MSZ HD 60364-5-54:2012 – Földelőberendezések és védővezetők III.

Navigálás a változó előírások tengerében XXX.

2015/6. lapszám | Rátai Attila |  9139 |

Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Adós vagyok még az új szabvány C mellékletével, amely a betonba ágyazott alapozásföldelőkkel foglalkozik. Hát akkor, lássuk!

A C melléklet általános része – C1 rész

Az épületek alapozásához használt beton 1) rendelkezik bizonyos vezetőképességgel és 2) általában nagy felületen keresztül érintkezik a talajjal. Így a beton, a bele helyezett fémelektródák segítségével kiválóan használható földelési célokra. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy a beton ne legyen elszigetelve a talajtól. (Természetes – mondhatnánk, de láttam én már szigetelés feletti betonvasaláshoz hegesztett földelővezetőt.)

A különböző vegyi és fizikai hatások ellenére a minimum öt centiméterre betonba ágyazott fémek nagyban védettek a korrózió ellen – ez általában az épület teljes élettartamában igaz. A beágyazott fémek anyaga lehet tűzi horganyzású, de csupasz is. Amennyiben lehetséges az épület acélszerkezeteit is érdemes felhasználni földelés céljából. A betonba ágyazott alapozásföldelő kialakítása már az épület építése során gazdaságos megoldás, ráadásul egy maradandó, jó földelőt kapunk. Miért is?

Előnyök

• Nem kell külön ásni.
• Megfelelő mélységben lehet kialakítani, így mentes lesz az évszakok és egyéb eltérő időjárási körülmények változásából adódó negatív hatásoktól.
• Kiváló érintkezést biztosít a talajjal.
• Gyakorlatilag az egész épületalapozás teljes felületére kiterjed, így a lehető legkisebb földelési ellenállást eredményezi felületre vonatkoztatva.
• Nagyszerűen alkalmazható villámvédelmi földelés céljára is.
• Már az épület építési munkáinak kezdetétől lehet használni, így az építési terület villamos berendezés földelőjeként is használható.

A földelési funkciója mellett jó alapot biztosít a fő védő összekötés számára. Ezt hívta a 2007-es MSZ HD  60364-5-54 védő egyenpotenciálú összekötésnek – amit mi EPH-nak.

A betonba ágyazott alapozásföldelővel kapcsolatos további megfontolások – C2 rész

Amennyiben az épület alapja szigetelt – például hőszigetelés vagy vízszigetelés miatt -, nem alkalmas földelés céljára. Védő összekötésre (EPH) lehet használni, azonban a földelést máshogy kell megoldani. Ilyen megoldás lehet egy a szigetelt alapozás alatti kiegészítő betonba ágyazott alapozásföldelő vagy épület körüli földelőberendezés vagy talajba ágyazott alapozásföldelő.

A betonba ágyazott alapozásföldelő kialakítása – C3

Amennyiben a betonalap nem tartalmaz fémvasalást, az alapozásföldelőt az alapozás típusának és méreteinek megfelelően kell kialakítani. Egy vagy több összekötött zárt gyűrű vagy négyszög húsz méteres méretig megfelelő. Már említettük, hogy az elektródáknak ajánlatos minimum öt centiméter mélyen beágyazva lenniük. A szabvány ajánlja távtartók használatát ebből a célból.

Földelőként használt szalagokat ajánlatos az élükre állítva rögzíteni. Erre azért van szükség, mert a lapjával fektetett szalagelektródák alatt üreg alakulhat ki, ezáltal jelentősen rontva átmeneti ellenállást.

Betonvasalás esetén ahhoz legalább 2 méterenként ajánlatos rögzíteni a vezetékezést. A csatlakozásokra a szabvány 542.3.2-es pontja ad előírásokat. (Emlékeztetőül: A kötéseknek tartósnak és ha szükséges villamos szempontból is kielégítőnek kell lenniük. A kötések exoterm hegesztéssel, szorítócsatlakozókkal, bilincsekkel vagy más alkalmas mechanikai csatlakozókkal kell megvalósítani. A bilincs nem károsíthatja a sem a vasalást sem a vezetőt. Olyan csatlakozóeszközök vagy szerelvények, amelyeknél a kötés csak magától a forraszanyagtól függ, önmagukban nem alkalmazhatók, mert nem nyújtanak kellő mechanikai szilárdságot.) Az ékelt kötések használatát kerülni kell.

A betonba ágyazott alapozásföldelőn legalább egy csatlakozófület kell kialakítani az épület villamos hálózatához való csatlakozás céljából, vagy az épületen belül lépjen ki a betonból egy megfelelő csatlakozási ponthoz. Ilyen pont lehet a fő földelő kapocs. Ez a csatlakozás lehet a fal betonjának felületébe ágyazott speciális csatlakozóbilincs is. Bármelyik csatlakozási módot választjuk is, annak karbantarthatónak és mérési célokból hozzáférhetőnek kell lennie.

Elképzelhető, hogy több csatlakozási pontra is szükség lehet. Ilyen eshetőség például a villámvédelem alkalmazása, vagy ha informatikai speciális követelmények állnak fenn. A villámvédelmi berendezésnek több levezetője is lehet, amelyeknek csatlakozási pontot kell biztosítani. (Egyértelmű – mondhatnánk. Azonban előfordult már, hogy a betonba ágyazott alapozásföldelő csatlakoztatásra szolgáló köracéljait azért vágták le, mert „útban voltak a főelosztónak”!)

Előfordulhat, hogy a betonalapozáson kívül, a talajon keresztül vezetett részen szükséges csatlakozásokat létesíteni, ilyenkor fokozottan ügyelni kell a korróziós problémákra. Amennyiben lehetséges, ilyen esetekben a vezetők az épületen belül, ha ez sem megoldható, akkor arra kell törekedni, hogy – ha már az épületen kívül – a földfelszín feletti alkalmas szinten lépjenek be a betonba.

A földelők, csatlakozások, csatlakozófülek legkisebb keresztmetszetét a szabvány táblázatában megadott értékek szerint kell megállapítani. A csatlakozásoknak tartósaknak és villamos szempontból kielégítőknek kell lenniük.

Vasalás földelőként

Amennyiben tartósan vannak csatlakoztatva, a betonvasalások is felhasználhatók vezetőként, vagyis, ha kimerítik a már említett 542.3.2. szakasz követelményeit. A hegesztett kötések alkalmazásához építész szakember engedélye szükséges, mivel a hegesztés kedvezőtlenül befolyásolhatja a vasszerkezet teherbírását. A csak vas kötözőhuzallal készült kötések nem alkalmasak védelmi célokra. EMC-célokat megfelelők lehetnek, amikor informatikai szempontból. Az előfeszített betonvasalást nem szabad földelőként használni.

Betonvasalás céljára készült rácsok is alkalmazhatók földelő céljából, ha teljesülnek a következő feltételek. 1) annyi ponton csatlakozzanak a földelő más részeihez (csatlakozófülön vagy más csatlakozáson keresztül), hogy az 54.1. táblázatban előírt követelmények teljesüljenek, 2) a rácsokat alkotó huzalok átmérője minimum 5 mm legyen, 3) a rácsok és a vezető között legalább négy csatlakozási pont legyen a rácsok különböző pontjaiban.

Remélem értem…

A földelők vezetékezése nem futhat át a különböző, nagyobb alapozások közötti kötések fölött. Ilyen esetekben a betonon kívül kell vezetni a vezetékeket, amelyek a megfelelő villamos csatlakoztatásokat biztosítják.

Magában álló alapozások betonba ágyazott alapozásföldelőjét célszerű a többi betonba ágyazott alapozásföldelő vezetőivel összekötni, természetesen megfelelő földelővezetőt használni. A földelővezetők talajba ágyazásánál ügyelni kell a megfelelő korrózióvédelemre.

Lehetséges korróziós problémák a betonba ágyazott alapozásföldelőkön kívül lévő más földelt villamos berendezések esetében

A szokásos acél betonba ágyazva azonos kémiai potenciált eredményez, mint a talajba ágyazott réz – függetlenül attól, hogy csupasz vagy horganyzott. Ebből következik, hogy elektrokémiai korrózió veszélye áll fenn az alapozáshoz közel lévő talajba ágyazott, acélból készült más földelőberendezésnél, amely kapcsolatban van a betonba ágyazott alapozásföldelővel. Ezt a hatást sokszor lehet tapasztalni a nagy épületek vasbeton alapozásai esetében.
Éppen ezért semmilyen acélföldelőt nem szabad talajból közvetlenül a betonalapba vezetni. Kivételt a rozsdamentes acélból készült, vagy a nedvesség ellen előre kialakított védelemmel ellátott földelők esetében lehet tenni.

A horganyzás vagy festés nem elegendő, az ilyen épületek közelében a földelőberendezéseket más anyagból kell készíteni – megelőzvén a károsodásból származó élettartamcsökkenést.

Betonba ágyazott alapozásföldelő készítése

A földelők és a csatlakoztatott betonvasalás elkészülte után, de még a beton beöntése előtt az elkészült elrendezést ellenőrizni és dokumentálni kell. Ezt szakképzett személynek kell elvégeznie. A villamos berendezés teljes dokumentációnak tartalmaznia kell a leírást, a tervrajzokat és fotókat.

Az alapozáshoz használt betonnak legalább 240 kg cementet kell tartalmaznia köbméterenként, és megfelelően folyékonynak kell lennie ahhoz, hogy kitöltse a földelők alatti üregeket.

Vizsgálat

Az MSZ HD 60364-5-54:2012 szabvány az ellenőrzésekre vonatkozó útmutatásokkal kapcsolatban meghivatkozza az MSZ HD 60364-6:2007-et. E szabványt átnézve a következő útmutatásokat találjuk a földelőnk vizsgálatával és dokumentálásával kapcsolatban:

• áramszolgáltatói és fogyasztói földelő megléte,
• a fogyasztói földelő típusa (innentől csak földelőnek hívom) – alapföldelő, szokásos földelő, más földelő esetén leírás,
• földelő anyaga: réz, acél, más,
• földelő helye,
• földelési ellenállás,
• földelővezető anyaga és keresztmetszete, nyilatkozat az ellenőrzés elvégzéséről.

Nagyjából ennyi az MSZ HD 60364-5-54:2012-ről. A mellékletben olvasóink láthatnak egy ábrát arról, hogy a szabvány példákat mutat a védővezetők kialakítására és egy jegyzőkönyvet arra az esetre, ha valaki mégis dokumentálni akarná a földelők, védővezetők, védő összekötő vezetők ellenőrzését.

Alkalmazási terület

A villamos szerkezetek kiválasztására és szerelésére vonatkozik.

• Általános szabályok a védelmi módokkal kapcsolatban,
• a villamos berendezések működésére vonatkozó követelmények (normál üzem esetén),
• külső hatásoknak megfelelő követelmények ismertetése.

Általános előírások

Minden egyes villamos szerkezetet úgy kell kiválasztani és szerelni, hogy 1) jelen és 2) a HD 60364 sorozat más részeiben meghatározott szabályoknak megfeleljenek.

Szabványoknak való megfelelés:

1. Minden villamos szerkezetnek meg kell felelnie a vonatkozó európai szabványoknak (EN) vagy harmonizációs dokumentumoknak (HD).
2. EN vagy HD hiányában a villamos szerkezetnek meg kell felelnie a nemzeti szabványnak.
3. Ha EN, HD és nemzeti szabvány sincs, akkor a megfelelő IEC-szabványra vagy más ország megfelelő nemzeti szabványára ajánlatos hivatkozni..
4. Ha nincs alkalmazható szabvány, akkor a felek közötti külön megegyezés alapján kell kiválasztani.

Üzemi feltételek és külső hatások

Feszültség: a villamos szerkezetek feleljenek meg a villamos berendezés névleges feszültségének. Váltakozó feszültség esetén ez az effektív értéket jelenti.

Ha IT-rendszerben van kiépített nulla-vezető, akkor a fázis és nulla közé csatlakoztatott villamos szerkezete a fázisok közötti feszültségnek feleljen meg.

Áram: a villamos szerkezetet úgy kell kiválasztani, hogy vezetni tudja a normál üzemre tervezett áramot. Váltakozó áram esetén ez az effektív értéket jelenti. Azonban az eszköznek el kell viselni azokat túláramokat, amelyeket a védelmi eszközök az eszközön adott ideig folyni engednek.

Frekvencia: amennyiben a szerkezet jellemzőit a frekvencia befolyásolja, a villamos szerkezet névleges frekvenciájának meg kell egyeznie a hálózat névleges frekvenciájával.

Teljesítmény: a villamos szerkezetnek meg kell felelnie a normál üzemi feltételeknek.

Összeférhetőség: minden villamos szerkezetet úgy kell kiválasztani, hogy normál üzemben 1) ne legyen káros hatással más villamos szerkezetekre és 2) ne károsítsa a tápforrást. Amennyiben ez nem teljesül, ezt óvintézkedésekkel kell biztosítani. Nem szabad elfelejteni, a szabvány is megemlíti, hogy a kapcsolási műveletek is a normál üzemhez tartoznak. Miért fontos ez? Például a kapcsoláskor fellépő tranziens jelenségek miatt az előbb tárgyalt jellemzők egy ideig megváltozhatnak – akár az normál üzemhez tartozó érték többszörösére.

