Süt, főz, melegített
2012/12. lapszám | Farkas-Bozsik Gábor | 5370 |
Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Véleményem szerint a tágabb és szűkebb értelemben vett társadalmunk is jelentős kutatási alapot szolgáltat korunk társadalommal, szociológiával foglalkozó tudósainak, gondolkodóinak. A gazdasági nehézségek (de nyugodtan mondhatom, hogy sok ember és család életében már nem nehézségekről kell beszélni, hanem a teljes ellehetetlenedésről) napi szinten keserítik meg az életünket.
Életünk minden színterén mutatkoznak a jelei, a munkahelyünkön és a családunkban egyaránt. Mindannyian próbáljuk az életszínvonalunkat fenntartani, ami újabb órákat rabol el a szeretteinktől, a pihenéstől, a feltöltődéstől. Kevésbé talpraesett, szerencsésebb embertársaink azonban azért küzdenek, hogy egy újabb napot túléljenek. A túléléshez fifikára, ügyeskedésre van szükség a rendelkezésre álló lehetőségek teljes kihasználása mellett, amely azonban magában hordozza a tragédia lehetőségét is. Ügyeskedés az is, amikor egy berendezést nem rendeltetésszerűen használnak, ráadásul mindezt felügyelet nélkül teszik.
A következő sorokban egy asszony életének utolsó óráját fogom ismertetni. Az olvasó kezében tartott újság egy tematikus lap, ezért természetesen az események műszaki oldalát, jellemzőit fogom kiemelni, de kérem, ne feledje, hogy az információk mögött egy ember sorsa rajzolódik ki. A korábbi írásaimban tárgyalt tűzesetek „csak” anyagi kárral jártak, azonban a mostani egy ember életét is kioltotta.
A szekrény és a heverő közötti részen a földre állítva találtam egy ETA márkájú elektromos hősugárzót
Természetesen a helyszíni szemle most sem maradt el. Fontos a károsodott terület, illetve épület környezetét is átvizsgálni, az alkalmazott építési anyagokat és technológiát felmérni. Az itt szerzett ismeretek fontos, olykor nélkülözhetetlen információval szolgálhatnak a tűz keletkezésével és terjedésével kapcsolatban. A tűzeset Budapest határához közel, egy rendezetlen növényi vegetációval gondozatlanul benőtt területen felállított építményben történt. Az épület egyszintes kialakítású, faszerkezetű és -burkolatú, 40 m² alapterületű, rendeltetése szerint lakóház volt (6. kép). Megközelítése a főváros egyik legforgalmasabb főközlekedési útvonalától egy 30 méter hosszú földúton volt lehetséges. Az épület összesen négy helyiségből állt, amelyeket kívülről fa lambériával, a lakótér felől pedig farost- lemezzel burkoltak. A tető héjalata hullám- és síkpala, valamint fém trapézlemez volt. Természetesen az alacsony gyulladási hőmérséklettel rendelkező építési anyagok semmiféle tűz ellen védő bevonatot, impregnálást nem kaptak. Az épületben az elektromos hálózatot kiépítették, azonban a gázszolgáltatás nem került bekötésre.
A bejárat (1. kép) egy 6x4 méteres lakószobába nyílt (2. kép). A bejárattól jobbra egy kétajtós ruhásszekrényt, egy TV készüléket és egy heverőt helyeztek el. Ezen a falsíkon egy kétszárnyú, üvegezett ablakot alakítottak ki. A szekrény és a heverő közötti részen a földre állítva találtam egy ETA márkájú elektromos hősugárzót. A készüléket csatlakoztatták az elektromos hálózathoz, a hőfokszabályozó a minimum és a maximum végállás között félállásban (a műanyag kezelőgomb nem volt rajta), a ventilátor és az 1250 W-os billenő kapcsoló kikapcsolt, a 750 W-os billenő kapcsoló viszont bekapcsolt állapotban volt (3. kép). A hősugárzó környezetében égésnyomok nem keletkeztek, a berendezés ép, sértetlen állapotban volt. A bejárattól balra egy asztalt, egy szekrény, és egy ágyat helyeztek el. Az ágynemű elhelyezkedéséből arra lehetett következtetni, hogy a házban lakó hölgy a tűzesetet megelőzően használta az ágyat. A lakószobában dohányzásra utaló nyomokat, úgymint hamutartó, cigarettásdoboz, cigarettacsikk, nem találtam. A helyiség füsttel, korommal erősen szennyeződött. A mennyezete a kamra, illetve a konyha felőli részen beszakadt. Ezen a területen már égésnyomok keletkeztek a fából készült tetőszerkezet elemein.
