Érdekesség

A Ganz-gyár, a magyar villamosipar bölcsője

2015/9. lapszám | Dobai Gábor |  6744 |

Figylem! Ez a cikk 9 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A Ganz nevet viselő gyárak története 1844-ig nyúlik vissza, amikor Ganz Ábrahám megalapította hét munkást foglalkoztató első önálló gyárát, melynek egyik részlege az 1870-es években kitörési pontot talált, és rövid idő alatt nemzetközi jelentőségűvé növekedő vállalkozás lett.

1. ábra: Ganz Ábrahám (1814-1867). Vasöntőmester, gyáros, a magyar nehézipar egyik megteremtője.

A cégalapító, Ganz Ábrahám (1. ábra) 1844-ben hozta létre első önálló kis üzemét, a magyar gép-és villamosipar vezető vállalatának jogelődjét. A svájci származású vasöntő, miután inaséveit leszolgálta, céhe felszabadító levelével európai tanulmányútra indult. Így került Magyarországra, ahol a József Hengermalmi Társulat öntőmestere lett.
Ganz Ábrahám 1845-ben önállósította magát, Budán öntődét nyitott, és országos hírnévre tett szert a Lánchíd építésekor a híd öntöttvas kereszttartóinak elkészítésével. Kis műhelye folyton bővült, az első tíz évben főleg malomhengereket, különféle gépalkatrészeket és vasúti kerekeket öntött, ami fellendülést hozott. Ez pedig óhatatlanul a szakterületek szétválasztásához vezetett, és amikor Mechwart a céghez belépett, ő már az öntődétől különvált gépműhelyben kezdhette munkáját. Az öntődében ekkor 140 ember dolgozott.

Bár a magyar nyelvet nehezen sajátította el, a magyar föld alakító ereje Ganzot is jó magyarrá tette: az 1848-as szabadságharc alatt üzemében ágyúkat és ágyúgolyókat öntött a magyar tüzérek részére, amiért le is tartóztatták. 1849. július 11-én Haynau bevonult Budára, némi bujkálás után Ganzot elfogták és hosszú hónapokig tartó vizsgálati fogság után 1850. augusztus 12-én elítélte az osztrák katonai bíróság: hatheti várfogságra ítélték, de négy nap után kegyelmet kapott. Kiszabadulása után rövidesen, mint magyar állampolgár állt gyarapodó vállalata élén, Buda városa díszpolgárrá fogadta, munkás életének elismeréseként pedig királyi kitüntetésben is részesült. Ganz gyára az 1870-es években nemzetközi összehasonlításban is jelentőssé vált, elsősorban sikeres találmányok gyártásának bevezetése révén, nevéhez fűződik a vállalat gyártási profiljának kiterjesztése és a Ganz-gyár világhírnevének megalapozása. A századfordulón a Ganz Rt. volt az egyetlen magyar nagyvállalat, amelynek külföldön is voltak telephelyei.

Ganz Ábrahám 1867 decemberében bekövetkezett halála után a Svájcban élő örökösök Mechwart Andrást, Eichleiter Antalt, és Keller Ulrichot bízták meg az üzem- és üzletvezetéssel – a gyár ekkor vette fel a Ganz és Társa nevet. Az örökösök 1869-ben eladták a gyárat és az átszervezés után a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.-nél Mechwart műszaki igazgató lett.

Mechwart András (2. ábra) a magyar ipartörténet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, 1834. december 6-án született a bajorországi Scweinfurtban. Szülei szűkös anyagi körülményei miatt csak elemi iskolában tanulhatott, majd inasnak adták a helybéli lakatoshoz. Már ekkor kitűnt munkaszeretetével, alkotókészségével: a vizsgamunkája, a „legényremekként” készített Chubb-féle zár olyan jól sikerült, hogy a város elöljárósága felfigyelt rá és ösztöndíjjal az augsburgi politechnikai intézetbe küldték tanulni, ahol 1855-ben mérnöki oklevelet szerzett.

A fiatal mérnök Nürnbergben, egy gépgyárban kapott állást, s az itt eltöltött négy év alatt hidak, vasúti kocsik és malomipari gépek gyártását ismerte meg a gyakorlatban. 1859-ben Magyarországra érkezett, és itt letelepedett. Budán meglátogatta augsburgi származású barátját, Eichleiter Antalt, aki ekkor már Ganz Ábrahám gyárában dolgozott. Eichleiter bemutatta barátját Ganznak, aki megörült a tehetséges mérnöknek és kérte, hogy vállalja el nála a főfelügyelői állást. Mechwart gyorsan döntött és éppen 25. születésnapján munkába állt Ganz budai öntödéjében, ahol a következő negyven évben a gyár mérnöke, üzem-és üzletvezetője, majd vezérigazgatója lett, így sorsa egybeforrott a Ganz-gyár munkájával. Mechwart honosította meg a gőzgépek, vízturbinák, és kéregöntésű vasúti kerékpárok gyártását, a Wegmann-Mechwart-féle hengerszék pedig az egész világ malomiparát átalakította.

Az 1873 után Európára is átterjedő gazdasági világválság a Ganz-gyárat sem kerülte el. A vezetők nem láttak kiutat, Eichleiter és Keller nem akarván vállalni a fenyegető csőd következményeit, lemondtak állásukról és elhagyták az országot. A megrémült részvényesek ekkor Mechwart Andrást állították a vállalat élére, aki a gyár alapítójának szellemében, annak gyakorlati tapasztalatait ismerve és fölhasználva látott hozzá a lehetetlennek látszó feladat megoldásához: a Ganz-gyár megmentéséhez. Mechwart bölcsességének, talán zsenialitásának tudható be, hogy a válság ideje alatt is ki tudta választani azokat a termékeket, amelyeket gyártani érdemes, így pl. vasúti kerékpárokat, váltókat, tüzérségi lövegeket gyártottak. De leginkább a világviszonylatban is jelentős találmánynak, a malomipart forradalmasító Wegmann-Mechwart-féle hengerszéknek köszönhették a részvényesek, hogy pénzük nem veszett el, hogy a gyár a magyar gép-és villamosipar dicsőségére fennmaradt és folytatta munkáját.

A mélyreható átszervezés nem zavarta meg a vállalat rendes munkamenetét, sőt az 1870-72-es években a válság ellenére 6-8% jutalékot fizettek, és ekkor bővült a cég a ratibori üzemrésszel. A következő években Mechwart szabadon kifejthette alkotó tehetségét, és szervező képességének minden erejével arra törekedett, hogy a Ganz-gyárat világcéggé fejlessze. Az eredményes munka elismeréseként a Ganz-gyár 1872-ben Moszkvában aranyérmet, 1873-ban Bécsben, a világkiállításon díszoklevelet, és a „haladás” érmet nyerte el.

1874-től Mechwart vezérigazgató lett, maga végezte az igen szerteágazó termelésirányítói, vezetői, piackutató munkát. Mindazt, amit a magyar gép-és erősáramú ipar Mechwart Andrásnak köszönhet, lényegében ettől az időszaktól lehet számítani. A gyár vezetőjeként áthatotta az a törekvés, hogy munkalehetőséget és megélhetést biztosítson az embereknek, s munkájában az a meggyőződés vezette Mechwartot, hogy egy gépgyár technikai és kereskedelmi sikert, hírnevet csak új, önállóan kifejlesztett termékekkel érhet el. Ez a meggyőződés vezette őt az elektrotechnika területére, mely akkor még gyerekcipőben járt és e mentalitás eredményeként a cég folyton bővült, a századfordulóra öt telephelyes nagyvállalattá nőtte ki magát.

• 1869-ben Porosz-Sziléziában, Ratiborban nyitottak fióküzemet abból a célból, hogy sikeresen fölvehessék a versenyt a német iparral.
• 1878-ban megalapították Budán a Kacsa utca 18-ban a Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztályát.
• 1880-ban megvásárolták az Első Magyar Vasúti Kocsigyár Rt. vagongyártó telepét.
• 1887-ben megvették, majd jelentősen fejlesztették a leobersdorfi gépgyárat Ausztriában.
• Az 1880-as évek végén bérbe vették Horvátországban, Topuskó megyében a petrovagorai nagyolvasztót.

A loebsdorfi gépgyár 1887-es megvásárlásával a Ganz-gyár egy sor elkészült, de üzemképtelen motorhoz jutott. Mechwart a motorok javítását Bánki Donátra és a Budapesti Műegyetem Tanműhelyének vezetőjére, a motorgyártásban már hírnevet szerzett Csonka Jánosra bízta. Az együttműködés során a használhatatlan motorok rendbehozatalán túl gáz- és nyersolajmotorok sorát fejlesztették ki 1889 és 1896 között. Közös fejlesztőmunkájuk gyümölcseként született 1893-ban a karburátor.

Az 1840-es évek végén a leghíresebb európai telegráfgép készítő gyár a berlini Siemens-Halske cég volt, amely Johann Halske 1844-ben alapított mechanikai műhelyében működött, és 1847 óta, amikor Werner Siemens fiatal tüzértiszt társult a műhely tulajdonosával a távíró-berendezések tökéletesítése céljából, kizárólag távírászati cikkeket gyártottak. Az 1850-es években feltalálták a villamos csengőt. A következő évtizedekben egész sor kisebb üzem foglalkozott távírászati és egyéb villamos cikkek gyártásával. Ugyancsak nem egy, később világhírnevet szerzett mérnök, feltaláló, és üzemvezető, mint Siemens, Schuckert, és Rathenau dolgozott a villamosság titkait kutatva, laboratóriumában. A dinamógép feltalálása világraszóló találmány volt (melyhez foghatót 18-19 év múlva a transzformátor feltalálása jelentett) és e két találmány megalkotása az emberi társadalom történetének új fejezetét nyitotta meg az elektromosság gyakorlati hasznosításának lehetősége által, és megkezdődött a villamosság korszaka.

Óriási lehetőségek nyíltak meg az elektrotechnika tudományos és gyakorlati felhasználása előtt, amiket Mechwart András meglátott. Technikai zsenialitásával felismerte a területen meglévő fel nem tárt lehetőségeket, és gyorsan reagálva kísérletekbe kezdett villamos gépek előállítására. 1876-ban, amint egy későbbi gyárleírás megemlíti, csupán kísérletképpen, alkalmazkodva a kor ismereteihez, dinamógépek készítésével próbálkoztak, és az első, világításhoz szükséges gépek igen tökéletlen kivitelben 1877-ben el is készültek. Az áramtermelés akkoriban egy-egy kisteljesítményű, általában gőzgép vagy gázmotor-hajtású néhány kilowattos dinamókkal történt (3. ábra).

Budapesten a Ganz és Társa Rt. vasöntödéjét 1878-ban már villamos ívlámpák világították. 1879-1880-ban az óbudai tornacsarnokban és a Császárfürdőben tartott jótékony célú rendezvény fényét ideiglenesen fölszerelt ívlámpákkal emelte a Ganz-gyár, és 1879 telén már állandó ívlámpafény mellett korcsolyáztak a városligeti jégpályán. 1881-ben a trónörökös pár látogatása alkalmából rendezett ünnepségeken 36 db ívlámpával világították meg a város utcáit.

Nemzetközi bemutatkozásra az 1883. évi villamossági kiállítás adott alkalmat Bécsben, ahol a Ganz-gyár Elektrotechnikai Osztálya tetszést aratott villamossági termékeivel. Itt mutatták be a Mechwart-Zipernovszki-féle egyfázisú generátorral kapcsolt gőzgépüket, a „gőzgépvilágítógépet”, amely később a Keleti pályaudvar világítását látta el. A kiállítás ideje alatt a Ganz-gyár generátora termelte az Asphalea színház villamos világításához az áramot. A külföld felfigyelt a Ganz-gyár munkájára, és csakhamar befutottak az első megrendelések. Romániából, Orosz-és Olaszországból, Szászországból, malmok villamosítására, magánlakások és egyéb épületek világítási berendezéseinek felszerelésére, valamint a Tramways ’d Odessa helyiségeinek, a torinói kiállítás parkjának és hangversenytermének világítására. A Ganz-gyár 1878 és 1883 között 575 db ívlámpát és 4626 db izzólámpát szállított Európa számos országába.

A Kőbányai-úti Első Magyar Waggongyár Rt. 1879-ben történt megszerzésével Mechwart elindította a Ganz-gyárat azon az eredményekben gazdag úton, amelyen vállalata a vasútgépészeti termékeinek gyártásával már évtizedek óta haladt. Az Első Magyar Waggongyár Rt. 1911-ben magába olvasztotta a Danubius Hajó és Gépgyár Rt.-t, ebből jött létre a Ganz és Társa Danubius Gép-, Waggon-, és Hajógyár Rt.

Mechwart András negyven évig állott a Ganz-gyár szolgálatában, ebből harminc évet a vállalat élén. 1899. december 6.-án, 65. születésnapján nyugdíjba vonult, s 1907. június 14.-én bekövetkezett haláláig még szakértőként dolgozott.

Asbóth Emil miniszteri tanácsos, műegyetemi tanár követte őt a vezérigazgatói beosztásban. Asbóth Emil működése alatt vette kezdetét az újabb gyártási ágak bevezetése, az ipar és közlekedés villamosítása. Az 1878-ban létrehozott Elektrotechnikai Osztály 1906-ban kivált az anyavállalatból és Ganz Villamossági Rt. néven működöt, míg 1929-ben újra beolvadt az anyavállalatba és fölvették a Ganz és Társa Villamossági, Gép, Waggon-, és Hajógyár Rt. nevet.

Gulden Gyula (1845-1899) gépészmérnök pedig megteremtette a századfordulóra világszínvonalúvá fejlődött Ganz-turbinagyártást, ahol bevezette a róla elnevezett Gulden-féle csapóajtós szabályozást, közreműködött a hengerszékek tökéletesítésében. Nevéhez fűződik a Ganz leobersdorfi telepének megvétele és fejlesztése.

A magyar hadiflotta fejlesztésében is jelentős szerep jutott a Ganz-gyárnak, amely erre a célra létesítette a fiumei hajógyárat. Itt bocsátották vízre többek között a 24 000 tonnás Szent István csatahajót és itt épült a Novara is, akkori kormányzónk parancsnoki hajója, valamint még számos hadihajó és tengeralattjáró.

A gyár legnagyobb kiterjedésekor a Ganz és Társa Villamossági, Gép, Waggon és Hajógyár Rt. elnevezésű vállalatcsoportként működött, és termékpalettája átfogta a nehézgépgyártás és az erősáramú ipar egész területét a vasúti járművektől az erőművi berendezésekig, szinte mindent. 1946-ban állami kezelésbe vették, majd 1948-ban államosították. Ez után szétválások és fúziók váltogatták egymást, létrejött például a Gheorghe Gheorghiu Dej Hajógyár, a Klement Gottwald Villamossági Gyár, a Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára, a Ganz Villamossági Művek, a Ganz-Mávag, és még jónéhány Ganz nevű vállalat. Ezek a gyárak nagyjából meg is voltak a rendszerváltást követő privatizációs hullámig, amikor már legtöbbjük elvesztette piacát, vagy másképp fogalmazva, az akkorra már korszerűtlenné vált Ganz termékeket a konkurencia kiszorította a piacról. A rendszerváltás után nagyjából tíz éven át a trolibusz gyártás volt a GVM egyik sikerágazata, nagyjából az ezredfordulóig készültek különféle Ganz-trolibuszok, főleg Ikarus karosszériába. A legtöbb gyárat külföldi cégek vásárolták meg, így jött létre pl. a Ganz-Ansaldo Villamossági Rt. vagy a Ganz Hunslet. Aki manapság az egykor dicsőséges Ganz-gyár reinkarnációit kutatja, a telefonkönyvben legalább húsz-harminc Ganz céget talál.

---