A „veszélyes kéziszerszám” a munkavédelem találmánya
2020. január 6. | VL online | 8456 |

A Villanyszerelők Lapja decemberi számában jelent meg a kéziszerszámok kötelező felülvizsgálatáról szóló cikkünk, amellyel kapcsolatban érkezett egy olvasói levél, amit vitaindító szándékkal teszünk közé.
A levéllel kapcsolatban megjegyeznénk, hogy minden esetben szívesen fogadjuk az olvasói véleményeket, az érdekesnek vélt írásokat meg is osztjuk online vagy akár nyomtatott felületeinken – mint tesszük ezúttal is. Azonban fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a levélben írtak nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Jelent témában a VL részéről a kéziszerszámok vizsgálata című cikkünkben leírtak tekintetők irányadónak, az alábbi írás olvasónk, Balás Dénes véleményét tükrözik.
Ossza meg Ön is véleményét, akár kommentben, akár a szerkesztőségnek küldött e-mailben.
Olvasói levél
„A VL-ben Rátai Attila cikkéhez, a kéziszerszámok vizsgálatához szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot.
Amikor a kéziszerszámok vizsgálatáról szóló első rendeletek megszülettek, még jelentős számban voltak olyan kisgépek – elsősorban kézifúrógépek és zsákszáj varrógépek – melyek teljes egészében fémtesttel készültek. (Magyarországon a VKM gyártotta őket.) A fémtest és a tekercselés között mérhető volt a szénkefék kopásából keletkezett, szénpor által létrejött szigetelésromlás. Ezeknél a régi gépeknél volt és ma is van értelme a szigetelésmérésnek! Az új műanyagházas és műanyag fogaskerekes gépeknél azonban akkor sem tudunk mérni szigetelésromlást, ha egyébként a motor tele van szénporral. A vizsgálat ilyenkor csak arra korlátozódik, hogy a kábelen ne legyen – jellemzően szigetelő szalaggal javított – szigetelési hiba és a villásdugót valamint a műanyag burkolatot épségben találjuk.
Természetesen van értelme a szigetelésmérésnek, ha erősen szennyezett gépet kapunk vizsgálatra, mint a képen is látható (lásd a borítóképet). Egy darab alufólia segítségével meglepő eredményt kaptunk: 1 kOhm (!) szigetelési ellenállást lehetett mérni. (A gép halálos áramütést okozott, a felvétel rendőrségi bűnjelraktárban készült.)
A régi 172/1 szabvány (2.2.1.) még tudta, hogy mit jelent a villamos kéziszerszám és nem tett különbséget veszélyes és nem veszélyes kéziszerszámok között, hiszen minden forgószerszámos kisgép veszélyes. A „veszélyes kéziszerszám” a munkavédelem találmánya, kiemelten kezelik pl. az asztalosipar gépeit, elsősorban a fűrészgépeket, mert ezekkel van a legtöbb baleset.
Mint felülvizsgáló szembesülök azzal a problémával, hogy az új, teljesen műanyag burkolatú fénycsőarmatúrák mérését csak úgy lehet elvégezni, ha a segítő (vagy a felülvizsgáló) a búra tíz műanyag patent-nyelvét kilazítja és a burát leveszi. Túl azon, hogy a művelet időigényes, rendszerint azzal jár, hogy tízből két-három nyelvecske letörik… A részletes vizsgálat helyett következik a maszatolás: sorban szerelt tíz armatúrából mérjük az elsőt és az utolsót, a többi értéket meghazudjuk, mert ugye a Műszaki Felügyelet részletes jegyzőkönyvet követel… Ha komolyan gondoljuk, hogy ezeket a teljesen zárt műanyag armatúrákat mérni kell, a gyártókat kellene rászorítani, hogy a burkolat külsejére vezessenek ki mérőpontot, akár egy csavarfej vagy fémtüske alakjában.
Szigetelésmérés a legsötétebb ló a felülvizsgálatoknál. Már érintésvédelmi ellenőrzésnél szorongva kérdezi a megrendelő képviselője, hogy ugye nem fogunk kikapcsolni? EBF-nél nem tudjuk megnyugtatni, mert több okból is kikapcsolunk. A kábelszigetelés mérés szükségessége onnan ered, hogy valamikor textil (kender-juta) szigetelésű kábelek léteztek, melyek szigetelésromlásából gyakran volt kábeltűz. A mai korszerű műanyag szigetelésű kábeleknél a legritkább esetben fordul elő szigetelési hiba. Földkábeleknél a toldásoknál, vagy sérülések helyein, de ezek előbb utóbb berobbannak. A felülvizsgáló hiába írja le, hogy gyenge szigetelésű kábelt talált, amíg nem robban be, addig használják. A megrendelők szinte kivétel nélkül alkudoznak, hogy munkanapon ne kapcsoljunk ki, holott a vizsgálatot megrendelték. Jó esetben marad a vasárnapi munkavégzés…
A villanyszerelők szabványismeretéről is beszélni kell. Rendszeresen hiányzik az EPH hálózat és csomópont kiépítése, gyakran úgy képzelik megoldani az EPH bekötést, hogy egy közeli doboz védővezető kötéséből vagy csatlakozó aljzatból kivezetnek egy szál 4-6mm2-es zöldsárga MKH vezetéket és rákötik a védendő szerkezetre. Ez természetesen pont annak a szerepnek nem felel meg, hogy fedővédelmet hozzanak létre.
A szabványismeret hiánya két okra vezethető vissza: egyrészt a szabványok jelentős összegbe kerülnek, túl gyakran változnak, másrészt a szerelők nem érnek rá/ nem szeretnek tanulni. Állítólag Csehországban ingyenesen hozzáférhetők a szabványok. Ha Magyarországon komolyan gondoljuk a szabvány szerinti létesítést, először ingyen hozzáférhetővé kellene tenni a szabványokat!
RCD-k vizsgálatánál gyakori, hogy első ellenőrzéskor a 30mA kioldóáramú RCD nem old ki, illetve csak magasabb értéknél, mondjuk 300mA-nél kapcsol ki. Ezután „megjáratjuk” 8-10-szer ki-be kapcsoltatjuk és megjavul, úgymond „bejáródik” már 30 mA-nél is megbízhatóan működik. Ezért sem lehet egyetérteni a félévre ritkított ellenőrzéssel, mert később szabadtéren még rosszabb készülékeket találni, melyeket a por, nedvesség beszorított, végül cserélni kell.
A norma szerinti villámvédelemnél a körföldelő mérése általában meghiúsul. Hiába kötjük le a hálózati PE vezetőt az EPH csomópontról és választjuk szét a levezetők vizsgáló kapcsait valamilyen rejtett összekötés rendszerint megmarad és a körföldelőn csak a hálózati PE vezető hurokellenállását tudjuk mérni.
Az új villámvédelmi földelések temetés előtti vizsgálata és fényképezése legtöbbször nem sikerül. Mire a felülvizsgálót odahívják, már feszültség alatt van az egész berendezés és persze kikapcsolni nem engednek.
Annak ellenére, hogy valóságos rendelet- és szabványerdő próbálja szabályozni a villanyszerelést, sajnos maradtak alulszabályozott részek.
Megtörtént eset
Zárlatos hidrofor-motor miatt halálos áramütést szenved egy hétvégi ház vendége. Mentő hívja a rendőrséget, rendőrség hívja az áramszolgáltatót és a törvényszéki szakértőt. Rendőrség közel száz fényképet készít, törvényszéki szakértő majd abból kap, de néhány saját felvételt és feljegyzést ő is készít. Áramszolgáltató embere kikapcsolja a mérő kismegszakítóját. Másnap, törvényszéki szakértő felkér egy vizsgázott, jogosított felülvizsgálót a halálos áramütés okának kivizsgálására.
Felülvizsgáló visszakapcsolja a mérő kismegszakítóját és megállapítja a következőket:
- Az áramütés közvetlen oka a hidrofor zárlata, amit a szigetelésmérés jól kimutat.
- Az áramütés közvetett oka , hogy a védővezető nincs összekötve a hálózati nullával, hanem egy rossz – 50 Ohmnál magasabb értékű – földeléshez kötötték, mely a zárlati feszültséget nem vezette el.
- További probléma, hogy a hidrofor, a világítás, a csatlakozó aljzatok és a bojler ugyanarra a C16 kismegszakítóra voltak kötve, mely a mérő védelmét, teljesítményhatárolását szolgálja.
Felülvizsgáló lekapcsolja a kismegszakítót, kiszereli a hibás hidrofort, átadja a rendőrség képviselőjének és távozik. Otthon megírja a jelentését, megküldi a törvényszéki szakértőnek, aki belefoglalja a saját jelentésébe, amit átad a rendőrségnek. Rendőrség pár hét múlva, bűncselekmény hiányában lezárja a vizsgálatot.
A továbbiak nem konkrétumok, csak feltételezések: Tulajdonos vásárol egy másik hidrofort, beszereli vagy valaki beszereli neki, visszakapcsolják a kismegszakítót, minden működik, jöhet a következő áldozat…
A tulajdonos minden javításban ellenérdekelt, neki jó volt eddig is a berendezés, jó lesz ugyanígy a továbbiakban is. Ki kötelezheti őt bármilyen javítás, vagy felújítás elvégeztetésére? Végig kérdeztem: a Rendőrség nem, Áramszolgáltató csak a mérő előtt, Jegyző és Polgármester nem. Patt.
A Villamos Műszaki Biztonsági Szabályzat 1.1.24. a) pontja kimondja, hogy közvetlen életveszélyt jelentő hiba észlelésekor az érintett berendezésrészt haladéktalanul le kell választani és csak a hiba elhárítása utáni eredményes vizsgálatot követően szabad újra bekapcsolni.
Alulszabályozott a rendelkezés
mert:
- Ki választja le a veszélyes berendezést?
- Mi a leválasztás módja?
- Ki írja elő a javítás mértékét és módját?
- Ki ellenőrzi visszakapcsolás előtt a berendezést?
- Ki végezheti el a visszakapcsolást?"
Írta: Balás Dénes
Legyen Ön is előfizetőnk!
Ne maradjon le a szakma aktualitásairól! A Villanyszerelők Lapja egy évente 10 alkalommal, nyomtatott formában megjelenő épületvillamossági szaklap. A VL előfizetői korlátlan hozzáférést kapnak a korábban megjelent lapszámok teljes tartalmához is, amit pdf formátumban le is tölthetnek!
A Villanyszerelők Lapja egy havi megjelenésű épületvillamossági szaklap, amely nyomtatott formában évente 10 alakommal jelenik meg. A VL elsődlegesen a villanyszereléssel, épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó szakembernek szól, de haszonnal olvashatják üzemeltetők, karbantartók, társasházkezelők és mindenki, aki érdeklődik a terület újdonságai, előírásai, problémái és megoldásai iránt.
A VL előfizetési díja egy évre 9950 Ft, amelyért 10 lapszámot küldünk postai úton. Emellett az előfizetőink pdf-ben is letölthetik a legfrissebb lapszámokat, illetve korlátlanul hozzáférhetnek a korábbi számok tartalmához is, így 20 évnyi tudásanyagot vehetnek bírtokba.
FelülvizsgálatJogszabályokKéziszerszámSzabványokSzerszámok