Villanyszerelők Lapja

Technológiák

Robbanásbiztonság-technika III.

2010. június 18. | Veress Árpád |  4356 | |

Az alábbi tartalom archív, 9 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az alkalmazott berendezések és technológiák tekintetében fontos tudni, hogy minden egyes elemnek, illetve alkalmazott rendszernek meg kell felelni a robbanásveszélyes övezetet definiáló zónabesorolásnak. A zónabesorolás megadja az alkalmazhatóság kereteit, illetve annak szabadságfokát. A zónabesorolás nem csak műszaki, hanem munkavédelmi szempontból is fontos információkat ad a kivitelezés szempontjából.

A zónabesorolás a megbízó által szolgáltatott információ: egyben azt is tudatosítani szükséges, hogy a megbízó érdeke és kötelezettsége, hogy az a valóságnak megfelelő adatokat tartalmazzon, illetve azoknak megfelelően készüljön el. A zónabesorolás szabványa az MSZ EN 60079-10:2008. A zónabesorolás megjelenik, illetve kötelező fejezete a Robbanásvédelmi Dokumentációnak, amelyet a 3/2003. FMM-ESzCsM együttes rendelet ír elő (a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben levő munkahelyek minimális munkavédelmi követelményeiről).

A Robbanásvédelmi Dokumentáció keretében kerül meghatározásra pl. a megbízói koordinációs kötelezettség, amelynek keretében a munkafolyamatok meghatározásra kerülnek a robbanásbiztonság folyamatos fenntartása érdekében.

A zónabesorolás jelentőségének és tartalmának megértése érdekében meg kell, hogy ismerjük a robbanásbiztonság-technika műszaki megközelítését – a következő biztonságtechnikai alapelv alapján. Biztonsági intézkedéseket kell alkalmazni a következő sorrendben:
1. robbanásveszélyes atmoszféra képződését meg kell akadályozni,
2.robbanásveszélyes atmoszféra gyújtását meg kell akadályozni,
3. egy lehetséges robbanás hatásait csökkenteni szükséges.

Nézzük ezeket az elemeket kissé részletesebben!

1. A robbanásveszélyes atmoszféra képződését meg kell akadályozni
Az elsődleges védelmi intézkedések az alábbiakban foglalhatók össze.
– A robbanóképes közeg kialakulásának elkerülése. Ez a cél úgy érhető el, hogy vagy az éghető anyag koncentrációját változtatják meg úgy, hogy az a robbanási tartományon kívül legyen, vagy az oxigénkoncentrációt csökkentik az oxigén-határkoncentráció (OHK) alatti értékre.
– Az éghető folyadékok szivárgásának csökkentése.
– Koncentráció korlátozása.
– Inertizálás.
– Hígítás szellőzéssel.

2. A robbanásveszélyes atmoszféra gyújtását meg kell akadályozni
A másodlagos védelmi intézkedések az alábbiakban foglalhatók össze.
– Valamennyi effektív gyújtóforrás kialakulásának elkerülése.
– Készülékek, védelmi rendszerek és elemek tervezése és kialakítása a kiválasztási követelmények szerint.
– Robbanásvédelem a technológia mérő- és szabályozórendszereinek megfelelő kialakításával.

Védőintézkedéseket kell tenni a következő gyújtóforrások előfordulása esetén: forró felületek; lángok és forró gázok; mechanikus szikrák; villamos gyártmányok; villamos kiegyenlítő áramok; sztatikus elektromosság; villámcsapás, túlfeszültség; rádiófrekvenciás elektromágneses hullámok; elektromágneses hullámok; ionizációs sugárzás; ultrahang; adiabatikus kompresszió és exoterm reakció.

3. Egy lehetséges robbanás hatásait csökkenteni szükséges
A harmadlagos védelmi intézkedések a következő felsorolással tekinthetők át.
– A már bekövetkezett robbanás további hatásait csökkentő intézkedések.
– Robbanási nyomásnak ellenálló építésmód.
– A robbanási nyomás lefúvatása (hasadó felületek, lángzárak).
– Egyéb, a veszélyhelyzet mérséklését biztosító védelmi rendszerek.

Az előbbi műszaki megközelítést követően meghatározásra kerülnek a technológiára jellemző paraméterek tekintetében a kibocsátó- és gyújtóforrások azonosítása, illetve az azokkal szemben, illetve azok aktívvá válásával szemben megfogalmazott intézkedések összessége.

Gyújtóforrásokat már korábban tárgyaltunk, a kibocsátóforrások a következők lehetnek.

A robbanásveszélyes atmoszféra keletkezésében jelentős szerepet játszanak a kibocsátóforrások: azok a berendezések, technológiai egységek, amelyekből éghető anyagok szilárd (por), folyékony vagy gáz halmazállapotú formában kiléphetnek.
A különbözőséget a kilépés gyakorisága és időtartama szerint folyamatos, elsődleges, másodlagos kibocsátóforrások formájában kell meghatározni.

Folyamatos kibocsájtóforrás: éghető folyadékok felülete, mely folyamatosan vagy hosszúideig a levegővel érintkezik (pl. olajszeparátor); éghető folyadékok felszíne egy tartályban, amelynek állandó levegőztetése van.

Elsődleges kibocsájtóforrás: szivattyúk, kompresszorok vagy szelepek tömítése, ha ott normál üzemben éghető anyagok kilépésével számolni kell;
– mintavevő állomások, ha ott normál üzemben éghető anyagok kilépésével számolni kell;
– kiegyenlítő szelepek, levegőztető nyílások, ha ott normál üzemben éghető anyagok kilépésével számolni kell;
– nyitott töltő és ürítő állomások közvetlen közelében (por).

Másodlagos kibocsájtóforrás: szivattyúk, kompresszorok vagy szelepek tömítése, ha ott normál üzemben éghető anyagok kilépésével nem kell számolni;
– csatlakozások és csőszerelvények, ha ott normál üzemben éghető anyagok kilépésével nem kell számolni;
– mintavevő állomások, ahol normál üzemben éghető anyagok kilépésével nem kell számolni;
– kiegyenlítő szelepek, levegőztető nyílások, ha ott normál üzemben éghető anyagok kilépésével nem kell számolni;
– bebúvó nyílások, amelyek rövid ideig vannak nyitva (por).

A kibocsátóforrások azonosítását követően különböző következtetéseket lehet megállapítani:
– robbanásveszélyes terek nyílásait is, mint kibocsátóforrást kell értelmezni;
– a kibocsátási fok függ a határolt zóna nagyságától, a nyitott állapot idejétől és gyakoriságától, a szigetelés hatékonyságától és a nyomáskülönbségtől az érintett helyiségekre vonatkoztatva;
– a jelenlévő kibocsátóforrások elemzése során meg kell vizsgálni a levegőztetési viszonyokat, az építészeti adottságokat, a koncentrációt és az illékonyságot is.

Amennyiben a veszélyes robbanóképes atmoszféra állandóan vagy hosszú ideig jelen van:
– abból kell kiindulni, hogy egy gyújtóforrás jelenléte azonnal gyújtáshoz vezet;
– ez azt jelenti, hogy gyártástechnológiában ritkán fellépő meghibásodás sem megengedett;
– megfelelő intézkedéseket kell megfogalmazni, amennyiben nagy biztonsággal nem zárható ki, hogy gyújtóforrás alakuljon ki;
– robbanásveszélyes terek, ahol a fenti szituáció adódik, 0-s Zóna (gáz, gőz, köd) vagy 20-s Zóna (por) kerülnek besorolásra.

Amennyiben a veszélyes robbanóképes atmoszféra csak ritkán és akkor is rövid ideig van jelen, akkor elegendő, hogy:
– az alkalmazott készülékek üzemszerű (gyártói előírásnak megfelelő) állapotukban gyújtóforrást nem tartalmaznak;
– a készülék meghibásodása (gyújtóforrás jelenléte) és egy veszélyes robbanóképes atmoszféra találkozásának a valószínűsége alacsony;
– robbanásveszélyes terek, ahol a fenti szituáció adódik, 2-es Zóna (gáz, gőz) vagy 22-es Zóna (por) kerülnek besorolásra.
A porok esetében a lerakódás egyik zónában sem megengedett.

A zónabesorolás elválaszthatatlan része a robbanásvédelmi dokumentációnak; annak technológiaszintű specifikációjában szerepelnie kell:
– a zónabesorolás dátumának;
– az építészeti és környezeti leírásoknak;
– technológia leírásának;
– a technológia egység, készülék leírásának;
– a felhasznált anyagoknak és a biztonságtechnikai adatoknak;
– mindennek szöveges (a szükséges műszaki szervezeti kialakítás megadásával) és rajzos formában egyaránt rendelkezésre kell állnia.

A Zónabesorolás ismeretében egy projektre már ki lehet dolgozni a műszaki és kereskedelmi ajánlatot. A cikk következő részében a készülék-kiválasztást fogjuk górcső alá venni.

Robbanásbiztonság-technika


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem