A lámpagyűjtögető
2017/12. lapszám | Fülöp Miklós | 7202 |
Figylem! Ez a cikk 7 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
10 évvel ezelőtt érkezett egy kézzel írt levél a szerkesztőségünkhöz, amelyben egy 15 éves fiú számol be a lámpaoszlopokhoz és higanygőz lámpákhoz fűződő rajongásáról, arról, hogy a zsebpénzéből Villanyszerelők Lapját vásárol és hogy egy éve villanyszerelőnek tanul.
Mazsu Istvánt 10 év múltán az internetnek köszönhetően láttuk viszont, akiben a szakma iránti szeretet mit sem változott, az elhivatottsága csak nőtt, és akiből időközben komoly lámpatestgyűjtő vált. Ennek apropóján kértük beszélgetésre, hogy visszatekintsünk a nem szokványos hobbi kialakulására, és arra, hogyan válik egy kisfiú álmából valóság Püspökladányban.
A közvilágítás utáni érdeklődésem már óvodás koromban kialakult. Nagyon tetszettek a ’90-es években felrakott régi EKA lámpatestek. A 21-12-104-es típusú, MONOEKA névre keresztelt lámpatest már akkor a kedvencem lett. Olyannyira rajongtam értük, hogy az óvodáskori rajzaimon is szerepeltek, ez vezetett végül ahhoz is, hogy felnőtt koromra én is villanyszerelő legyek – kezdett István a történetének mesélésébe.
Szakmai pályafutása Karcagon vette kezdetét, ahol a gyakorlati tanárától megismerte a lámpák működését, és megkapta élete első 250 W-os higanygőz izzóját egy hozzá való előtéttel. István 2007-ben a püspökladányi MÉH-telepen megvásárolta az első lámpatestjét, amit össze is szerelt az előtéttel, majd még ebben az évben a birtokába került az első lámpatest a kedvenc típusából is.
– Ekkor határoztam el, hogy gyűjteni fogom a régi lámpatesteket. Az interneten próbáltam ezeket a lámpákat felkutatni, amikor rábukkantam a „Fényforrás és lámpatestgyűjtők” fórumára, itt ismertem meg több régi típust és sok információt szereztem róluk.
A gyűjtemény szinte minden darabjának története van. Van, amelyiket egy vihar során kidőlő fa szakított le az iskola faláról és juttatta István kollekciójába, volt olyan 30 kilós példány, amit vonaton szállított haza, de a helyi lakosoktól is kapott lámpatesteket.
Miután Karcagon a villanyszerelői szakmai oktatása létszámhiány miatt megszűnt, István Debrecenben folytatta tovább a tanulmányait. A gyakorlati helyén lámpák felújítását végezte, ahonnan szintén több bontott lámpatest került a birtokába. A tanulóévek alatt István érdeklődési köre is kibővült. A Kabai Cukorgyár műhelyében sok tudást szívott magába az elosztószekrények gyártása és ipari villamos berendezésekkel kapcsolatban. Ekkor alakult ki az újabb szenvedélye, az ipari villamossági berendezések, eszközök és szerelvények gyűjtése. István 2011 óta hivatalosan is villanyszerelőként dolgozik.
Újabb mérföldkőként jegyezhetjük fel 2015-öt, amikor a Facebookon „Közvilágítási lámpatest gyűjtők csoportja” néven indított egy oldalt Mazsu, hogy létrehozzon egy azonos érdeklődésűekből álló közösséget. A kezdeményezés sikerét mi sem jelzi jobban, hogy idén nyáron az első főzéssel összekötött klubtalálkozóra is sor került, ahol 15-en voltak jelen, mind aktív lámpagyűjtők.
István kollekciója ma 66 közvilágítási lámpatestből, 2 TITÁSZ szekrényből, 14 elosztószekrényből, 21 fénycsőarmatúrából és temérdek ipari villamossági eszközből áll.
S hogy milyen további céljai lehetnek egy rendíthetetlen gyűjtőnek? Például egy olyan épület kialakítása, amely bemutatná a gyűjteményt az arra fogékony közönségnek. Egy retró udvar létrehozása, amely tele lenne a ’70-es, ’80-as évek közvilágítási lámpáival, szabadvezeték-hálózattal, egy játszótérrel, TITÁSZ szekrényekkel, utcai betonbútorokkal – akár a saját udvarán kialakítva.
Amellett, hogy sok sikert kívánunk ehhez, szeretnénk felhívni az iparág cégeinek a figyelmét, akár a gyűjtemény bővítése kapcsán, akár István egyéb módon való támogatására – szívesen beszámolunk a fejleményekről.
