Tévhitek és tények II.
2015/10. lapszám | Magyar Szabványügyi Testület | 3237 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A szabványokkal, a szabványosítással kapcsolatban nagyon sok téves információ kering, cikksorozatunkban ezeket a tévhiteket próbáljuk eloszlatni.
A szeptemberi lapszámunkban olvasható első részből megtudhattuk, hogy az MSZT nem kormányzati szervezet, amely nem az adófizetők pénzéből gazdálkodik. Szóltunk arról is, hogy a szabványok figyelmen kívül hagyása súlyos gazdasági és jogi következményekkel járhat. Reagáltunk azokra a véleményekre is, miszerint a szabványosítás során egyéni, illetve lobbiérdekek érvényesülnek, illetve érintettük az idegen nyelvű külföldi nemzeti, európai vagy nemzetközi szabványokat is, melyek fordítása nem egyenértékű azok magyar nemzeti szabványként való megjelentetésével. Alább folytatjuk a szabványokkal kapcsolatban felmerülő tévhitek megtárgyalását.
TÉVHIT: Az MSZT ingyen megkapja az európai, a nemzetközi és a külföldi nemzeti szabványokat, amiket azután a Szabványboltban értékesít.
TÉNY: Az MSZT minden általa bevezetett és/vagy terjesztett szabványért fizet, vagy tagdíj, vagy jogdíj formájában. A szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. sz. törvény szerint az MSZT képviseli Magyarországot a nemzetközi (ISO, IEC) és az európai (CEN, CENELEC, ETSI) szabványügyi szervezetekben. A tagság évente közel 100 millió Ft tagdíjfizetési kötelezettséggel jár. A szabványosítási törvény szerinti kizárólagos joga alapján, az MSZT ennek az összegnek a fejében vezetheti be és forgalmazhatja nemzeti szabványként ezeknek a szervezeteknek a szabványait. (Az európai szabványok bevezetése kötelező Magyarország, így az MSZT számára.) Külföldi nemzeti szabványok esetében bevezetéskor és/vagy terjesztéskor az MSZT-nek jogdíjat kell fizetnie a szabványt kiadó szabványosító szervezetnek.
TÉVHIT: A szabványoknak – hasonlóan az állam (kormányzat) által kiadott és közzétett jogszabályokhoz – ingyenesnek kellene lenniük.
TÉNY: A szabvány nem jogszabály, nem az államigazgatás eszköze (bár ismerete és alkalmazása megkönnyíti a jogkövetést), hanem a gazdaság szereplőinek megegyezése egy termék, folyamat vagy eljárás mindenki által elfogadott módjában, követelményeiben, jellemzőiben vagy ezek vizsgálati és értékelési eljárásaiban. A szabványok alkalmazása – eltérően a jogszabályoktól – önkéntes. A gazdaság szereplői üzletmenetük, gazdasági érdekeik, tevékenységük, azaz üzemvitelük alapján dönthetik el, hogy alkalmazzák-e a szabványokat.
Minden szabványt (a nemzetközi, az európai, a külföldi nemzeti szabványokat egyaránt) meg kell vásárolni az új szabványok létrehozásához szükséges pénzügyi forrás egy részének megteremtése érdekében. A szabványok esetenkénti magas ára sem tükrözi a bennük fellelhető hatalmas ismeretanyagot, a létrehozásukhoz szükséges szakértői munkát (a nemzetközi szabványok 120 ország, az európai szabványok 33 ország, a nemzeti szabványok az adott ország több tucat szakemberének tudását tartalmazzák) és a létrehozásukhoz szükséges folyamat költségeit.
A szabványok ára nincs arányban azzal sem, hogy nemzetközi, európai vagy nemzeti szintű megegyezést és elfogadtatást garantálnak, ami még a legmagasabb szintű szakirodalom esetében sem valósul meg, hiszen az egy ember vagy szűk szerzői csoport magánvéleménye, és nem közmegegyezés eredménye. A szabvány egyik eleme azoknak a csak pénzért megvásárolható eszközöknek (számítógépes szoftver/hardver, licenc, know-how, szakértői szolgáltatás, szakkönyvek és szakfolyóiratok, alapanyagok, berendezések, szerszámok stb.), amelyek nélkülözhetetlenek a termelés/szolgáltatás/üzemeltetés számára, mint termelő, profitteremtő és költségkímélő eszköz. A szabvány által hordozott ismeretanyag nélkülözhetetlen az innovációhoz (tudástranszfer).
A szabvány ismeretének és alkalmazásának minden gazdasági előnyét és hasznát a gazdaság szereplője élvezi. Saját, szabad, kényszermentes elhatározásától függ, hogy üzleti befektetésként megvásárolja-e azt. A szabvány ingyenes elérhetősége csak akkor lenne indokolt és életszerű, ha a szabványok alkalmazása kötelező lenne, az üzletvitelhez és az üze-meltetéshez szükséges (pl. az előzőkben felsorolt) egyéb eszközök is ingyenesek lennének, valamint ha a szabványok létrehozásának teljes körű finanszírozására nemzetközi, európai és nemzeti szinten egyaránt, a kormányok és a gazdaság szereplői által külön-külön vagy együttesen létrehozott pénzügyi források állnának rendelkezésre.
TÉVHIT: A szabványok bárki általi forgalmazásához, terjesztéséhez, másolásához, közvetlen üzleti célú felhasználásához, teljes szövegének vagy szövege egyes részeinek átvételéhez (esetenként saját szellemi termékként kezelve) nem kell az MSZT engedélye, és ezek nincsenek használati/felhasználási díjhoz kötve. A szabványra nem érvényes a szellemi tulajdonjog védelme (copyright).
