Hogyan tegyünk meg mindent anyagi javaink elégetés
2009/1-2. lapszám | Bartha Iván | 4685 |
Figylem! Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Vannak leleményes, kreatívak emberek, akik minden műszaki problémát képesek megoldani egyszerű eszközökkel, saját otthonukban, vagy — ami súlyosabb következményekkel is járhat — akár másokéiban is. Ők igazi polihisztorok és ezermesterek. Kelléktáruk többnyire a mindenhonnan gondosan összegyűjtött és felhalmozott „műszaki hulladékból” áll, amiket az ingatlanaikban tárolnak. Jelszavuk: „ez valamire még jó lesz”. Hiába emberek vagyunk! Tűzvédelmi szempontból ez a szemléletmód több veszélyforrást is hordoz magában. A „kibányászott”, használt villamos berendezések, alkatrészek előéletéről, műszaki állapotáról vajmi keveset tudhat a felhasználó „mesterember”. Ezeket általában beépítés előtt illene szakszerűen diagnosztizálni, bemérni. Még egy új készülék vagy alkatrészelem esetében is előfordulhat olyan műszaki meghibásodás, amely tűzeset kialakulását eredményezi! Használt alkatrész alkalmazásánál a veszélyeztetés mértéke pedig jóval nagyobb lehet. Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor megbontás után már nem biztosítható szakszerű, üzembiztos visszaszerelés. Adott körülmények között ez szintén tüzet okozhat. A tűzoltói gyakorlatban nem ritka tapasztalat az sem, hogy a kiérkező fecskendők „rajai” kisebbfajta lomtárat, vagy mondhatnám úgy is, „szemétbányát” találnak a tűzeset színhelyén. Ezeken a helyeken előfordulnak gázpalackok, éghető folyadékok, vezetékek és mindenféle egyéb más éghető anyag, akár nagy mennyiségben is. Nem ritkán általános rendetlenség is tapasztalható a helyszíneken. Jellemzően ezeknek az eseményeknek a színtere magántulajdonú ingatlanokban kialakított hobby-műhelyek, garázsok stb. Az általánosan elfogadott normák szerint élő polgár számára szélsőségesnek tűnhet az, hogy még lakótelepi, folyamatosan lakóhelyként használt lakóingatlanokban is találkozhatunk extrém körülményekkel. Ilyen esetre vonatkozó példát szemléltetnek a mellékelt képek.
Természetesen az előírásszerű szakmai tevékenység során is történhetnek balesetek, azaz keletkezhetnek tüzek. Elmondható azonban, hogy eme esetek jelentős részében a kialakult tűzeset valamilyen nem megfelelő körültekintéssel, szakmai ismeretekkel végzett „barkácsolás” következménye. Az események kimenetelét adott esetben még súlyosbíthatják a nem megfelelő tárolási körülmények. A tevékenységi kör is meglehetősen széles skálán mozog. Lehet ez villanyszerelés, autószerelés, autóvillamossági munkálatok, karosszériajavítás, hegesztés stb. A nagy mennyiségben és rendetlen módon tárolt éghető anyag jelenléte növelheti a tűzkeletkezés lehetőségét, nehezíti a tűzoltói beavatkozást, növeli a tűz terjedési sebességét, intenzitását. Ilyenkor az anyagi javak is nagyobb károsodást szenvedhetnek. Az is előfordulhat, hogy valamilyen módon és mértékben a tárolási mód és a szakszerű munkavégzés miatt a tevékenységet végző saját maga, vagy akár mások életét, testi épségét is veszélyezteti.
 |
 |
A kis bevezető után térjünk rá történetünk főhősére és a „sufnituning” helyszínére. Ez utóbbi egy családi házas övezetben épített, kétszintes melléképület, kisház és az ehhez toldott, garázsként használt építmény volt. A garázs farost lemezekből, úgynevezett OSB lapokból készült. Mesteremberünk — aki valamilyen elektronikai végzettség reményében megkezdett iskolai tanulmányait idő előtt abbahagyta — tevékenységeire vonatkozóan szakképesítéssel nem rendelkezett.
Főhősünk egy régi, Skoda típusú személygépjárművet szándékozott teljesen felújítani, beleértve a fényezést is. Ennek érdekében a járművet szinte teljesen szétszerelte. Kivette a motort, a szélvédőket, a műszerfalat, az üléseket, a kárpitozást. A váltó és az önindító bent maradt a helyén. Az esemény napján 13 óra körül ébredt. Ezt követően lement a garázsba. A gépjármű eredeti önindítóját korábban kipróbálta. Annak behúzó tekercse nem működött megfelelően. Ezért előző nap – szintén próba céljából — előkészített egy másik használt önindítót, amelyet a vezetőülés helyére rakott. Az akkumulátort kivette a gyári tartószerkezetből, majd az „anyósülés” helyére tette. Ezt követően egy vastagabb vezetéket kötött az akkumulátor pozitív kivezetéséhez, majd ezt a vezetéket a bal hátsó ülésnél egy alumínium bilinccsel összekapcsolta az akkumulátor eredeti csatlakozóvezetékével. A kötési pontot a villamos szigetelés biztosítása, a rövidzárlat elkerülése érdekében papírba tekerte. A negatív kivezetésre egy „bikakábel” csipeszét tette rá. A vezeték másik felét provizórikusan a kézifék tartócsavarjához applikálta. Az akkumulátor azonban lemerült állapotban volt, ezért annak töltését még meg kellett oldani.
Jobban megy a munka, ha közben zenét hallgatunk: ezért az akkumulátortól két vékony vezetéket vitt a rádióhoz. Állítása szerint ezeket a kellékeket előzőleg valamilyen híradástechnikai berendezésből (TV, magnó) bányászta ki. A vezetékeket sodrott kötéssel kapcsolta a rádió kivezetéseihez. Az akkumulátortöltő két vezetékét szintén ehhez a két kötési ponthoz sodorta hozzá. A kötési pontokat nem látta el semmilyen szigeteléssel, azok csak úgy lógtak a levegőbe. A jármű mellett kb. fél méterre a garázs falához rögzítve volt egy asztallap. Ezen az asztallapon volt elhelyezve a töltőberendezés. Mesterünk a nagyszerű mérnöki teljesítmény után várt egy ideig még, hogy valamennyi töltés kerüljön az akkumulátorba. Ténykedése körülbelül 14 óráig tartott. Ezután vagy jobb dolga akadt, vagy csak elunta a munkát, mert távozott. A rádiót ugyan kikapcsolta, de az akkumulátortöltő — a kibányászott, vékony vezetéktoldással — bekapcsolva maradt. Ezután főhősünk az események végkifejletéig már nem ment vissza a munkálatok színterére.
A kialakult tűzesetet 21 óra körül észlelték. A garázs és az ott tárolt berendezések, anyagok teljes egészében megsemmisültek. A tűz a kisházra is átterjedt.
A helyszínen tapasztalt tárolási módról el lehet mondani, hogy itt is volt minden, „mint a búcsúban”. Benzin, motorolaj, hígító, mosógép, autórádiók, motorkerékpár, számítógép monitor és gépház, valamint egyéb számítógép- és elektronikai alkatrészek, tűzifa stb. Állítása szerint a kétszintes kisház lépcsőháza „lomtár” volt. Ez a körülmény összességében hátrányosan befolyásolta, növelte a károsodások mértékét.
Mesteremberünk tehát — amint azt a cím is kifejezi — nem bízott semmit a véletlenre. Meglehetősen szakszerűtlenül több olyan kötési pontot alakított ki, amely nem kívánt módon melegedhetett az események során. A szabad vezetékvégeket nem, illetve nem megfelelő módon szigetelte. Ezeket nem rögzítette mechanikusan, így azok időközben elmozdulhattak. Az akkumulátor fogyasztói áramköre nem rendelkezett túláram, illetve rövidzárlati védelemmel. Az amúgy is alulméretezett keresztmetszetű vezetékszakaszok zárlati áram hatására, vagy akár talán még a nélkül is fűtőszálkánt viselkedhettek. A kialakult tűzeset környezetében tárolt éghető anyagok, továbbá a garázs épületszerkezeti elemei, pedig elősegítették, a gyors, intenzív tűzterjedést.
