Vezérléstechnika

Szivattyúvédelem II.

Vezérléstechnikai ötletek IV.

2016/3. lapszám | Porempovics József |  4395 |

Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Folytatva az előző lapszámban megkezdett komplex szivattyúvédelem ismertetését, bemutatásra kerülnek a védelmi rendszer további fokozatainak kapcsolási elrendezései és azok működése. Mint már említettük, az egyes fokozatok önállóan is felhasználhatók, vagy éppen ki is hagyhatók a rendszerből, hiszen minden fokozat relékontaktust használ és az érintkezők sorba kötése alkotja a védelmi láncot.

Az előző részben a rendszer általános bemutatása mellett sor került az első fokozat, a folyadékszint-érzékelés kapcsolásának ismertetésére is, ami gyakorlatilag az egész rendszer kiinduló pontja – ez a figyelő készülék indítja el vagy állítja le a teljes működési folyamatot, amennyiben nem áll fenn vagy nem jelentkezik valamilyen hiba a működés során. 

A folyadékszint-figyelő után következő két fokozat kapcsolási rajza az 1. ábrán látható. Az első egy időrelé az utánszivattyúzás időzítéséhez, a második egy motorhőmérséklet-figyelő. A folyadékszint-figyelő felől érkező „L” fázis indítójel akkor jelenik meg az időrelé „S” (Start) bemenetén, amikor a tartályban a folyadék szintje elérte a „Megtelt” szondát, ekkor reléje meghúz, és engedélyezi a szivattyú működését (ha a többi retesz is engedi). Ha a folyadék szintje a „Megtelt” szonda alá csökken, akkor a kapcsolt fázisfeszültség megszűnik az időrelé „S” bemenetén, és ha nem lenne késleltetés, akkor a reléje azonnal el is engedne, a szivattyúzást pedig leállítaná. Az időrelé feladata, hogy akkor is működjön a szivattyú, amikor már a „Megtelt” szint szondája alatt van a folyadék, így megakadályozva a szivattyú túl korai újra bekapcsolását, miközben a folyadékszint esetleg alig csökkent a „Megtelt” szint alá, a tartály töltődése pedig viszonylag gyorsan történik.

Szivattyú

---