Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Megújulók

Örökzöld téma: energiatakarékosság XII.

2012. június 1. | Chiovini György |  7020 | |

Az alábbi tartalom archív, 9 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Nem veszít időszerűségéből az a cél, hogy „csak akkor, csak ott és csak annyi energiát fogyasszunk, amikor, ahol és amennyi szükséges”. Ezt az elvet követhetjük a világítástechnikában is. Az energiatakarékossági megoldások száma nagy, ezeket rangsoro...

Nem veszít időszerűségéből az a cél, hogy „csak akkor, csak ott és csak annyi energiát fogyasszunk, amikor, ahol és amennyi szükséges”. Ezt az elvet követhetjük a világítástechnikában is. Az energiatakarékossági megoldások száma nagy, ezeket rangsorolni érdemes, ám a döntéshez ismerni kell, melyiktől mekkora tényleges megtakarítás várható.

A természetes fény kihasználása
Nincs villamosenergia-igénye a természetes világításnak. Ha az épületek tervezésénél megfelelő hangsúlyt kap a természetes világítás kihasználása, sok energiát lehet megtakarítani. Találkozunk bevilágító nélküli épületekkel, de léteznek „üvegkalitkák” is. Az előbbi esetben a természetes világítás hiányát mesterséges világítással kell pótolni – akár a legfényesebb nyári napon is.

A nagy átlátszó üvegfelületek hatásosan csökkentik a mesterséges világítási igényt, viszont lehet, hogy többet veszítünk a nyári hűtés miatt szükséges villamosenergia-fogyasztással. Az optimum függ a helyiség tájolásától, az ott folyó tevékenységtől (megvilágítási igény, belső hőfejlődés). Ökölszabályként elfogadható, hogy az alapterület ötödrészével azonos legyen a bevilágító nagysága.

Minél kisebb az igényelt megvilágítási szint, és minél nagyobb a helyiség világítási tényezője, annál rövidebb az az időszak, amikor be kell kapcsolni a lámpákat (1. ábra). Úgy számolhatunk, hogy Magyarországon, a nappali órákban általában a használati idő 10-30 százalékában van csak szükség beltéri mesterséges világításra. A természetes világítás hasznosítása szempontjából nem mellékes a helyiség határoló felületeinek fényvisszaverő képessége. A világos, kedvező reflexiós tényezőjű mennyezet, padozat és falak sok villamos energiát takarí- tanak meg. A különbség a világítás energia- fogyasztásában akár 40% is lehet.

Az asztali számítógépek elterjedésével sajátos helyzet állt elő. Egyszerre lehet szükség az ablakoknál árnyékolásra és a munkahelyeken mesterséges világításra. Komoly megtakarítási lehetőség rejlik az árnyékolók és a fényforrások összehangolt automatizálásában. Egy német-országi terepi mérésadatgyűjtés azzal az eredménnyel zárult, hogy nagyterű irodában a világításautomatizálás önmagában mintegy 25 százalékos megtakarítással jár. Ha ezt kiterjesztik a lamellás árnyékolókra is, a megtakarítás 40 százalékra nő.

1. ábra Minél kisebb az igényelt megvilágítási szint és minél nagyobb a helyiség világítási tényezője, annál rövidebb az az időszak, amikor be kell kapcsolni a lámpákat

Világításautomatizálás
Ez lényegében a tényleges igény szerinti világítás: csak akkor, csak ott és csak olyan mértékben működik a mesterséges világítás, amikor, ahol és amennyire szükséges (figyelembe véve a természetes világítás optimális kihasználását is). Az ismertetők, reklámok érthető módon igen jelentős energia-megtakarítást ígérnek, ami szükséges is ahhoz, hogy az esetenként nagy beruházási költség megtérüljön.

A kérdés csak az, hogy ténylegesen mekkora villamosenergia-fogyasztáscsökkenés várható. Ennek tisztázását eleve nehezíti, hogy mit tekintünk viszonyítási alapnak. Egyszerű a helyzet egy bevilágító nélküli helyiségben, ahol nincs természetes világítás. A megvilágítási szint adott. A megtakarítás egyetlen forrása, hogy a mesterséges világítást a jelenléttől tesszük függővé.

A szakirodalomból vett példa egy természetes világítás nélküli raktár, ahol a polcsorok között nem állandó a raktári alkalmazottak jelenléte. Ha van ott valami feladatuk, akkor a világítás 250 lx értéket biztosít, amikor eltávozik az illető, az automatika 25 luxra dimmeli le a fényt. Háromműszakos a munkarend, az év minden napja munkanap. Folyamatos világítás mellett a fajlagos villamosenergia-fogyasztás 41 kWh/m2a.

Amennyiben a 24 órából csak 9 órán keresztül kell a polcsorok között teljes világítást biztosítani, akkor a villamosenergia-fogyasztás lecsökken 18 kWh/m2a-ra. A megtakarítás 23 kWh/m2a, ami az eredeti érték 56 százaléka. A 9 óra nyilván egy átlagérték, bizonyára vannak olyan részei a raktárnak, ahol gyakrabban vagy ennél ritkábban kell tevékenykedni. A megtakarítás lehetőségét a mozgásérzékelővel működő automatika biztosítja. Az azonban, hogy ennek segítségével mennyi energiát sikerül megtakarítani, a raktárban folyó munkától függ. A beruházási döntés előtt ezt érdemes elemezni, hogy a ráfordítás megtérülését reálisan lássuk. Tanulságos az a terepi adatgyűjtés, amit Svájcban, a Zürich-i egyetemen végeztek.

Egy új, háromszintes épületet választottak ki. Szintenként 23 helyiség, különböző használati céllal, de a szintek között nagy eltérés sem e tekintetben, sem a beépített teljesítményben nincsen. Az alapterület mintegy harmada belső, azaz természetes világítás nélküli helyiség. A természetes világítással rendelkező helyiségekben két zónát alakítottak ki; egyet az ablak közelében, egyet a helyiség belsejében. Az első szinten jelenlét- és fényérzékelős világításkapcsolók; kezdetben automata üzemmódban, majd félautomata üzemmódra módosítva. Ennél a visszakapcsolást kézzel kell végezni. A második szinten kétzónás, hagyományos, kézi működtetésű világítás. Mozgásérzékelőket csak azért szereltek fel, hogy a helyiség használatát regisztrálni lehessen.

A harmadik szinten ún. állandó megvilágításra szabályozást alakítottak ki. Az automatika a fényforrások dimmelésével, szükség szerint kikapcsolásával korlátozza a villamos-energia-fogyasztást. A kikapcsolt lámpákat kézzel kell visszakapcsolni. Jelenlétérzékelés nincsen, viszont kihelyezett plakátok hívják fel a figyelmet a szükségtelen világítás fegyelmezett kikapcsolására.

Ezt a rendszert alapvetően nem módosították, de a megfigyelési időszak közben újrakalibrálták. Az automatikák bekerülési költsége egészen eltérő volt. Az állandó szintre szabályozásos rendszer majdnem ötször többe került, mint a ki-bekapcsolásos. A fogyasztást két egymást követő év azonos naptári hónapjaiban, júliustól novemberig mérték.

A kapott mérési eredmények értékelését megnehezítette, hogy a három szint használatában markáns különbségek mutatkoztak. A világítás villamosenergia-fogyasztásának különbsége ebből is származott (1 táblázat). A korrigált adatok szerint az automatizálás fogyasztáscsökkentő hatású. A második időszak alapul vételével, a második szint fogyasztását 100 százaléknak tekintve a megtakarítás az első szinten 22%, a harmadikon 37%. Figyelemre- méltó az is, hogy az automatikák önmagukhoz képest jelentősen jobb eredményt mutattak az optimalizálás után.

Egyszerűen belátható, hogy a mesterséges világítás automatizálásának akkor van különösen nagy haszna, ha az időjárás változékony. Hiszen kevésbé várható el, hogy a helyiségben tartózkodók a felhőzet alakulásától függően hol be-, hol kikapcsolják a lámpákat. Ilyenkor rendszerint egész nap működik a világítás, pedig ezen belül vannak napfényes órák is.

Egy nagy világítástechnikai cég saját beruházásának ellenőrzésére igen részletes terepi adatgyűjtést végzett. Tanulságos eredmények találhatók a beszámolóban. Egy képzési célú teremben az adott, borús, októberi napon 8 óra és 15 óra 30 perc között állandóan működtetni kellett a mesterséges világítást, hogy a szükséges 500 lx megvilágítást tartsák. A mérési ponton a külső eredetű megvilágítás 25 lx és 220 lx között ingadozott. Ennek megfelelően a lámpáknak max. 475, illetve min. 280 luxot kellett pótolni.

A teljes használati időn (7,5 h) belül a tényleges kihasználási óraszám 5,4 h lett, köszönhetően az ún. állandó megvilágításra szabályozásnak. A megtakarítás tehát (7,5-5,4) / 7,5 = 0,28, azaz 28%. Egy tárgyalóban, ugyancsak borús, októberi napon mindez még kedvezőbb lett. A tényleges kihasználási óraszám 5,6 lett, 9,0 helyett. A megtakarítás 37%.

Természetesen nem a rendszer működött jobban, hanem a meteorológiai viszonyok miatt alakult ez így. Ugyanott egy laboratórium eredményeinek értékelése rámutat arra, hogy a viszonyítási alaptól függően jelentősen eltérő következtetésre lehet jutni. A szóban forgó napon délelőtt borús, délután derült volt az ég. A napfényből eredő megvilágítás 12 óra 30-ig nem érte el az 500 luxot.

Utána viszont egy-egy félóra kivételével meghaladta, sőt a helyiség tájolásának megfelelően folyamatosan növekedve, a munkaidő végére elérte a 2000 luxot. Joggal feltételezzük, hogy délután még kézi működtetésnél is kikapcsolták volna a lámpákat. Ilyen körülmények mellett az állandó megvilágításra szabályozás nem jár többlet megtakarítással. Az összehasonlítási alap megválasztásától függően más megtakarítás mutatható ki. 500 lx 9 órán át 4500 lxh, a ténylegesen regisztrált érték 1517 lxh. Ha a különbséget tekintjük megtakarításnak, akkor ez 4500 - 1517 = 2983, azaz 66%. Reálisabb azonban, ha az automatika működéséből eredő megtakarításba nem számítjuk bele a délutánt. Ez 13 órától 17 óráig 2000 lxh. Így a különbség 8 órától 13 óráig 2500 - 1517 = 983, azaz 39%.

Az International Energy Agency összehasonlító méréseket végzett a különböző világításautomatizálási rendszerek értékelésére. Két azonos irodát használtak a kísérlethez, ahol fénycsöves lámpatestek világítottak, az előírt megvilágítás 500 lx volt. A természetes világítás egy oldalról érkezett. Három zónát alakítottak ki: ablak mellett (A), középen (K) és a helyiség belsejében (B). Két mérésadat-gyűjtési időszak volt, február és november. A világítás reggel 6 órától este 20 óráig működött. Négy rendszert teszteltek: kettő vezérlés-, kettő szabályozás- elven működött.

A vezérlők érzékelői az ablaknál, illetve ahhoz közel lettek felszerelve. A szabályozók érzékelői a mennyezeten, szabadon, illetve egy lámpatestbe beépítve voltak. A dimmelhető fénycső-előtétek többsége 1-10 V jellel működött, egy rendszer volt digitális. A méréssorozat összesített eredményét diagram mutatja (2. ábra). Jól látszik, hogy mindkét elv hasonló teljesítményt nyújtott. Egyes rendszerek inkább az ablak közelében voltak jobbak, mások inkább a helyiség sötétebb részében. A teljes helyiségre vonatkozó energia-megtakarítás 32% és 43% között alakult. Felvetődik egy gondolat, indokolt-e az ablaktól távol lévő részben is lényegesen drágább, dimmelhető előtéteket felszerelni. Az automatizálással elért, átlagosan kb. 10% megtakarítás mellett a megtérülés nagyon hosszú lehet.

2. ábra A méréssorozat összesített eredményét diagram mutatja. Jól látszik, hogy mindkét elv hasonló teljesítményt nyújtott.

Fényforrások
Energia-megtakarítást érhetünk el úgy is, hogy a szóba jövő fényforrások közül a jobb fényhasznosításút választjuk. A legtöbb fényforrás működtető eszközt is igényel, így a mérlegeléskor a kettőt együtt kell figyelembe venni, ám ilyen adatok nem mindig állnak rendelkezésre. Még bonyolultabb a helyzet, ha nem csak a névleges adatot vesszük alapul. Más a fényhasznosítás, ha a fényforrás 25 0C hőmérsékleten működik, más, ha hidegebb vagy melegebb a környezet. Egy német intézet (DIAL GmbH) kimérte számos fényforrás fényhasznosítását a hozzá tartozó működtető egységgel együtt.

