Rögzítéstechnika
2007/3. lapszám | Bihari Tamás | 7857 |
Figylem! Ez a cikk 18 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Ma már a különféle kivitelezési helyzetekben a kábelek, vezetékek rögzítése, külső vagy belső falon történő elhelyezése nem jelent gondot: a kibővült villanyszerelési piacon számos gyártó kínál komplett rendszermegoldásokat a gépész- és villanyszerelők részére.
Sok szó esik a szakmák közötti kooperáció fontosságáról: valóban, kivitelezéseken gyakran tapasztalni, hogy a gépészeti és a villanyszerelési vállalkozók adott vonatkozásban, a rögzítéstechnika területén együttműködnek. S erre szükség is van, hiszen a típusmegoldások mellett számos olyan különleges feladat is adódhat a villanyszerelők számára, ahol a bevett megoldások már nem segítenek. Gondoljunk csak olyan esetekre, amikor nem lehet megfúrni a betonfalat, mert különleges anyagokat helyeztek fel, vagy amikor speciális áthidalásokon kell átvezetni vezetékeket, illetve amikor jelentős súlyú villamossági berendezést kell a falsíkon rögzíteni.
Az alábbi megoldások ismertetésével nem kívánunk komplex áttekintést adni a rögzítéstechnikai rendszerekről: néhány típusmegoldással szeretnénk érzékeltetni a villanyszerelő kollégákkal, hogy egyes szerelői helyzetekben érdemes tájékozódni, hiszen minimális befektetéssel és odafigyeléssel lényegesen jobb, mechanikailag megbízhatóbb szerelési megoldás érhető el, akár jelentős költségcsökkentéssel is.
Kezdjük az áttekintést egy nagyon egyszerű esettel. A villanyszerelők számára ma már napi gyakorlat a padló alatti rendszerek szerelése. Ennek során a szerelőbeton felületén szükséges rögzíteni kábeleket, vezetékeket: ilyenkor a legtöbben a hagyományos megoldást választják, azaz lyukat fúrnak a betonba, majd csavarral, dübellel rögzítik a kábeleket. Kevesen tudják, hogy ma már több cég kínálatában is megtalálható az ún. betonszeg, amely egyszerűen egy kalapácsütéssel rögzíthető. Lényegében megspórolható a fúrógép használata, az anyagköltség és az idő. Persze tapasztalható, hogy egyes villanyszerelők "nem hisznek a szemüknek", azaz a tapasztalat ellenére sem fogadják el, hogy betonszeg alkalmazásával a hagyományos eljárással megegyező biztonságot nyújtó rögzítés érhető el.
Nézzünk azonban összetettebb eseteket, ahol bizony már a statikai, mechanikai szempontok figyelembevételére is szükség van! Minden tartószerkezet kialakítása egyedi helyzetet teremt: mérlegelni szükséges a falszerkezet jellegét, tartószilárdságát, a rögzíteni kívánt kábelek súlyát, valamint a tartószerkezet egyedi jellegzetességeit. Az, hogy a rendszerelemek közül melyiket kell alkalmazni, minden esetben egyedi elbírálás eredménye, tehát fontos hangsúlyozni, hogy a rögzítéstechnikában minél összetettebb egy feladat, annál inkább speciális konstrukció valósítható meg.
A standard problémák sorába tartozik az a helyzet, amikor a falsíktól egy adott távolságra kell egy kábelt vezetni. Mi történik akkor, ha a hagyományos, kábeltálcás megoldás különféle okok miatt nem kivitelezhető? Történetesen mondjuk azért, mert az építészeti adottságok miatt nagy szinteltérések mutatkoznak a nyomvonalon, vagy azért, mert a megrendelő esztétikai megfontolásokból az ettől való eltekintést igényli.
Gondolhatunk a konzolokkal történő rögzítés megoldására. Az első lépés természetesen ebben az esetben is a mechanikai méretezés. Meg kell említeni, hogy ma már számos cég kínál speciális méretező szoftvert, amely nem is kerül pénzbe, és használatuk nem igényel különleges felkészültséget: az adatok megadása után a program maga tesz javaslatot a szükséges szerelvényekre! Ennek igazi jelentősége akkor tapasztalható, amikor azt látjuk, hogy egyes szerelők dühödten keresik fel kereskedőpartnerüket, hogy alkalmatlan konzolokat vásároltak (valójában nem végeztek méretezést), vagy ellenkezőleg, mikor azt tapasztaljuk, hogy szintén a kellő körültekintés hiánya miatt valaki túlbiztosítja a rögzítést, azaz indokolatlan anyag- és munkaköltség mellett dolgozik. Léteznek olyan konzolok, amelyek magasságát szerelés közben, illetve a szerelés után is módosítani lehet. Nagy segítség lehet a szerelőknek az, hogy esetleg a konzolok rögzítése után is marad akár több centiméter elmozdítási lehetőség. A konstrukció lényege az, hogy első lépésben egy sínt helyeznek fel a falfelületre, majd erre kerül rögzítésre a tartóelem úgy, hogy az utólagos állítást akár mm-pontossággal is el lehet végezni.
További előnye a megoldásnak az is, hogy amikor nagy súlyú kábelt kell a faltól relatíve nagy távolságra vezetni, tehát nagy nyomatékterhelés esik a konzolra és a tartóra, valamint magára a dübelekre, akkor a sínes kiszerelésű konzolok tartóterhelése úgy alakul, hogy a dübelek tartósabban állnak a falban, következésképpen kisebb az esélye annak, hogy a tartószerkezet elmozdul. A rögzítéstechnikában külön fejezet illeti meg az épületek tetején futó gerendák közötti áthidalást biztosító megoldásokat. A méretezési munkaszakasz itt is nagyon fontos: a közölt adatok alapján véleményezni kell a rögzítendő villanyszerelési elemek jellegét, súlyát, az áthidalandó távolságot, a rögzítést befolyásoló speciális körülményeket (például későbbi esetleges bővítés stb.).
Noha az egyszerűbb esetekben az egyszerű tartósínes megoldással orvosolható a probléma, arra is gyakran kerül sor, hogy 5-6 méteres, rácsos szerkezeteket kell összeszerelni. A tartógerendák anyaga már eleve szelektálja a szóba jöhető megoldásokat: míg a betongerendák alkalmasak dübellel történő sínezésre, addig az acélgerendáknál már speciális rögzítőcsavarokkal kell dolgozni, s szintén egyedi megoldásokat igényelnek az esztétikai okok miatt manapság oly elterjedt fagerendák közötti áthidalások.
Külön fejezetet kell szentelni a könnyűszerkezetes építmények létesítésének. Gondoljunk csak arra, hogy gomba módra szaporodnak a technológiát megtestesítő bevásárlóközpontok: a rögzítéstechnika szempontjából lényeges kérdés, hogy az itt nagy mennyiségben alkalmazott alumínium- lemezekre milyen eljárással rögzíthetők nagy súllyal rendelkező elemek. Ha valaki feltekint a födém irányába az ilyen épületekben, láthatja, hogy mennyi elektromos és gépészeti vezeték kerül elhelyezésre, de éppúgy láthatjuk az alkalmazott világítástechnikai vagy biztonságtechnikai eszközök nagy mennyiségét is.
A típusmegoldás ezeken a helyszíneken az ún. trapézvillával történő szerelés (a tetőlemez ugyanis a legtöbb esetben trapéz alakú). Egy speciális szerszámmal tulajdonképpen két formalyukat helyeznek el a tetőlemezen, majd ezzel a speciális elemmel, a trapézvillával képeznek tartós rögzítést. Erre aztán már további rendszerelemek csatlakoztathatók a konkrét szerelési elvárások szerint. Amint említettük, speciális fogó alkalmazása szükséges a rögzítőelem tartós és pontos illesztéséhez. Nem elhanyagolható mennyiségű példa hozható fel ugyanakkor arra, hogy szerelők egyszerűen fúrógéppel belefúrnak a födémlemezbe, vagy egyéb házias barkácsmunkával járnak el. Talán nem is halottak a fogó alkalmazásáról, de az is lehet, hogy csak "spórolni" akarnak a beszerzésen. Mindenesetre az adott szerelőket elzavarták a kivitelezés helyszínéről.
A tetőszerkezetre rögzített függesztékek esetén is fontos a statikai mérlegelés. Bár a szakmában ökölszabályként alkalmazzák, hogy rögzítési pontonként és négyzetméterenként 50 kg súly helyezhető el, rögtön hozzá kell tenni, hogy ez természetesen csak tájékoztató adat. Már más a helyzet akkor is, ha például vékonyabb a fedőlemez. Arról nem is szólva, hogy a szakmák felvonulása során csak egyre gyűlnek a rögzítendő kábelek és eszközök: jönnek a klímások, a gépészek, a villanyszerelők, az informatikusok, a világítástechnikai és biztonságtechnikai szakemberek: nagyon hamar kimerítik a terhelhetőségi határt. Persze tudható, hogy a gyártók által megadott értékek alultervezettek: gondoljunk csak a téli periódusban hulló hó terhelésére! További segítséget jelenthet a villanyszerelők számára - akár a szerelvényezés során - az a sínrendszer, amelynek kialakításakor a tervező cég nagy hangsúlyt fektet a szerelés közbeni mobilitásra: például a szerelési környezethez igazodva egy célszerszámmal könnyen lehet hajlítani, vágni, egyáltalában véve a rögzítési felülethez igazítani. Olyan alkalmazási területek emelhetők ki, mint például a gipszkarton falban történő szerelvényezés.