TÉNY: A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.), valamint a nemzetközi (ISO/IEC) és az európai (CEN/CENELEC/ETSI) szabványügyi szervezetek kizárólagos felhatalmazása alapján a Magyar Szabványügyi Testület jogosult és köteles ellátni a szabványok szerzői jogi védelmét. Ez annyit jelent, hogy a szabványokat (beleértve a viszszavont szabványokat is) részeiben vagy egészében az MSZT engedélye nélkül másolni, sokszorosítani, forgalmazni, árusítani vagy bármilyen egyéb módon terjeszteni, közreadni tilos. Az ilyen tevékenységek, illetve a szerzői jogok bármilyen módon való megsértése jogszabálysértő magatartás, amelynek összes következményét a jogsértésért felelősnek kell viselnie. Ennek elkerülése érdekében a szabványalkalmazóknak, a szabványok iránt érdeklődőknek, a vállalkozásoknak, az oktatási intézményeknek, a magánszemélyeknek stb. saját érdekükben felül kell vizsgálniuk azt, hogy az általuk alkalmazott, közétett, terjesztett, (akár belső használatra) sokszorosított szabványok vagy szabványrészletek felhasználási módjára van-e az MSZT-től engedélyük. Ha nincs, akkor vagy véget kell vetniük a jogsértő felhasználási mód(ok)nak, vagy haladéktalanul és dokumentáltan kezdeményezniük kell az MSZT engedélyének beszerzését. Ellenkező esetben a szerzői jogok megóvása végett az MSZT kénytelen eljárni a jogsértőkkel szemben, és érvényesíteni a jogsértésekből eredő kárigényét.
TÉVHIT: A gazdasági szereplők üzletmenetéhez, ill. üzemviteléhez szükséges nemzeti szabványok kidolgozását, az idegen nyelvű szabványok magyar nyelvű változatának elkészítését az állami költségvetésnek, illetve az MSZT-nek saját forrásából kell biztosítania.
TÉNY: 1995-ben a szabványosításról szóló XXVIII. sz. törvény megszüntette a szabvány jogszabály jellegét. „Elvette” azt az államigazgatástól és „visszaadta” a gazdaság szereplőinek, mint önkéntesen alkalmazható, az adott időszak műszaki színvonalát képviselő, közmegegyezéssel létrehozott, a gazdaság működését támogató eszközt. A szabvány visszanyerte eredeti, 1948 előtti rendeltetését, szerepe ugyanaz, mint minden piacgazdasággal rendelkező országban (így az Európai Unió országaiban is). A szabványok egyre inkább felértékelődnek, és elsősorban a gazdaság szereplői számára válnak fontossá.
A törvény a Magyar Szabványügyi Testületet hatalmazta fel a szabványok kiadásának kizárólagos jogával. Az MSZT törvényes működését felügyelő állam tehát csak mint a jogalkotáshoz és jogkövetéshez szükséges közhasznú szabványok megjelenésének kezdeményezője vesz részt a szabványosításban, következésképpen csak ennek a szabványosítási tevékenységnek a pénzügyi támogatását vállalja.
A szabványok kidolgozásának pénzügyi forrása tehát a gazdaság szereplőinek fontos nemzeti szabványok, valamint a kormányzati szervek által igényelt nemzeti szabványok kidolgozásáért kapott díj. Az MSZT csak azokat a nemzeti szabványokat tudja kidolgozni, ill. azoknak az európai és nemzetközi szabványoknak a magyar nyelvű változatát kiadni, amelyeket vagy megrendelnek (finanszíroznak) a gazdaság szereplői, vagy a kormányzati szervek – igényeik szerint – pénzügyileg támogatnak. Erre a gazdaság szereplőit gazdasági (üzletmenet) és működési (üzemeltetés) érdekeik, a kormányzatot a jogalkotás/jogkö-vetés/hatósági tevékenység, vagy gazdaság-politikai célkitűzések (pl. központilag támogatott innovációs elképzelések) késztetik.
TÉVHIT: A nemzeti szabványtervezetekkel, a szabványokkal, a gazdaság szereplői számára jelentős európai, nemzetközi és nemzeti szabványokkal, valamint egyéb szabványjellegű dokumentumokkal kapcsolatos információkhoz az MSZT-nek ingyenes hozzáférést kell biztosítania a gazdaság szereplői számára.
TÉNY: A szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. sz. törvény szerint az MSZT-nek gyűjtenie és rendszereznie kell a nemzeti, valamint a magyar gazdaság számára jelentős külföldi szabványtervezeteket, szabványokat és egyéb szabványjellegű dokumentumokat, valamint nyilvántartást kell vezetnie a nemzeti, a nemzetközi és az európai szabványtervezetekről és szabványokról, valamint a jogszabályok által hivatkozott nemzeti szabványokról. Az összegyűjtött és rendszerezett dokumentumokba és a nyilvántartásokba bárki térítésmentesen betekinthet. Ezeket kérésre, szolgáltatásként az MSZT saját maga, illetve a külföldi, a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek által meghatározott díjazás ellenében rendelkezésre bocsátja (hozzáférhetővé teszi, kivonatot/másolatot ad).
Az MSZT-nek az előzők szerinti feladatai ellátásához nincs más forrása, mint a szabványosítási törvény által ezekhez kapcsolt szolgáltatások díja. Ezeknek a – törvény szerint az MSZT működési forrásának minősített – díjaknak kell legalább részben fedezniük a Testület számára kötelezően előírt feladatok/tevékenységek költségeit. A szolgáltatások ingyenessé tétele esetén a költségek fedezetére egyéb forrást kell biztosítani.
Forrás: Magyar Szabványügyi Testület (www.mszt.hu)