Lökőfeszültség-állóság: a villamos szerkezeteket úgy kell kiválasztani, hogy a névleges lökőfeszütség-állóságuk legalább a villamos szerkezet táppontján várható túlfeszültséggel azonos értékű legyen.

Külső hatások – ZA melléklet

A szabványban van egy táblázat, amely egyrészt megadja a szerkezeteket érő külső hatásokat, másrészt a villamos szerkezet kiválasztásához és szereléséhez szükséges jellemzőket. A villamos szerkezet ezen táblázat követelményei szerint kell kiválasztani. A villamos szerkezetek jellemzőt vagy védettségi fokozattal kell megadni, vagy alá kell vetni vizsgálatoknak.

Ha a villamos szerkezet jellemzői nem elégítik ki az alkalmazás helye adta követelményeket, akkor az ott való alkalmazásának feltétele az, hogy kiegészítő védelemmel lássák el. Az alkalmazott védelem nem befolyásolhatja hátrányosan a szerkezet működését. (Például egy tokozatba való helyezés megoldhatja a kültéri alkalmazhatóságot, de ronthatja a szerkezet hűtési viszonyait.)

Több különböző hatás egyidejű fellépése esetén azok lehetnek egymástól függetlenek, de kölcsönösek is – ha jó az idő a tömeg lemegy a térre. A védettségi fokozatról ennek figyelembevételével kell gondoskodni.

A villamos szerkezet külső hatások szerinti kialakítása nemcsak az eszköz működését biztosítja, hanem a védelmi módok HD 60364 sorozat szerinti kialakításában is szerepet játszik. De arról meg kell győződni, hogy a védelmi mód külső hatások meglétekor is hatásos. (Például egy folyadékba merülő villamos szerkezet száraz körülmények között kielégíti a kettős szigetelés követelményeit, azonban a folyadék magában a szerkezetben zárlatot tud okozni.)

Külső hatások összefoglaló listája

A szabvány A melléklete a következőket sorolja fel: hőmérséklet (AA), hőmérséklet és nedvesség (AB), tengerszint feletti magasság (AC), víz (AD), idegen szilárd anyagok (AE), korrózió (AF), ütés (AG), rezgés (AH), más mechanikai igénybevételek (AJ), növényzet (AK), sugárzás (AM), napsugárzás (AN), földrengés (AP), villámlás (AQ), a levegő mozgása (AR), szél (AS).

Hozzáférhetőség
Minden villamos szerkezetet úgy kell elhelyezni, hogy lehetővé tegye a működtetését, ellenőrzését, karbantartását és a csatlakozások hozzáférését. Ez természetesen a kábel- és vezetékhálózatra is igaz. Amennyiben a villamos szerkezeteket burkolatba vagy házba kell szerelni, ezeket a lehetőségen nem csökkenhetnek jelentősen. Ezt figyelembe véve biztos jó ötlet a szilóval való rásegítés?

Kábel- és vezetékrendszerek azonosítása

A kábel- és vezetékrendszereket az ellenőrzés, javítás, karbantartás, vizsgálat vagy átalakítás céljából könnyen azonosíthatók legyenek. Ne felejtsük: nem igaz tehát az állítás, miszerint csak az MSZ 13207 szerinti vezetékeket – kábeleket – kell jelölni.

Nulla vagy középvezető

A nulla- vagy középvezetőket teljes hosszukban kék színnel kell azonosítani.

Védővezető

A védővezetők: zöld/sárga színkombináció használata kötelező, ezt a kombinációt más célra használni tilos.

PEN-vezető

Többerű vezetők, kábelek esetében szigetelt PEN vezetőket, ha teljes hosszában zöld/sárga színjelölésű eret használunk, akkor minden csatlakozási pontnál kiegészítő kék színjelöléssel kell ellátni. Ha teljes hosszában kéket, akkor minden csatlakozási pontnál kiegészítő zöld/sárga színjelölést kell alkalmazni.

Más vezetők

Természetesen itt nem sofőrökről fogunk beszélgetni, hanem olyan vezetőkről, amelyek nem PE, PEN illetve N vezetők. Ezeket színekkel vagy számokkal kell azonosítani, mégpedig a következő módokon.

