Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Számtalan példát lehetne felsorolni az előírásokat megszegő, kókler szerelésekkel kapcsolatban. Mindannyian találkoztunk már kisebb-nagyobb szabálytalanságokkal. Vannak olyanok, amelyek hosszú évekig nem okoznak problémát, azonban az elégséges körülmények együttállása esetén a nem megfelelő kivitelezések műszaki meghibásodást, de akár tragédiát is okozhatnak.
A cikkben egy olyan tűzesetet dolgoztam fel, amelynél a fent említett állapot megtalálható volt. Sajnos a felelőtlen kivitelezés, a szakmunka költségén való spórolás a berendezés meghibásodásán, a kellemetlen áramszüneten túllépve jelentős mértékű anyagi kárt okozott mind az ingatlan-, mind az ingó vagyonban. Egy többszintes lakóház tetőszerkezete és beépített tetőtere (1. kép), továbbá két lakószoba (2. kép) vált a lángok martalékává. A kifejezés nem túlzó, valóban bekövetkezett a teljes megsemmisülés. Emberi élet csak közvetetten volt veszélyeztetve, mivel a bent lévő két felnőtt és egy alig pár hónapos csecsemő szerencsés módon nem a károsodott szinten tartózkodott, így a tűz észlelésekor ki tudtak menekülni az épületből.
1-2. kép: Egy többszintes lakóház tetőszerkezete és beépített tetőtere (1. kép), továbbá két lakószoba (2. kép) vált a lángok martalékává.
2. kép
A tűzvizsgálati eljárás során két helyszíni szemlére került sor. Az első a tűzeset másnapján került végrehajtásra. Ennek során a statikus szakasz – a tárgyakat feltalálási helyükből nem mozdítjuk ki, így a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv érvényesül – került rögzítésre. A födémszerkezet károsodása miatt szükséges volt statikus szakember bevonása is. A szakvéleménye alapján csak több nappal később lehetett a szemle dinamikus szakaszát – a törmelék átvizsgálása, bizonyítékok felkutatása, lefoglalása – lefolytatni.
Az épület földszinti, emeleti és tetőtéri lakószintekkel rendelkezett, a teljes kivitelezés 1960 és 1980 között több ütemben valósult meg. Az emeleti födém fából készült. A létesítéskor az MSZ 595/3-74 volt iránymutató, amely III. tűzállósági fokozatot és nehezen éghető, 0,75 óra tűzállósági (felmelegedési, lángáttörési) követelményt írt elő. Mivel a szerkezet szinte teljesen megsemmisült, illetve a felhasznált anyagokról és a kivitelezés módjáról nem állt rendelkezésre dokumentáció, ezért a tűzvédelmi megfelelőségét sem lehetett megállapítani az eljárás során.
A sátortető acél szerkezetű (3. kép) és síkpala héjalatú volt. A telken, az épülethez hozzáépítve kialakítottak egy lapostetővel fedett garázst is, amelyre egykaros lépcsőn lehetett feljutni. A teraszként is funkcionáló tetőről nyílt az emelet bejárata. Az egyik lakószobában kialakított csigalépcső (4. és 5. kép) vezetett a tetőtérbe. A lakóház földszintjén közvetlen lánghatás nem volt. Az itt keletkezett károkért a füstcsapadék – füst- és koromlerakódás – és a lecsorgó oltóvíz volt a felelős.
Az emeleti lakószobák a tűzterjedés következtében kaptak lángra. Ezek a szintek a tűz keletkezésében nem játszottak szerepet, ezért a részletes ismertetésüktől eltekintek. A helyszíni vizsgálat elsőként természetesen a tetőtérre terjedt ki. A tető szigetelése megsemmisült, az acélszerkezet megrogyott, illetve megcsavarodott. A palaborítás a teljes felületen hiányzott. Az egy méter magas térdfal és a berendezési tárgyak megsemmisültek. A födém alapterületének fele leszakadt, és a többi része is olyan mértékben átégett, hogy nem lehetett terhelni. A mérnökügyelet véleménye szerint a megmaradt födém- és tetőszerkezetet vissza kellett bontani.
3. kép: A sátortető acél szerkezetű és síkpala héjalatú volt.
Megközelítőleg a tetőtér középső részén egy elektromos radiátort találtunk (6. kép). A törmelékek alól kiásva láthatóvá és vizsgálhatóvá vált az elektromos csat- lakozása. A csavaros kötések stabilak voltak, a réz- vezetékeken műszaki meghibásodásra utaló nyom nem volt látható (7. kép). A garázs és a tetőtér között egy háromeres MTK kábel teremtett elektromos kapcsolatot.
A második helyszíni szemle során ennek a kábelnek azon része került feltárásra, amelyik a tetőtérben volt elvezetve a tűzesetet megelőzően. A tapasztalatok írásom későbbi részében kerülnek kifejtésre, mivel azok szorosan összefüggnek a tűz keletkezési okával. A keletkezési hely meghatározásához több információ is segítséget nyújtott. A tető fémszerkezete az épület egyik jól meghatározható oldalán, a garázs feletti részen károsodott, deformálódott a legjobban. A tűz időpontjában a már említett módon két felnőtt is az épületben tartózkodott.
Meghallgatásukra az eljárás során több alkalommal is sor került. Ezek során elmondták, hogy kora délutáni órákban pattogó hangot hallottak a tetőtér felől.
4-5. kép: A teraszként is funkcionáló tetőről nyílt az emelet bejárata. Az egyik lakószobában kialakított csigalépcső vezetett a tetőtérbe.
Egyikőjük fel akart menni a tetőtérbe, azonban a lépcső tetején meg kellett állnia, mivel a helyiség felső harmadában már sűrű füst gyülemlett fel. A garázs feletti részen, a térdfalban kialakított ajtó alatt lángot, felette pedig füstöt látott. A tűzvizsgálat szempontjából ritka és szerencsés véletlen, hogy a tűz keletkezését kívülről is észlelte az egyik szomszéd. Ez nagy segítséget adott a tűz kezdeti szakaszának és terjedésének a rekonstruálásához.
A tanúként meghallgatott szomszéd látta a tetősíkon kitört lángokat. Ez a terület egybeesett a belső rész felől, az épületben tartózkodó személy által tapasztaltakkal, illetve a legnagyobb mértékben deformálódott fémszerkezet elhelyezkedésével. A födém fa deszkázata ezen a területen szinte teljesen elégett (8. kép). Ettől a résztől távolodva szintén mély beégések keletkeztek a fából készült elemeken, azonban kisebb mértékű károsodások keletkeztek. Összefoglalva a több forrásból származó információkat, megállapítható volt, hogy a tűz a tetőtér egy jól behatárolható területén, a garázs feletti részén, a térdfal mögött keletkezett. A keletkezési ok vizsgálata során felmerült a dohányzás is, mint lehetőség.
A lakók arról nyilatkoztak, hogy a család tagjai nem dohányoznak. A szemlék során nem kerültek elő olyan tárgyak, eszközök, amelyek dohányzásra utaltak volna. A lakóháznak négy kéménye volt, amelyek közül kettőt vezettek át a tetőtéri részen. Használatban az utóbbi kettő volt, ezek egy-egy földgázgázzal üzemelő cirkó kazán égéstermékeit vezették el. A kémények elhelyezése nem esett egybe a keletkezési hellyel.
Az információk alapján a dohányzásra és a kémények hőátadására visszavezethető tűzkeletkezési okokat elvetettük. Az első emelet és a tetőtér közötti lépcsőt nem zárta le nyílászáró. Ebből adódóan hideg időjárási körülmények között a lenti fűtött tér hőmérsékletét a fenti hidegebb rész „elszívta”. Telepített, illetve kiépített fűtőtest, fűtési rendszer nem volt a tetőtérben, ezért egy elektromos radiátort és egy ventilátoros elektromos hősugárzót üzemeltettek ezen a szinten. A lakók nem tudták, hogy a tűzeset napján be voltak-e kapcsolva. A helyszíni szemlén viszont a radiátor elektromos vezeték-maradványait is megtaláltuk.
6. kép: Megközelítőleg a tetőtér középső részén egy elektromos radiátort találtunk.
A vezetékdarabokon kialakult göbök, rézömlenyek azt bizonyították, hogy a vezetékek feszültség alatt voltak. A szigetelésük elégését követően a különböző potenciálon lévő erek összeértek, és a zárlati ív hőmérséklete megolvasztotta a vörösréz vezetéket, vezetékeket. A fűtőberendezés feltalálási helye több méterre volt a tűz keletkezési helyétől. Ebből következően a fűtőberendezések hőátadása miatt kialakuló tűz lehetősége szintén kizárásra került.
A helyszín ismertetésénél már kitértem a garázs (9. kép) és a tetőtér között elektromos kapcsolatot teremtő, 3x1,5 mm2 keresztmetszetű, sodrott vörösréz MTK kábelre. Az eljárás későbbi szakaszában ez a körülmény került részletes vizsgálat alá. A vezeték nyomvonalát az elektromos hálózathoz történt csatlakoztatástól a tetőtér irányába haladva mutatom be. A garázs hátsó udvarra néző részének – a keletkezési helyként azonosított tetőrész alatti – oldalfalára fatáblára szerelve két darab 230 V-os elektromos dugaszolóaljzatot helyeztek el (10. kép).
A villamos bekötését az egyik dugaljba vezető lengőkábellel oldották meg, és innen szintén lengőkábellel vezették át az elektromos energiát a másik aljzatba. Annak az MTK kábelnek a szigetelésén, amely mindkét dugaszolóaljzatot ellátta villamos energiával, magas hőmérséklet hatásra kialakuló elszenesedés volt tapasztalható.
7. kép: A csavaros kötések stabilak voltak, a rézvezetékeken műszaki meghibásodásra utaló nyom nem volt látható.
A tűzvizsgálati eljárás során megállapítást nyert, hogy a tűzeset időpontjában hatályos 9/2008. II. 22.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat vonatkozó pontját megsértették, amely az építmények tűzvédelmi követelményeire vonatkozott.
II. fejezet, 17. c) pont alapján a villamos berendezést a „D” és „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségben, szabadtéren legalább kilencévenként tűzvédelmi szempontból felül kell vizsgáltatni, és a tapasztalt hiányosságokat meg kell szüntetni. Az utóbbi megtörténtét hitelt érdemlő módon kell igazolni.
A tűz óta eltel időszakban a hivatkozott OTSZ új kiadását éli, azonban a fenti szabály nem csak megmaradt, hanem a 9 éves periódust 6 évre csökkentette a „C”, „D”, „E” tűzveszélyességi osztályba tartozó helyiségek, szabad terek esetében. Ugyan nem kötelező alkalmazni, de az ajánlásait mindenképpen célszerű betartani az MSZ 2364-es szabványnak, amelynek 420-as, a villamos berendezés hőhatás elleni védelmével foglalkozó lapjának útmutatásait szintén nem vették figyelembe a villamos hálózat tervezésekor és a kivitelezésekor.
3.1 általános előírások A villamos szerkezet közelében lévő személyek, rögzített szerkezetek és rögzített anyagok legyenek védve a villamos szerkezetben keletkező hő vagy hősugárzás káros hatásaitól, különös tekintettel a következőkre: anyagok gyulladása, égése vagy bomlása; égési sérülések veszélye; a létesített berendezés biztonságos működésének leromlása.
3.2. Tűzvédelem 3.2.1. A villamos szerkezet ne okozzon tűzveszélyt a közelben lévő anyagokra nézve.
8. kép: A födém fa deszkázata ezen a területen szinte teljesen elégett.
Az aljzatokba egy-egy villásdugót csatlakoztattak. Közülük az egyik kettős szigetelésű berendezések csatlakoztatására szolgált, a másik pedig védőföldelő érintkezővel volt ellátva. Az utóbbi kábele egy öttagú háztartási hosszabbítóban végződött (11. kép) Innen további két villásdugó nyerte az energiát, amelyek közül az egyik a tetőtérbe vezető MTK kábel kiindulási pontja. Ezt a vezetéket a hátsó udvarra néző ajtó alsó része és a padló között vezették ki a hátsó udvarra (12-13. kép).
9. kép
Ezt követően a kábel az épület függőleges falsíkja mellett haladt fel a tetőtérbe mechanikai rögzítés nélkül. A gerendapárkányon egy fúrt lyukon keresztül jutott be a vezeték a tetőtér padlószintjére. Közvetlenül ez alatt a pont alatt, a függőleges részen szintén magas hőmérséklet hatására kialakult elszenesedés keletkezett a műanyagszigetelésen (14. kép), a környezetében viszont nem volt egyéb tűzkárra utaló nyom.
A tetőtérbe belépő vezeték (15. kép) a tetőtéri feljárat közelében lévő kéményig vezetett, ahol egy összeolvadt, deformálódott elektromos hosszabbító maradványait találtuk. Az elosztó előtti vezetékszakaszon göbösödés – rézömleny – alakult ki, ezért megállapítható, hogy a kábel feszültség alatt volt a tűz időpontjában. A tűz keletkezési helyén vezették el a garázs és a tetőtér között kiépített elektromos vezetéket, amelyről a tetőtérben lévő elektromos fűtőberendezéseket, világítást és az itt elhelyezett egyéb villamos fogyasztókat (pl. számítógép és perifériái, televízió és hi-fi készülék) üzemeltették.
