Földelési ellenállásmérő lakatfogó alkalmazása más módon
2010/6. lapszám | Pástyán Ferenc | 17 392 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A földelésiellenállás-mérő lakatfogók csak hurkok ellenállásának meghatározására használhatók. Ugyanakkor az alábbiakban megmutatjuk, hogyan alkalmazhatók ezek a berendezések nem hurkot képező földelések ellenállásának meghatározására is.
A földelésiellenállás-mérő lakatfogó működési elve
A földelési ellenállásmérő a hurok ellenállását méri, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja. A mérőfejben egy feszültségtekercs és egy áramtekercs (lakatfogó) foglal helyet. A feszültségtekercs a mérendő hurokba „E” feszültséget indukál, a kialakuló áram nagyságát a hurok ellenállása, „R” határozza meg az Ohm-törvény alapján (R=E/I). A műszer méri az „E” feszültséget és az áramtekercs (lakatfogó) segítségével a hurokban folyó áramot, és kijelzi a kettő hányadosát, azaz az „R” értékét. Fontos megjegyezni, hogy ez a fajta lakatfogó csak hurkot képező földelő rendszer esetén használható földelési ellenállás mérésére!
Árammérés
Mivel a (földelési) ellenállás méréséhez árammérésre van szükség, ezért a fejbe beépített áramváltó, megfelelő kialakítás mellett, árammérésre is használható. Tekintettel arra, hogy a földelési ellenállás mérésénél kis áramokról van szó, ezért a maximálisan mérhető áram általában nem haladja meg a 20-50 A-t. Általában ezek a műszerek kiválóan használhatók szivárgó áram mérésére is.
Egypontos földelő rendszer mérése
Kétpontos módszer
Mint a fentiekben kiemeltük, a mérési elvből következően a földelési ellenállásmérő lakatfogó csak hurkok ellenállásának mérésére alkalmas, így egy földelés ellenállása elvileg nem mérhető vele. Mindazonáltal megfelelő segédföldelést (pl. vízvezeték) használva lehetőségünk van az adott földelés ellenállásának meghatározására is. A mérést az ábrán látható módon kivitelezve, a mért érték Rm = Rf + RB + RK lesz, ahol a Rm a mért érték, Rf és Rb értelemszerűen a két földelés ellenállása és Rk a mérőkábel ellenállása. A mérőkábelt rövidre zárva annak ellenállása a földelési ellenállásmérő lakatfogóval egy gombnyomással meghatározható. Ezt az értéket levonva a mért érték már csak a két földelés ellenállását tartalmazza. Ha megfelelő segédföldelést (szondát) használunk (pl. vízvezeték), az így nyert érték gyakorlatilag a mért földelés ellenállása lesz. Ha a méréshez csak segédszondát tudunk használni, a mért érték a két földelés ellenállásának összege. Ha ez elfogadható értékű, akkor a földelésünk bizonyosan megfelel az előírt értéknek, hiszen annak tényleges értéke csak kisebb lehet a mért értéknél.
Hárompontos módszer
Ahogy a vonatkozó illusztráció mutatja, a mérendő földelési ellenállás környékén verjünk le két (segéd) mérőszondát az ábrán látható módon (egyenlő oldalú háromszög, az oldalak hossza ≥10 m). Három mérést fogunk végezni. Két-két földelést összekötünk egy mérőkábellel, és a földelési ellenállásmérő lakatfogóval a szokásos módon megmérjük a hurkok ellenállását (lásd ábrák). A három mérés eredményéből egyszerű számítással kaphatók az egyes földelési ellenállás értékek. R1 = Ra + Rb, R2 = Rb + Rc és R3 = Rc + Ra, amiből Ra = (R1 + R3 – R2)/2 (R1, R2 és R3 értékek már a mérőkábel ellenállásával csökkentett értékek!)
Ezzel meghatároztuk a földelési ellenállás értékét, amely most gyakorlatilag megfelel egy hagyományos szondás mérés eredményének. (A hárompontos módszert a hagyományos szondás mérésnél is használjuk, elsősorban akkor, ha nem áll rendelkezésünkre elég hely a szondák megfelelő távolságra történő leveréséhez.)
A számított Ra ismeretében, amennyiben szükség van rá, meghatározhatjuk a két segédszonda földelési ellenállásának értékét is a következők szerint: Rb = R1 – Ra és Rc = R3 ~ Ra.
