól közvetlenül nem károsodott használati- és berendezési tárgyakat is használhatatlanná tették. Kijelenthetjük, hogy az épület gyakorlatilag megsemmisült.
4. kép: A kiszolgáló helyiségek II.
A „nedves víz” fogalmat a tűzoltók használják a vízzel történő oltási munkálatok során és a víz felületi feszültségéhez van köze. A vízmolekulákat a folyadék belsejében körbeveszi a többi molekula, ezért az összetartó erők kiegyenlítik egymást. A felszínen azonban csak az egyik oldalról találkoznak vízmolekulákkal, míg a másik oldalon a levegővel találkoznak és a gázmolekulák igen csekély vonzóerőt gyakorolnak a vízmolekulákra. Az aszimmetrikus erőknek köszönhetően az erők a folyadék belsejébe mutatnak. A belső molekulák vonzása igyekszik a felületet összehúzni. Ezzel a jelenséggel magyarázható, hogy egy poharat „púposra” tudunk tölteni vízzel. A nagy felületi feszültségű víz poláris vegyület, viszont a tűz során megégett felületek apoláris, víztaszító tulajdonságokkal rendelkeznek. Ennek következtében a tűz következtében elszenesedett felülettel a lehető legkisebb felületen érintkezik a vízcsepp, szinte „legördül” róla. Ez a tulajdonság nagy mértékben rontja az oltás hatékonyságát, mivel kevés hőt von el az oltóanyag a környezetétől. A problémára azonban van megoldás, mégpedig, ha csökkentjük a víz felületi feszültségét. Ezt a tűzoltó autókon megtalálható habképző anyag 0,5-1 tf %-ban a vízhez történő bekeverésével lehet elérni.
5. kép: A padláson elvezetett kábelek egy része
A tűz keletkezési helyének és idejének meghatározása nem jelentett komoly szakmai kihívást, hiszen több szemtanú is egymástól függetlenül a már ismertetett fél tízes időpontot, mint keletkezési időt, és a padlásteret, mint keletkezési helyet jelölte meg. Az információk valóságtartalmának megkérdőjelezésére nem volt ok, ezért azokat bizonyítottnak tekintettem.
A tűz oka
A keletkezés ok kiderítése már adott munkát a szürkeállománynak. A tulajdonos nyilatkozata, valamint a helyszíni szemle során tapasztalt körülmények alapján megállapítható volt, hogy a padláson nem tároltak semmit. Ezt a tényt támasztotta alá az a körülményt is, hogy a födém egy réteg furnérlemez volt, ami nem alkalmas teherhordó felületnek. Gyújtóforrásként, kizárólagos jelenlétéből adódóan csak az elektromos energia volt számításba vehető. A pontos ok megállapítása és a hibahely meghatározása viszont komoly nehézségekbe ütközött. A tetőszerkezet és az itt elvezetett kábelek gyakorlatilag megsemmisültek.
A helyszín adottságaiból adódóan a szemtanúk emlékeire kellett alapoznom, amelyet kiegészítettem az úgynevezett kizárásos módszer alkalmazásával. Ennek során számba kell venni a keletkezés helyén és annak környezetében lévő potenciális gyújtóforrásokat, és mindegyiket külön-külön és egymás összefüggéseiben is megvizsgálni, hogy okozhatott-e tüzet. Ennek keretében a következő lehetőségeket vettem számításba: a büfében nyílt lángú tüzelő-fűtő berendezést nem használtak, az elektromos főző- és melegítő készülékeket rendeltetésszerűen üzemeltették; a tűz keletkezési helyén és környezetében robbanásra, illetve öngyulladásra hajlamos anyagok, illetve ennek jelenlétére utaló körülmények nem voltak, továbbá szintén nem volt fellelhetőek a helyszínen dohányzásra utaló nyomok sem. A korábban már ismertetett módon a keletkezési hely környezetében egyedül az elektromos energia jelen volt, mint lehetséges tűzkeletkezési ok, azonban az a műszaki hiba, ami a konkrét gyújtóforrás volt még felderítésre várt.
