Villanyszerelők Lapja

Épületvillamosság

Az iparosított lakásépítés villanyszerelése és felújítási lehetőségei

2016. június 13. | Mészáros Miklós okl. villamosmérnök, gazdasági mérnök |  6302 | |

Az iparosított lakásépítés villanyszerelése és felújítási lehetőségei

A szakmabeliek naponta szembesülnek a házgyári (panel) lakások villanyszerelési munkáinak nehézségeivel. Mivel részese voltam villamos tervezőként ennek a rohamos lakásépítési programnak (pécsi, szekszárdi, kaposvári, békéscsabai panelüzemek vonatkozásában), azt gondoltam, hogy célszerű lenne erről a korszakról áttekintő képet adni azoknak, akik ma foglalkoznak lakások villamos rendszerének szerelésével, felújításával, vagy egyszerűen érdeklődnek a téma iránt.

Az anyaggyűjtés során derült ki, hogy kevés dokumentum maradt meg ebből az időből, a tervek nem állnak rendelkezésre. A felújítással foglalkozó szakemberek magányos harcosok, és sokszor nem is tuják, hogy mivel találkoznak majd a felújítás során. Remélem, tudok némi segítséget adni kollégáimnak, hiszen az 1979-ben írt gazdasági mérnöki diplomám témája „Házgyári jellegű lakásépítés belső villanyszerelésének műszaki-gazdasági vizsgálata” volt. Ennek kapcsán, az anyaggyűjtés során, az ország szinte minden tervdokumentációját átnéztem. Sajnos a forrásanyagokkal nem rendelkezem, de célszerűnek tartanám olyan adatbázis létrehozását, ahol a közel egymillió panel- és alagútzsalus épület eredeti dokumentációja internetes hozzáféréssel rendelkezne. Egyedül a főváros vonatkozásában találtam információkat a Budapest Főváros Levéltárának internetes oldalán.

A tervtár állománya

A levéltárban fellelhetők a főváros 1873-as városegyesítéstől a 2006. évig engedélyezett építkezésekre vonatkozó tervek és iratok. Az állomány nem hiánytalan, teljes mértékben hiányoznak a külső kerületek (XV-XXIII.) 1950 előtti tervei. A vidéki településeken sem a tervezőintézetek, sem a kivitelező cégek nem élték túl a privatizációt.

A tervek felkutatása településenként változó, nehezen elérhető. Viszont értékes dokumentumfilmek találhatók a panel-villanyszerelésről a www.e-epites.hu/filmarchivum honlapon.

Történelmi áttekintés

Az iparosított lakásépítés az 1960–1990 közti időszakra tehető (1. táblázat). A kormány által meghirdetett első 15 éves lakásépítési programot a nagyfokú lakásínség kényszerítette ki. A háborúban tönkrement épületek, a mezőgazdaság gépesítésének eredményeként a faluból városba özönlő fiatalok, a gyarapodó üzemek mind a lakásépítés drasztikus növelését sürgette. Hagyományos módon ennyi lakást nem lehetett felépíteni, ezért a lakásépítés iparosítása mellett döntöttek. A ’60-as években sorra épültek a házgyárak, valamint készültek a helyszíni öntött betonos (alagútzsalus, csúszózsalus) épületek.

Az 1961-ben induló első 15 éves lakásépítési tervben egymillió lakás felépítését irányozták elő. A házgyári épületeket főleg a szovjetektől átvett és továbbfejlesztett házgyári technológia alapján készítették. A döntést hosszas lakáspiaci és városszerkezeti elemzés előzte meg, ahol természetesen figyelembe vették az ország rendelkezésre álló anyagi forrásait is. Ennek keretében három házgyár építését határozták el, és szerte az országban a meglévő előregyártó betonüzemeket panelgyártásra tették alkalmassá.

A paneles technológiával épült lakások száma 1961–1992

Budapest 191 211 Jász-Nagykun-Szolnok megye 9 378
Baranya megye 25 802 Komárom-Esztergom megye 13 104
Bács-Kiskun megye 17 778 Nógrád megye 1 032
Békés megye 10 263 Pest megye 15 431
Borsod-Abaúj-Zemplén megye 43 045 Somogy megye 8 670
Csongrád megye 30 410 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 11 351
Fejér megye 27 165 Tolna megye 6 220
Győr-Moson-Sopron megye 22 930 Vas megye 5 560
Hajdú-Bihar megye 28 649 Veszprém megye 17 668
Heves megye 2 299 Zala megye 517

Panelélet

A 15 éves lakásprogram alkotói az elemzések során arra jutot-tak, hogy az új típusú lakótelepek építésénél életmódváltozást is generálnak. Ezért az új típusú otthonokat üzemeltetett lakásnak nevezték el. A költségtakarékos lakásépítésnél a lakásfunkciókat két részre osztották: az első részbe tartoztak a nélkülözhetetlen funkciók, ilyen a pihenés, alvás, olvasás, tévénézés, tanulás, tárolás, gyermekek játszása, intim együttlét. Az üzemeltethető funkciók: mosás, élelemtárolás, főzés, mosogatás, takarítás, vendégek fogadása és ellátása. Ezeket a funkciókat kiszervezték, mert a család reggel elhagyja a lakást, bölcsödébe, óvodába, iskolába, munkahelyre megy, ahol napközben étkezik, este és reggel étkezéskor hideg és félkész ételt fogyasztanak. Vasárnap az aszszonyoknak is pihenést jelent az éttermi étkezés, a mosást a Patyolatra, a takarítást a takarító vállalatra bízhatjuk. A barátainkkal klubokban vagy vendéglátóhelyeken találkozhatunk. A lakótelepek köré olyan szolgáltató kombinátokat terveztek, melyek ezeket a funkciókat ellátják. A megnövekedett szabadidőhöz könyvtárakat, kulturált szórakozóhelyeket szántak építeni. A panelépületekhez paneléletformát terveztek.

A funkciócsökkentésen túl a tervezőket egyéb rendeletek is sanyargatták. Egy építési ütem átlag alapterülete maximum 53 m² lehetett, az átlagos szobaszám 2,1. Ha terveztek 2,5 szobás lakást, akkor meg kellett az 1,5 szobás lakások számát növelni. A loggia fél alapterülettel került értékelésre, ezért terjedtek el a térelemes kiugró loggiák. A szobák alapterületét a lakás alapterületéhez viszonyították, a kettő hányadosának minél közelebb kellett lenni az egyhez. A különböző házgyárak más-más raszterben kezdtek el termelni. Ez a tartófal középvonalainak hálója. A legelterjedtebb volt a 30 cm-es raszter, mely 2,7; 3,6; 4,5 méter szélességű és 5,4 méter mélységű alapba helyezhette a lakást. A ’70-es évek vége felé terjedt el a WC, fürdőszoba külön, WC és fürdőszoba egyben térelem gyárban való készre szerelése. A helyszínen a gépészetet és villanyt kellett összekötni.
A program keretében három házgyár építését határozták el, ezekben a korai házgyárakban készültek az 1960-as évek Magyarországára jellemző vakolt falú, 4-5 emeletes, három lépcsőházas paneltömbök elemei (például József Attila lakótelep). Ezek a lakások többségében kétszobások, átlagosan 53-55 négyzetméter alapterületűek – korukból adódóan ezek szorulnak rá legjobban a felújításra. Az 1970-es évektől a fokozódó demográfiai nyomás (szülőképes korba érkeztek a Ratkó-gyerekek) és ezzel összefüggésben a várhatóan bekövetkező lakáshiány újabb lépés megtételére ösztönözte a pártvezetést. Ennek következtében számos új házgyár épült, amelyek már modernebb, nagypaneles elemeket gyártottak. Praktikus okokból sok esetben a lakások konyhabútorai, beépített szekrényei is a házgyárban készültek. Többségében 8-10 emeletes tömbök épültek, ami miatt zsúfoltság alakult ki, és ez rontotta az emberek közérzetét. Ebben az időszakban kezdődött a legnagyobb magyar lakótelepek építése (például a békásmegyeri, az újpesti vagy az újpalotai lakótelep). A nagy panelosítás hullám lezajlása után, az 1980-as években folytatódott a több ütemben készülő nagy lakótelepek építése. A korszak utolsó évtizedében sokkal szerényebb méretű épületeket terveztek, és a kivitelezés minősége is jelentősen javult.

A házgyári lakótelepek sok helyen, főleg Budapesten, a lakósűrűség növelése és igénytelenség miatt sivár betondzsungel benyomását kelti. Neves tervezők nem vállaltak a tervezésben munkát. A panellakásokhoz panelembereket képzeltek el, akik a lakások adottságai miatt életmódváltozásra is kényszerülnek.

Az iparosított lakásépítés villanyszerelése

Külső energiaellátó rendszer

A villamos energiaellátási hálózata, a közműtervezés része volt. A transzformátorok általában épített házas kivitelben készültek, a későbbiekben a transzformátorállomásokat bevitték a fogadószintre. Ebből számos vitás ügy keletkezett, részben a búgó zajhatás miatt, részben azért, mert egészségkárosító hatást tulajdonítottak neki. A hetvenes évek végén valósult meg az a gondolat, hogy a közműveket nem a földbe fektették, hanem kialakították a Közmű Alagút Folyosó (KAF) rendszert, ahol az összes közművet az épületek között alagútban, az épületen belül szerelőszinti folyosóban helyezték el, szigorú elhelyezési szabály szerint. Az alagutat diszpécserrendszer felügyelte. A későbbiek folyamán felmerült, hogy ha a gázvezeték nem kerül be a rendszerbe, akkor a létesítési és biztonsági költségek csökkenthetők. Ily módon került sor a lakótelepi konyhák villamos tűzhellyel való ellátására. A villamos hálózatot ezeken a helyeken meg kellett erősíteni, és a lakóépületek vezetékhálózatát lakásonként dupla teljesítménnyel számolták. Mivel a lakások egyfázisú csatlakozással készültek, olyan reteszelt villamos tűzhelyeket alakítottak ki, melyek 16 A-os dugaszolóaljzatból üzemelhettek. A KAF rendszer tette lehetővé, hogy amikor a kábeltelevíziózás, internetezés elterjedt, a kábelhálózat kialakításakor tizednyi költségből megoldható volt a lakossági rendszer kialakítása.

Épületek méretlen villamos energia fogadója

Az épületellátás alapeleme a fogadószinti főelosztó. Ennek tervezése az adaptáló tervező feladata volt, és ezért a legkülönbözőbb megoldások születtek. Ez volt a felszállórendszer kiindulópontja, ezért a telefon, kaputelefon, később a kábeltelevízió-csatlakozás is ennek közelében helyezkedett el. Itt került elhelyezésre a tűzvédelmi főkapcsoló, a közösségi fogyasztások (lép-csőházvilágítás, felvonó, hőközpont, központi szellőzés) leágazás-kapcsolója, biztosítója, mérése. Ha az épületben füstelvezető ablak került beszerelésre, azt is itt lehetett működtetni. Kezdetben olyan megoldások is születtek, hogy a főelosztóba kerültek a lakások mérőberendezései is (Dunaújváros). Feltehetően áramszolgáltatói nyomásra, hogy a mérők leolvasása egyszerűbb legyen. A fogyasztásmérőtől mért vezetékek mentek a lakáselosztó tábláig a vizes térelemben. Az egységesítési törekvés jegyében a Villamos Berendezés és Készülék Művek (VBKM) kidolgozott 4 és 10 szintes épületekhez fogadószinti elosztót, de alkalmazása korlátozottan teljesült.

Felszállórendszer

Villamos szempontból itt kezdődik a típustervi rész, melyet adott házgyáron belül előre gyártott, tipizált módon alkalmaztak. A jelenleg is megtalálható felszállórendszereket az alábbiakban foglaljuk össze.

  1. Lakásonkénti beton térelem
    Ezt a megoldást a budapesti házgyárak alkalmazták. A beton térelembe a csőrendszer bebetonozásra került, melyben a méretlen villamos vezeték, telefon, kaputelefon, esetleg lakáselosztó tábla helyezhető el. Szintenként egy lakás elemeit tartalmazza, hátránya, hogy nem bővíthető, korszerűsítésnél ez gondot jelent. A bejárati ajtóval közös ajtótokban külön nyitható ajtószárnya van. Lépcsőházból nem foglal helyet, ám tűzrendészetileg kifogásolható (1. ábra).
  2. Szintenként több lakást ellátó beton térelem
    Ez a felszállórendszer Győrben készült. A csőrendszer és a fogyasztásmérő-panel a térelemre került felszerelésre előregyártás során, és a helyszínen történt a vezetékezés. Felújítás során bővíthető a szintenkénti betonlezárás árfúrásával. Fa ajtószerkezet tűzvédelmi szempontból aggályos (2. ábra).
  3. Faszerkezetű felszálló egység
    Gyakori megoldás, amelyet a budapesti és veszprémi házgyárak alkalmaztak. Egy fa- szerkezetű beépített szekrény, minden csövezés, vezetékezés a helyszínen készült. Csak többszintes, maximum 4 emeletes épületeknél alkalmazták, felújítás során bővíthető födémátfúrással (3. ábra).
  4. Sarok lemezszekrény
    A lépcsőházban holt teret foglal el. Ezt a megoldást a debreceni házgyárban alkalmazták. A szekrénybe egy vagy két lakás felszállóvezetékei kerültek. Szintenként több felszállót kell készíteni. Előszerelve került felhasználásra. Felújítás során a vezetékcsere és új felszállók kialakítása megoldható (4. ábra).
  5. Falon kívüli síncsatorna
    A VBKM fejlesztette ki a szintmagas, védőcsőbe szerelt felszálló-sínrendszert. Budapesten és Miskolcon került alkalmazásra. Kábellétrára került a sínrendszer, falra szerelt módon, a többi felszállóval, mérőpanellal együtt. Jellemzően külön kapcsolóhelyiséget igényelt. Egy lépcsőház összes lakását ellátta. A külön kapcsolóhelyiség felesleges teret foglal (5. ábra).
  6. Lemezszekrény idomacél vázon
    Ezt a megoldást a pécsi, a szekszárdi, a kaposvári és békéscsabai üzemek alkalmazták. A szintmagas szekrény előszerelő üzemben készült, és a lépcsőházvilágítást is tartalmazta. A helyszínen a vezetékek behúzása, bekötése volt a feladat (6. ábra).

A felszállórendszerek megoldásban, anyagi ráfordításban elég széles skálán mozogtak. Költségüket befolyásolta, hogy beton térelem esetén nem a villanyszerelés költségeként szerepelt a térelem, hogy az egyes előregyártók milyen költséggel készítették, valamint tartalmazott-e elektromos tűzhelyet. Az összehasonlítást az is nehezíti, hogy az egyes felszállórendszerek változó számú lakáshoz készültek, valamint nem azonos funkciójú felszállók kerültek elhelyezésre.

Folytatjuk.

PanelrekonstrukcióVillanyszerelés