Ezek az adatok jól mutatják, hogy fényforrásválasztásnál a részletekre is oda kell figyelni (2. táblázat). Használat közben a fényhasznosítás eleinte kissé gyorsabb, később már lassabb ütemben romlik. Egyes fényforrásoknál ez nem számottevő, más gyártmányoknál jelentős. A fényáram-stabilitási tényezőnek az egyes fényforrások névleges élettartamához tartozó tájékoztató értéke:

■ nagynyomású nátriumlámpa 0,96
■ halogénizzó 0,95
■ egyenes fénycső 0,90
■ kompakt fénycső 0,83
■ LED 0,75

A dimmelésnek a fényhasznosításra gyakorolt hatása egy külön kérdés. Részteljesítménynél közel arányos a fényáram és a felvett villamos teljesítmény. A fényhasznosítás romlása nem számottevő. A teljesítmény a teljesen leszabályozott állapotban azonban nem csökken nullára (3. ábra). Szerencsétlen esetben a dimmelésből eredő megtakarítás nagy részét elveszítjük azáltal, hogy akkor is fogyaszt a világítótest, amikor nem is világít. Munkakezdéskor a világítás működni kezd, egyre csökkenő teljesítménnyel.

Rövid időt követően teljesen leszabályozott állapotban marad késő délutánig, majd a munkaidő végéig ismét dimmelve működik. A dimmeléssel nyert megtakarítás jelentős részét felemészti az elektronikus előtét készenléti teljesítménye. Kézenfekvő energiatakarékossági intézkedés csereszabatos fényforrás esetében a jobb fényhasznosítású alkalmazása. A gyártók jegyzékekben ajánlják az ilyen megoldásokat. Azonos működési elv mellett is lehet megtakarítást elérni (pl. jobb halogénizzó, jobb fénycső). Ha egy fejlettebb fényforrásra térünk át, a haszon még nagyobb (pl. halogénizzó helyett kompakt fénycső). Feltétel azonban, hogy a világítás minősége ne romoljon.

A megtakarítás számításához szükség van a várható működési időre. Néhány tapasztalati érték; a rövidebb a nagyobb, a hosszabb a kisebb helyiségvilágítási tényezőhöz tartozik:
■ szállodai szoba 400-500 h
■ tanterem 400-800 h
■ iroda 500-2500 h
■ étterem 1500-3500 h
■ kereskedelem 3000-4000 h
■ parkolóház 5000-6000 h
■ közvilágítási üzemidő 3715 h

Bizonyos megoldások csak átmeneti jellegűek. A higanylámpák kiváltására gyártott, ún. retrofit nagynyomású nátriumlámpák forgalmazása 2015-től megszűnik. Rohamosan terjednek a meglévő lámpatestbe kerülő LED-ek. Létjogosultságuk elsősorban ott van, ahol előny a hosszú élettartam (körülményes csere), gyakori a kapcsolgatás, sokat számít a jobb fényhasznosítás.

Az egyenes fénycsövek kiváltását vizsgáló USA tanulmány azt a következtetést tartalmazza, hogy gazdasági szempontból nem indokolt a LED-csőre cserélés. Ahogyan az izzószál és az üvegcsőre felhordott fénypor két teljesen eltérő fényforrás- családot tesz indokolttá, valószínű, hogy a LED és a meglévő geometriák kényszerházassága nem lesz hosszú életű. A LED-morzsa törvényszerűségeire épülve idővel magától értetődő lesz az ilyen elven működő világítótestek sajátos megjelenése. Nehezíti a döntést, hogy találkozunk nem egyértelmű, megtévesztő vagy egyszerűen irreális adatokkal. Az még a jobbik eset, ha a tájékoztató teljes szakszerűtlensége mutatja a forrás megbízhatatlanságát.

Lámpatestek
A lámpatestek is befolyásolják a villamosenergia- fogyasztást. Ha a fényt a mennyezet (felső térfél) felé sugározzák, egyenletes fényeloszlást, kedvező kontrasztviszonyokat kapunk, mert a munkafelületre (padozatra) a többi felületről visszaverődve jut a fény. A nem teljes visszaverődés miatt azonban veszteség keletkezik, így ez a világítási mód nem energiahatékony. Minél nagyobb az alsó térfél felé sugárzott, a kívánt helyre közvetlenül eljutó fény aránya, energetikai szempontból annál gazdaságosabb megoldást kapunk. E tekintetben a legjobb a csak az alsó térfélbe sugárzó, közvetlen világítás. Számos világítási feladatnál azonban az egyéb szempontokra tekintettel jó döntés ehelyett kiegyenlítettebb fényviszonyokat kialakítani.

A lámpatestek optikai elemeinek (bura, ernyő, tükör, lencse, prizma, rács) feladata a fény elosztása, szűrése, esetleg átalakítása. Amellett, hogy meghatározzák a lámpatest fényeloszlását, szükség van ezekre, hogy a fénysűrűség és a káprázatmentesség követelményeit betartsuk. Meghatározott védettséghez nélkülözhetetlenek a burás lámpatestek, de a bura energiahatékonysági szempontból hátrányos. Ott, ahol korábban indokolatlanul is burás lámpatesteket szereltek fel, célszerű azokat kiváltani. Gyakran alkalmazzuk a fényvisszaverő optikai elemeket. Természetesen annál jobbak, minél jobb reflexiós tényezővel rendelkeznek. A különböző alumíniumtükrök a fény 70-95%-át verik vissza.

Az optikai elemek időtállóság tekintetében is különböznek. Ha fénytechnikai jellemzőik öregedés, szennyeződés miatt romlanak, a lámpatest egyre kevesebb fényt bocsát ki. Összességében a lámpatest energiahatékonyságát a hatásfokkal jellemezzük. Ez a lámpatestből kilépő fényáramnak és a beépített fényforrás fényáramának hányadosa. Gyakorlatban előforduló értékek: 40-95%. A hatás-fokok összehasonlításának feltétele az azonos fényeloszlás.

Lámpatestcsere
Ameddig ragaszkodunk a meglévő lámpatesthez, pusztán a fényforrás cserecsak korlátozottan tesz lehetővé energia-megtakarítást. Nagyobb ráfordítást igényel, de szabad kezet ad a lámpatestcserés korszerűsítés. Igen látványos megtakarítás érhető el több körülmény szerencsés együttállásánál. A példaként bemutatásra kerülő üzemcsarnokban fénycsővilágítás volt, kissé felültervezve. 145 lámpatest működött 58 wattos T8-as fénycsövekkel, ferromágneses előtétekkel. Ezeket lecserélték úgy, hogy minden második lámpatest megszűnt.

Az új lámpatestekbe 80 wattos T5-ös fénycső került elektronikus előtéttel. A beépített teljesítmény nagyon lecsökkent. Korábban ez 145 x (58 W + 12 W) = 10 150 W volt. Az új rendszernél 75 x (80 W + 8 W) = 6600 W. A javulás 35%. Igaz, hogy a megvilágítás is csökkent, de még elfogadható, 302 lx lett. 3500 órás üzemidővel az éves villamosenergia- megtakarítás 12 425 kWh. Ezt eredményezte a jobb fényhasznosítású fényforrás, a kisebb fogyasztású előtét, a jobb lámpatest – valamint, hogy a megvilágításban némi tartalék volt. Vannak olyan helyzetek, amikor akár több lehetőség között is választhatunk. Több szempontra is ügyelni kell, de a döntést befolyásolja az is, hogy melyik megoldás mennyire energiahatékony.

Alkalmas mérőszám a beépített teljesítmény. Egy magas csarnok világításának korszerűsítési változataival jól lehet szemléltetni ezt. A csarnok alapterülete 18 000 m2. A lámpatestek szerelési magassága 11,6 m, számuk 256. Az éves működési idő 5000 h/a. Az eredeti állapot: nagynyomású higanylámpák 1000 W egységteljesítménnyel. Két, ennél jobb változat terve készült el. Az egyik nagynyomású fémhalogén-lámpákkal, a másik T5-ös fénycsövekkel. Mivel ez utóbbinál mind a fényforrás fényhasznosítása, mind a lámpatest hatásfoka jobb, ez a változat adja a legkisebb beépített teljesítményt. A megvilágítás ugyan csekély mértékben elmarad a másik kettőhöz tartozó értéktől, de kielégíti a vonatkozó követelményt (3. táblázat).

Hol kezdődik az energiatakarékos világítás?
A világítás villamosenergia-igénye része az épület összes energia igényének. Bár épületeink használati értéke szempontjából mind az alapterület, mind a belmagasság lényeges, az energetikai fajlagos mutatószámokat jellegzetesen az alapterületre vonatkoztatjuk. Ilyen a 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletben meghatározott, összesített energetikai jellemző, Ep [kWh/m2a], és ilyen egyebek mellett a beépített világítás fajlagos éves primer energiafogyasztása, Evil [kWh/ m2a]. Ez utóbbit LENI-számnak is nevezik (Lighting Energy Numeric Indicator).

A LENI-szám önmagában nem minősít. Tudni kell azt is, hogy az adott helyszínen milyen a megvilágítás, és mennyi ideig használják a helyiséget. Mivel az azonos rendeltetésű épületek e tekintetben nem térnek el lényegesen egymástól, ezek összehasonlítására használhatjuk a világítás fajlagos éves villamosenergia-fogyasztását. Ausztriában, az irodáknál a 20 alatti LENI-számot jónak, a 20-35 kWh/m2a közötti értékeket elfogadhatónak, a 35 felettit rossznak tartják.

Svájcban szigorúbb követelményeket támasztanak. A megfelelőség határa 17,5 kWh/m2a, a távlati cél pedig 10 kWh/m2a. Néhány egyéb adat osztrák dokumentumokból: óvoda 25 kWh/m2a, szálloda 65 kWh/m2a, kereskedelmi létesítmény 71 kWh/m2a, kórház 82 kWh/m2a. A fentebb idézett rendeletben is található három érték: lakóépület 4 kWh/ m2a, oktatási intézmény 6 kWh/m2a, iroda 11 kWh/m2a. Ezek „alulbecsültnek” látszanak. Kiküszöböli a használati idő eltéréséből származó nehézséget a fajlagos beépített villamos teljesítmény [W/m2], mint energetikai mérőszám. Még jobb összehasonlítást tesz lehetővé, ha ezt pl. 100 lx megvilágításra vonatkoztatjuk. Német felfogás szerint 2 W/m2/100 lx alatt vannak az igen energiatakarékos világítások, 4 W/m2/100 lx felett érdemes a korszerűsítést megfontolni. Az nagyon lényeges, hogy a világítási mód azonos legyen.

 3. ábra Szerencsétlen esetben a dimmelésből eredő megtakarítás nagy részét elveszítjük azáltal, hogy akkor is fogyaszt a világítótest, amikor nem is világít.

Közvetlen világítást közvetlen világítással szabad összevetni. Különböző fényforrások és világítási módok egy- szerűsített adatai alapinformációt jelentenek (4. táblázat). A helyiség rendeltetése ezt jelentősen módosíthatja. Néhány példa: étterem 4 W/m2/100 lx, sportcsarnok 8 W/m2/100 lx, tanterem 10 W/m2/100 lx, ékszerüzlet 24 W/ m2/100 lx. Tulajdonképpen magától értetődő, de nem árt hangsúlyozni, hogy a megtakarítás nem származhat a világítás minőségének romlásából. Két energetikai mutatószám összehasonlítása akkor végezhető el, ha a világítás minőségi jellemzői azonosak vagy közel azonosak.

Nem helyes a fajlagos fogyasztást úgy csökkenteni, hogy egy nagyobb helyiségben az egyenletesség rovására kevés számú, viszont nagyobb egységteljesítményű és jobb fényhasznosítású fényforrást alkalmazunk. Hasonlóan, nem megengedett minőségromlás jobb fényhasznosítású fényforrás választása, ha annak szín- visszaadási indexe kisebb a szükségesnél.

Nem csak az energia számít
Részletekbe nem bocsátkozva, utalni kell arra, hogy az energiaköltség csak egy a különböző költségek között. Akkor járunk el körültekintően, ha teljeskörűen elemezzük a választási lehetőségeinket. Erre szolgál az a német példa, amelynél folyamatos (évi 8760 órás) működés mellett vizsgálták három fényforrás gazdaságosságát: törpefeszültségű halogénizzó, kompakt fénycső és LED.

Azt állapították meg az adott peremfeltételek mellett (áramdíj, beszerzési költség, munkadíj), hogy a legjobb a LED (5. táblázat). Ha a viszonyítási alap a teljes élettartam alatt kibocsátott fény (fényáram), akkor a kompakt fénycső gyakorlatilag egyenértékű. A halogénizzót kedvezőtlen fényhasznosítása és rövid élettartama eleve esélytelenné tette. Ám ott, ahol nagyon rövid ideig működik a mesterséges világítás, az ilyen kedvező árú fényforrás az optimális.



Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem