Villanyszerelők Lapja

Munkavédelem

Nem félünk a farkastól!

2008. december 1. | Mattiassich Péter |  2374 | |

Az alábbi tartalom archív, 11 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az elmúlt lapszámok tanulságos történetei rendre érintették a munkavédelem tárgykörét. Ez alkalommal olyan cikksorozatot indítunk útjára, amely tárgyszerűen, önálló tematikával tárgyalja a szakterületet. A jelen publikációban először azokat a terület...

Az elmúlt lapszámok tanulságos történetei rendre érintették a munkavédelem tárgykörét. Ez alkalommal olyan cikksorozatot indítunk útjára, amely tárgyszerűen, önálló tematikával tárgyalja a szakterületet. A jelen publikációban először azokat a területeket tekintjük át csupán érintőlegesen, a teljesség igénye nélkül, amelyek a későbbiekben részletes kifejtést nyernek majd. Kezdeti kérdésünk arra vonatkozik, tágabb értelemben milyen tárgykörű ellenőrzésekre számíthat a villanyszerelő vállalkozó a munkaterületen, milyen vetületekre kell nyomatékosan figyelnie?

Az első legfontosabb ilyen terület általában a munkaügyi ellenőrzés: fontos kiemelni, hogy az elmúlt időszakban a munkaügy és a munkavédelem közös irányítás alatt állt, de az év elejétől az előbbi szakterületet besorolták a Munkaügyi Minisztérium alá, míg a munkavédelem a munka egészségügyi területtel kiegészülve önálló felügyeletet kapott.

Más hatósági ellenőrzés lehetséges a Tűzoltóság részéről, Külön ki kell emelni szerepét e tárgykörben is, de tekintettel arra, hogy e lap oldalain már többször foglalkoztak e tárgykörrel (OTSZ és vetületei), jelenleg eltekintünk a részletes ismertetéstől.

Kiindulópontként szolgálhat az a megállapítás, hogy a munkaügy, valamint a munkavédelem és –egészség témakörének legfontosabb tudnivalói, előírásai fellelhetők a Munka Törvénykönyvében (többször módosított 1992. évi XXII. Tv.) és a Munkavédelmi Törvényben (1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel).

A munkaügyi előírások megtartásának fontosságára aligha kell külön felhívni a figyelmet: nemrégen személyesen tapasztaltam, hogy jelentősebb kivitelező vállalkozás alkalmazottai között az ellenőrzés során két, illegálisan foglalkoztatott külföldi személyt találtak, s a felszólítás nélkül, azonnal kiszabott bírság összege meghaladta a másfél millió forintot! Tekintsük át először a bírsággal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat!

1996. évi LXXV. Törvény a munkaügyi ellenőrzésről 3. § (1): A munkaügyi ellenőrzés kiterjed:

a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére és kötelező tartalmi elemeinek meglétére, továbbá a foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések,
b) a munkaviszony létesítésével, megszűnésével, illetőleg megszüntetésével összefüggő bejelentési kötelezettségek,
c) a munkáltató nyilvántartási kötelessége,
d) az egyenlő bánásmód követelménye,
e) a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok,
f) a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések,
g) a jogszabályban, kollektív szerződésben vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett kollektív szerződésben megállapított munkabér mértékére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések,
h) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnésével összefüggő - a munkavállalót megillető - igazolások kiállítására és kiadására, valamint a munkaviszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó elszámolás megtörténtére vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek,
i) a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről és foglalkoztatásáról szóló jogszabályok rendelkezéseinek,
j) a munkanélküli ellátások melletti foglalkoztatás feltételeire vonatkozó jogszabályok,
k) a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó, valamint a munkaerő-kölcsönzési tevékenység végzésére jogosító jogszabályok,
l) a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából szakszervezet szervezését biztosító szabályokkal összefüggő munkáltatói kötelességek vizsgálatára.

A munkaügyi bírság mértéke (7. § (2))

a) A 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésére vonatkozó nyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó, valamint b), f), i) és k) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén
aa) - amennyiben a megállapított egy jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól hárommillió forintig,
ab) - amennyiben a megállapított több jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól ötmillió forintig,
ac) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig,
ad) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól tízmillió forintig;
b) a 3. § (1) bekezdésének c), d), l), m), n) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén
ba) - amennyiben a megállapított egy jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól kétmillió forintig,
bb) - amennyiben a megállapított több jogsértés egy munkavállalót érint - harmincezer forinttól négymillió forintig,
bc) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól hatmillió forintig,
bd) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig;
c) a 3. § (1) bekezdése a) pontjának a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok kötelező tartalmi elemeire vonatkozó, valamint e), g), h), j), o), p) és r) pontjában foglalt rendelkezések megsértése esetén
ca) - amennyiben a megállapított egy jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól ötmillió forintig,
cb) - amennyiben a megállapított több jogsértés több munkavállalót érint - harmincezer forinttól nyolcmillió forintig terjedhet.

EBH2001. 581. Azonos szabálytalanság miatt, még ha azt az ellenőrző hatóság több különálló telephely tekintetében állapította is meg, a munkáltató legfeljebb egy-, illetve hárommillió forint munkaügyi bírság megfizetésére kötelezhető [1996. évi LXXV. törvény 7. § (1) és (3) bekezdés, 8. § (3) bekezdés].

BH2003. 517. Ha a munkáltató a munkavállalókat írásbeli szerződés nélkül foglalkoztatta, és a megbízási szerződésnek nevezett írásbeli szerződést is csak a munkaügyi ellenőrzést követően készítette el, megszegte a jognyilatkozat alakszerűségére vonatkozó rendelkezést, aminek következtében jogszerűen kötelezték munkaügyi bírság fizetésére [1996. évi LXXV. tv. 3. §, 7. §].
KGD2005. 128. A munkaviszony és a megbízási jogviszony elhatárolása (1996. évi LXXV. törvény 1. §, 7. §).

7/A. § (1): Amennyiben annak megállapítására kerül sor, hogy a foglalkoztató munkavállalási engedély nélkül külföldit foglalkoztat, kötelezni kell a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébe történő befizetésre. A kötelezettség a foglalkoztatót annyi esetben terheli, ahány külföldi tekintetében az engedély nélkül történő foglalkoztatást megállapították.
7/A. § (2): A Munkaerőpiaci Alapba történő befizetés mértéke
a) első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén az engedély nélkül alkalmazott külföldi részére a foglalkoztatás megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) négyszeresének, de legalább a kötelező legkisebb munkabér (a továbbiakban: minimálbér) nyolcszorosának,
b) a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül megállapított ismételt engedély nélküli foglalkoztatás esetén a külföldi részére a folyamatos foglalkoztatása megkezdésétől az engedély nélküli foglalkoztatás ismételt megállapításáig kifizetett munkabér (munkadíj) nyolcszorosának, de legalább a minimálbér tizenötszörösének megfelelő összeg.
(3): Magánszemély munkáltató által nem egyéni vállalkozás keretében foglalkoztatott külföldi engedély nélkül történő foglalkoztatása esetén a természetes személy foglalkoztatót a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a) első alkalommal megállapított engedély nélkül történő foglalkoztatás esetén a minimálbér kétszeresének, b) a korábbi engedély nélküli foglalkoztatást megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül megállapított ismételt jogsértés esetén a minimálbér négyszeresének megfelelő összeg terheli.
(8): A munkaügyi eljárásokban kiszabott bírság, megállapított befizetési kötelezettség adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
8/C. § (1): A munkaügyi hatóság a munkáltatók munkaügyi kapcsolatai rendezettségének más szervek előtti eljárásokban történő igazolása céljából hatósági nyilvántartást vezet. A hatósági nyilvántartás tartalmazza azoknak a foglalkoztatóknak az adatait, amelyekre vonatkozóan a munkaügyi ellenőrzés során az eljáró hatóság jogerős és végrehajtható határozata jogsértést állapított meg. A nyilvántartás tartalmazza

a) a foglalkoztató nevét, székhelyét, adószámát, adószámmal nem rendelkező természetes személy foglalkoztató nevét, lakcímét, adóazonosító jelét,
b) a jogsértést megállapító határozat keltét és számát,
c) a jogsértés megjelölését, valamint megállapítása jogerőre emelkedésének és végrehajthatóvá válásának időpontját, továbbá
d) az alkalmazott jogkövetkezmény megnevezését, mértékét.
(3): A munkaügyi hatóság a nyilvántartásban szereplő adatokat a bejegyzés alapjául szolgáló határozat meghozatalától számított öt év elteltével törli.

A munkaügyi ellenőrzés során a munkáltatónak érvényes munkaszerződéseket kell bemutatnia a listázott munkavállalókkal kapcsolatban. Érdemes fellapozni a Munka Törvénykönyvének ide tartozó passzusait, hiszen olyan számtalan, első tekintetre lényegtelennek tűnő részletet kell tartalmaznia a munkaszerződésnek, mint például a munkavégzés pontos helye, szabadnapok elszámolása stb. Amennyiben ezek a munkaszerződések hiányoznak, illetve pontatlanok, hiányosak, garantálható a bírság kiszabása.

Részletesen foglalkozni szükséges majd azzal is, hogy mely esetekben célszerű a munkaügyi felügyelőség határozataival szemben fellebbezni. Nagy általánosságban kijelenthető, hogy az egyértelmű hiányosságokkal kapcsolatban nincs értelme fellebbezést benyújtani, de számos más esetben, amire talán a szakterületen nem jártas vállalkozó nem is gondolna, érdemes meggondolni az ügy továbbvitelét. Sokakat meglephet például az, hogy nem büntetendő munkaügyi szituáció az, amikor valaki úgy lát el egy bizonyos munkakört, hogy noha a régen megszerzett végzettség erre akkor feljogosította, de az újabb szabályozás már külön tanfolyamot ír elő ennek feltételeként, és az illető ezt a további végzettséget nem szerezte meg munkavégzéséhez.

Egy konkrét példán illusztrálom a szituációt. 1961-ben erősáramú villanyszerelőként végeztem. A végzettségem feljogosított arra, hogy feszültség alatti munkát végezzek. Történt is egy tanulságos eset: egy hatemeletes gyárépületben kellett feszültség alatt munkát végezni, mert a közel 100 méteres gyártósoron nem lehetett leállítani a munkát. Egy meghibásodott munkagépet kellett a hálózatról leválasztani feszültség alatt: igen ám, de már akkor is szabálytalan szerelés nyomán a biztosítók egy szigetelés nélküli fémlapra voltak rögzítve. A biztosító kiszerelése során leesett egy csavar, és a biztosító betápláló csatlakozásánál, a fémszerelőlap közelsége miatt a csavar 160 amperes zárlatot okozott. A három méter magas létráról a földre zuhantam. Az akkori megközelítés szerint 5,60 Ft-os fizetésemet 5,20 Ft-ra csökkentették büntetésből, ma viszont már munkaügyi pert is kezdeményezhetnék a munkáltatóval szemben!

Végül is, ma már a villanyszerelőknek külön kell kábelszerelői vagy FAM-munkavégzésre vonatkozó képesítéseket szerezni, de régen ez össze volt vonva: amennyiben ma egy régi végzettséggel rendelkező szerelő balesetet idéz elő, akkor ebben a vonatkozásban is felelőségre vonható? Nos, a válasz az, hogy nem: a szerzett jogosultságokat nem lehet visszavonni. Az viszont már más eset, ha a munkáltató igazolni tudja azt, hogy felszólított a szükséges tanfolyam elvégzésére: így már nem egyértelmű az eset megítélése. (Természetesen a FAM-vizsga nem az általános hálózati villanyszerelőkre vonatkozó előírás.)

Visszakanyarodva a gondolatmenethez: a rendezett munkaügyi helyzet elengedhetetlen minden vállalkozó számára, hiszen az elkövetkező időszakban ez a terület egészen biztosan kiemelt ellenőrzést fog vonzani. A terület elemzése során olyan részletekre is kitérünk majd, mint például a fizetés kiadásának igazolása: az aláírt fizetési papírok hiánya komoly büntetést von maga után!

Már a munkavédelem kérdéskörénél járva ki kell emelni a kockázatelemzés fontosságát: kevesen tudják például, hogy a villanyszerelésben érintett vállalkozóknak gyakran kellene dokumentálható módon kockázatfelmérést és -elemzést végezniük, tekintettel arra, hogy ezt minden 1 méternél magasabban végzett munkánál el szükséges készíteni!

A 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet, a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről 2. § g) előírása szerint a magasban levő munkahelyen ideiglenesen végzett munka: a talaj szintjénél – kivéve, ha e rendelet eltérően nem rendelkezik – 1 méternél nagyobb magasságban végzett, nem állandó jellegű, rövid ideig tartó munka, ahol a biztonsági és ergonómiai követelményeknek megfelelő munkahelyi körülmények nem biztosítottak, ezért egyedi kockázat-megelőző intézkedések megtétele szükséges.

Munkaviszony létesítésére, illetve a konkrét munka megkezdésére csak abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a dolgozó munkaköri alkalmassági vizsgálaton esik át. Ez a kitétel természetesen mindenkire vonatkozik a frissen munkába álló segédmunkástól a diplomás pályakezdőig (lásd: 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről).

Kevesen gondolnák, de például a szellemi dolgozóknál is sort kell keríteni ezen vizsgálatra: például egy irodai dolgozónál fennállhatnak olyan rejtett fizikális és pszichológia elváltozások, amelyek munkavállalását korlátozzák vagy egyenesen lehetetlenné teszik. Előfordulhat például, hogy a villanyszerelő a feltárt cukorbetegsége miatt nem vehet részt magasban végzett munkában, ellenben a talajon elláthatja munkakörét. A szakirányú vizsgálatok elvégzését természetesen ebben az esetben is pontosan dokumentálni kell, és ellenőrzéskor be kell mutatni: ellenkező esetben itt is bírságolásra számíthatunk!

Külön fejezetben kell szót ejteni a munkavédelmi oktatás szükségességéről. Mindenki úgy vélekedik, hogy ez csupán formalitás: kevesen gondolnak azonban arra, hogy abban pillanatban, amikor akár egy kisebb súlyosságú  baleset történik a kivitelezési helyszínen, azonnal azt vizsgálják az ellenőrök, hogy ténylegesen megtörtént-e a munkavédelmi oktatás és ez az előírt formai és tartalmi feltételeknek eleget tett-e, illetve ennek dokumentálása szabályosan zajlott-e. (Lásd: 1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről, 55. §!)

Gondoljuk csak végig a következőket! Minden építőiparban dolgozó szakember számára evidens, hogy az építési területen védősisak alkalmazása kötelező. Ez olyan evidencia, ami miatt a munkavédelmi oktatáson – már ha egyáltalán tartanak ilyet – általában nem is érintik ezt a kérdést. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy baleset esetén a kárvallott ügyvédi úton pert kezdeményezhet munkaadója ellen azon a címen, hogy nem részesült megfelelő tájékoztatásban. Mindenki tudja, hogy általánosan elfogadott magatartási elemről van szó, de ezek a fejlemények a jog rendszerében más értelmet nyernek. (Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy ez a kérdéskör különösen a vendéglátóiparban burjánzik határok nélkül: kések és villák tisztítása, poharak elhelyezése stb. (Lásd például: 30/1995. (VII. 25.) IKM rendelet, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Biztonsági Szabályzat kiadásáról!) Szívesen mosolygunk ezeken a kitételeken, de aki ismeri a munkahelyi balestek természetét, illetve ezek jogi következményeit, az azt is látja, hogy életszerű követelményekről van szó. A munkavédelmi oktatás formájáról és tartalmáról szóló jegyzőkönyveket gondosan meg kell őrizni, és a hatóság szankcionálja ezek hiányát vagy töredékességét.

Vajon hány vállalkozó tudja azt, hogy a védőfelszerelések alkalmazása előtt igazolható módon a használatról és az eszközök kezeléséről külön oktatást kell(ene) tartania az alkalmazottaknak, sőt, amennyiben idegen ajkú dolgozóról van szó, úgy számára is biztosítani szükséges az információkhoz való hozzáférést! (Lásd: 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről 4. § (6)!)

Sokan felnevethetnek: milyen oktatást kellene tartani egy kesztyűvel vagy bakanccsal kapcsolatban? A válasz először is az, hogy ennek hiányában az ellenőrök büntetést szabhatnak ki, másfelől pedig az, hogy máris felmerül egy probléma: az adott munkakörhöz milyen bakancs lett előírva. Az egyes munkakörökhöz ugyanis más és más előírások tartoznak. Ezzel tisztában kell lenni, illetve megfelelő szakembert szükséges alkalmazni, a megfelelő iratok hiánya munkaügyi bírság kivetését vonhatja maga után!

Nagyon fontos kiemelni a védőeszközök szerepét: a munkáltatónak a munkaviszony kezdetétől biztosítania szükséges a megfelelő védőeszközök alkalmazását. A munkavédelmi eszközök megállapítása szintén munkavédelmi szaktevékenység, így fogalmaz a Munkavédelmi törvény. Ennek onnan mutatkozik meg jelentősége, hogy az ellenőrzésnél, ha a munkavédelmi szaktevékenységhez kötött feladatokat olyan személy végzi, aki nem tudja igazolni a szakvégzettségét, akkor bírságot állapítanak meg. (Lásd: 1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről 56. §: Az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjét a munkáltató írásban határozza meg. E feladat ellátása munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül.)

Elsősorban a munkáltató felel azért, hogy a munkavállalók védőeszközökkel történő ellátása problémamentes legyen. A cégeknél munkavédelmi képzettségű referensnek kell összeállítania egy védőeszköz szabályzatot, amelyben részletezi a védőeszközök kiadásának, bizonylatolásának, cseréjének, tisztításának utasításait. Ezeknek helytállóságát a felügyelőség ellenőrzi: itt szintén nagyon részletes szabályozás áll a háttérben.

Példaként lehet hivatkozni arra, hogy a különböző szakmákban használt védőkesztyűk külön-külön azonosítóval rendelkeznek, és az adott vállalkozás védőeszközökre vonatkozó munkavédelmi szabályzatában világosan definiálni kell ezen eszközök meglétét és alkalmazását. Ráadásul, ha az ellenőr észleli, hogy az adott eszközön nincs rajta az Országos Munkavédelmi Felügyelőség minősítő pecsétje (vagy az akkreditált intézmény pecsétje), akkor ez megint csak büntetést von maga után. Hiszen egy védőkesztyű nem attól védőkesztyű, hogy vásárolunk egy ilyen céllal forgalmazott terméket, hanem azért, mert megfelel a rendeletben foglalt kritériumoknak. (Lásd: 2/2002. (II. 7.) SzCsM rendelet az egyéni védőeszközök követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról!) Természetesen a munkavédelmi szaktevékenységet végző személyt terheli a felelősség attól kezdve, hogy a cég számára igazolhatóan elvállalta ezt a tevékenységet.

Az elektromos kéziszerszámok szerelői ellenőrzése: ez az érintésvédelem alapvető hibáinak kimutatása céljából végzett, különleges szakképzettséget, méréseket, illetve azok kiértékelését nem igénylő ellenőrzési mód, de már csak a munkahelyi baleseti statisztikák miatt is megérdemli a kiemelést. Itt a munkáltató felelősége az, hogy a szerszám jellegétől függő időszakonként bevizsgáltassa az adott eszközparkot. Ez elektromos kéziszerszámok esetén egy év. Természetesen a bevizsgálás elvégzését megfelelően kell dokumentálni. (Lásd: 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet, a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről!)

Az ellenőrök minden esetben ellenőrzik azt, hogy a munkavégzésben olyanok vesznek-e részt, akik rendelkeznek a megfelelő szakképesítéssel. Az Országos Képzési jegyzék tartalmazza a vonatkozó szakági besorolásokat. (Lásd: 37/2003. (XII. 27.) OM r. az Országos Képzési Jegyzékről, 2. sz. melléklet!)

Aki például elektromos építési felvonóval végez munkát, annak rendelkeznie kell építőgépkezelői szakvizsgával. (6/1980. (I.25.)  ÉVM-KPM sz. együttes rendelet az épÍtőgépkezelő  munkakörök  képesítéshez kötéséről és az építőgép kezelő képzéséről.)

Számtalan olyan részmunka adódik tehát az építkezéseken, amelyekről nagyon kevesen gondolnák, hogy csak a megfelelő tanfolyam sikeres elvégzése után gyakorolhatná. Ellenkező esetben ugyanis a felügyelő hazaküldi, megbünteti őt is, a munkahelyi vezetőjét is.

A fentiekben csupán néhány szempontot ragadtunk ki a munkavédelem szerteágazó területéről. Az elkövetkező lapszámokban részletesen ismertetjük az érintett területeket.

 


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem