Szereléssel, karbantartással kapcsolatos jótállás és szavatosság III.
2014/10. lapszám | Dr. Jámbor Attila | 17 348 |
Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A 2014. március 15-étől hatályba lépett új Ptk. (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény) és egyéb jogszabályok miatt fontossá vált, hogy a szereléssel, karbantartással foglalkozó cégek áttekintsék, hogy a jótállási, szavatossági kötelezettségeik a hatályos előírások alapján hogyan alakulnak.
A cikksorozat első részében összefoglaltuk, hogy szerződéskötési és tájékoztatási kötelezettségeket kell teljesíteni, majd a második részben a szerződésekhez kapcsolódó felelősségi szabályok változásait mutattuk be. A befejező részben pedig azt tárgyaljuk, hogy amennyiben a munkavégzés hibásan történt, a megrendelők milyen igényeket és milyen jogszabályi feltételek mellett tudnak érvényesíteni.
1. Mikor minősül hibásnak a munkavégzés?
A Ptk-ban az egyes szerződésszegési eseteknél külön-külön határozzák meg, hogy milyen jogai vannak a jogosultnak. Az egyik legtipikusabb szerződésszegési eset az ún. hibás teljesítés. A vállalkozó akkor teljesít hibásan, ha a szolgáltatása a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben megállapított minőségi követelményeknek vagy a jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Kiemelten fontos, hogy a szakmai elvárásoknak megfelelően, a lehető legprecízebben legyen meghatározva az, hogy a vállalkozónak mit kell elvégeznie. A teljes körű felújítás kifejezés például gyakran vezet jogvitához, mert utólag kiderül, hogy a felek nem ugyanazt értik ez alatt. Ha a megrendelő a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett, akkor se kellékszavatossági, se kártérítési igényt nem érvényesíthet a vállalkozóval szemben. Azt, hogy a megrendelő tudott a hibáról, a későbbi pereskedés során akár el is felejtheti, ezért minden esetben dokumentálják a hibát és annak jelentőségét is a szerződéskötés során.
Gyakori vállalkozói hivatkozás, hogy a megrendelő által átadott anyag nem volt megfelelő. Érdemes tudni, hogy önmagában az anyag hibájának bizonyítása sem elegendő. A vállalkozó csak akkor mentesül a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól, ha az anyag hibájára a vállalkozó a jogosultat figyelmeztette is (például elkészítheti az átadott anyaggal a burkolatot, de rövid időn belül úgyis fel kell majd szedni).
Az anyag hibájára való figyelmeztetést se lehet igazolni, ha nincs dokumentálva, és hiába hangzott el, ha azt a vállalkozó – a saját elmondásán túl mással – nem tudja bizonyítani. Ugyanez a szabály érvényesül a célszerűtlen vagy szakszerűtlen megrendelői utasításokra és nem megfelelő adatszolgáltatásra: igazolni kell, hogy a vállalkozó a megrendelőt figyelmeztette arra, hogy ő nem javasolja a kért munkát, vagy szerinte nem jók a tervek.
2. A hibás teljesítés jogkövetkezményei
A hibás teljesítés jogkövetkezményeit elsősorban a szerződésben lehet meghatározni. A 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk. még inkább biztosítja, hogy a felek megállapodásában foglaltakat kelljen egy vita során alkalmazni. A Ptk. szerződésekre vonatkozó részei ugyanis kevesebb olyan rendelkezést tartalmaznak, amelytől nem térhetnek el a szerződők. Mégis fontos ismerni a Ptk. szabályait, hiszen egyrészt több száz oldalas szerződést nem érdemes kötni, mivel a szerződésszegés esetére a fontosabb előírásokat a Ptk. úgyis rögzíti (nincs értelme ezeket megismételni). Másrészt a Ptk. sokszor csak általánosságban szabályoz egy kérdést, de annak konkrétumait célszerű a szerződésben megadni.
Fontos tudni, hogy a Ptk. hibás teljesítésre vonatkozó előírásaitól főszabály szerint el lehet térni, azonban fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben (a fogyasztói szerződésben) nem lehet olyan kikötés, amely a Ptk. kellékszavatosságra és jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el. Például a szavatossági idő akkor sem lehet a Ptk. igényérvényesítési idejénél rövidebb, ha ebben a felek megállapodtak.
A Ptk. a hibás teljesítés esetén háromféle jogkövetkezmény-típust „ajánl fel” a megrendelőnek:
• a hibás teljesítés jogkövetkezményei: jótállás és kellékszavatosság,
• a szerződésszegés általános szabályok szerinti jogkövetkezményei,
• kártérítési igény.
3. A hibás teljesítés jogkövet-kezményei: jótállás és szavatosság
A hibás teljesítés jogkövetkezményei: a kellékszavatosság, a termékszavatosság, a jogszavatosság és a jótállás. A szerelési, karbantartási szerződések esetében a kellékszavatosságnak és a jótállásnak van gyakorlati jelentősége, ezért jelen anyagban csak ezekkel foglalkozunk. A hétköznapi elnevezések egyébként: szavatosság és garancia.
3.1. Jótállás (garancia)
Aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, az azt „garantálja”, hogy a jótállás időtartama alatt a szolgáltatása hibátlan lesz. Jótállás terheli a vállalkozót, függetlenül attól, hogy felelős-e a dolog, szolgáltatás hibájáért (pl. tudott vagy nem tudott róla), ezért is minősül objektív jogkövetkezménynek. A jótállási kötelezettség csak a felek szerződésben rögzített megállapodása vagy a vállalkozó egyoldalú jótállási nyilatkozata alapján (akár a jótállási jegy átadásával is) keletkezhet. A felek által létrehozott jótállási kötelezettségen túl jogszabály is előírhat ilyen kötelezettséget. A témánkhoz kapcsolódó jogszabály az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet, amely az alábbi szolgáltatásokra írja elő a jótállást:
1. lakáskarbantartási és -javítási szolgáltatások,
2. háztartási gépek és készülékek javítása,
3. barkács- és kerti szerszámok javítása,
4. személygépkocsik, motorkerékpárok karbantartása és javítása,
5. audiovizuális, foto-optikai és információfeldolgozási berendezések javítása,
6. gyógyászati segédeszközök javítása,
7. telefon- és telefax-berendezések javítása,
8. hangszerek javítása,
9. órák javítása.
A fenti javítások, karbantartások esetében is csak akkor van kötelező jótállás, ha fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésről van szó, és a vállalkozói díj a húszezer forintot meghaladja (ÁFA és anyagköltség is beleszámít ebbe az összegbe). A javító-karbantartó szolgáltatások jótállási időtartama hat hónap, és ezen a határidőn túl a megrendelő jótállási igényt nem érvényesíthet, akkor sem, ha csak később derült ki a hiba. Ha a hiba a jótállási időn túl merült fel, a megrendelő kellékszavatossági igényt vagy kártérítési igényt érvényesíthet a vállalkozóval szemben (ezek határidőin belül). A vállalkozónak azért jelent nagyobb terhet a jótállás, mint a kellékszavatosság, mert a jótállási időtartamon belül a vállalkozónak kell bizonyítania, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Sok esetben nem lehet megállapítani, hogy a hiba oka ténylegesen mikor keletkezett, és ilyenkor (a bizonyítatlanság miatt) akkor is a vállalkozó viseli a költségeket és a felelősséget, ha nem lehet igazolni, hogy hibásan teljesített volna. A megrendelőnek egy peres eljárásban csak azt kell bizonyítania, hogy a jótállási kötelezettség terheli a vállalkozót, és hogy a hiba fennáll. Fontos, hogy a jótállásra kötelezett csak akkor mentesül a jótállási kötelezettség alól, ha azt bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.
3.2 KellékszavatosságA kellékszavatossági igény a Ptk. alapján minden javításra, karbantartásra vonatkozó szerződésnél fennáll, külön ezt nem kell vállalni. A kellékszavatossági igény érvényesítésére a 2014. március 15-ét követően kötött szerelési, karbantartási szerződések esetében az alábbi határidők állnak rendelkezésre: Fontos tudni, hogy a fenti határidők elévülési jellegűek, ami azt jelenti, hogy az elévülési időn belül történő elévülést megszakító körülmények esetében a határidő újrakezdődik (ilyen például, ha a vállalkozó elismeri a hibát). Szintén az elévülési határidő jellegéből fakad, hogy ameddig a megrendelő nem tud a hibáról, addig az igényérvényesítési határideje sem telik el, ellentétben a régi Ptk. szerinti hosszabb jogvesztő határidőkkel. Az igény elévülésének kezdő időpontja a karbantartási munka átadása, a javítás befejezése. Érdemes megemlíteni – bár a szerelési, karbantartási szerződések esetében erre nem kerül sor –, hogy ha a szerződés tárgya ingatlan építése vagy átruházása, akkor az elévülési idő öt év. A régi Ptk.-hoz kapcsolódóan – vagyis a 2014. március 14-ig megkötött szerződéseknél – még érvényesül az egyes épületszerkezetek és azok létrehozásánál felhasználásra kerülő termékek kötelező alkalmassági idejéről szóló 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-BkM együttes rendelet, amely 5 és 10 éves kötelező alkalmassági időket rögzített. A kötelező alkalmassági idő a kellékszavatossági igényérvényesítés jogvesztő határidejét jelenti. Például kötelező alkalmassági idő 10 év alapozási szerkezetekre és 5 év a bitumenes vízszigetelő lemezek, műanyag vízszigetelő és burkoló lemezek tekintetében. Ki kell emelnem, hogy a hiba közlésének határideje és az igényérvényesítés határideje nem ugyanazt jelenti. A megrendelő a hiba felfedezése után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles a vállalkozóval közölni a kifogását. A közlés késedelméből eredő kárért a megrendelő a felelős (ez nem azt jelenti, hogy már nem kérhet például kijavítást, de ha felróható módon késlekedett a hiba bejelentésével, a késedelemből eredő többletköltségeket neki kell viselnie). A Ptk. szerint fogyasztói szerződés esetében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben közöltnek kell tekinteni. |
3.3. Jótállási és kellékszavatossági igények
Mind a jótállás, mind a kellékszavatosság esetében ugyanazok a jogai vannak a megrendelőnek. A megrendelő elsődlegesen a kijavítás vagy a kicserélés között választhat. Értelemszerűen ha olyan szolgáltatásról van szó, amelyet nem lehet cserélni (például egy épület homlokzati vakolatát), akkor csak a kijavítás jöhet szóba. A kicserélésen egyébként a munkával elérhető eredmény részben vagy egészben való újbóli teljesítését kell érteni.
A megrendelőnek a Ptk. alapján kijavításra vagy kicserélésre csak akkor nincs joga, ha egyrészt a választott kellékszavatossági jog teljesítése lehetetlen (ami javító-karbantartó tevékenységnél viszonylag ritka, hiszen a vállalkozó szerződött a javításra, tehát úgy gondolta, hogy megvalósítható a feladat). Másrészt a megrendelő azt a jogosultságot nem választhatja, amelyik a vállalkozónak – a másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva – aránytalan többletköltséget eredményezne. Az aránytalan többletköltség szintén nem konkrét meghatározás, de nem is lehet az a Ptk-ban, hiszen minden szerződésnél más és más minősülhet ilyen költségnek. Éppen ezért szoktam javasolni, hogy a szerződésben rögzítsék a felek, hogy a vállalkozó a kicserélésre – vagyis a munka újbóli elvégzésére – milyen javítási költségek vagy egyéb feltételek mellett köteles.
A megrendelő másodlagosan választható igényei: árleszállítás, javíttatás és elállás. Ezek közül a megrendelő dönti el, hogy melyik felel meg jobban az érdekeinek. A szerződéstől való elállás csak akkor jogszerű, ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, vagy a kötelezett a kijavítást vagy kicserélést nem megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve eljárva vállalta. Akkor is el lehet állni a szerződéstől, ha a vállalkozó a kijavítást vagy kicserélést ugyan megfelelő határidőn belül vállalta, de azt mégsem végezte el. A megrendelőnek akkor is lehetősége van a szerződés egyoldalú megszüntetésére, ha a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.
Fontos tudni, hogy az elállási feltételek fennállása esetében sincs elállási jog, ha jelentéktelen hiba merült fel. A jelentéktelen hiba fogalma jogszabályban nincs meghatározva, ezért ezt is célszerű a szerződésben előzetesen meghatározni, hiszen az adott szolgáltatás alapján egyértelműen eldönthető, hogy milyen esetekben elegendő a javítás, és mikor történt olyan hiba, ami miatt a megrendelő nem akar a jövőben a vállalkozóval javíttatni. Ha az elállásra a megrendelőnek nincs lehetősége, vagy nem akar ezzel a jogával élni, a vállalkozói díj csökkentése (az árleszállítás) és a hibának a vállalkozó költségére, mással történő kijavíttatása közül választhat.
Nem minden költséget kell a vállalkozónak fizetni. A Ptk.-ban található szabály, hogy ha a meghibásodásában a megrendelőt terhelő karbantartási kötelezettség elmulasztása is közrehatott, akkor a szavatossági kötelezettség teljesítésével felmerült költségeket a karbantartás elmulasztásának arányában a megrendelő köteles viselni. A költségek megosztására azonban csak akkor van lehetőség, ha a megrendelő a karbantartására vonatkozó ismeretekkel rendelkezett, vagy ha a vállalkozó tájékoztatta őt a karbantartási feladatokról.
4. A szerződésszegés általános szabályok szerinti jogkövetkezményei
A szerződésszegés általános szabályok szerinti jogkövetkezményei azok a rendelkezések, amelyeket valamennyi szerződésszegési típus esetében alkalmazni lehet. A megrendelők tehát – a jótállási és szavatossági igények mellett – a szerződésszegés általános szabályai szerinti jogokat is gyakorolhatják. Az általános szabályok között megtalálhatjuk az ún. visszatartási jogot, amely alapján a megrendelő jogosult a vállalkozói díj arányos részének a visszatartására addig, ameddig a vállalkozó nem teljesíti a szerződéses kötelezettségét. A megrendelő a visszatartási jogát kötheti biztosíték adásához is. A Ptk. szerint a teljesítés visszatartására jogosult megrendelő el is állhat a szerződéstől, vagy – ha a szerelés valamilyen stádiumba már eljutott – jogosult azt felmondani, ha megfelelő határidőt szabott, és ez alatt a vállalkozó a hibát nem javította ki, vagy a teljesítésre megfelelő biztosítékot nem nyújtott. A díjfizetés felfüggesztése megfelelő biztosíték adásáig a tipikus példája annak, hogy mit érdemes szerződésben rögzíteni: ha a felek között kialakul a vita, már nem fognak tudni megállapodni abban, hogy mit tekintenek megfelelő biztosítéknak, és abban sem, hogy mi lenne a javításra a megfelelő póthatáridő.
A régi Ptk. (1959. évi IV. tv.) alapján elbírálandó szerződésekhez kapcsolódóan az a főszabály, hogy ha a megrendelő a teljesítést a hibáról tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta. A 2014. március 15. után kötött szerződések tekintetében fontos tudni, hogy a Ptk. ilyen rendelkezést már nem tartalmaz. A Ptk. szerint a megrendelő – a jogfenntartó nyilatkozat mellett – csak akkor veszíti el az igényérvényesítési jogát, ha erről kifejezett nyilatkozatot tesz. Ha a megrendelő igazolhatóan ismeri a hibát, és ennek ellenére átveszi a teljesítést, az még nem zárja ki, hogy később például szavatossági igényt érvényesítsen.
Fontos tudni, hogy a szerződésben a vállalkozó kijelentheti, hogy valamilyen hibákért nem vállal felelősséget. A vállalkozó ezen nyilatkozatát csak a jótállásról és a fogyasztói szerződésről szóló jogszabályok korlátozzák (lásd a cikksorozat első részében foglaltakat). A régi Ptk. alapján a felelősség korlátozását a szerződésből kitűnően valamivel kompenzálni kellett, például csökkenteni lehetett a vállalkozói díjat. A Ptk. már semmilyen feltételt nem követel meg akkor, amikor a megrendelő és a vállalkozó a szerződésszegésért való felelősség kizárásáról és korlátozásáról akar megállapodni. Ha a jótállásról és a fogyasztói szerződésről szóló jogszabályok lehetővé teszik, a vállalkozó mindenféle szerződéses kompenzáció nélkül kizárhatja vagy korlátozhatja a hibás teljesítésért fennálló felelősségét. A szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis, vagyis ezekben az esetekben az alacsony vállalkozói díj kikötése sem jelenti azt, hogy a vállalkozó nem perelhető az általa okozott kárért.
5. Kártérítés
A kártérítési szabályok részletes ismertetésére jelen tájékoztató terjedelmi korlátai miatt nem kerülhet sor. Azt azonban fontos kiemelni, hogy a hibás teljesítés kapcsán többféle kár érheti a jogosultat:
a. az ún. tapadó kár, amely a hibával érintett dologban keletkezik,
b. az ún. következménykár (a tényleges kár), a megrendelő vagyonában, vagyis a kijavított dolgon túli egyéb vagyontárgyakban bekövetkezett kár,
c. az elmaradt haszon,
d. a régi Ptk. szerinti nem vagyoni kár és kártérítés helyébe lépett személyiségi jogok megsértéséhez kapcsolódó sérelemdíj.
A régi Ptk. szerint a jogosult a szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a hibás teljesítésből eredő valamennyi kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint (1959. évi IV. tv. 310. §). A kártérítési igény érvényesítésének elévülési határideje öt év. A régi Ptk. nem különbözteti meg az egyes kártípusok érvényesítésének módját, és lényegében egy felróhatósághoz kötött és az általános szavatossági időn túl is érvényesíthető további igényt biztosít a megrendelő részére.
A Ptk. külön rendelkezéseket tartalmaz a kellékszavatossághoz kapcsolódó kártérítési igényekre. A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a hibás teljesítésből eredő kárát, kivéve, ha a hibás teljesítést kimenti. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó felróhatóság hiányában is viseli a károkat, ha hibásan teljesített. A megrendelő a hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett károk (vagyis a tapadó károk) megtérítését akkor követelheti, ha
• kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, vagy
• a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy
• a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.
A kártérítési igény érvényesítésének elévülési határideje – a régi Ptk. szerinti öt év helyett – a kellékszavatossági jogok érvényesítésére meghatározott határidővel azonos. A tényleges károk és az elmaradt haszon az általános szabályok alapján, az általános elévülési idő alatt érvényesíthetők a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően. A tényleges károk és az elmaradt haszon megtérítése alól akkor mentesülhet a vállalkozó, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
