Egy áramlopás margójára: két bűntett egy helyen
2013/6. lapszám | Fábián Attila | 3222 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Színesfémtolvajok által okozott milliós károk, országosan, éves szinten 20-25 milliárd forintra becsült ellopott villamos energia: a megszokott főcímek elkeserítő valóságot takarnak. A most következő történet is illik a sorba, azonban a kép annyival árnyaltabb, hogy a lopás elkövetői nem a kerítésen átmászó ismeretlenek, hanem a falakon belül otthonosan mozgó tettesek, akiknek a kezén, furcsa módon, mégsem kattan a bilincs.
Helyszínünk egy magyar mamutcég egyik telephelye Budapesten, az időpont pedig 2008 márciusa. Az aktív munka megszűntével a gyárterületet kiürítették, a hátramaradt ingatlanvagyon és az épületekben maradt berendezések őrzéséről és védelméről éjjel-nappali portaszolgálat gondoskodott. Elméletileg.
A biztonsági szolgálat ellenére a területet egy éjszaka szinte teljes egészében kifosztották. Egy neve elhallgatását kérő, akkor még a cég alkalmazottjaként dolgozó informátorunk így emlékezett vissza: „A lopás utáni napon, miután értesítettek az eseményekről, kimentem, és meglepődve tapasztaltam, hogy a körülbelül tíz feszültség alatt álló épületet feltörték, az elektromos berendezéseket megrongálták, a kábeleket pedig ellopták.”
Mivel a körülmények nem tették lehetővé, hogy épületenként külön-külön áramtalanítsanak, ezért központilag kapcsolták le a telephely áramellátását. Nyilvánvalóan ezután a felettesek, a cégvezetés és a rendőrség értesítése következett volna, ha nem csörrent volna meg a telefon. „Az áramtalanítás után körülbelül egy órával hívott a főnököm, és közölte, hogy azonnal vissza kell kapcsolnunk az áramot. Természetesen jeleztem felé, hogy ez lehetetlen, mivel a rendszer komoly hibákat szenvedett, amiket ki kell javítani, így a visszakapcsolás életveszélyes. A felettesem a figyelmeztetésem ellenére, egy beosztott művezetővel visszakapcsoltatta az áramot. Számomra csak később derült ki, hogy egy szomszédos telken működő cégnek szüksége volt a tőlünk érkező villamos energiára.”
A színesfémtolvajok az épületekben nemcsak a kábeleket, villanymotorokat és a fémtárgyakat szerelték le, hanem vittek mindent, ami mozdítható volt. A bejárati ajtóknak az alumíniumborítását, az alumínium redőnyöket, az elektromos berendezések alumínium tokozatait – amelyekben a korábban itt működő berendezések dugaszolóaljzatai, biztosítói és vezérlői voltak.
Egy-egy ilyen alumínium vezérlőszekrény méreteit tekintve körülbelül egy méter magas, 40 centiméter széles és 20 centiméter mély öntvény, amiért akkoriban pár ezer forintot fizettek darabonként a vastelepeken. A tolvajok körülbelül 30-40 tokozott szekrényt vittek el az épületekből, továbbá kifosztották az udvaron található, feszültség alatt lévő elektromos szekrényeket, hatalmas károkat okozva.
Mint később kiderült, a hatóságok értesítésére és a szükséges óvintézkedések megtételére nem került sor. Ennek fényében talán nem is meglepő, hogy az elkövetkező hétvége folyamán további 50 darab A1-es alumínium elosztószekrényt szereltek le a viszszatérő tettesek. A szorgos kezek a kapcsolóhelyiségeket lezáró fémajtók zsanérjait elektromos kéziszerszámmal levágták (leflexelték), az ajtókat leszerelték, a helyiségekből az értékesíthető berendezéseket, vezetékeket eltávolították. Ez a romboló tevékenység elég nagy zajjal járhatott, amit hogy,hogy nem, senki nem hallott, és nyilván az értékeket sem kézben vitték ki, hanem tehergépjármű kellett az elszállításukhoz – mondta a visszaemlékező olvasónk, aki a további lopásokat hétfőn vette észre, amikor újra a helyszínre érkezett.
Nyílván mindenki arra kíváncsi, hogy hogyan végződött a történet, és rendőrkézre kerültek-e a tolvajok? Az ügy megoldása házon belül történt meg, mondhatni elsikálták az ügyet. A tenni akaró riportalanyunkat félreállították azzal, hogy más munkaterületre helyezték át. Az áram visszakapcsolására utasítást adó felsővezetőt pedig az eset után kényszernyugdíjazták, és több eljárás is indult ellene, amely vizsgálatok kimeneteléről és az esetleges büntetésekről nincs információnk. A telephelyen a károk helyreállítása nem történt meg, a megrongált területek energiaellátása megszüntetésre került, és a kifosztott épületek időközben az enyészeté lettek.
Az, hogy az ügyben nyakig sáros vezetőnek fontosabb volt az áramellátás visszaállíttatása, mint a telephelyen dolgozók biztonsága, sejteti, hogy az eltulajdonított értékeknél jelentősebb anyagi érdekek húzódhattak a háttérben. Az egyik ok a korábban már említett szomszédos ingatlan lehet, amely részére az elkövetők az elektromos áram ellátását – szabálytalan módon, saját kenyéradó cégüket meglopva – biztosították. Szinte hihetetlen, hogy az eset nem végződött tragédiával, mint ahogy az is hihetetlen, hogy a bűnösök nem kerültek rács mögé.