2-5 erű vezetékek ereinek azonosítása

2-5 erű kábelek vagy vezetékek és hajlékony zsinórvezetékek ereinek azonosítására a következő irányelvek vonatkoznak: fázisvezetők teljes hosszukban barna, fekete, szürke, a nullavezető kék, a védővezető zöld/sárga. Nem követelmény, hogy a fázisvezetők különböző színűek legyenek. Lehet mindhárom például fekete.

Védővezető céljára csak a zöld/sárga színjelölésű ér használható, illetve ez az ér csak védővezetőként használható. Az átjelölgetés sem megengedett.

A nulla- vagy középvezetőket teljes hosszukban kék színnel kell azonosítani. Teljes hosszukban – vagyis a szürke vagy rosszabb esetben zöld/sárga színjelölésű ér nullává való színezése nem megengedett. Már csak azért sem, mert az így átjelölt zöld/sárga vezetőt nagyon könnyen PEN vezetőként azonosíthatják a későbbi karbantartás során.

5-nél többerű vezetékek ereinek azonosítása

Minden vezető azonosítás színekkel vagy számokkal történjen. Ötnél több erű vezetékek, zsinórvezetékek és kábelek esetében a védővezetőként használt, számmal azonosított vezetőket minden csatlakozókapocsnál zöld/sárga színjelöléssel kell ellátni. Ugyanez igaz a nullavezetőre is, csak természetesen ott kék jelölést kell.

Ahogy már említettük, ez az YSLY kábelnél érdemes észben tartani. Természetesen a számmal azonosított vezetőkre vonatkozó szabályt nem lehet ráhúzni s színnel jelölt vezetőkre. A „ráhúzni” kifejezést szó szerint értem.

Ha védővezető és nem zöld/sárga színjelölésű, akkor az alkalmazott vezetőt minden csatlakozási pontnál zöld/sárga színjelöléssel kell ellátni.

Egyerű kábelek és vezetékek azonosítása

A fázisvezetőket teljes hosszukban barnával, feketével vagy szürkével kell jelölni. Egy áramkörben lévő összes fázisvezetőre megengedett ezen színek egyikének használata. Ez lefordítva azt jelenti, hogy több fázisvezető esetén nem kell különböző színű ereket használni, lehet mindhárom fekete, vagy kettő szürke egy barna stb. De lámpaszálnak nem megengedett például piros, csak a három szín egyikét lehet használni.

Ha védővezető és nem zöld/sárga színjelölésű – ez előfordulhat szabványos, egyerű, köpenyes vezetékek esetében, például 16 mm2-nél nagyobb keresztmetszetű vezetők esetében – akkor az alkalmazott vezetőt minden csatlakozási pontnál zöld/sárga színjelöléssel kell ellátni.

Nullavezető esetén ebben az esetben minden csatlakozásnál kék színjelölést kell alkalmazni.

Egyerű kábelek és vezetékek PEN vezetőként való azonosítása vagy a többerű vezetékek esetében leírt módon, vagy – ha az ér nem teljes hosszában kék vagy zöld/sárga – minden csatlakozási pontnál kés és zöld/sárga színnel kell jelölni.

Kék színű vezető használata nem nullavezetőként

Mit csináljunk, ha háromeres MBCu (NYM-J) vezetékünk van, és a kapcsolóhoz kell leállnunk vele? Jelölgessünk, vagy használjunk olyat, amiben két fázisvezető van? A szabvány bizonyos esetekben megengedi kék színjelölésű vezető fázisvezetőként, vagy PE vezetőt leszámítva bármilyen más célra való használatát. A következőket azért tartsuk észben:

• ez nem okozhat zavart,
• az adott szakaszon nem lehet nullavezető,
• PE vezetőként ebben az esetben sem alkalmazható.

Az azonosítás elhagyása

Az azonosítás – akár számmal, akár színjelöléssel – a következő esetekben nem követelmény:

•             Koncentrikus vezetőjű – erenként árnyékolt – kábelek és vezetékek esetében.

•             Ha a kábelek fémköpenye és páncélzata van védővezetőként használva.

•             Csupasz vezetők esetében, ha a környezeti hatások miatt tartós jelölés nem lehetséges. Ilyen lehet például az agresszív légkör vagy szennyeződés. A sérült hiányos jelölés nagyobb veszélyt jelent, mint annak tudata, hogy nem is számíthatunk rá.

•             Fém építményszerkezetek vagy idegen vezetőképes részek védővezetőként való használata esetén.

•             Csupasz szabadvezetékek esetében.