A bejárattal szemben egy 2x3 méteres helyiségben helyezték el a vegyestüzelésű kályhát. A tűztérben nem voltak égett anyagmaradványok, ebből arra lehetett következtetni, hogy a kályhát nem használták. A helyiség tetőszerkezete jelentős mértékben károsodott, a fa elemeken mély beégések keletkeztek. A károsodások a kazánhelyiség és a konyha közös falánál nagyobb, míg attól távolodva egyre kiesebb mértékűek voltak. A „kazánház” bejáratától balra nyíló ajtó a konyhába vezetett (7. kép). A berendezési tárgyak a „kazánház” felől tekintve balról-jobbra haladva: falra szerelt elektromos hősugárzó, négy főzőlapos, sütővel egybeépített elektromos tűzhely, hűtőszekrény és egy fa szerkezetű konyhaszekrény. A kazánházat és a konyhát az épület többi részéhez hasonlóan szintén fa szerkezetű és burkolatú fal választotta el. A hősugárzó kezelőberendezései bekapcsolt állapotban voltak, műszaki meghibásodásra utaló elváltozásokat nem találtam a berendezésen (4. kép). A műanyag kezelőgombok tetőszerkezet felé eső részei megolvadtak. A deformáció iránya alapján megállapítható, hogy fentről lefelé ható hősugárzás érte. A törmelék átvizsgálása során előkerült a hősugárzó villásdugója, amely nem volt csatlakoztatva az elektromos hálózathoz.
A szerelvényen égés-, illetve olvadásnyom nem keletkezett. A betápláló vezeték szigetelése a villásdugótól 15 cm-re kb. 15-20 cm-es szakaszon elégett. A szabaddá váló vörösrézvezetékek nem sérültek, elemi szál szétvetődés, göbösödés nem történt (5. kép). Hasonló állapotot rögzíthettem a hűtőszekrény vonatkozásában is. Szintén nem volt csatlakoztatva az elektromos hálózathoz, és a betápláló vezeték a törmelék alatt sértetlenül megmaradt. A tűzhely kezelő gombjainak állásai arról tettek tanúbizonyságot, hogy a sütő és két főzőlap kikapcsolt, míg két főzőlap bekapcsolt állapotban volt a tűz keletkezése előtt. A bekapcsolt főzőlapok a tűzhely azon oldalán voltak, amely a fából készült válaszfal felé esett (9. kép). A tűzhely elektromos betáplálását falon kívül szerelt kötődobozból induló 3x2,5 mm2 keresztmets [hiányzó szövegrész]
6. kép: Az épület egyszintes kialakítású, faszerkezetű és -burkolatú, 40 m² alapterületű, rendeltetése szerint lakóház volt.
Az épületet hátsó részének irányából tekintve egyértelműen kirajzolódott a károsodott és kevésbé vagy egyáltalán nem károsodott részek határa. A konyha felett lévő tetőszerkezet teljesen, a kazánház felett lévő pedig részben megsemmisült (8. kép). A tűz keletkezési helyének megtalálásához ebben az esetben a spirális módszert hívtam segítségül. A módszer lényege abban áll, hogy a nem, illetve legkevésbé károsodott részek felől kell haladni a legnagyobb mértékű károsodást elszenvedett terület felé egy spirálvonalat követve. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy ott találjuk a legnagyobb kárt, ahol a legtovább égett a tűz, levonhatjuk azt a következtetést, hogy azon a területen keletkezett a tűz. Jelen esetben az égésnyomokat követve a spirál a konyhába vezetett, ebből következően megállapítható volt, hogy a tűz keletkezési helye is a konyha területére esett.
Amennyiben már ismert a keletkezési hely, már „csak” fel kell kutatni a lehetséges gyújtóforrást vagy gyújtóforrásokat. Minden esetben, de különösen akkor, ha az áldozatot egyedül találjuk a romok között, vizsgálni kell a bűncselekmény lehetőségét is. Az illetékes tűzoltóság éghető folyadék jelenlétét kereső kutyája is átvizsgálta az épületet, annak környezetét és az elhunyt ruházatát (11. kép). A kutya szénhidrogén-származékokat keres, amelyek az éghető folyadékok párolgása során abszorbálódnak. Az abszorpció során a gőzök, gázok molekulái szilárd testtel érintkezve elnyelődnek benne. Amennyiben a kutya jelez, a krimináltechnika szabályait betartva mintát veszünk a területről, és indokolt esetben vegyészszakértői véleményt kérünk. Fontos, hogy a kutya jelzése önmagában nem bizonyíték. Amennyiben a szakértő szénhidrogén-komponenseket mutat ki a mintából, akkor már bizonyítékként felhasználható az eljárás során. Ennél a tűzesetnél a kutya nem jelezte éghető folyadék jelenlétét.
Az elsőként kiérkező tűzoltók arról számoltak be, hogy az épület nyílászáróit csukott, zárt állapotban találták, azokat ők törték be a behatolás és beavatkozás érdekében. Rendkívüli halál esetén kötelező elrendelni a hatósági vagy igazságügyi boncolást. A rendőrségtől megkértem a boncolási jegyzőkönyvet, amely nem állapított meg bűncselekményre utaló elváltozásokat. Az elhunyt halálát szén-monoxid-mérgezés okozta. A fent ismertetett tények és adatok birtokában már ki lehetett jelenteni, hogy a tűz nem szándékos emberi cselekedet következtében keletkezett. A keletkezési hely területén, a konyhában, az elektromos tűzhely és az elektromos hősugárzó voltak azok a tárgyak, amelyek üzem közben elégséges hőenergiát szolgáltattak ahhoz, hogy gyújtási veszélyt jelentsenek a környezetük számára.
