Figylem! Ez a cikk 11 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az épületek villamosenergia-elosztó hálózatának kivitelezése során mindennapos gyakorlat a falon kívüli – falazatra vagy fém tartószerkezetre – történő szerelési mód alkalmazása. Ennél a szerelési módnál a szükséges kábelösszekötéseket – leágazások létesítését, toldásokat – kábelösszekötő-dobozokban valósítjuk meg.
A megfelelő kábelösszekötő-doboz kiválasztásánál több szempontot kell figyelembe vennünk. Ilyen szempont például az összekötésre kerülő kábelek keresztmetszete, vezetőérszáma, darabszáma, az összekötődoboz rögzítésének módja. Fontos kritérium a szükséges védettségi fokozat betartása. A védettségi fokozatokat az MSZ EN 60529:2001 számú, „Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott védettségi fokozatok (IEC 529:1989)” című szabvány írja le. A védettségi fokozatot az IP (Ingress Protection) betűkkel és az utánuk szereplő két számjeggyel jelöljük. Az első számjegy az idegen testek bejutásával szembeni védettségi, a második számjegy a nedvesség, víz elleni védettségi fokozatot mutatja. Például az IP66-os jelölés a teljes por elleni védettséget és a bármilyen irányból, erős sugárban érkező víz elleni védettséget jelöli. Az adott telepítési helyre vonatkozó védettségi követelmények meghatározása elsősorban a tervező feladata, de a kivitelezést végző szakembereknek is tisztában kell lenniük a védettségi fokozat betartásának fontosságával.
Ezeken túlmenően van még egy szempont, amit mindenképpen figyelembe kell vennünk a megfelelő kábelösszekötő-doboz kiválasztása érdekében, ez pedig a telepítés helye. A telepítési hely szempontjából különbséget kell tennünk a bel- és a kültéri telepítési helyeken alkalmazható villamos szerelési anyagok, így a kábelösszekötő-dobozok között. Miért olyan lényeges ez a megkülönböztetés? Miért nem elég az IP-védettségi fokozat betartása?
A szükséges védettségi fokozat betartásával csak az idegen anyagoknak, a pornak, a víznek, a nedvességnek az adott kábelösszekötő-dobozba történő bejutása elleni védelméről gondoskodtunk, de semmilyen szempontból sem vettük figyelembe az egyéb környezeti hatásoknak a kábelösszekötő-dobozra gyakorolt – esetleg erősen károsító – hatását. Pedig jelentősen eltérő környezeti hatások érhetik a kábelösszekötő-dobozokat egy beltéri és egy kültéri alkalmazás esetén.
A kültéren jelentkező környezeti hatások erősen igénybe veszik az elektromos berendezések burkolatának alapanyagát, nagyban ronthatják anyagminőségét, és ezzel alapvetően befolyásolják azok élettartamát. Ilyen hatások lehetnek például az erős korróziós hatások, az UV-sugárzás, az ipari folyamatok során keletkező gázok, gőzök, a közlekedésből adódó levegőszennyezés és még számtalan, az anyagminőséget romboló hatás.
A kültéren jelentkező környezeti hatások erősen igénybe veszik az elektromos berendezések burkolatának alapanyagát.
A mindennapi életben gyakran tapasztalhatjuk, hogy a tervezés és megvalósítás során az alkalmazott elemeknél nem veszik figyelembe, hogy az adott elem az adott telepítési helyen megfelel-e. Tipikus eset, amit a képen látunk: IP55-ös védettségű fém lemezszekrények kültéren történő alkalmazása. A védettségi fokozat megfelelő, hiszen a szekrények káros porlerakódás és rendszeres eső elleni védettséggel rendelkeznek, mégis átrozsdásodás figyelhető meg még a mechanikailag nem sértett felső szekrénynél is. Ennek oka, hogy ezek a szekrények csak beltéri felhasználásra készültek, a kültéri körülményeket tartósan nem képesek elviselni.
Ugyanez igaz a műanyag alapanyagú kábelösszekötő-dobozok esetében is – van olyan kábelösszekötő-doboz, amelyet kültéri alkalmazásra fejlesztettek, van, amelyiket nem. Ezt alapvetően az alkalmazott műanyag típusa és összetétele határozza meg. Nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy az egyik „poli” alapanyag megfelelő, a másik „poli” nem, mert nagyon sokféle adalék és keverék létezik azonos gyűjtőnév alatt – akár teljesen eltérő tulajdonságokkal. Például van olyan polietilén, ami ellenáll a napsugárzásnak, és van olyan, amelyik nagyon hamar elveszíti kedvező tulajdonságait.
Nem tehetünk mást, mint hogy a gyártók ismertetőiben utánanézünk, hogy az általunk alkalmazni kívánt kötődoboz rendelkezik-e nyilatkozattal a kültéren történő alkalmazhatóságról, vagy nem találunk ilyen nyilatkozatot. A nem megfelelő anyagminőségű kábelöszszekötő-dobozok kültéri alkalmazása nem csak az adott hálózat élettartalmára, üzembiztonságára lehet negatív hatással, hanem áramütéses balesetek potenciális forrásai is lehet.