Színnel való azonosítás továbbá nincs előírva a következő esetekben sem, annak ellenére, hogy a vezető rendelkezik szigeteléssel:

•             Köpeny nélküli, lapos, hajlékony vezetékek vezetői.

•             Olyan vezetékek, kábelek esetében, amelyek szigetelőanyaga színnel nem azonosítható (ilyen például az ásványi anyag szigetelés).

Az ilyen vezetők esetében a PE, PEN, N vezetőként használt ereket minden csatlakozási pontnál el kell látni a vonatkozó jelölésekkel.

Védelmi eszközök

A védelmi eszközök elhelyezését és jelölését úgy kell megvalósítani, hogy az azzal védett áramkörök könnyen azonosíthatók legyenek. A szabvány ajánlja az elosztótáblákon való csoportosítást. Kíváncsi lennék egyéb megoldásokra is. Az is érdekelne, hogy mennyire szabványos megoldás, a kiselosztókhoz mellékelt konnektor és lámpa matrica, amik az áramkörök jelölését hivatottak elvégezni.

Kapcsolási rajzok

A kapcsolási rajzokon kívül lehet ábrákat vagy táblázatokat is alkalmazni. A következőket kell elsősorban ezeken feltüntetni:

• áramkörök típusát és felépítését (fogyasztási pontok, vezetők mérete és száma, vezetékhálózat típusa),
• a védelmi, leválasztási és kapcsolási funkciókat ellátó eszközök azonosítása és helyük meghatározása.

Egyszerű villamos berendezéseknél ezen funkciókat egy részletes jegyzékben is meg lehet adni. A kapcsolási rajzoknak, dokumentációknak a következő részletes információkat kell tartalmazniuk:

• vezetők típusa és keresztmetszete,
• áramkörök hossza,
• védelmi eszközök jellege és típusa,
• védelmi eszközök névleges árama vagy beállítása,
• védelmi eszközök várható zárlati árama és megszakítóképessége,
• IEC 60617 sorozatból kell a jeleket kiválasztani (több szabvány visszavonva azóta).

Ezeket az információkat az villamos berendezés összes áramkörére – egyazon túláramvédelemmel rendelkező részek – meg kell adni, és bármilyen változtatás után célszerű frissíteni. Továbbá a rajzokon és a dokumentumokban bármilyen rejtett eszköz helyét ajánlatos feltüntetni – például raktárnak használt főelosztó-helyiségben bútorhalmaz alá rejtett főelosztó.

Káros kölcsönhatások megakadályozása

Alapelv, hogy a villamos szerkezeteket úgy kell kiválasztani, hogy bármilyen káros kölcsönhatás ki legyen zárva a villamos és a nem villamos berendezések között.

Hátlap nélküli villamos szerkezetet csak bizonyos feltételek teljesülése esetén lehet az épület falfelületére szerelni. A feszültség átjutását az épület falfelületére meg kell akadályozni, illetve a villamos szerkezet és az éghető anyagú falfelület között tűzzáró gátat kell létesíteni. Ha az épület falfelülete nemfémes és nem éghető anyagból van, akkor további intézkedés nem szükséges. Ha ez nem teljesül, akkor a következőkre kell figyelni:

• ha az falfelület anyaga fém, azt a védő- vagy egyenpotenciálra hozó vezetőhöz kell csatlakoztatni,
• ha a falfelület éghető anyagú, akkor a villamos szerkezetet a falfelülettől egy megfelelő szigetelőlappal el kell választani. (Ennek az EN 60707 szerinti éghetősége FH1 kell hogy legyen.)

Amennyiben egy egységben különböző jellemzővel bíró (áramjelleg, feszültségszint stb.) szerkezetek vannak, és emiatt szükség van a káros kölcsönhatások elkerülésére, ott az összes különböző jellemzővel bírószerkezetet megfelelően el kell különíteni egymástól. (Informatikai – erőátviteli vezetékek, kisfeszültségű – SELV/PELV rendszerek stb.)

Elektromágneses összeférhetőség

Mind a zavartűrési, mind a zavarkibocsátási szinteket megfelelően kell megválasztani. Vagyis a szerkezet viselje el a kapott elektromágneses terhelést és ne bocsásson ki többet, mint amit a környezete még tolerál.

Föld!

Nagyjából ennyi. Javaslom a „fátylat rá”’ kifejezés helyett a „földet rá” szólás bevezetését. Ez azt jelentené, hogy szabványosan tudunk megbocsátani.

---