Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Munkavédelem

Villanyszerelő lábbelikről

2012. április 14. | Fülöp Miklós |  11 166 | |

Az alábbi tartalom archív, 9 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A hazai kereskedelemben fellelhető villanyszerelő lábbeliket összehasonlító táblázatunk összeállítása során több ellentmondásba, tisztázandó kérdésbe ütköztünk, publikációnkban ezeket próbáljuk megválaszolni. Cikkünk a villamosan szigetelő bőr felsőr...

A hazai kereskedelemben fellelhető villanyszerelő lábbeliket összehasonlító táblázatunk összeállítása során több ellentmondásba, tisztázandó kérdésbe ütköztünk, publikációnkban ezeket próbáljuk megválaszolni. Cikkünk a villamosan szigetelő bőr felsőrészű cipők hazai bejelentett tanúsító szervezetének vezetőjével, Mádi Péterrel folytatott beszélgetés alapján készült.

A magyar jogszabályok szerint olyan munkánál, ahol fenn áll a baleset és a sérülés veszélye, kötelező az egyéni védőeszköz (pl. szigetelőanyagú kesztyű, villamosan szigetelő lábbeli) használata. Ha egy villamos berendezés meghibásodik, zárlatos lesz, vagy az egyébként szigetelt rész feszültség alá kerül, akkor áramütés keletkezhet. Erre az esetre készülnek a villamosan szigetelő védőeszközök, esetünkben a lábbeli, amely a fázis és a föld potenciál között képez szigetelést, tehát nem tud az emberen keresztülfolyni az áram. Mikor villamosan szigetelő lábbelikről, azaz villanyszerelő cipőkről beszélünk, akkor általában valamilyen bőr bakancsra gondolunk mi magyarok, de Európában ez nem teljesen így van…

A lábbelik szigetelő tulajdonságairól az EN 50321 szabvány rendelkezik. A szabvány a termék hordhatóságát és védőeszközként való megfelelőségét célzó vizsgálatok mellett villamos vizsgálatot ír elő, amit csak az erre bejelentett szervezet végezhet el. A villamos típusvizsgálat során, amelyet előírt hőmérsékletű (23±2 °C) és páratartalmú (50±5%) helyiségben kell elvégezni, a lábbelit csapvízzel megtöltött kádba kell helyezni, annak belsejét csapvízzel vagy 3,5±0,6 mm átmérőjű rozsdamentes acélgolyóval kell megtölteni.

A lábbelin belül lévő vízhez vagy golyókhoz a tápegység nagyfeszültségű ágát, a tartályban, a lábbelin kívül lévő vizet pedig a földhöz kell csatlakoztatni. A vizsgálat során feszültség- és feszültségállósági próbát kell elvégezni, amelynek értékeit a lenti táblázat mutatja be. A vizsgálati módszer ismertetéséből világosan látszik, hogy ilyen módon kizárólag a PVC vagy polimer anyagú, a köznyelvben gumicsizmának nevezett lábbelik vizsgálhatók és tanúsíthatók, hiszen bőr felsőrészű cipő nem tud megfelelni a vízállósági követelményeknek, így a felsőrész felől nem fog tudni a talprészhez hasonló módon szigetelni. Kijelenthető, hogy az EN 50321 szabvány szerint bőr felsőrésszel rendelkező, villamosan szigetelő lábbelit gyártani gyakorlatilag lehetetlen.

 

A lábbeli osztálya Próbafeszültség (kVeff) Vizsgálati áram (mAeff) Feszültségállósági próbafeszültség (kVeff)
Formakialakítás (EN 344)


A B C D
1 1,5 2 3
2 2,5 4 5

00 2,5 5
0 5 10
A - félcipő
B - bokacipő (bakancs)
C - száras cipő (a bakancstól magasabb lábszárközépig érő lábbeli a villanyszerelők „karómászónak” becézik)
D - csizma

 

Persze vannak kísérletek különböző membrános anyagokkal, amely során a gyártók megpróbálnak a szigorú kívánalmaknak megfelelni, de ezidáig ezek mind kudarcba fulladtak. Ebben a kialakult furcsa helyzetben két lehetőség mutatkozott. Az egyik szerint alkalmazásra kerül az EU szabvány; ez esetben nincs egyetlen villamosan szigetelő bőr felsőrészű cipő sem, hiszen egyetlen modell sem tud megfelelni a vizsgálati követelmények szerint. A másik megoldás egy kompromiszszum irányába mutatott, amely a hazai szervezetek közreműködésével, kikötések mellett felmentést kér a szabvány alól, és felállításra kerül egy mindenki számára elfogadható vizsgálati módszer.

Az Európai Unió illetékesei, belátván, hogy az EN 50321 szabvány megalkotásakor nem jártak el teljes körültekintéssel, hiszen lényeges kérdések nem lettek, pontosan definiálva, a kérésnek helyt adtak és elfogadták a bőr felsőrészű cipőkre beadott vizsgálati javaslatot. A villamos hatások ellen védő bőr felsőrészű lábbelik villamos vizsgálatának módszere az MSZ EN ISO 20344 és a MSZ EN 50321 szabványok figyelembevételével került kialakításra. Legfontosabb feltétele, hogy csak száraz munkakörülmények mellett használható lábbelik tanúsítását célozza, így ezen kitétel minden kiadott EK-típustanúsítványon szerepel.

vizes vizsgálat 1. függőleges távolság (h); 2. a felsőrész legkisebb magassága (x) 3. váltakozó feszültségű feszültségforrás 4. földelt elektróda; 5. víz; 6. víz és acélgolyók

A típusvizsgálat módszere
A cipőket a vizsgálat előtt 40±2 °C hőmérsékletű, 96±2% relatív nedvességtartalmú légtérben (klímakamrában) 4 órán keresztül kondicionálják. A lábbeli belsejét 50 mm vastagságú rétegben, 1,5-3,0 mm átmérőjű korrózióálló söréttel töltik meg, és ebbe merítik a vizsgáló (nagyfeszültségű) elektródot. Az ellenelektródot egy fémtű képezi, amelyet a járótalp irányából szúrnak a lábbelibe, úgy, hogy a fémtű elérje a beépített átszúrás-mentes talplemezt.

Ezt annyit jelent, hogy a lábbelikben az átszúrás-mentességet biztosító lemez és az emberi talp között elhelyezkedő villamos szigetelés szigetelő tulajdonságait vizsgálják. A beszúrt fémtűt az árammérő műszer közbeiktatásával földelik le, ez képezi az ellenelektródot. A vizsgált lábbelin ezután feszültség- és feszültségállósági próbát végeznek el. A feszültségpróbához váltakozó, kis kezdeti értékű feszültséget alkalmaznak, melyet fokozatosan állandó, kb. 1000 V/s sebességgel növelnek 5000 V-ig (vagy 10 000 V-ig), avagy az átütés bekövetkezéséig. Eközben mérik az átfolyó (szivárgó) áramot az előírt próbafeszültség elérése után legalább 3 percig.

A vizsgálatot sikeresnek kell minősíteni, ha az előírt próbafeszültség eléréséig átütés nem következett be, a szivárgó áram az előírt időtartamig fenntartható volt, és a feszültségpróba egyik időpillanatában sem volt nagyobb, mint 1 mA.

Abban az esetben, ha a védőlábbeli max. 500 V-os munkafeszültségen használható, a szivárgó áramot 2500 V-os próbafeszültségen mérik. Feszültségállósági próba során a váltakozó feszültséget fokozatosan, 10 000 V-ig növelve kell alkalmazni, majd onnan rögtön csökkenteni kell nullára. A feszültségváltozás sebességének mind a növelés, mind a csökkentés idején 1000 V/s-nak kell lennie. A vizsgálatot sikeresnek minősítik, ha a feszültségállósági próbafeszültség hatására átívelés nem következett be.

Abban az esetben, ha a lábbeli max. 500 V-os munkafeszültségen használható, a feszültségállósági próbafeszültség értéke 5000 V. A fent ismertetett típusvizsgálat után a bejelentett tanúsító szervezet a terméket etalonizálja, innentől a gyártó felelőssége, hogy minden darabot ugyanolyan paraméterek mellett gyártson le. A vizsgáló szervezet további feladata az, hogy évente legalább egy alkalommal ellenőrizze a gyártást, valamint szúrópróbaszerűen a végtermékeket.

A forgalomba kerülésnek további feltétele, hogy a típusvizsgálaton átesett modell sorozatgyártása után minden egyes termék darabvizsgálaton is megfeleljen. A darabvizsgálat során a lábbeli nedves környezetben való kondicionálása elmarad, így nevezhetjük szárazvizsgálatnak is, amely során egy fém kaptafa és a típusvizsgálathoz hasonlóan a talp-lemezig szúrt tű segítségével 5000 V-os feszültségen mérik a szivárgó áram erősségét, amely nem lehet több, mint 1 mA.

száraz vizsgálat 1. vizsgáló elektród 2. sörétfürdő 3. acél orrmerevítő 4. fém talpbetét 5. ellenelektród

Milyen tapasztalatok fogalmazhatók meg a villamosan szigetelő lábbelik kereskedelmi piacával kapcsolatban? A piac szereplőiről elmondható, hogy rendkívüli tájékozatlanság jellemzi nem csak a vevőket, de gyakran a forgalmazókat is.

Természetesen vannak kivételek, de vagy nyereségvágytól, vagy tudatlanságtól vezérelve rendre megjelennek a kereskedelemben olyan termékek, amelyekről azt állítják, hogy villamosan szigetelő lábbelik, noha nem azok. Általános tapasztalat például az, hogy az emberek összekeverik a villamosan szigetelő cipőket az antisztatikus lábbelikkel, amelyeknek pont az a rendeltetésük, hogy levezessék a sztatikus feltöltődést (pl. robbanásveszélyes környezetben), tehát szükséges, hogy bizonyos mértékig vezető tulajdonságuk is legyen.

Milyen cipőt vásároljunk?
Kétségtelenül a legfontosabb szempont, hogy minden Magyarországon forgalomba kerülő lábbelinek rendelkeznie kell EK-típustanúsítvánnyal, amely meghatározza az adott eszköz védelmi képességeit és fokozatát. Ez a dokumentum tanúsítja, hogy egy lábbeli villamosan szigetel.

Ezen kívül a terméken rajta kell lennie a jelölésnek, hogy az darabvizsgálaton átesett: ez lehet egy beégetett piktogram vagy egy bevarrt címke, és amelyet általában egy villám stilizált ábrája jelez. És természetesen, mint minden más forgalomba kerülő termék esetében, elengedhetetlen a magyar nyelvű használati utasítás (tájékoztató) megléte is.

Egyéni védőeszközök tanúsítása
A cikkünkben ismertetett villanyszerelő lábbeliket, mint egyéni védőeszközöket, különböző szempontok alapján kell vizsgálni és tanúsítani. Ezen vizsgálatok egyike a villamosan szigetelő tulajdonság ellenőrzése, amely a védőeszköz egyik funkciója csupán. Csak az előírt vizsgálatokon való együttes megfelelés után adható ki az EK-típustanúsítvány.

Hazánkban a lábbeli egyéni védőeszközök fiziko-mechanikai, termikus, kémiai és hordáshigiéniai vizsgálatát egy erre kijelölt és bejelentett (notifikált) szervezet végzi, amelynek ügyvezető igazgatója, Kocsis András segített az alábbi áttekintés összeállításában. Magyarországon az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról a 18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet szól.

E rendelet alkalmazásában védőeszköz minden olyan új készülék, felszerelés, berendezés, eszköz, amelynek az a rendeltetése, hogy egy személy viselje vagy használja az egészségét, valamint a biztonságát fenyegető egy vagy több kockázat elleni védekezés céljából. Az egyéni védőeszközök védelmi szintjük alapján három (1., 2., 3.) kategóriába tartoznak. A 3. kategóriába tartoznak mindazok a komplex tervezésű védőeszközök, amelyek a halálos kimenetelű balesetek, a súlyos, visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozó hatások ellen védenek, és amelynél a gyártó vélelmezheti, hogy a felhasználó a közvetlen hatásokat nem tudja kellő időben felismerni.

Ennek értelmében a 3. kategóriába tartoznak mindazon védőeszközök, amelyek a villamosság által okozható kockázati tényezők ellen védelmet biztosítanak, a feszültség alatt álló berendezéseken vagy feszültség közelében végzett tevékenységnél, illetve a nagyfeszültség alatt lévő berendezésektől való elszigetelést szolgálják. Cikkünk első felében a villanyszerelő lábbelikre vonatkozó villamos vizsgálatot tárgyaltuk, most a cipős termékszabványok irányába teszünk egy gyors kipillantást.

Az előírások tekintetében az egész lábbelire és az egyes összetevőkre vonatkozó követelményeket különböztetünk meg, amelyek alapkövetelményekből és kiegészítő követelményekből tevődnek össze. Alapkövetelmények a lábbelivel szemben elsősorban a formai kialakításra vonatkoznak, emellett rendelkezik a csúszás elleni védelemről, a talp és felsőrész összeerősítési szilárdságáról, az orrész védelméről (ütés- és nyomásállóságáról), valamint ergonómiai, azaz hordhatósági szempontoknak való megfelelésről, de meghatározza például a fűtőolajjal szembeni ellenállóság mértékét is. Az egyes alkatrészekről külön követelmények is rendelkeznek, ezek a felsőrészre, a fej- és szárbélésre, foglaló- és fedőtalpbélésre, valamint a járótalpra vonatkozó rendelkezések.

Anélkül, hogy az egyes összetevőkkel szemben támasztott követelményeket részletesen sorba vennénk, kiemelhetjük, hogy a vizsgálatok (részben szilárdsági, részben hordáshigiéniai szempon- tok alapján) az alkatrészek anyagának kopásállósságát, továbbszakítási szilárdságát, vízgőz- áteresztő és -felvevő képességét, valamint pH-értékének és króm(VI) tartalmának ellenőrzését célozzák. Hogy a vizsgálatok összetettségét érzékeltessük, elég megemlíteni, hogy csak a járótalp tekintetében hétféle szempont szerinti ellenőrzés elvégzését írja elő a szabvány (MSZ EN ISO 20345:2008).

A lábbelikre vonatkozó kiegészítő követelmények specializálják a lábbeliket. Itt kerül vizsgálatra a villamos tulajdonság, amely vezetőképes, antisztatikus vagy szigetelő lehet, kiegészítő követelmény rendelkezik a talp átszúrás elleni védelméről, a sarokrész energia- felvevő képességéről, a lábbeli vízállósági szintjéről, a hideggel, illetve meleggel szembeni szigeteléséről. Emellett szintén kiegészítő követelmény rendelkezik a felsőrész vágással szembeni ellenállásáról, valamint a talp kontakthővel szembeni ellenállásáról.

Fontos megemlíteni, hogy a védőeszközként forgalomba kerülő lábbelikhez kapott tájékoztatókra is nagyon komoly előírások vonatkoznak [18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet 3. melléklet 1.4 pontja]. Ezek általában 4-5 oldal terjedelmű dokumentumok, amelyek azon kívül, hogy a lábbeli tulajdonságait részletesen ismertetik, a feltüntetett jelöléseket elmagyarázzák, még az olyan fontos teendőnket is ismertetik, mint pl. a használat előtti mindennapos vizsgálat, amelyet a lábbeli viselőjének kell elvégeznie minden használatba vétel előtt.

gyártói tájékoztató
18/2008. (XII. 3.) SZMM rendelet 3. melléklet 1.4 pontja alapján A gyártó által a forgalmazott védőeszközzel együtt kötelezően adott tájékoztatónak a gyártó, illetve az EGT-államokban letelepedett képviselője nevén és címén kívül minden hasznos adatot tartalmaznia kell az alábbiakra vonatkozóan:

a. a tárolási, használati, tisztítási, karbantartási, ellenőrzési és fertőtlenítési utasítások. A gyártó által ajánlott tisztító-, karbantartó vagy fertőtlenítőszerek a használatuk során nem lehetnek semmilyen káros hatással sem a védőeszközre, sem a felhasználóra;
b. a védőeszköz védelmi szintjének vagy kategóriájának ellenőrzését célzó műszaki vizsgálatok során alkalmazandó feltételek;
c. a védőeszközzel együtt használható járulékos elemek, valamint a megfelelő cserealkatrészek jellemzői;
d. a megfelelő védelmi szintek a különböző mértékű kockázatokkal szemben, és az azoknak megfelelő használati határok;
e. a védőeszköz vagy bizonyos alkotóelemeinek elhasználódási ideje vagy határideje;
f. a megfelelő csomagolásfajta a védőeszköz szállításához;
g. a jelölések jelentése;
h. a védőeszköznek a további reá vonatkozó, nem e rendelet előírásának történő megfelelést kifejező EK-jelölés. Ha a külön jogszabály lehetővé teszi a választást annak és e rendeletnek alkalmazása között, akkor az EK-jelölés a választott előírásnak történő megfelelést fejezi ki;
i. a védőeszköz tervezésébe bevont bejelentett szervezet neve, címe és azonosítási száma. Külön kitétel, hogy a tájékoztatót pontosan és érthetően kell megfogalmazni.




Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem