A nemzetközi szakmai szervezetek is egyetértenek abban, hogy globálisan a következő években és évtizedekben jelentősen növekedni fognak a villamosenergia-igények, amit a versenyképességi, ellátásbiztonsági és a klímavédelmi céloknak is megfelelve tudni kell majd kiszolgálni. A Nemzetközi Energia Ügynökség legújabb elemzése is ezt támasztja alá. Közben az Eurelectric adatai szerint 2725 TWh volt az Európai Unió villamosenergia-termelése 2024-ben, ami az előrejelzések szerint 2030-ig 3500 TWh-ra növekedhet. Európában a klímabarát módon előállított legnagyobb mennyiségű áramot változatlanul az atomerőművek biztosították tavaly.
Globális kitekintés
A Nemzetközi Energia Ügynökség február közepén publikált tanulmánya átfogó előrejelzést ad a globális trendekről. Az elemzés szerint a világ villamosenergia-fogyasztása az elmúlt évek leggyorsabb növekedésével, évente négy százalékkal emelkedhet 2027-ig. Ez a nagymértékű igénynövekedés az ipari fogyasztás felpörgése mellett, a légkondicionálás, az elektromos járművek és az adatközpontok széleskörű elterjedésének tudható be.
A következő három év többletigényének döntő része a feltörekvő és fejlődő gazdaságokból származik majd, amelyek a keresletnövekedés 85%-át teszik ki. Ez a tendencia Kínában a legszembetűnőbb, ahol 2020 óta a teljes gazdaságnál gyorsabban nő a villamosenergia-igény. Kína villamosenergia-fogyasztása 2024-ben 7%-kal növekedett, és 2027-ig átlagosan körülbelül 6%-kal fog tovább bővülni. A kínai kereslet növekedését részben az ipari szektor ösztönözte, ahol a hagyományos energiaintenzív ágazatok mellett jelentős szerepet kapott a gyorsan bővülő napelemek, akkumulátorok, elektromos járművek és kapcsolódó anyagok villamosenergia-intenzív gyártása.
A villamosenergia-igény növekedése az előrejelzések szerint szerényebb lesz az Európai Unióban, és csak 2027-re emelkedik vissza a 2021-es szintre, az energiaválság által kiváltott 2022-es és 2023-as jelentős visszaesést követően.
Keisuke Sadamori, az IEA energiapiacokért és energiabiztonságért felelős igazgatója a tanulmánnyal kapcsolatban kiemelte: „A globális villamosenergia-igény felgyorsulása rávilágít az energiarendszerekben világszerte végbemenő jelentős változásokra és a villamos energia új korszakának közeledtére. Ugyanakkor a kormányok számára is változó kihívásokat jelent a biztonságos, megfizethető és fenntartható villamosenergia-ellátás biztosítása terén.”
Az IEA új jelentésének előrejelzése szerint az alacsony kibocsátású források – elsősorban a megújuló és a nukleáris – növekedése összességében elegendő lehet a globális villamosenergia-igény növekedésének fedezésére a következő három évben. Az előrejelzések szerint 2027-ig a napelemekből származó termelés a globális villamosenergia-kereslet növekedésének nagyjából felét fogja fedezni, amelyet a folyamatos költségcsökkentés és szakpolitikai támogatás erősít. Ezzel egyidejűleg a klímavédelmi, ellátásbiztonsági, árstabilitási és versenyképességi célok együttes elérését lehetővé tévő atomenergia erőteljesen tér vissza, villamosenergia-termelése pedig 2025-től minden évben új csúcsokat fog elérni az előrejelzési időszakban. Ezen előrejelzési tendenciák eredményeként a globális villamosenergia-termelésből származó szén-dioxid-kibocsátás várhatóan a következő években stabilizálódik, miután 2024-ben körülbelül egy százalékkal növekedett.