10. kép: A garázs hátsó udvarra néző részének oldalfalára, fatáblára szerelve két darab 230 V-os elektromos dugaszolóaljzatot helyeztek el.
A kábel köpenyének két szakaszán is, a garázsban csatlakoztatott villásdugó közelében és a gerendapárkány alatti részen elszenesedés nyomai voltak láthatók a műanyagszigetelésen, viszont a környezetükben egyéb tűzkár, illetve égésnyom nem keletkezett. Ez a jelenség arra utal, hogy az elszenesedéshez szükséges hő nem a környezeti hatás következtében alakult ki, hanem a rendszer maga állította elő.
Az MTK kábel a túlterhelésből adódóan olyan mértékig felmelegedett, hogy romlott a műanyagköpeny szigetelési képessége is. Jelen esetben a hibahely egyértelműen a szakszerűtlen szerelés következményeként alakult ki. Vélhetően a túlterhelés miatti vezetéksérülést súlyosbította, hogy a kábelt nem biztosították mechanikai hatások ellen. A lengő vezetéket a szél éveken át csapkodta, „gyötörte”. A megengedettnél nagyobb áramerősség a hibahelyen melegedést okozott, ennek következtében a réz oxidálódni kezdett. Ez a körülmény tovább csökkentette a keresztmetszetet, így a melegedés is fokozódott.
11. kép
12. kép A vezetéket a hátsó udvarra néző ajtó alsó része és a padló között vezették ki az udvarra.
13. kép A vezetéket a hátsó udvarra néző ajtó alsó része és a padló között vezették ki az udvarra.
14. kép: A kábel belépési pontja a tetőtérbe.
Ez a folyamat általában igen lassan, akár több hónap, esetleg évek alatt megy végbe, mígnem a hőmérsékletemelke-dés eléri a szigetelőanyag gyulladási pontját. Ettől a pillanattól kezdve már csak a lánggal égő szigetelés környezetében kell rendelkezésre állnia további éghető anyagoknak, és biztosított a tűzterjedés is. Egyéb gyújtóforrásként számításba vehető berendezés, illetve körülmény nem volt a tűz keletkezési helyén.
Ebből következően megállapítottuk, hogy a tűz keletkezésének oka az elektromos energia, ezen belül pedig az elektromos vezeték túlterhelése és szakszerűtlen szerelése volt. A tetőtér térdfal és gerendapárkány közötti részén a lakók elmondása szerint könyveket, papírokat tároltak. A helyszíni szemlék során ezen a területen valóban nagy mennyiségű papírmaradványt és hamut találtunk.
A gyulladást követően a tűz elsőként ezekre a tárgyakra terjedt át, s közben fokozatosan átégette a fa födémszerkezet deszkáit is. A térdfal gipszkartonból készült. Miután elvesztette statikai tartását, a lángok átterjedtek a tetőtérben elhelyezett bútorokra és berendezési tárgyakra. A lángok ezt követően áttörték a tető héjazatát. A tetőszerkezet és a lakótér megsemmisült. A tetőfeljárón nem volt nyílászáró. Ennek következtében a lehulló égő anyagmaradványok tüzet okoztak az emeleti szint két helyiségében is.
15. kép A tetőtérbe belépő vezeték a tetőtéri feljárat közelében lévő kéményig vezetett, ahol egy összeolvadt, deformálódott elektromos hosszabbító maradványait találtuk. Az elosztó előtti vezetékszakaszon göbösödés – rézömleny – alakult ki, ezért megállapítható, hogy a kábel feszültség alatt volt a tűz időpontjában.
Annak hatására, hogy a szoba fa födémszerkezetét alulról (a szoba felől) és felülről (a tetőtér felől) is közvetlen lánghatás és igen magas, több száz fokos hőmérsékletű hősugárzás érte, a fa deszkázat elégett. A hőáramlás és hősugárzás következtében az emeleti helyiségekben az alacsonyabb olvadáspontú tárgyak (pl. műanyag lambéria, bútorok dekor részei) megolvadtak, deformálódtak. A teljes első emelet épületszerkezeti elemei és berendezési tárgyai füsttel és korommal erősen szennyeződtek.
