Villanyszerelők Lapja

Szigetelt vezetékek keresztmetszet-csökkenésének problémái

2016. március 11. | Horváth Zoltán |  8555 | |

Szigetelt vezetékek keresztmetszet-csökkenésének problémái

A villamos vezetékek feladata többféle: egyszerű jelátvitel az automatikai áramköröknél, vezérlési és szabályozási funkciók, valamint energia átvitele. Ez utóbbiaknál a fogyasztók teljesítményéhez méretezett vezetékeket kell használni. Mindkét fajta vezetéknél a gyakorlatban a hajlékony, rézerekből álló szigetelt vezetékek különböző típusai terjedtek el a kapcsolószekrénynél.

Cikkemet tisztelettel ajánlom Nádassy László emlékére, akinek szakmai segítségére, tanácsaira az elmúlt évtizedekben mindig számíthattam.

Általában a 230 V AC vezérlőfeszültségnél, illetve a törpefeszültségű gyengeáramú körökben a H05V-K (300/500 V), míg az erősáramúaknál a H07V-K (450/750 V) típusjelű, a köznapi nyelvben MKh-nak nevezett egyszeresen szigetelt vezetékeket használjuk. 

Nagyon fontos, hogy a beépített vezetékek melegedését bizonyos korlátok között tartsuk. A normál környezeti hőmérséklethez képest mindig van melegedés, hiszen a vezetőkben áram folyik. Azonban akkor is van melegedés, ha a vezetékkötés nem megfelelő, ilyenkor az átmeneti ellenállás megnövekedése miatt nemkívánt mértékben növekszik meg kapcsolószekrényen belül levő vezetékek és a villamos készülékek hőmérséklete. A helyzet tovább bonyolódik amiatt, hogy a perforált műanyag csatornában több különféle áramot vivő vezeték fut párhuzamosan. Ezek természetesen egymást is melegíteni fogják. A PVC szigetelésű vezetékek megengedett maximális üzemi hőmérséklete +70 °C lehet. A kapcsolószekrény-gyártóknak jelenleg az MSZ EN 61439 szabványsorozat előírásai szerint kell a terméket elkészíteni és annak megfelelőségét bizonyítani. Új elemként jelent meg e szabványban a melegedés vizsgálata, ami a tervező számára egy előzetes, számítással történő méretezést, a gyártónak pedig ennek ellenőrzését írja elő. 

Minden ilyen számítás azon alapul, hogy a vezető keresztmetszete a névleges értékű. De mi a helyzet akkor, ha ez a valóságban kisebb? A műszaki gyakorlatban az eltérést „tűrés” értékekkel adhatjuk meg, ami pl. egy +/– előjelű %-os adat lehet. Ha a villanyszerelő egy 1,5 mm2 keresztmetszetű vezetéket használ, akkor ez vajon mennyire térhet el, hogy számára ne okozzon problémát? Gondolhatnánk, hogy akkor még „jó”, ha az pl. 1,5 mm2 +2/–5% értékű, de legalábbis negatív irányban az eltérés ne haladja meg az 5%-ot. Ezt az értéket most a példa kedvéért, önkényesen határoztam meg a magam műszaki logikája alapján, ugyanis a villamos szabványokban jelenleg ilyen követelményt a szabványalkotók nem fogalmaztak meg a gyártók számára. 

Miután a sodrott vezetékek keresztmetszete kör alakú, annak értéke a d2π/4 képlettel számítható. A kisebb keresztmetszet kisebb átmérőt is jelent, ami a kötőelemeink egyik legfontosabb jellemzője. A sodrott vezetékeknél célszerűen érvéghüvelyeket, sarukat használunk a kötéseknél. Vannak rugós típusú vezetékkapcsok is, ahol nem szükséges érvéghüvelyt használni, azonban a kötések túlnyomó többségénél alkalmazni kell az említett elemek valamelyikét. Mi a helyzet akkor, ha a kötőelemgyártók továbbra is a névleges keresztmetszetet alapul véve gyártják az érvéghüvelyeket, sarukat, a vezetéket készítő kábelgyárak viszont a rájuk vonatkozó termékszabványt betartva Ohm/km ellenállásérték szerint vizsgálják a termékük megfelelőségét?

A teljes cikket csak előfizetőink olvashatják, bejelentkezés után.

Ha van előfizetése, . Még nem előfizetőnk? Válasszon előfizetési konstrukcióink közül!

Előfizetés

VezetékekVizsgálat