Az uniós energiamix
Az uniós tagországokban üzemelő atomerőművek 2024-ben összességében 657 TWh villamos energiát termeltek, ez 7,4%-kal magasabb érték, mint 2022-ben. Ebben döntő szerepet játszott az, hogy az atomerőművek a növekvő áramigények, a szén- és gázerőművek magasabb termelési költsége, valamint a nap- és szélerőművi kapacitások kiszabályozása miatt a lehető legmagasabb teljesítményszinten üzemeltek.
Az Európai Unió villamosenergia-termelésének összetétele 2024-ben (TWh)
A növekmény oka, hogy megkezdte működését a szlovákiai Mohi-3 atomerőművi egység, valamint az évtizedes csúszás után üzembe helyezték és termelni kezdett a finn Olkiluto-3 és a francia Flamanville-3 atomerőművi blokk is. A tavalyi 657 TWh-s atomerőművi termelés lehetett volna több is, de nem lett, mert a nap- és szélerőművi termelés kötelező átvétele miatt többször előfordult, hogy egyes atomerőművek teljesítményét vissza kellett fogni, ahogy a Paksi Atomerőmű esetében is megtörtént. Ez a fajta visszaszabályozás műszaki, gazdasági és klímavédelmi szempontból is rendkívül hátrányos, ezért mihamarabb meg kell találni a megfelelő jogi és/vagy műszaki megoldást arra, hogy az ilyenfajta visszaterhelések megelőzhetőek legyenek.
Nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy az atomerőművekben termelt áram mennyisége akár nagyobb is lehetett volna, ha a németek és a korábbi svéd vezetés az elmúlt években politikai okok miatt nem állították volna le az atomerőműveiket, amelyek miatt éves szinten mintegy 150 TWh atomerőművi áramtermelés esett ki.
Látható, hogy az Európai Unióban a legtöbb klímabarát villamos energiát jelenleg is az atomerőművek biztosítják, amelyek 657 TWh-s termelése 24,1%-os részaránynak felel meg. Vagyis Európában egyértelműen az atomenergia a legjelentősebb ellátásbiztonságot és klímabarát áramot biztosítani képes villamosenergia-termelési mód.
A virtuális „dobogó” második fokán a szélerőművek állnak 497 TWh termeléssel, a harmadik helyen pedig a gázerőművek 401 TWh-val találhatók, miközben 2021-ben a gáztüzelésű erőművek éves szinten 552 TWh villamos energiát termeltek. Ennek az a magyarázata, hogy a növekvő igények ellenére sem állt rendelkezésre elegendő gáz, illetve nagyon drága volt. Éppen ezért egész egyszerűen nem érte meg ezen erőművek üzemeltetése.
Az adatokkal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a virtuális dobogó legfelső fokán álló atomerőművek a 657 TWh villamos energiát mintegy 97 000 MW beépített kapacitás révén tudták megtermelni. A szélerőművek a 497 TWh-t, a beépített 233 000 MW kapacitás révén, a naperőművek pedig az 5. helyen állva 281 TWh-t termeltek a 302 000 MW naperőművi beépített teljesítménynek köszönhetően. Ez is egyértelműen azt mutatja, hogy nem a beépített kapacitás a mérvadó, hanem a rendelkezésre állás, azaz konkrétan az, hogy mennyi energiát sikerült egy év alatt előállítani az adott áramtermelési módon.
Atomváltó-állítások
Európában megfigyelhető egy olyan tendencia is, hogy a korábbi atomellenes álláspontot feladva az egyes országok ismét az atomenergia alkalmazása mellett teszik le a voksukat. Erre a legjobb példa Svédország, de Németországban az új választás esélyt adhat arra, hogy a korábbi atomellenes álláspontjukat feladják.
Svédország gyorsan változtatott az energiapolitikáján. Történt ugyanis, hogy az előző kormányzat azt a célt tűzte ki, hogy 2040-ig a villamosenergia-termelés 100%-ban megújulókon, víz- és szélenergián fog alapulni és bezárják az összes atomerőművet. Ennek végrehajtását el is kezdték. 2016–2020 között összesen négy svéd atomerőművi egységet állítottak le, amelyek összességében mintegy 3000 MW-ot adtak. A zsákutcának bizonyult zöld energiapolitikának azonban meg is lett a következménye. Emlékezhetünk 2021 február első heteire, amikor a svéd víz- és szélerőművek alig termeltek, az import korlátozott volt és olajtüzelésű vésztartalék erőműveket is üzembe kellett helyezni, de így is kevés volt a rendelkezésre álló energia.
A svéd köztelevízióban ezért arra kérték a fogyasztókat, hogy mellőzzék az olyan energiaigényes eszközök használatát, mint például a porszívó, így csökkentve a svéd villamosenergia-rendszer terhelését. E felhívás hatására az online térben és a való életben is kitört a világ első „porszívólázadása”. Mindezek már akkor rámutattak a svéd energiapolitika fenntarthatatlanságára.
2022 októberében az energiaválság miatt az új svéd kormány (stílszerűen egy igazi svédcsavarral) 180 fokos fordulatot téve a csak megújulókra alapozott áramtermelést 100%-ban nem fosszilis alapú villamosenergia-termelésre cserélte és a svéd energiamixnek ismételten része lett az atomenergia. Nemcsak a már leállított atomerőművek újraindításáról van szó, hanem új atomerőművi egységek létesítéséről is.
A svéd Oskarshamn-3 atomerőművi egység. Kép: Christian Andersson
Svédországban jelenleg 6 atomerőművi egység üzemel összességében 7000 MW kapacitást képviselve. Friss adatok szerint a svéd villamosenergia-termelés közben 170 TWh volt, amelynek 28,6%-át az atomenergia, 24%-át a szél és 37,8%-át a vízenergia biztosította. Ha csak ezt néznénk, akkor azt gondolhatnánk, hogy a helyzet idilli a kellően diverzifikált energiamixnek köszönhetően, de korántsem az. Ugyanis az időjárásfüggő megújulókkal nem lehet garantálni a stabil villamosenergia-ellátást. Svédország esetében az amúgy stabil termelőnek számító vízenergia rendelkezésre állása a klímaváltozás miatt szokatlanul száraz nyári hónapok miatt csökkent jelentősen és erősen ingadozó volt a szélerőművek termelése is. Ezt szem előtt tartva a jelenlegi svéd kormány továbbra is a már leállított atomerőművi egységek újraindításában, illetve új atomerőművi egységek építésében látja a megoldást, azzal együtt, hogy a svéd áramigények növekedése és a fentiek miatt nem tudja az ország nélkülözni a villamosenergia-importot.
A korábban leállított atomerőművi egységek elvi szinten újraindíthatóak, de ez döntően attól függ, hogy milyen állapotban vannak. A kormányzat pozitív döntését követően a szükséges elemzések elvégezhetőek és ha ezek arra jutnak, hogy műszaki és gazdasági szempontból észszerű az egyes blokkok újraindítása, akkor a nukleáris biztonság követelményeit figyelembe véve el kell végezni a szükséges karbantartásokat, felújításokat és be kell szerezni az illetékes hatóságoktól az újraindításhoz szükséges összes engedélyt. Az új atomerőművi egységek építésével kapcsolatos tervek vonatkozásában pedig fontos, hogy az elvi döntést követően a nukleáris biztonság elsőbbrendűségét és a nemzeti érdekeket figyelembe véve mihamarabb megtörténjenek a konkrét beruházási döntések.
Ma a globálisan is növekvő villamosenergia-igények mellett egy új nukleáris reneszánsz bontakozik ki, hiszen az Európai Unióban is egyre több ország látja be, hogy az atomenergia és a megújuló energiaforrások jelentik a közös megoldást az ellátásbiztonság és a megfizethető áron rendelkezésre álló energiamix kialakításához. A fentiek miatt nem kérdés, hogy globálisan – így Európában is – a jövőben egyre nagyobb szerepet fognak kapni az atomerőművek.