Az elektromos energia lehetőségét vizsgálva, támaszkodva a helyszíni szemlén tapasztalt körülményekre és a szemtanúk emlékeire két lehetséges okra vezethető vissza a tűz keletkezése. Az egyik, hogy az elektromos vezetékek csatlakozási pontja, vagy pontjai valamilyen oknál fogva meglazultak, illetve egy esetleges korábbi szerelési hiba miatt már eleve lazák voltak. Ennek következtében nagy átmeneti ellenállás alakulhat ki, amely hőtermelődéssel jár. A keletkező hő képes meggyújtani a kábel szigetelését, ezt követően pedig a környezetében lévő éghető anyagokat.
Mivel az épületben számos nagyteljesítményű elektromos berendezést üzemeltettek, ezért vélelmezhető, hogy azonos, illetve közel azonos időpontban több berendezés is bekapcsolt. Ilyen esetben az egy időben induló gépek áramszükséglete meghaladja az elektromos biztosításukat szolgáló kismegszakító terhelhetőségét. Ilyen esetekben a kismegszakító bontja az áramkört. Visszakapcsolás esetén, ha az áramtöbblet igény még mindig fennáll, a biztosíték ismét lekapcsol. Ezt a lehetőséget támasztja alá, hogy az elektromos kismegszakító(k) a tűz észlelése előtt többször is kioldottak. A büfé dolgozói a kismegszakító kioldásakor azt visszakapcsolták, amely ismét lekapcsolt. Ez a jelenség akkor is fennállt, amikor egy-két berendezést a dolgozók kikapcsoltak. A hálózat túlterhelődésének következtében lokális túlterhelődés alakulhatott ki bizonyos vezetékszakaszon, illetve elektromos csatlakozási pontnál, pontoknál. Ez a folyamat szintén hőtermelődéssel jár és tüzet okozhat.
Bizonyítékok és tapasztalatok
Abból adódóan, hogy a konkrét hibahelyet nem lehetett pontosan meghatározni, ezért közvetlen bizonyíték sem állt rendelkezésre a keletkési ok alátámasztására. A fenti sorokban ismertetett információk, valamint az elektromos energia tulajdonságainak, fizikai és kémiai törvényszerűségeinek ismerete alapján a másodikként leírt, tehát a hálózat túlterhelődéséből adódó hiba került megnevezésre, mint tűzkeletkezési ok.
A fából készült épület a tűzeset idején hatályba lévő tűzvédelmi előírásoknak megfelelt. A tulajdonos kellő időközönként elvégeztette az érintésvédelmi és tűzvédelmi szabványossági felülvizsgálatokat, amelyekről a szükséges dokumentumok is rendelkezésre álltak. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért keletkezett tűz. Mivel nem volt közvetlen bizonyíték, valamint, a károsodás mértékéből adódóan nem lehetett következtetni a tűz előtti „ép” állapotra sem, ezért az esetleges hibás, nem megfelelően elvégzett felülvizsgálat tényét sem lehetett megállapítani.
További fontos tapasztalat a felhasználók cselekedeteiből vezethető le. Történetesen, hogy a kismegszakító többszöri lekapcsolása ellenére is folyamatosan visszakapcsolták anélkül, hogy az okát kiderítették volna. Mint tudjuk a kismegszakító a karakterisztikája szerinti túlterhelést bimetállal kapcsolja le, úgynevezett hőkioldás történik. Zárlat esetében pedig egy elektromágnes végzi el a lekapcsolási feladatot, ebben az esetben elektromágneses kioldás valósul meg. Mindkét esetben oka van a lekapcsolásnak, tehát semmiképpen nem lenne szabad a visszakapcsolással erőltetni az energiaellátást mindaddig, amíg a műszaki hiba eredete nem kerül kijavításra.
BalesetTűzTűzvédelemTűzveszély