Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

A termékdíj és az építőipar

2007. július 1. | Ilonka Mária |  2976 | |

Az alábbi tartalom archív, 14 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A környezetvédelemben az 1990-es évek elején a magyarok még nem is sejtették, hogy milyen veszélyeket rejtenek a savas esők, még keveset beszéltek a szmogriadókról. A jelenséget, amelyet napjainkban globális felmelegedésként aposztrofálnak, az emberiség saját ipari termelése következményeként, illetve a környezeti erőforrásoknak egy irracionális felhasználása révén saját maga idézte elő.

Az 1970-es és ´80-as években Magyarországon nem is volt környezetvédelemmel foglalkozó szakminisztérium, tudatosan nem foglalkoztak ezzel a területtel. A gazdálkodó szervezetek számára az akkori törvények úgy szolgáltak útmutatásul: ha veszélyes volt a termék, nem lehetett engedély nélkül forgalomba hozni. Nem volt olyan fogalmi kategória, hogy a gyártók felelősséget kell, hogy vállaljanak a termékük forgalomba hozataláért, illetve azért, hogy az a környezetre milyen hatással van. 1996-ban jelent meg az a törvény, amely már meghatározta a környezetvédelmi termékdíj fogalmát.

Az akkori kormányzat elismerte az akkori Európai Unió direktíváit, hogy szabályozni kell a különböző termékkörökkel kapcsolatos követelményeket, miszerint legyenek újrahasznosíthatók a visszamaradt hulladékok.

A termékdíj-köteles termékek körébe olyan produktumok tartoznak, amelyek hulladékká válva különösen szennyező hatással vannak a környezetre: így többek között az elektromos berendezések, az akkumulátorok, de ide tartozik például bármilyen termék csomagolása is. A GS1 Magyarország Kht. vezető szakértőjével, Fekete Balázzsal (környezetvédelmi termékdíj, hulladék nyomon követés) történt beszélgetés alapján készült gazdasági elemző cikkünk.

A Kht. 2003 óta fejleszti és üzemelteti a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium termékdíjas informatikai rendszerét, az Elektronikus Környezetvédelmi és Termékdíj (eKT) Rendszert.

Terheléscsökkentés

Felmerül az újabb kérdés: ki a felelős a környezeti terhelések csökkentéséért? Általában az, aki először forgalomba hozza vagy behozza a hulladékká váló és a környezetet terhelő, meghatározott terméket vagy anyagot. Csomagolás esetében például az, aki legelőször becsomagolja az anyagot vagy terméket.

De mi történik akkor, ha külföldről érkezik az alapanyag? Amennyiben az Európai Unió bármely országából egy cég behoz, vagy az Unión kívülről importál bármilyen anyagot, és az be van csomagolva, termékdíjas szabályozás hatálya alá kerül. Ez azért fontos, mivel minden építőipari vállalat nyilvántartási rendszerében kasszát kell csinálni, hogy mi az, amiért kifizette a termékdíjat, a hozzájárulást a jövőbeni hulladékkezeléshez. Az építőiparban jelentősége van továbbá a reklámhordozó papíroknak, amelyek szintén kapcsolódnak a termékdíj-köteles termékek csoportjához.

A környezetvédelmi termékdíj egy olyan adó-típusú gazdasági szabályozó eszköz, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a környezetszennyezés megelőzéséhez, illetve csökkentéséhez, ösztönözze a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodást, továbbá, hogy bizonyos termékek előállítása, forgalmazása, felhasználása során vagy annak következtében keletkező környezeti veszélyeztetések, illetve károk megelőzéséhez, csökkentéséhez pénzügyi forrásokat teremtsen. A termékdíjas szabályozás mindemellett elősegíti az EU-s és a hazai hulladékgazdálkodási szabályozás által az ország, illetve a piaci szereplők részére meghatározott környezetvédelmi előírások teljesítését is.

A 2003. április 19-étől hatályát vesztő, „A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről” szóló 113/1995. (IX. 27.) Korm. Rendelet még – egy termékdíj-köteles termékkör, a csomagolóeszközök esetében – rendelkezett az úgynevezett „Csomagolóeszközök Környezetvédelmi Termékdíja Tanácsadó Testület (CSKTTT)” feladatairól és összetételéről. Az előbbi rendelet helyébe lépő, 2003. április 19-étől hatályos, „A környezetvédelmi termékdíj-mentesség, a termékdíj visszaigénylésének és átvállalásának, valamint a használt gumiabroncs behozatalának feltételeiről” szóló 53/2003. (IV. 11.) Korm. Rendelet rendelkezései már nem említik a korábbi CSKTTT-t, ellenben a jogszabály lehetőséget biztosít a „Csomagolás Hasznosítást Koordináló Szervezetek Tanácsa” létrehozására, amely a szelektív lakossági hulladékgyűjtés átlagos, indokolt többletköltségeit tartalmazó szolgáltatási díj mértékére jogosult javaslatot tenni.

Termékdíjas szabályozás

Mint a bevezetőben utaltunk rá: a környezetvédelmi termékdíjas szabályozás 1996. január 1-jével lépett be a magyar jogrendbe; rendelkezései akkor még csak az üzemanyagokra, a gumiabroncsokra, a hűtőberendezésekre és a hűtőközegekre, a csomagolóeszközökre, valamint az akkumulátorokra terjedtek ki a korábban felsorolt célok elérése érdekében.

A termékdíj-törvény (1995. évi LVI. tv.) az évek során sokat változott: a kezdetben meghatározott termékdíj-köteles kör több csoporttal is bővült, bizonyos termékek pedig kikerültek a szabályozásból. Környezetvédelmi termékdíjat jelenleg az egyéb kőolajtermékek, a gumiabroncsok, a hűtőberendezések és hűtőközegek, a csomagolás, az akkumulátorok, a reklámhordózó papírok, valamint az elektromos és elektronikai berendezések után kell fizetni.

Általánosságban elmondható, hogy a termékdíj-fizetésre kötelezett eszközök, árucikkek után az előállító, illetve az Európai Unióból vagy harmadik országból behozó gazdálkodó szervezet fizet környezetvédelmi termékdíjat. A kötelezettség ebben az esetben az első belföldi értékesítéskor, vagy – amennyiben nincs értékesítés – a termék költségként való elszámolásakor keletkezik – saját célú felhasználás esetén.

Az Unión kívülről történő behozatalkor pedig a termék szabad forgalomba bocsátása alkalmával a vámvizsgálatok során keletkezik a kötelezettség. Vannak azonban olyan kivételek, amikor a belföldi gyártású termékdíj-köteles termékek esetében nem a gyártó, hanem annak első vevője a kötelezett a termékdíj megfizetésére. Ilyen például a belföldi előállítású kőolajtermék vagy a reklámhordozó papír.

Fogalmi különbségek

A korábban „csomagolóeszköz”-nek nevezett termékkör 2003. január 1-je óta „csomagolás”-ként szerepel a szabályozásban. Ettől az időponttól kezdve tehát a csomagolás után annak kell termékdíjat fizetnie, aki azt létrehozza, azaz aki csomagol, továbbá természetesen annak is, aki csomagolt terméket hoz be külföldről. Ezzel a 2003-as módosítással a csomagolás termékdíjában érintett kötelezettek száma lényegesen megnőtt, hiszen számtalan vállalkozás tevékenysége keretében csomagolást végez, a termékbehozatal, az import pedig az esetek többségében nehezen képzelhető el csomagolás nélkül.

Termékdíj az építőiparban

A környezetvédelmi termékdíj nem köthető közvetlenül iparágakhoz, hiszen a kötelezettség olyan termékdíj-köteles termékek után keletkezik, amelyek az üzleti élet bármely területén megjelenhetnek. Azon termékdíj-köteles termékek után, amelyeket egy építőiparban működő vállalkozás például külföldről szerzett be (hűtőberendezés, hűtőközeg, akkumulátor, csomagolóeszköz stb.) már 1996-ban, azaz a termékdíjas szabályozás születésekor is termékdíjat kellett fizetni.

Az építőiparban számos elektronikai terméket építenek be a lakásokba, ingatlanokba, amikor is azt mondja az állam, hogy aki először az eszközt belföl-dön forgalomba hozza, annak keresnie kell egy koordináló szervezetet, amelynek – a saját kötelezettségébe tartozó termékmennyiség után – megfizeti a hulladékkezelési (licenc) díjat.

Ebben az esetben az illető cég egyben kezelteti (begyűjteti, hasznosíttatja stb.) is a hulladékot, így mentesülhet a termékdíj fizetése alól. Itt az összes termékdíj-fajta előfordulhat, hiszen egy építőipari vállalkozás tevékenysége során kötelezetté válhat minden olyan termékdíj- köteles termék esetében, amelyet külföldről szerez be, és ahol a behozott termék első belföldi forgalomba hozóját vagy saját célú felhasználóját terheli a termékdíj-fizetési kötelezettség. (Ilyen terméknek számítanak például a már említett hűtőberendezések és hűtőközegek, a csomagolás – vagyis minden csomagolt termék csomagolása -, az elektromos és elektronikai berendezések, az akkumulátorok vagy a gumiabroncsok, amelyek után önállóan vagy más termék részeként behozva is kötelezettség keletkezik.) Az óriásplakátok is beletartoznak a díjfizetési körbe, amikor az építőipari cégek reklámozzák a lakóparkjaikat, vagy például a nagy, építőipari alapanyagokat értékesítő bevásárlóközpontok hívják fel a figyelmet az árucikkeikre a szórólapokon.

Mindez igaz akkor, ha a reklámhordozó papírt annak előállítójától, vagyis például egy nyomdától vásárolják meg. Figyelembe kell venni még a vállalkozás tevékenysége során előállított csomagolást is, mivel ez ugyancsak termékdíj- fizetési kötelezettséget von maga után.

Ha egy építőipari vállalat importból, illetve az Európai Unió határain kívülről szerzi be az eszközeit (Tajvanról, Amerikából, Ukrajnából, például kaputelefont, csomagolt cementet), minden olyan behozott termék, ahol az importőr az első felhasználója az eszköznek, kötelezettségei vannak. Az importőr eldöntheti, hogy befizeti az államnak a környezetvédelmi termékdíjat, vagy megbíz egy erre szakosodott szervezetet a hulladékkezelés céljából. Vannak olyan termékkörök, ahol azonban nincs választási lehetőség: a termékdíj befizetése önmagában kevés, mivel emellett hulladékkezelési kötelezettségek is fennállnak. Előfordulhat ugyanis, hogy az adott cég csak az adó-típusú kötelezettségét teljesítette, de ugyanakkor egy környezetvédelmi ellenőrzés során hulladékgazdálkodási bírságot szabnak ki rá, mivel a termékdíj befizetése nem mentesít a hulladékkezelési kötelezettség alól.

A termékdíj összege

Az összes termékdíj-köteles termékből származó bevétel tavaly elérte a 20 milliárd forintot. Az idén 22 milliárd forint az erre vonatkozó előirányzott tervezet a költségvetésben. Ez a szám egy évtizeddel ezelőtt 7 milliárd forint volt.

Vajon a termékdíj hogyan jelenik meg a klímaberendezések, a gázkészülékek, a víz- és csatornavezetékek, továbbá az építőanyagok (tégla, készbeton, készvakolat stb.), a fűtésszerelvények, mondjuk a cserépkályhák vagy a pelletégető kályhák árában? A kérdésben említett termékek egy része leginkább egy termékdíj-köteles termékcsoportba tartozhat: az elektromos és elektronikai berendezések körébe. Egyértelműen ide sorolandók például a klímaberendezések, illetve bizonyos feltételek teljesülése esetén ide sorolhatók esetlegesen a gázkészülékek, a cserépkályhák vagy a pelletégető kályhák, amennyiben valóban termékdíjköteles terméknek minősülnek.

Ennek eldöntéséhez szükséges a termékdíj-törvény által az elektromos és elektronikai berendezésekre adott definíció értelmezése, valamint a törvény végrehajtási rendeletében (10/1995. KTM rendelet, 4. sz. melléklet) a „Termékdíj-köteles termékek és anyagok” körének vizsgálata, ahol minden termékdíj-köteles termékcsoportba tartozó termék vámtarifaszám (KN kód) szerint megadásra került. Fontos megemlíteni, hogy egy adott termék vizsgálatakor annak besorolását a Kombinált Nómenklatúra (termékbesorolási rendszer) 2004. május 1-jén hatályos állapota szerint kell elvégezni.

A víz- és csatornavezetékek, fűtésszerelvények, valamint az építőanyagok önmagukban általában nem termékdíj-kötelesek, azonban minden termék esetében felmerülhet a csomagolás után keletkező termékdíj-fizetési kötelezettség.

A díjat havonta kell a belső nyilvántartásokban megállapítani azon mennyiségek után, amelyekre a kötelezettség fennáll (értékesített mennyiség, saját célra felhasznált mennyiség, szabad forgalomba bocsátott mennyiség, bizonyos esetekben beszerzett mennyiség), majd azt az adózás rendje vagy a hatályos vámjogszabályok szerint az illetékes hatóság felé bevallják és befizetik. A termékdíj alapja általában kilogramm, bizonyos esetekben (például hűtőberendezések) darab.

Összetéveszthetetlen

Vajon honnan tudja azt a vásárló, hogy például az építőanyagoknál termékdíjról van szó? Az üvegbetéti díjat például a közvélemény jól ismeri! Termékdíj-fizetési kötelezettségével az adott gazdálkodó szervezetnek kell tisztában lennie. Ehhez természetesen ismernie kell a termékdíj-törvény alapvető rendelkezéseit, többek között például a törvény által meghatározott termékdíj-köteles termékek körét, és tudnia kell, hogy az általa előállított vagy külföldről behozott termék beletartozik-e ezekbe a termékcsoportokba. Az építőanyagoknál például nem beszélhetünk termékdíjról, annál inkább felmerül viszont a termékdíj-fizetési kötelezettség az építőanyagok csomagolása esetében.

Azt, hogy a környezetvédelmi termékdíj fogalma és az ezzel kapcsolatos kötelezettségek mennyire ismertek a közvélemény előtt, több oldalról is lehet vizsgálni. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium látókörében jelenleg közel 27 ezer gazdálkodó szervezet van, amelyek termékdíj-fizetési kötelezettségben érintettek, ám ennek a körnek kevesebb, mint egyharmada szolgáltat rendszeresen adatot kötelezettségéről negyedéves vagy éves beszámoló formájában. Ugyanakkor szakértők a tényleges kötelezettek számát 50 ezer és 100 ezer gazdálkodó szervezet között becsülik.

Az államkincstáré lesz

Gyakran felteszik a kérdést, és jogosan: hová kerül a termékdíj, mire használják fel az így befolyt összeget?

A környezetvédelmi termékdíj – ahogy azt korábban a termékdíjas szabályozás célkitűzései között említettük – pénzügyi forrásként szolgál a termékdíj-köteles termékek előállítása, forgalmazása, felhasználása során vagy azok következtében keletkező környezeti veszélyeztetések, illetve károk megelőzéséhez, csökkentéséhez. Az adóhatóság és a vámhatóság a befizetett, illetve behajtott termékdíjat a Magyar Államkincstár részére utalja át.

Azonban a termékdíjas szabályozás célhierarchiájában első helyen nem a pénzügyi források teremtése, hanem a környezetszennyezés, ezen belül a hulladékkeletkezés megelőzése, illetve csökkentése, a keletkezett hulladék hasznosításának ösztönzése szerepel. (A termékdíj nem keverendő az üvegek vagy fém sörös dobozok betéti díjával, amely például külföldön, akár Horvátországban, akár Svédországban más-más célt szolgál.)

A termékdíjat a díjköteles árucikk mennyisége (amely a termékdíj alapja) és a termékdíj-tétel szorzataként kell kiszámolni. A termékdíj alapja általában kilogramm, bizonyos esetekben (például hűtőberendezések) darab. A tételeket (Ft/kg vagy Ft/db) a termékdíj-törvény mellékletei tartalmazzák az egyes termékdíj-köteles termékcsoportok szerinti bontásban. Egy 100 kilós, az elektromos berendezések csoportjába tartozó háztartási nagy gép behozatala után például 8300 forint termékdíjat kell fizetnie a kötelezettnek (a háztartási nagy gép termékdíj-tétele: 83 Ft/kg). Ha ez a gép 10 kilós papírcsomagolást is tartalmaz, akkor felmerül még 160 forint, vagyis a csomagolás után fizetendő termékdíj is (a papírcsomagolás termékdíj-tétele: 16 Ft/kg).

A belföldi előállítású, valamint az Európai Közösségen belülről behozott termékdíj-köteles termékek után a kötelezett cég a termékdíj nettó összegét havonta állapítja meg, és az adózás rendjéről szóló törvény alapján a rá vonatkozó gyakorisággal, az ott megállapított esedékesség időpontjáig vallja be, továbbá a bevallása benyújtására elrendelt időpontig fizeti meg. Importált termékdíj-köteles termékek után a termékdíjat a vámhatóság a vámalakiságok elvégzésekor határozatban állapítja meg.

A termékdíj ösztönző és büntető eszköz egyidejűleg. Büntető eszköz akkor, amikor valaki nem akar hozzájárulni a hulladékkezeléshez. Ösztönző arra, hogy valaki ne fizessen, ha fel tudja mutatni, hogy hulladékkezelési szempontból vagy saját maga, vagy megbízott útján végezteti el a hulladékkezelést. Nyomon lehet-e követni a termékdíj felhasználását? A befolyt környezetvédelmi termékdíj felhasználása – ha csak a termékdíj-törvény 1. §-ában meghatározott célokból indulunk ki – nyomon követhető. A környezetvédelmi termékdíj semmiképp nem nevezhető pusztán termékadónak.

Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy olyan jól definiált termékkörök tartoznak a termékdíjas szabályozás hatálya alá, amelyek egyrészt – a belőlük keletkező hulladékokra tekintettel – az Európai Unió hulladékgazdálkodási politikájában is kiemelt hulladékcsoportoknak számítanak (csomagolás, elektromos és elektronikai berendezések, akkumulátor, kőolajtermékek), másrészt a hazai jogalkotók és környezetvédelmi szakemberek szerint jelentős környezetterhelő hatással bírnak (gumiabroncs, hűtőközegek, reklámhordozó papírok).

Változások

A termékdíjas szabályozás idén várhatóan jelentős módosításokon megy keresztül, melyek a jövő év januárjától lépnének hatályba. Az előzetes tervek szerint elsősorban az eljárásrendek változnának meg, így várhatóan bővülni fog a vámhatóság termékdíjjal kapcsolatos tevékenysége és hatásköre, de a változások a bevallási rendszert, valamint a mentesség és az átvállalás intézményrendszerét is érintik majd. A termékdíj-köteles termékek és a kötelezettek köre azonban változatlan marad. Lehet-e kötelezni a gyártókat a termékdíjfizetésre? Amennyiben valaki nem teljesítette ezt a kötelezettségét, noha öt év az elévülési idő, nem örülhet, hogy megúszta. Jelenleg az adóhatóság ellenőrzi a belföldi gyártású és az EU-ból behozott termékek díjfizetési kötelezettségeit.

A jogalkotók úgy gondolkodnak, hogy mivel az importot jelenleg is a vámhatóság ellenőrzi, azt is ellenőrizzék termékdíj-oldalról, amit Németországból vagy Hollandiából hoznak be. Noha az EU-n belül nincsenek vámhatárok, a jelenlegi tervek szerint a jövőben a vámhatóság ellenőrizheti a szállítóleveleket, illetve azt, hogy a gyártók feltüntették-e a környezetvédelmi szempontból fontos termékdíj-befizetést. A jövőbeni jogszabálytervezet azt mondja ki, hogy amennyiben a szállítmányozó nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy kitől vette át és kinek akarja vinni a termékdíj-köteles terméket, akkor az a szervezet felelős a környezetvédelmi termékdíjért, amely a szállítmányozási feladattal elvállalta, hogy az árut mozgatja. Ez az egyik újszerűsége a tervezett 2008-as változásoknak. Nagyobb hangsúlyt fog kapni az országok közötti árumozgásnál az ellenőrzés, elérendő, hogy ne történjenek olyan esetek, amelyek 2007 tavaszán felborzolták a kedélyeket, amikor is Németországból származó kommunális hulladék lepte el Magyarországot.

Az építőipari cégeknek nagy felelőssége van tehát a környezetvédelemben, annak tudatosításában. Mindenképpen fel kell hívni a figyelmet a környezetszennyező építési anyagokra (lásd azbeszt, amely valamennyi 30-40 évvel ezelőtt épített panelházban megtalálható, és kiderült róla, hogy rákkeltő). Az építőipar nemcsak a termékdíj ürügyén felelős a jövőben keletkező hulladékért, hanem az építkezések során keletkező hulladék kezelésében is jelentős szerepet kell vállalnia, hogy azt a hatályos előírások szerint végezzék. Létezik ugyanis hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség is, amelyben egy építőipari cég „hulladéktermelő” jellegéből adódóan érintett, továbbá a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok azt is előírják, a tevékenység során keletkező hulladékról hogyan kell gondoskodni.

Jogszabályok


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem