A hosszabbító, a háztartási aljzat és a dugó
2012/3. lapszám | Galamb István Szászik László | 25 515 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Termékvizsgálati sorozatunk jelen elemében a háztartási dugók és aljzatok, illetve a részlegesen a hosszabbítókkal kapcsolatos anomáliák kerülnek tárgyalásra. Noha az épületvillamossági szakemberek napi szakmagyakorlásához csak esetlegesen kötődő termékekről van szó, de az alábbiakból is világosan kitűnik az, hogy milyen villamos biztonsági kockázatokat rejtenek magukban ezek az eszközök. A következő információkat a TÜV Rheinland munkatársai, Galamb István és Szászik László urak bocsátották az olvasók rendelkezésére. ■ Jogszabályi háttér Hosszú ideig a 8/1984. (VII. 1.) IpM rendelet az egyes villamossági termékek ellenőrzéséről és minősítéséről szabályozta az épületvillamosságban alkalmazott eszközök, berendezések termékvizsgálatával kapcsolatos legfontosabb elemeket. Ennek 1. §-a rögzítette, hogy bizonyos villamossági termékeket – így többek között a villamos háztartási dugókat és csatlakozóaljzatokat is – belföldön gyártani vagy külföldről behozni csak szabványossági típusvizsgálat alapján lehet, és Megfelelőségi Tanúsítvány nélkül nem hozhatók forgalomba és nem alkalmazhatók. A 79/1997. (XII. 31.) IKIM rendelet az egyes villamossági termékek biztonsági követelményeiről és az azoknak való megfelelőség értékeléséről alapjában új szabályozást vezetett be: ez a kisfeszültségű direktívát honosította meg a magyar jogrendben, s ennek következtében a kötelező bevizsgálás rendszere megszűnt. A termék forgalomba hozatalának feltétele a CE-jelölés mellett a gyártói nyilatkozat és a megfelelő műszaki és egyéb dokumentáció biztosítása lett. (3. § (1): Villamossági termék az Európai Unióban kizárólag akkor hozható forgalomba, ha azt a gyártó úgy alakította ki és állította elő, hogy szabályos üzembe helyezés és karbantartás, valamint rendeltetésszerű használat esetén nem veszélyezteti az emberek, háziállatok biztonságát és a vagyonbiztonságot.) Bizonyos kivételek azonban bekerültek a szabályozásba, így többek között a háztartási csatlakozódugók és aljzatok. A kivételezést az indokolta, hogy ezek az eszközök nincsenek nemzetközileg egységesítve: már Európában is igen sok kiszerelésben találkozhatunk háztartási aljzatokkal és dugókkal. Mivel tehát nincs egyetlen közös európai szabvány, és Európán belül többféle csatlakozási rendszer létezik, ezeknek a termékeknek a szabályozása nemzeti hatáskörben maradt.
 |
2007-ben kiadták a 383/2007. (XII. 23.) Kormányrendeletet az 1989. október 23-át megelőzően alkotott rendeleti szintű jogszabályok rendezéséről, amelynek 2. §-a (2) rögzíti: 2009. január 1-én hatályát veszti j.) az egyes villamossági termékek ellenőrzéséről és minősítéséről szóló 8/1984. (VII. 1.) IpM rendelet. Ezzel hatálytalanná vált a fogyasztóvédelmi törvényben is hivatkozott, e termékekre vonatkozó egyetlen „külön jogszabály”.
Hozzá kell tenni, hogy azért is érthetetlen a helyzet, mert más termékeknél sikerült megőrizni a korábbi szigorú ellenőrzési követelményt. Nos, most a háztartási aljzatokra és dugókra egy EU szakbizottsági állásfoglalás szerint ugyan vonatkoztatható az ún. álta-lános termékbiztonsági irányelv (így az azt Magyarországon bevezető fogyasztó-védelmi törvény is), de ez annyira általá-nos, hogy nyilvánvalóan nem alkalmas ilyen speciális eszközök különféle nemzeti szabályozására. Ez más európai országok számára is egyértelmű, és ezt a területet a saját nemzeti villamos szabályzatukban rendezik. Magyarországon viszont ilyen szabályzat sincs.
Vonatkozó szabványok
Magyarországon a háztartási csatlakozókra vonatkozó alapszabvány az MSZ IEC 60884– 1:2007 (idt. IEC 60884-1:2002+ A1). A méreteket az oldalsó védőérintkezős aljzatokra és dugókra az MSZ 9871-2:1981 +1M szabvány határozza meg, ami a CEE7 Publ. III. és IV. szabványlapjait vette át idomszerekkel együtt. A süllyesztett aljzatok szerelési méreteit az MSZ 9871-3:1978 szabvány tartalmazza (CEE7 Publ. XII. és XIV. szabványlap), a dugók méreteit az MSZ 9871-4:1980 (CEE7 Publ. XVI. és XVII. szabványlap), a csatlakozódugók „dual” érintkező méreteit az MSZ 9871-7:2011 (CEE7 Publ. VII. szabványlap) tartalmazza.
 |
 |
További termékszabványok Magyarországon:
■ MSZ IEC 60884-2-2:2008 (idt. IEC 60884-2-2:2006) Készülékekhez való csatlakozóaljzatok
■ MSZ IEC 60884-2-3:2008 (idt. IEC 60884-2-3:2006) Rögzített villamos szerelésekhez való, reteszelés nélküli kapcsolós csatlakozóaljzatok
■ MSZ IEC 60884-2-5:2008 (idt. IEC 60884-2-5:1995) Adapterek. Idén áprilisban várható az IEC 60884- 2-7:2011 Vezetékes hosszabbító készletek szabvány hazai bevezetése.
■ MSZ EN 61242:2000+A1 (idt. EN 61242:1997+A1) Vezeték- dobos hosszabbítók háztartási célokra
■ MSZ EN 50075:2000 (idt. EN 50075:1990) 2,5 A, 250 V lapos, újra nem vezetékezhető dugók A fenti IEC alapú szabványokra szintén nem jelentett nemzeti eltérést Magyarország.
Köztudott, hogy a szabványok alkalmazása „nem kötelező”. Jelenleg tehát kiemelhető, hogy csak azok az eszközök kerülnek bevizsgálásra, amelyeknek a gyártója vagy forgalomba helyezője erre megbízást ad!
■ Fogyasztóvédelmi vizsgálati eredmények
Egy általános európai uniós felmérés megállapította (LVD Market Surveillance Campaign 2007, Electrical Safety of Cord Extension sets), hogy minden 6. vonatkozó termék minősége valamely szempontból kifogásolható (ebbe természetesen beletartozik a megfelelő tájékoztatás elmaradása éppúgy, mint a közvetlen áramütés- vagy tűzveszély – az adat mindemellett így is sokkoló). Sajnos feltételezhető, hogy Magyarországon ennél is rosszabb a helyzet.
Egy 2010-es fogyasztóvédelmi témavizsgálat keretében – újravezetékezhető és újra nem vezetékezhető vezetékhosszabbító-kész- letek – fény derült például arra, hogy 315 ellenőrzött kereskedelmi egységben, 43 különböző típusú (összesen 646 db) mintavételezett termék körében csupán 24 terméktípus (235 db) volt minősíthető megfeleltnek a jelölések tekintetében.
Ez 44,2%-os kifogásolási arányt jelent. A biztonsági követelményeknek 24 terméktípus nem felelt meg a laboratóriumi vizsgálatokon, amelyek közül 16 termék- típus súlyos kockázati szinten áramütés- veszélyt, 7 terméktípus súlyos kockázati szinten áramütés- és tűzveszélyt, egy típus pedig mérsékelt kockázati szinten áramütés- és tűzveszélyt jelentett a fogyasztók számára. A mintavételezett termékek laboratóriumi vizsgálata alapján elmondható, hogy csak 19 termék felelt meg a honosított harmonizált szabványok előírásainak, ami 55,8%-os kifogásolási arányt jelent.
 |
 |
■ Tipikus kockázati tényezők és gyártási hibák
A hosszabbítókkal, háztartási aljzatokkal és dugókkal kapcsolatos termékvizsgálatok fényt derítettek arra, hogy jellemző módon a méretproblémák, illetve a konstrukciós, szerkezeti hibák hordozzák magukban a legtöbb problémát.
A méretekkel kapcsolatban a legsúlyosabb veszélyt a védőérintkező kialakítása jelenti: Magyarországon a védőérintkező oldalsó elhelyezése került bevezetésre: ha ez gyártási vagy tervezési okból kifolyólag nem megfelelően pozicionált (ferdén áll, kitüremkedik stb.), akkor a dugó behelyezése nyomán megszűnhet a védővezető folytonossága (9. ábra). Voltak arra is esetek, hogy a vizsgálathoz alkalmazott idomszereket – amelyeknek rendeltetésszerűen könnyen illeszkedniük kellene a dugókhoz – egyszerűen nem lehetett bevezetni, mivel a dugó méretkialakítása gyárilag hibás volt.
A szerkezeti felépítésnél kiemelhető, hogy a megfelelő csatlakozókapocs-kialakítás gyakran problematikus lehet, illetve magánál a szerelésnél a forrasztás minősége bizonyulhat veszélyesnek: ez utóbbinál sok esetben lehet tapasztalni, hogy a kapocsba bekötött vezeték elemi szála rosszul rögzített, átérhet, mivel nagyon közel esnek egymáshoz az alkatrészek (5., 6. ábra). Szintén kivitelezési hiba az, amikor a fröccsöntött anyag „ráfolyik” a dugóra (3. ábra), vagy egy fémalkatrészre (4. ábra). Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben sem lehet megfelelő kapcsolatot létrehozni, hiszen például a dugó védőérintkezője így nem alakíthat ki biztos villamos kontaktust az aljzat védőérintkezőjével. Sajnálatos módon a hétköznapi alkalmazásra már a laikusok számára is nyilvánvalóan alkalmatlan termékek is kereskedelmi forgalomba kerülhetnek: jó példa erre az a dugó, amelynek a csapja egyszerűen kiesett a rögzítés hiánya miatt (1. ábra).
 |
 |
A villamos vezetékekkel kapcsolatos problémákat már e szaklap korábbi számai is érintették: sajnos a háztartási dugóknál, illetve aljzatoknál is szembetűnő a probléma jelentősége, ezen a területen is szívesen spórolnak a gyártók. A korrektség kedvéért hozzá kell tenni, hogy – miként már fentebb kiemelésre került – csak a közeljövőben kerül honosításra az IEC 60884-2-7:2011 Vezetékes hosszabbító készletek szabvány, ahol is a pontos keresztmetszet-tartományok definiálásra kerülnek. Itt kerül tehát csak meghatározásra az, hogy bizonyos terhelhetőséghez és keresztmetszethez milyen hosszúságok az elfogadhatók.
 |
Rendre ismétlődő konstrukciós/szerelési hiba az, hogy az aljzatokban a vezetékek rögzítése, vezetése átgondolatlan, illetve balesetveszélyes: a 7. ábrán jól látható, amint a sín szinte ráfeszül a vezeték szigetelésére. Könnyű elképzelni, hogy egy-két figyelmetlen mozdulat miatt, vagy a rossz szigetelési minőség mellett milyen súlyos következményekkel járhat ez a hanyagság.
Szintén gyakori konstrukciós hiba az, hogy a korántsem gondos tervezői kialakítás miatt az érintkezők kapcsolatát mindössze néhány műanyag elem biztosítja: nyilvánvaló, hogy a felmelegedő fém hatására a műanyag megolvadhat, kitágulhat, és már nincs is meg a szükséges kontaktnyomás a biztos villamos kötéshez.
A nem homogén elemek összeépítése is számos problémát okozhat: gyakori eset az, hogy például egy névlegesen 16 A terhelhetőségű hosszabbítóba csak egy 10 A terhelhetőségű kapcsolót építenek be.
Amilyen „primitív”, egyszerű konstrukciónak tűnik fel egy gyerekzáras hosszabbító, olyan hihetetlen, hogy mennyi meghibásodás léphet fel: volt eset arra, hogy a gyerekzárat működtető rugó a gyenge kialakítás miatt kiugrott a helyéről, és zárlatot okozott. Végül egy rövid összesítés. A vizsgáló intézet saját hatáskörű piaci mintavételében (2008, Budapest) 13 db-os készletből 6 nem felelt meg, 2 eltért a szabványtól. Az 1984-től vizsgált termékek összevetéséből pedig az derül ki, hogy első vizsgálatra a háztartási csatlakozó dugók, aljzatok, hosszabbítók körében kb. 30% nem megfelelt eredmény született.
|
egy európai példa 817.133.1 Kiegészítés: 1. rész: Általános követelmények”, a DS/IEC 60884-1 1:2007 kiegészítése és a DS XX első kiadása, a „Háztartási és hasonló célra szolgáló csatlakozódugók és csatlakozóaljzatok – 2. rész: A dán rendszerekre vonatkozó különleges előírások” szabványokban foglalt követelményeknek és szabványlapoknak. A csatlakozóaljzatok beszerelésekor biztosítani kell, hogy azok egy olyan szerelődobozba legyenek beszerelve, amely a fali foglalat gyártója által megadott információval összhangban az adott fali foglalatnak megfelelő, és erre a célra szánták. 1) A rendelettervezetről a legutóbb a 98/48/EK irányelvvel módosított 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (az értesítési eljárásról szóló irányelv) rendelkezéseinek megfelelően értesítették az Európai Bizottságot. |