A helyszín leírásánál ismertetettek szerint a hősugárzó villásdugója a törmelék között volt, égés-, illetve olvadásnyom nem keletkezett rajta. A hősugárzó környezetében lévő, falba süllyesztett 230 V-os dugaszolóaljzat nagymértékben károsodott. Ez azt jelenti, hogy a villásdugó nem volt csatlakoztatva az aljzatba, hanem a földön helyezkedett el, és a ráeső törmelék megvédte a tűz pusztító hatásaival szemben. Amennyiben bedugott állapotban lett volna a tűz időtartama alatt, akkor a villásdugó műanyagszigetelésének is károsodnia kellett volna.
Most már kijelenthető volt, hogy a tüzet nem az elektromos hősugárzó okozta. Az elektromos tűzhely átvizsgálása során nem volt látható olyan nyom, elváltozás, amelyet műszaki meghibásodásra lehetett volna visszavezetni. Ebből következően a tűzhely műszaki meghibásodását kizártam, mint tűzkeletkezési okot. A fenti sorokban már ismertettem a tűzhely előlapján lévő kezelő szervek ki- és bekapcsolt állapotát. A közvetlenül a fából készült válaszfal mellett lévő főzőlapok bekapcsolt állapotban voltak a tűz időpontjában. Arra utaló tárgyakat, eszközöket, hogy a tűzesetet megelőzően a tűzhelyet főzésre, illetve sütésre használták volna, nem találtam. Figyelembe véve, hogy a tűzeset idején kb. 0 °C volt a környezeti hőmérséklet, illetve, hogy főzésre – a tűzhely rendeltetésszerű használatára – utaló nyomok nem voltak, minden valószínűség szerint az elhunyt hölgy fűtés céljából kapcsolta be a főzőlapokat. A hagyományos, úgynevezett peremes főzőlapok elérhetik a 450-500 °C-ot is, a lapok mellett lévő fa válaszfal gyulladási hőmérséklete 260-290 °C. A főzőlapok felületén nem volt konyhai edény, ezért a hőenergiájának egy részét hősugárzás formájában átadta a környezetének, így a közvetlenül mellette lévő fa válaszfalnak is. Ennek a folyamatnak a hatására a fa elemek hőmérséklete a gyulladási hőmérsékletük fölé emelkedett és a gyulladást követően ki tudott alakulni az önfenntartó égési folyamat.
8. kép: Az épületet hátsó részének irányából tekintve egyértelműen kirajzolódott a károsodott és kevésbé vagy egyáltalán nem károsodott részek határa.
11. kép: Az illetékes tűzoltóság éghető folyadék jelenlétét kereső kutyája is átvizsgálta az épületet.
Az áldozatot a tűzoltók a konyha és a „kazánház” közötti küszöbön, a tűzhely előtti földön találták meg. Az alacsony környezeti hőmérséklet miatt az épületben szükséges volt a fűtés, ezért a lakószobában a hősugárzóval, míg a konyhában az elektromos tűzhellyel próbált elviselhetőbb hőfokot teremteni. A szobában lévő ágy állapota arra enged következtetni, hogy a hölgy az ágyában feküdt és minden valószínűség szerint aludt, amikor a tűz keletkezett. A tökéletlen égés során keletkező mérgező füstgázokból, így a szén-monoxidból is már belélegzett az áldozat.
Valamilyen furcsa zajra, körülményre, talán a tűz ropogására felébredt, és kiment a konyhába. Ekkor viszont már olyan mértékű szén-monoxid-mérgezést szenvedett, hogy nem volt képes segíteni magán és összeesett, megfulladt. Soha nem fog kiderülni, hogy miért nem használta a vegyestüzelésű kályhát és/vagy a konyhában lévő elektromos hősugárzót a tűzhely helyett. Itt kell megjegyezni, hogy az előbb említett tüzelő-, fűtőberendezések is tűzveszélyt jelentettek a környezetükre, az épületre, mivel a biztonságos tűztávolságok mindenhol hiányoztak.
Összegzés
Minden valószínűség szerint az ismertetett fűtési módszert nem először használta az áldozat. Talán azt gondolta, hogy még soha nem okozott bajt, viszont mi tudjuk, hogy ez a szerencsesorozat a tűzeset napján megszakadt. A fűtési szezon nemrég kezdődött, és már számtalan áldozatot követeltek a tüzelő-, fűtőberendezések okozta szén-monoxid-mérgezések és tűzesetek. Mi lesz, ha megérkeznek a kemény téli fagyok? Szakmai tapasztalatomra hivatkozva állítom, hogy az emberi találékonyság határtalan. A kiszolgáltatott, fázós ember képes bármit, bármiben elégetni, szigeteletlen elektromos vezetékeket összesodorni, lengő kábelként a szoba közepén elvezetni, és több ezer wattos berendezéseket üzemeltetni róluk. Ezek a megoldások időzített bombaként ketyegnek megannyi otthonban.
BalesetTűzvédelemTűzveszélyVizsgálat
