Villanyszerelők Lapja

A modern világ egyik csodája: az Itaipu gát

2017. március 28. | VL online |  1593 | |

A modern világ egyik csodája: az Itaipu gát

A brazil-paraguay-i határon, a Parana folyóhoz kapcsolódóan olyan monumentális mérnöki alkotás létesült, amely méltán nevezhető mérnöki bravúrnak. Gigantikusságát mi sem bizonyítja jobban, hogy 14 GW villamos energiát termel.

Béketeremtő villamos energia

Az American Society of Civil Engineers (ASCE), mely a legrégebbi mérnöki szervezet az Egyesült Államokban, 1994-ben a modern világ hét csodájának egyikévé minősítette az Itaipu gátat. Ez az egyik legdrágább műtárgy, amelyet valaha építettek, s a projekten 40 ezer ember dolgozott. Az építkezés 1975-1991-ig tartott, az első termelő gépegységet 1984. május 5.-én helyezték üzembe, amit 2-3 évenként egy-egy újabb követett 1991-ig. Hozzá kapcsolódik egy másik kiemelkedő mérnöki produkció, a Rio Madeira HVDC rendszer, mely a leghosszabb erőátviteli kapcsolat a világon, s az erőműben megtermelt villamosenergiát hivatott elszállítani 2375 km távolságra. Paraguayt és Brazíliát több súlyos aszály sújtotta az elmúlt évtizedekben, ezért a Parana folyó szabályozása és egy víztározó megépítése egyre halaszthatatlanabbá vált.

Az 1970-es években újabb probléma jelentkezett Brazíliában: jelentősen megnövekedett a villamosenergia igény, nem csak a gazdasági növekedés, hanem a népességrobbanás következtében is. A brazil kormány az ország nagy vízenergia potenciáljának kihasználásával kívánta ezt a problémát megoldani. Egy hatalmas vízerőmű számára a Parana folyó egy szakaszát találták alkalmasnak, de gondot okozott, hogy ez a szakasz határos a régi ellenséggel, Paraguay-jal. A gazdasági kényszer végül diadalmaskodott, és megállapodás született a két ország között, jó példát mutatva arra, hogy a közös érdek és a jó szándék felül tud emelkedni a százéves ellenségeskedésen.

Feldübörögtek a Francis turbinák

A kivitelezési munkák fontos része volt, hogy az alapkőzetben lévő puhább réteget hatalmas földmunkagépekkel eltávolították – mintegy legyalulták – s a helyét betonnal töltötték ki. A beton megkötése során olyan mennyiségű hő keletkezett, hogy annak elvezetését csak ipari mértékű hűtéssel és különleges technológiával tudták megoldani. A munkálatok legkényesebb szakasza a tározóhoz tartozó túlfolyó és annak kipróbálása, a másik kockázatos művelet a tározó feltöltése volt. A félelmek ellenére a projekt mindkét eleme sikeresen befejeződött, majd beépítettek eredetileg 18 Francis turbinát. 2006 szeptemberében és 2007 márciusában további két turbinát építettek be, s a kapacitásbővítés eredményeként ma 20 gépegység termel. Az erőmű beépített teljesítménye 20x 700 MW, azaz 14 GW. Ez a 14.000 MW teljesítményű megújuló természeti erőforrás évente 80-90 TWh villamosenergiát termel, amellyel 27 millió háztartás szükségletét is fedezi.

A hatalmas vízerőmű Brazília energia szükségletének 28%-át, Paraguay-énak pedig 78%-át termeli meg. Ez nagyjából megfelel London háromévi szükségletének. Ha ezt a villamosenergia mennyiséget hagyományos hőerőművekben termelnénk meg, évente 67,5 millió tonna széndioxid kerülne a levegőbe. Az építkezés során felhasznált 12,3 millió m³ vas és beton anyagából közel 380 Eiffel-tornyot vagy 15 Csalagutat lehetne építeni. A víztározóban eltárolt víz térfogata 29 km³, amely 1.350.000 km² vízgyűjtő területről folyik össze. A tórendszer hossza 170 km, legnagyobb szélessége 12 km, felszínének területe 1350 km², ami Chicago területének háromszorosa, s kb. 2,6 szerese a Balaton vízterületének.

ÁramtermelésÉrdekességMegújuló energetika