Villanyszerelők Lapja

Nem csak villanyszerelőknek

A projektmenedzser

2015. augusztus 5. | Veresegyházi Béla |  1683 | |

A projektmenedzser

Körvonalazódó mérnökkamarai tervek szerint a német mérnöki feladat-megosztásban (HOAI) kellene dolgoznia az építőiparban dolgozó tervezőknek, mérnököknek. Vajon fel van-e készülve erre egy kis tervező mérnökiroda? E témáról, illetve egy építési projekt ideális megvalósításáról, a jelenlegi „magyar modellről” beszélgettünk Sárosi Csanád villamosmérnökkel, az Óbuda-Újlak Zrt. projektmenedzser csapatának tagjával.

Ki az építési projektmenedzser?

Jogi oldalról közelítve nehéz pontosan leírni, ki is az a projektmenedzser. Egyrészt mert a jelenlegi magyar építési jogszabályi környezet „családi házas” szemléletű, nagyberuházásokra nem igazán megfelelő, másrészt mert az építési beruházás jogszabályban (191/2009 korm. r.) rögzített szereplői közül a projektmenedzserre legjobban hasonlító „beruházáslebonyolítót” törölték. Gyakorlati oldalról közelítve, először is inkább kik, azaz mi: egy csapat, melynek tagjai közt építészek és statikusok, épületgépészek és villamosok, és szükség esetén egyéb, speciális szakágak mérnökei kapnak helyet. A feladatuk az építtető érdekében, megbízásából a projekt teljes lebonyolítása. Ez elkezdődik a projekt műszaki és gazdasági megfogalmazásával, megvalósíthatóságának vizsgálatával, így a programterv elkészítésével, és annak költségbecslésével, ütemtervé-vel, gazdasági számításával. Nagyon fontos ez a „kettősség”: a műszaki tartalomhoz mindig kell, hogy költség, időterv tartozzon. Egyik a másik nélkül nem életképes.

Ha a megvalósítható program (koncepció) megszületett, elkezdődhet a tervező(k) keresése – itt és a későbbi fázisoknál is lehet generálban vagy társvállalkozókban gondolkodni. Az egyes tervfázisok kapcsán (koncepcióterv, engedélyezési terv, tenderterv, kiviteli terv) a projektmenedzser segíti a tervezők munkáját, például a lehetséges műszaki megoldások közötti választásnál, és ellenőrzi azokat műszaki és költségoldalról. Műszaki oldalról, hogy megfelelnek-e a programnak (és minden, az előző tervfázisban rögzített célnak) és gazdasági oldalról, hogy költségkeretben van-e a terv. A költségbecslések természetesen egyre pontosabbak a kidolgozott tervekből kiderülő részletek miatt. A „kész” terveket ezek után az építtető igényei szerint tenderezteti, segédkezik a „vállalkozásba adásnál”, műszaki és jogi támogatást adva.

A kivitelezés során pedig figyelemmel kíséri a megvalósítást, döntéseket hoz, vagy javaslatokat tesz a felmerült problémák megoldására, kezeli a kivitelező anyag-, technológiai (ki)váltás-kérelmeit, pótmunkáit. Feladata az építtetői birtokbavétellel fejeződik be. Természetesen a projektmenedzser számos más, az építési munkafolyamathoz nem közvetlenül kapcsolódó feladatot is ellát, mint például projektadminisztráció, értékesítési lehetőségek vizsgálata, bérlői koordináció, kapcsolódó infrastruktúra-beruházások koordinálása, hatósági kapcsolattartás, finanszírozással kapcsolatos adminisztráció, csak hogy néhányat említsek.

Mindezt nem tudja megoldani a generáltervező vagy -kivitelező, esetleg együtt ketten?

A tervezőnek nincs – mondjuk úgy, teljes körű – tapasztalata a költségoldalról, az építési szervezési feladatokról, illetve az általa választott műszaki megoldások teljes költségéről, költségkihatásáról, költségkockázatáról, esetleg a megvalósíthatóság nehézségeiről. A tervezőnek nem feladata, hogy egy adott funkcióra a több, létező jó műszaki megoldás közül megkeresse a projekt számára a legoptimálisabbat, legolcsóbbat.

Mivel a tervezőnek nem feladata a költségoptimum megkeresése, ezért ezt nem is lehet tőle számon kérni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének felelősek a kiadott tervekért, azok megvalósíthatóságáért. A jelenlegi magyar gyakorlatban azonban nagyon keskeny az a felelősség, amit a tervezőtől számon lehet kérni. Egyáltalán nem jellemző, ami nem jelenti azt, hogy nem fordul elő, hogy tervi hiányosság esetén, amiből fakadóan az építtetőnek közvetlen kára keletkezik a kivitelezői pótmunka miatt, a tervezői díjat visszatartanának, vagy az okozott „kárt”, valójában többletköltséget, részben-egészben megtéríttetnék.

Német, vagy német típusú beruházásoknál ez teljesen szokványos dolog, mármint hogy a tervezés összes hibáját a tervezővel „megfizettetik” (valóságban lehívják a felelősségbiztosításából). Ez persze teljesen normális, hiszen senki sem tévedhetetlen, bár úgy tűnik, hogy Magyarországon ez most szokatlan.

No és a generálkivitelező?
Neki kell, hogy legyen gyakorlati és pénzügyi tapasztalata is.

Igen, viszont gazdaságilag ellenérdekelt fél – minél olcsóbban hozza ki a projektet, annál jobban jár. Másképp megfogalmazva: a kivitelező abban érdekelt, hogy az általa elvállalt, szerződött munkát minél olcsóbban megépítse, minél nagyobb profitot realizálhasson, ami persze nem az ördögtől való, hiszen a kivitelező vállalkozásoknak ez a feladatuk. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ezzel szemben a projektmenedzser a projekt során végig az építtető (a projekt hosszú távú) érdekeit tartja szem előtt; azt, hogy megvalósuljon a kitűzött cél, megépüljön a tervezett műszaki tartalom, a tervezett költségkereten belül, a meghatározott időre.

Jelenleg azt lehet mondani, hogy a német modell szerinti generális mérnöki felelősségvállaláshoz a magyar gyakorlatban jelenleg a (generál) kivitelező van a legközelebb. A legnagyobb pénzügyi kockázat a mérnöki munkák között a kivitelezőnél van, ennek megfelelően – gazdaságilag logikusan – itt lehet a legnagyobb profitot is elérni. Sok esetben ez a felelősség úgy jelenik meg, hogy a kivitelezési munkára kötött szerződésében szerepel a „teljes körűség”. Így például ha tervhiány vagy tervhiba miatt többletköltsége keletkezik, azt nem számolhatja el. Ez a magyar modell, gyakorlat viszont oda vezetett, hogy a tervek „jósága” elvesztette fontosságát.

Emiatt sokszor nagyon gyorsan, nem kellően átgondolt tervek születnek, nagyon nyomott áron (ezek persze összefüggenek, és egymást erősítik). Ilyen tervre ajánlatot adni, és utána abból építkezni nehéz, kockázatos, ami többször látványosan tetten érhető a vállalási árban is, hiszen a bizonytalanság mindig költségnövelő tényező. A külső szemlélőnek ezért úgy tűnhet, hogy a kivitelező egyben projektmenedzser is, mert a „teljes körűség” vállalása miatt terveznie, terveztetnie kell, vagy éppen a korábbi hibás építtetői koncepciót kell javítania. Látni kell azonban, hogy ez a modell nem lehet jó, mert a kivitelező a folyamatban végig a szerződését próbálja teljesíteni – a legnagyobb profittal –, ami nem (lehet) egyenlő az építtetői program generális megvalósításával. Sokszor ebből adódnak a nagyon „rövidlátónak” látszó műszaki megoldások, az elvtelen olcsósítások, kiváltások – vagy sehogy sem karbantartható koncepciók.

Hogy illeszkedhet mindehhez az, hogy a tervek szerint a tervező lesz a műszaki ellenőr?

Szeretnék gyorsan pontosítani: a német modellben nincs műszaki ellenőr! A német modell esetleges bevezetése azzal járhat, hogy megszűnik a műszaki ellenőr, mint jogosultság. Erről tudomásom szerint egyelőre nincs szó! Ami helyette van a német modellben, pontosabban, ami a legjobban hasonlít rá, az az „építésvezető”. Sem a műszaki ellenőrzésre, sem az építésvezetésre egy mai, átlagos tervezőiroda nincs felkészülve. Ezért személyes véleményem szerint a Magyar Mérnöki Kamarának a fent leírt tervleértékelődést kellene megállítania, hogy a tervezői munka felértékelődhessen. El kell érnie a mérnököknek, hogy a beruházók megértsék, hogy egy jó és pontos tervet jelentősen olcsóbban tudnak vállalkozásba adni, nincs kockázati „felár”.

A minőségért és a tervekért vállalt nagyobb felelősségért a tervező nagyobb díjat kérhet majd, ami elkezdheti felértékelni a szerepét, fontosságát. Csak azért bevezetni a német modellt, hogy aztán attól a modelltől várjuk a tervezők és általában az építőiparban dolgozó mérnökök helyzetének javulását, szerintem nem jó ötlet. Kötelezővé tenni valamit egy ilyen kis és színes építési piacon, mint a magyar, számomra feleslegesnek tűnik. Német, francia, angolszász, magyar befektetői réteg, mind más és más kultúrával, tradícióval és igényekkel rendelkezik; ezt egységesíteni felesleges, talán nem is lehet. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen modellváltás a közbeszerzéseket, a Közbeszerzési Törvényt is fenekestül forgatná fel, a szereplők és felelősségük, jogosultságaik megváltozása miatt. Akik azt mondják, hogy ez csak a javára válna, azoknak elmondom, hogy a jelenlegi Kbt.-nek, a mérnöki munkák nem megfelelő súlyú kezelésének problémája a modellváltástól nem oldódna meg. Sokkal inkább az lenne a fontos, hogy a Kbt. tegye lehetővé – modelltől függetlenül –, hogy egy állami pénzből megvalósuló beruházásban, annak elejétől a végéig a kellő szakértelmű projektmenedzser álljon rendelkezésre.

Mi is a feladata a projektmenedzsernek?

- Megtervezi a projekt végrehajtását,
- meghatározza az időbeli ütemezést,
- meghatározza a pénzügyi források igénybevételének tervét,
- javaslatot tesz a közreműködőkre, alkalmassági követelményeikre,
- megtervezi és biztosítja a projekt kommunikációjának rendjét,
- a közbeszerzési eljárásokhoz adatokat szolgáltat,
- beszámoltatja a projekt végrehajtásában közreműködőket,
- kezeli a változásokat,
- előkészíti a közreműködő szervezetnek adandó jelentések pénzügyi, műszaki beszámolóit.

A projektmenedzser felelős:

- a megbízó érdekeinek a képviseletéért,
- a projekt végrehajtásáért,
- a projektben meghatározott célkitűzések megvalósításáért,
- a projektben közreműködő szervezetek irányításáért,
- a projekt lezárásáért, annak elszámolásáért.

Végzi az alábbi tevékenységeket:

- a projektvezetést,
- összehangolja a projekt közreműködőinek munkáját,
- a projekt adminisztrációját,
- a projekt aktualizálását, a változások kezelését,
- a dokumentálást,
- a projekt elszámolását és lezárását.

A Mérnök Újság 2014. februári számában Horváth György tollából megjelent: A mostoha projektmenedzser című cikkből idéztünk.

Interjú


Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem