Az elektromos áram okozta különös veszedelmek
2021/11. lapszám | Papp Tibor | 2632 |
Az elektromos világítás behozatala óta sérülések és halálesetek is fordultak elő – írja dr. Gärtner Ágoston egyetemi tanár, a Közegészségtan alapvonalai című, orvosnövendékek, orvosok, építészek, mérnökök és közigazgatási hivatalnokok számára összeállított, magyarul 1896-ban kiadott könyvében.
Hogy megértsük a felmerülő aggályokat, vegyük figyelembe, hogy a 19. század végén még új volt az elektromosság felhasználása, kevés konkrét ismerethez lehetett jutni, így még komoly szakmai körökben is sok tévhit, feltételezés alakította a véleményeket. Ma sincs ez másképp: egy kevéssé ismert jelenség vagy új technológia kapcsán szinte futószalagon születnek a megalapozatlan elméletek.
Gärtner tanár úr el is intézi az áram élettani hatásait egy rövid bekezdéssel: „Az elektromos világítás behozatala óta olyan sérülések és halálesetek is fordultak elő, melyeket az elektromos áramlatnak az emberre való átugrása okozott. 1000 Volta erejű egyenletes áramot még el lehet tűrni, míg az 1000 Volta erejű váltakozó elektromos áram már meg is ölheti az embert. Kisebb erejű egyenletes áramnak használata, körülbelül 250 Voltáig, jó szigetelés és a munkásoknak ésszerű óvatossága képezik az óvórendszabályokat a balesetek ellen.”
Figyelemre méltó, hogy akkoriban a mesterséges megvilágításra a gyertya, a petróleum és a gáz mellett már az elektromosság is egyre terjedt, így az „elektromos fény” tárgyalása sem marad el: "Az elektromos fény az által jön létre, hogy egy arra való ellenálló testet csatolnak be az elektromos áramba. Ez utóbbit dynamogép állítja elő.
Ha ennek vezetékébe 2 széncsúcs közé pár milliméter vastag levegő-réteget csatolunk, akkor a szénvégek csakhamar 2100–2800 °C-ra hevűlve fehér izzásba jönnek, mialatt a szénrészecskék egy része a positiv sarokról a negatívra ugrik át; így támad az ívlámpa fénye. Ennek fényerőssége körülbelül 200-tól több ezer normálgyertya fénye között ingadozik. Vakító hatását homályos üvegharangokkal szokták enyhíteni.
Ha kisebb erősségű fényre van szükség, körülbelül 100 gyertyának megfelelőre, akkor az elektromos izzólámpa lép előtérbe. Itt az áramvezetékbe egyenletesen vékony szénfonál van becsatolva, mely egy lehetőleg légüressé tett üvegkörtében van elhelyezve; az izzó fonalhoz oxygen nem juthat, s így az normális erősségű és egyenletes áramnál csak több mint 1000 óra alatt ég el."
Természetesen sokak ösztönösen ellenálltak az elektromos áram bevezetésének és áramellenes propaganda is létezett, a fejlődés azonban megállíthatatlan volt, és az árammal szembeni félelmeket felülírták az általa nyújtott előnyök, így egyre inkább elfogadták az emberek. A cikkünk képén egy XIX. század végéről származó karikatúra látható. Az illusztráció alkotója ismeretlen, a mű címe „a féktelen démon”, amely magára az elektromos áramra utal.
A rajzon egy villanyvezetékekbe keveredett, látszólag halott férfi látható, az utcán menekülő vagy épp megsérülő emberek, a háttérben pedig további áldozatok látszódnak. A rajz a Judge nevű magazin címlapján jelent meg 1889. október 26-án.
A karikatúra születése egy John Feeks nevű Western Union alkalmazott szörnyű halálával hozható kapcsolatba, aki 1889. október 11-én halt meg New Yorkban, miután megérintette a feszültség alatt lévő vezetékeket egy oszlopon. Az áldozat teste az arra járók legnagyobb rémületére egy órán keresztül égett, mielőtt a tűzoltók eltávolították volna. Feeks halála arra késztette az akkori döntéshozókat, hogy változásokat eszközöljenek és a föld alatt alakítsák ki a város vezetékhálózatát. A Judge nevű szatirikus magazinról tudni érdemes, hogy gázlámpagyártó cégek is támogatták, amelyek érthető módon ellenezték az elektromosság terjedését és igyekeztek erősíteni az emberek elektromos árammal szembeni félelmeit.
