Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Automatizálás

Irányítástechnikai hétköznapok III.

2010/9. lapszám | Porempovics József |  5459 |

Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A nyárnak vége, legtöbben túlvagyunk a szabadságon, és szerencsés esetben – a megérdemelt pihenés után – feltöltődve állunk lemaradásaink pótlása és az új kihívások előtt. A fizikai és szellemi felfrissülés után remélem, nem lesz vad vállalkozás a „H...

A nyárnak vége, legtöbben túlvagyunk a szabadságon, és szerencsés esetben – a megérdemelt pihenés után – feltöltődve állunk lemaradásaink pótlása és az új kihívások előtt. A fizikai és szellemi felfrissülés után remélem, nem lesz vad vállalkozás a „Hogyan működik” alcím mögé bújtatott frissítő, emlékeztető elméleti fejtegetés.

Az 1. ábrán látható diagram egy tápfeszültségre induló, meghúzáskésleltető időrelé működését írja le. Különösebb hozzáfűznivaló nem szükséges, talán csak annyi, hogy itt a vezérlő bemenetnek nincs hatása. Látható, hogy a folyamat megszakítása utáni (Táp KI) visszakapcsolásra újraindul a működés.

A vezérléstechnikai relék adott feladatra való kiválasztásakor elsőként a funkcionális szempontokat vesszük figyelembe, a többi szükséges paraméter (táp, kivitel stb.) egyeztetése csak a következő lépés, mert először logikailag kell átlátnunk a működést és annak megfelelő eszközökkel történő megvalósítását. A funkcionális szempontokat a feladat legtöbbször magától adja, hiszen ha idővel kapcsolatos a teendő, akkor időrelében gondolkodunk, ha hőmérséklettel, akkor termosztátban stb., melyeknek az általános működését ismerjük, az alapfunkciók alkalmazása nem okoz problémát.

A vezérlés logikája sokszor megköveteli, hogy az adott eszközt a megszokott alapfunkciótól eltérő üzemmódban vagy bekötéssel működtessük. Ilyenkor persze a ritkábban használt funkció működését tisztázni kell, megfelel-e az elvárt vezérlés logikájának. Elkezdődik a kutatómunka: Internet, katalógusok, esetleg a termékképviselet megkeresése, amelynek eredménye a konkrét eszközre megtalált, remélhetőleg kellően részletes adatlap.

Az adatlapok tartalmában – válaszként – a „Hogyan működik” kérdésre található szöveges leírás, ami legtöbbször nem túl részletes: vannak bekötési rajzok, alkalmazási javaslatok, de talán a legfontosabb a működést pontosan illusztráló folyamatdiagram. A folyamatdiagram speciális fajtája az idődiagram (pl. időreléknél). Jelen cikk célja a folyamatdiagramokkal kapcsolatos ismeretek frissítése, valamint a figyelemfelkeltés, hogy a működés alapos pontosítása sok kísérletezéstől, próbálgatástól kímélhet meg! A folyamatok működésének leírására általánosan elterjedt forma a síkbeli koordináta- rendszerben történő ábrázolás.

Ez az úgynevezett Descartes-féle derékszögű koordináta- rendszer, melynek alább tárgyalt speciális változata is használatos a szakmai környezetünkben. Vízszintes tengelyén maga a működés folyamata van feltüntetve, függőleges tengelyén pedig azokat az értékek, állapotok, amelyeket az ábrázolt jellemző felvehet a folyamat közben.

A 2. ábra ugyanannak az időrelének vezérlő („S”) bemenetről történő működtetését mutatja be. Megfigyelhető, hogy a startjel felfutó élére a kimeneti relé is behúz, de az időzítés csak a lefutó élre (vezérlés kikapcsolása) indul el. Az itt vizsgált időrelé rendelkezik a vezérlőjel felfutó élére azonnal induló időzítéssel működő funkcióval is. (Nagyításhoz kattintson a képre!)


Ha a folyamat időarányosan zajlik (pl. időrelék), akkor a vízszintes tengelyen általában az idő (t), a függőleges tengelyen pedig az adott időpontokhoz tartozó érték vagy állapot van ábrázolva. Ha nem időarányos a folyamat, akkor a vízszintes tengelyen a folyamat közben lehetséges jellemző események vannak feltüntetve, a függőlegesen pedig az eseményekhez tartozó értékek, állapotok. Sokszor pontos értékek sincsenek feltüntetve, főleg, ha beállításfüggő (pl. időtartam) paraméterekről van szó. A kiindulási pont mindig a folyamat alapállapota, a koordinátarendszer kezdőpontja (origó), ahol a két, egymásra merőleges egyenes metszi egymást.

Ez jellemzően a bekapcsolás pillanata vagy egy állandósult folyamat, illetve a működés szemléltetése, hogy a változásoknak viszonyítási alapja legyen. Az elmélet után térjünk rá a fentiek gyakorlati alkalmazására, kiemelve néhány tipikus vezérléstechnikai relé folyamatdiagramjának rövid bemutatását, értelmezését, amelyek alapján a többi, hasonló eszköz működése is követhető. Az időarányos működésű eszközök között az időrelék a legelterjedtebben használt vezérlők. Első példa egy 10 funkciós (ún. multifunkciós) időrelé két tipikus működési diagramjának bemutatása. Az 1. ábrán látható diagram egy tápfeszültségre induló, meghúzás-késleltető időrelé működését írja le. Különösebb hozzáfűznivaló nem szükséges, talán csak annyi, hogy itt a vezérlő bemenetnek nincs hatása. Látható, hogy a folyamat megszakítása utáni (Táp KI) viszszakapcsolásra újraindul a működés.

A 2. ábra ugyanannak az időrelének vezérlő („S”) bemenetről történő működtetését mutatja be. Ha a diagramon csak a vezérlő bemenet van feltüntetve, akkor természetesen az eszköz tápfeszültség alatt van, a tápfeszültség bekapcsolására nem indul el az időzítés, csak alapállapotba kerül az eszköz. Ezen az ábrán is jól látható az alapműködés és a speciális helyzet megkülönböztetése. A példánál maradva: ha elindítottuk a folyamatot, de a beállított időtartam lejárta előtt újra vezérlőimpulzust kap az eszköz, akkor az egész folyamat újraindul.

3. ábra Egy feszültség-felügyeleti relé működési diagramja. A relé két feszültségszintet, fázissorrendet és aszimmetriát is figyel (az ábrán csak az első kettő szerepel!), valamint választhatóan memóriafunkcióval is rendelkezik.


Az elektronikában ezt újraindítható monostabil multivibrátornak nevezik. Megfigyelhető, hogy a startjel felfutó élére a kimeneti relé is behúz, de az időzítés csak a lefutó élre (vezérlés kikapcsolása) indul el. Az itt vizsgált időrelé rtext-align: center;text-align: justify; alt=endelkezik a vezérlőjel felfutó élére azonnal induló időzítéssel működő funkcióval is. A következő példa egy feszültség-felügyeleti relé működési diagramja. A relé két feszültségszintet, fázissorrendet és aszimmetriát is figyel (az ábrán csak az első kettő szerepel!), valamint választhatóan memóriafunkcióval is rendelkezik (3. ábra).

Előfordulhat, hogy olyan helyről szeretnénk a fogyasztó be- vagy kikapcsolt, ahonnan nem látjuk az éppen aktuális állapotát

Az ábrán nyilakkal jelzett működési állapotokhoz csak néhány megjegyzést teszek a felügyeleti relék kiválasztásának céljából. A hálózat helyreállásakor a kimeneti relé nem reagál azonnal a bemenet változására. Egyik késleltetés a hiszterézis, ami a feszültség helyreállásának sebességétől függően éri el azt a feszültségszintet, ami után elindul a t1 késleltetés. Tehát a hiszterézis a feszültség értékétől függ, a t1 pedig időadat. A t2 hibára állási késleltetés általában állítható! A figyelt hálózat alapadatai, mint pl. AC vagy DC feszültség, 1 vagy 3 fázis, külön táp vagy a figyelt hálózatról kapott tápfeszültség mellett meg kell különböztetni a hibajel kezelésre használt felügyeleti reléket és az egyszerűbb feszültség- vagy áramszint-figyelőket. A hibajel-kezelésre általában azok az eszközök alkalmasak, melyek hibátlan értékek mellett (alaphelyzetükben) behúzott kimeneti relével működnek.

A határérték-figyelők legtöbbször csak a határérték túllépésekor húzzák be a kimeneti relét, tehát alapállapotban a relé elengedett helyzetben van. Biztonsági okokból szükség lehet a rajzon is jelzett memóriafunkcióra, hogy a hálózat csak akkor kapcsolódjon a berendezésre, ha a kijavítás utáni visszakapcsolás balesetmentesen elvégezhető.

Ez általában be- és kikapcsolható az ilyen típusú eszközökön. Az eszközválaszték széles, szinte minden variációra rendelkezésre állnak felügyeleti relék, csak helyesen, az adott alkalmazáshoz kell kiválasztani azokat. A kis elméleti emlékeztető után álljon itt felfrissülésként a szokásos ötletelés egyik egyszerű példája. Impuzusrelékkel kiépített világítási köröknél általában szemmel látható a nyomógombok működtetésének eredménye: fel- vagy lekapcsol a lámpa. Előfordulhat, hogy olyan helyről szeretnénk a fogyasztót be- vagy kikapcsolni, ahonnan nem látjuk az éppen aktuális állapotát. Erre ad a sok közül egy megoldást a 4. ábra kapcsolása. Az előző cikkekből már ismert, akkor számlálóként használt két relés impulzusrelével megoldható a feladat. A B1-B2 pontok átkötésével a két relé nem számláló jelleggel, hanem együtt, párhuzamos üzemmódban fog működni.

Az egyik reléje a fogyasztót kapcsolja, a másik reléjének NO-érintkezője a KI, NC-érintkezője a BE nyomógombokra kapcsolja a fázist, attól függően, hogy az impulzusrelé éppen milyen állapotban van. Ha bekapcsolt állapotú a relé, akkor a 11-14 kapcsokon a KI gomb kap lehetőséget a vezérlésre, tehát megnyomásakor kikapcsolt állásba váltja a kimeneteket. Ekkor a BE gomb megnyomása hatástalan. A működés logikája a bekapcsolásra ugyanez. Továbbra is várjuk észrevételeiket, ötleteiket vagy akár kérdéseiket is a szerkesztőség e-mail címére. Kellemes ötletelést kívánva várom Önöket a következő számban is!