Oláh László egyéni vállalkozó
Szerelők közelről
2002/10. lapszám | netadmin | 4019 |
Figylem! Ez a cikk 22 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Beszélgetőtársunk tanult szakmaként sajátította el a villanyszerelést, tanulmányait 1983-ban fejezte be Miskolcon, a 101-as Szemere Bertalan Szakközépiskolában. Az első munkahelye az Észak-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat volt, a szakma gyakorlati ismereteire lényegében itt tett szert. Ebben az időszakban főleg külső hálózatokon, földkábelekkel dolgozott kollégáival, tehát az elektromos rendszer villanyóráig terjedő szakaszát gondozták. Kihasználva az itt szerzett kapcsolatokat, természetesen sokat fusizott, hiszen a lakástulajdonosok őket kértek fel a házban egyébként is felmerülő elektromos problémák megoldására. A 80´-as évek végén több GMK-ban lett alkalmazott – a villanyszerelés területén ezeket „szakcsoportoknak” hívták. Tekintettel arra, hogy a vállalati fizetésének a többszörösét is megkereste ezen a módon, egyszerűen nem volt kérdés, hogy folytassa-e az ÉMÁSZ-nál megkezdett munkát. Csakhogy ezek a kis gazdasági társaságok meglehetősen tiszavirág-életűek voltak: a tulajdonosi körnek a vállalkozás felfuttatása után inkább az állt érdekében, hogy csődbe juttassa a céget, hiszen így tudta magánvagyonát maximalizálni. Ennek megfelelően igen sok állásban megfordult ebben az időszakban.
Elmondása szerint a rendszerváltást megelőző években már érezhető volt, hogy egy egészen más világ következik: mindenkit a pénz motivált, s a nagyobb fizetés reményében azonnal váltottak a keresett szakemberek, tehát szó nem volt arról, hogy egy villanyszerelő mester egyazon munkahelyen dolgozza le az életét, mint a korábbi évtizedekben. „Annyiban feltétlenül sajnálom, hogy nem töltöttem több időt az elektromos műveknél, hogy itt találkoztam és dolgoztam együtt azokkal a nagy tudású, bár kissé régi vágású szakikkal" akik a precíz, pontos munkavégzést mesterfokon gyakorolták.”
Amikor láthatóvá vált, hogy a borsodi régió nagyon kevés munkalehetőséget lesz képes biztosítani, akkor egy barátjával felköltöztek Budapest mellé, s a mai napig itt él, és végzi villanyszerelői munkáját. 1992-ben váltotta ki egyéni vállalkozói igazolványát, s a mai napig ebben a formában dolgozik. Elsősorban szűkebb értelemben vett épületvillamossági feladatokat lát el, de szakcégek bevonásával biztonságtechnikai, épületfelügyeleti és nyílászáró rendszereket is telepít.
Nem egymagában dolgozik: egy kipróbált, megbízható vállalkozótársával lényegében állandó formációt alkotnak. A legbizonytalanabb tényezőt a munka megszerzése jelentette, és jelenti a mai napig: a megfelelő mennyiségű és nagyságrendű megbízáshoz szinte kizárólag személyes kapcsolatokon keresztül juthat hozzá. Ennek persze az a feltétele, hogy valóban minőségi munkát végezzen társával, tehát a megrendelő szívesen ajánljon a tovább ismeretségi körében. „Be kell vallanom, a közbeszerzési és egyéb pályázati lehetőségek sohasem keltették fel a figyelmemet: az esélytelenek nyugalmával aligha lenne érdemes a pályázati díjat befizetnem.”
Megállapítása szerint amennyiben az ember személyes kapcsolatokon keresztül jut munkához, akkor számolnia kell azzal a következménnyel, hogy meglehetősen kiszámíthatatlan módon érkeznek be a megbízások: a könnyebb periódusokat olyanok követik, amikor esetleg már alvállalkozókat kell harcrendbe állítani. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy annyi bevételt mindig sikerült elérnie, amennyi a megélhetéshez elegendőnek bizonyult. Az a körülmény, hogy Budapest közelében él és a megbízások jelentős része ebből a régióból származik, nem jelent akadályt abban, hogy vidéken is rendszeresen vállaljon munkát.
Bár, több, igen jelentős beruházás komplett villanyszerelői feladatait is ellátta már, de amennyiben hívják, és ideje is engedi kisebb, alkati meghibásodások javítását is elvégzi. „Úgy ítélem meg, hogy egyszerűen nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy megrendeléseket pusztán a nagyobb távolság vagy a nagyságrend miatt visszautasítsak, bár az előbbi esetben az utazás és ott tartózkodás költségeit természetesen át kell hárítani a megrendelőre, s ennek fényében kell a rezsióradíjat megállapítani.”
Jelentősebb megbízásai közül kiemelt hármat: egyrészt sikerült elnyernie Esztergomban a volt laktanyaépület helyén létrehozott Vám- és pénzügyőri Hivatal irodaházának teljes villanyszerelői munkálatait, másrészt ő szerelte a Tom-Tom hangstúdió meglehetősen összetett elektromos rendszerét, harmadrészt pedig Budapesten a Daewoo Bank gyengeáramú rendszerét telepítette. László tapasztalata szerint a villanyszerelő szakipar azon területek egyike, ahol naponta történnek döntő, a szakma egészét meghatározó változások, amelyekről ha nem értesül időben a vállalkozó, akkor jelentősen háttérbe szorul a piaci környezetben. Alapvetően két informális csatornát tart fenn a maga számára. Egyfelől rendszeresen látogatja a nagyobb szakcégek által szervezett előadásokat, másfelől kihasználja a kamarák által kínált továbbképzéseket. Ennek keretében vett részt mesterképző tanfolyamsorozaton is, s megszerezte a mesteroklevelet. Nagyon fontos továbbá a szakkiállításokon való részvétel is. A szaksajtónak azon részét olvassa, amelyik szakmája gyakorlati vetületeit törekszik tárgyalni.
Hétköznapi munkaeszközei közül elsőként – bár meglepő lehet – a számítógépet emelte ki. Túl az irodai alkalmazásokon, egy-egy árajánlat elkészítésénél használatát nélkülözhetetlennek tekinti. A megrendelő szemében már az is egy rosta, hogy egy-egy szerelő milyen kivitelben nyújtja be ajánlatát: kézzel írott, nem részletezett, áttekinthetetlen költségtételeket tartalmazó összesítőket sokan egyáltalán nem is vesznek komolyan. Tekintettel arra, hogy naponta több ajánlatot is be kell nyújtania („amelyekből persze jó, ha egytizedét elnyerem”), a költségvetés-készítő programok nélkül a tényleges szerelői munkákra már nem is jutna elég ideje. Persze, ezeknek a programoknak az adatbázisát is folytonosan frissíteni szükséges, de kezelésük egyszerű, autodidakta módon is elsajátíthatók. „Be kell vallanom, az alkalmazottakkal, alvállalkozókkal történő kapcsolattartás sokkal jobban megnehezíti a napi munkavégzésemet, mint például az anyagok vagy szerszámok biztosítása.” Elmondása szerint nagyon problematikus olyan szakembert találni, aki sajátjának fogadja el az adott megbízást, és a főnök ellenőrzésének hiányában is megbízható munkát végez.
Noha azt vallja, hogy a minőségi munkaerőt meg kell fizetni, mégis azt tapasztalja, hogy szemléletmódja gyakran nem találkozik olyan szerelői mentalitással, amely szerint nehezebb időszakokban is ki kell tartani a vállalkozás mellett, hiszen itt hosszabb munkakapcsolat lehetősége áll fenn. Szerencsétlen módon nagyon nagy a munkaerő-áramlás szakmájában: ez sem a munkatársak szakmai fejlődésének, sem a munkák tervezhetőségének nem kedvez. Ezen túlmenően, bizony sokszor megterhelő, hogy a megrendelő elvárja a vállalkozótól, hogy először fektessen be akár több millió forintot is a beruházásba (például anyagoldalon), s ezután kezdi csak el a szerződéses összegek folyósítását. Az előre rögzített, jogosan követelt pénzért való vesszőfutás érzése szerint sok kollégájának lehet közös tapasztalata. „Úgy látom, hogy megrendelői oldalról kicsit túl liberálisan kezelik a szerződések műszaki tartalmát: nem egyszer fordult elő velem, hogy a kivitelezés végén újabb alkut kezd a megbízó arról, hogy a korábban nem vállalt, kisebb munkákat is mi végezzük el – persze a kezdetben vállalt összegért.”
Jövedelme jelentős részét egyenes úton visszaforgatja vállalkozásába. Ennek eredménye elsősorban korszerű szerszámkészlete, hiszen köztudomású, hogy a villanyszerelésben számos célszerszámot kell alkalmazni. „Büszke vagyok arra, hogy présszerszámokból teljes kollekciót sikerült kialakítanom, beleértve a hidraulikus, nagy kábelsaruzó berendezést vagy a porszívós horonymarót is.” A család meglehetősen toleráns a vállalkozói életmódjával szemben: idővel alkalmazkodtak ahhoz, hogy sok esetben hétvégeken is dolgozik, viszont nagyon könnyen át tudja szervezni a napi programot, rugalmasan be tud segíteni a családi teendők elvégzésébe. Két kislánya van, reméli, ahogyan egyre kiszámíthatóbbá válik vállalkozása menete, úgy egyre több időt tölthet majd el velük.
