A jövő tévéi a jelenben
2014/12. lapszám | László Ferenc | 3364 |
Figylem! Ez a cikk 10 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Aki most tervez televíziós készüléket vásárolni, annak teljesen más kérdéseket eldöntenie magában, mint akár csak néhány évvel ezelőtt – írásunkban áttekintjük a piac legújabb trendjeit.
Öt évvel ezelőtt az volt a nagy kérdés, hogy plazmatévét avagy éppen LCD televíziót vásároljunk, aztán nem sokkal később már azt is meg kellett fontolni, hogy a vásárlásra kiszemelt méretű LCD modellnek pontosan milyen háttérvilágítása legyen. Manapság viszont már teljesen más kérdések merülnek fel a vásárlást megelőzően, hiszen a plazma technológiára épülő készülékek szépen lassan teljesen kikopnak a piacról, LCD fronton tarol a LED háttérvilágítás, és feltűntek a színen az egyelőre még igen drága, de cserébe szupervékony OLED termékek is. És hogy ne legyen ennyire egyszerű a képlet, a több ismeretlenes egyenletbe belekerült az Ultra HD felbontás, illetve az ívelt kialakítás is. Lássuk, hogy jelenleg milyen trendek uralkodnak a szektorban!
Plazma? Béke poraira!
Egészen mostanáig alapvetésnek volt tekinthető, hogy a legjobb mozi-képminőséget a plazma technológiára épülő televíziós készülékekkel lehet elérni. Ez eddig rendben is volna, azonban ha befáradunk egy elektronikai nagyáruházba, ott manapság már szinte alig találhatunk ilyen tévéket. Ez annak a következménye, hogy az elmúlt hónapokban az összes nagy és neves gyártó kihátrált a plazma mögül: a japán Panasonic márciusban, a Samsung novemberben, az LG pedig az év végén állítja le a plazmatévék gyártását. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mindez miért következett be? A válasz összetett, mindenesetre tény, hogy az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a jelenlegi gyártástechnológiák használatával nem lehet hatékonyan Ultra HD felbontású plazmatermékeket előállítani, noha manapság már az egész iparág a 4K felbontás irányába mozdul el. Ezen kívül amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a háttérvilágítást nem igénylő és hatalmas betekintési szögű plazmatelevíziók még akkor is többet fogyasztanak a riválisaiknál, ha az elmúlt években jelentős mértékben sikerült visszafogni az étvágyukat.
Tarol az LCD
A folyadékkristályos televíziós készülékek ugyebár mindenképpen igényelnek valamilyen háttérvilágítást a működésükhöz, és míg ebben a szerepben néhány éve még az elavult CCFL-fénycsövek domináltak, addig mára már a LED-es fényforrások vették át a szerepüket. Ennek hatására jelentősen csökkent a fogyasztás, és az új készülékek minden korábbinál vékonyabbak lettek. Ár/érték tekintetben mostanság tarolnak a LED-es háttérvilágítású LCD-k, melyek azonban nem hibátlanok, hiszen a gyártók mind a mai napig nem tudták megoldani a háttérfény teljesen egyenletes elosztását, ezen kívül pedig a plazmánál szerényebb betekintési szögek és a relatíve hosszú válaszidő mellett sem mehetünk el szó nélkül. Komoly előny azonban, hogy míg plazmából ma már csak egy-két közepes méretben találhatunk eladásra kínált példányokat, addig LED-es LCD fronton a legkisebbtől a legnagyobb modellekig mindenki megtalálhatja a számítását.
Az új jövevény
A plazmához hasonlóan háttérvilágítás nélküli OLED technológia rengeteg előnnyel és csak két hátránnyal rendelkezik. Az erre épülő televíziók még a LED-es LCD-knél is jelentősen vékonyabbak, adott esetben akár 3-4 milliméter vastagok lehetnek, és a tömegük is elenyészőnek mondható. A masszivitás miatt általában szénszálas erősítéssel megspékelt OLED TV-k esetében a fekete valóban mélyfekete, a fehér pedig erőteljes fehér, ily módon a kontrasztarány lényegében végtelen. A 180 fokos betekintési szög a plazmatévékéhez hasonló, ezen kívül pedig a minden korábbinál alacsonyabb fogyasztás, illetve a rövid válaszidő mellett sem mehetünk el szó nélkül. A színvisszaadás és a színhűség kiválónak mondható, és az LCD-ket sújtó felhősödés jelenségétől sem kell tartanunk.
OLED hátrányok
A már említett két negatívum közül az első, hogy az OLED tévék egyelőre még nagyon drágák. Az LG tavaly év végén dobta piacra az első ilyen itthoni készüléket, melynek ára még annak ellenére is 3 millió forint volt, hogy egy relatíve kicsi, 55 colos modellről beszélünk, melynek ráadásul még nem is Ultra HD, hanem csak Full HD a felbontása. Szerencsére az árak rohamosan csökkennek, így most ugyanez a tévé már harmadáron kapható, de még így is több mint kétszer drágább, mint egy hasonló, felsőkategóriás LCD készülék. A másik negatívum pedig nem más, mint a vártnál rövidebb élettartam, mely annak következménye, hogy a kék alpixelek körülbelül harmadakkora élettartammal bírnak, mint a vörös és zöld társaik. Ez ellen különböző megoldásokkal védekeznek a gyártók: van, amelyik cég nagyobbra méretezi a kék szubpixelt, mely ily módon alacsonyabb feszültség és hosszabb élettartam mellett változatlan fényerőt biztosít, mások pedig a WRGB technológiára esküsznek, mely esetében az OLED csak fehér fényt biztosít, és ezt egy hagyományos színszűrővel bontják színekre. Ezen kívül létezik még az RGBW mátrix is, amikor is egy extra fehér szubpixelt állítanak hadrendbe, mellyel nő az OLED fényereje, és az RGB alpixelek alacsonyabb feszültség és hosszabb élettartam mellett üzemelhetnek.
Miért késik az OLED térnyerése?
Cikkünk írásakor a hazai piacon egyetlen gyártó, az LG forgalmaz csak OLED televíziót, ráadásul azt is csak egyetlen méretben, 55 colos kivitelben. Bár lényegében az összes rivális vállalat bejelentett már különböző OLED készülékeket, ezek mégsem jutottak el a tömeggyártásig, ugyanis a gyártók nagy része attól tart, hogy a hosszútávú megbízhatósággal gondok lesznek. 2014-ben lényegében mind a Panasonic, mind a Sony, mind pedig a Samsung kihátrált az OLED mögül, ami nem jelenti azt, hogy teljesen felhagynának ezirányú fejlesztéseikkel, azt viszont mindenképpen, hogy rövidtávon egész biztosan nem számíthatunk tőlük kereskedelmi forgalomba szánt modellekre. Az LG az általa használt WRGB technológiát tartósnak találja, és a kereskedésekben kiállított és napi 10-12 órát üzemelő OLED TV-kkel az elmúlt egy évben kedvező tapasztalatokra tett szert. A legfrissebb elemzések szerint 2015-ben még csak 1 millió, viszont 2018-ban már több mint 10 millió OLED tévét adnak majd el globálisan, tehát a technológia, ha lassan is, de biztosan megveti a lábát a piacon. A közeljövőben az árak várhatóan tovább fognak csökkenni, és a Full HD után végre az Ultra HD készülékek is fel fognak bukkanni a kereskedések polcain.
Görbület-őrület
Mivel a legújabb LED-es LCD, illetve OLED technológiák révén már rendkívül vékony és nem utolsó sorban flexibilis paneleket is lehet készíteni, adta magát az ötlet, hogy a gyártók ívelt televíziókkal jelenjenek meg a piacon. A Samsung a legutóbbi IFA szakkiállításon például már tizenhét ilyen modellel rukkolt elő a 48-105 colos méretkategóriában, tehát mindenki megtalálhatja a számára leginkább szimpatikus terméket. Ezek a készülékek teljesen egyedi designnal rendelkeznek, gyakorlati hasznuk pedig körülbelül annyi, hogy javítanak a 3D térérzeten, a fókuszált fény miatt érzetre nagyobb kontrasztarányt biztosítanak, és a széleken, illetve a sarkokban sem romlik a színvisszaadás. Ezzel szemben negatívum, hogy a legjobb képminőség csak relatíve nagy képátló és központi nézőpozíció esetén érhető el, a tükröződések a korábbiaknál jobban zavarnak, illetve ezeket a tévéket általában nem lehet falra szerelni.
Sugárkérdés, hajlékonyság
A készülékek íve gyártónként változik: az LG az 5 méteres rádiuszra esküszik, a Samsung 4,2 méteres sugarat használ, az ívelttévé-vonatra csak későn felpattant Sony szerint pedig valahol 5 és 11 méter között van az ideális sugár. Miután a gyártók is rájöttek arra, hogy az ívelt forma nem minden esetben jár előnyökkel, 2014-ben már az LG és a Samsung is kijött olyan tévékkel, melyek gombnyomásra hajlíthatók. Ezek az immár valóban hajlékony OLED, illetve LCD készülékek 77-105 colos képátlóval rendelkeznek, és egyelőre tulajdonképpen csak technológiai erődemonstrációként kezelendők.
Egekbe nő a felbontás
Míg a Full HD tévék 2 megapixeles felbontással rendelkeznek, addig a mostanság egyre inkább fókuszba kerülő Ultra HD készülékek már négyszer ekkora, 8 megapixeles felbontással bírnak. Emiatt az utóbbi modellek képminősége fényévekkel jobb, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a 4K felbontás előnyeit csak akkor élvezhetjük ki, ha relatíve közelről nézünk egy átlagos méretű tévét, vagy pedig ha egy az átlagnál jelentősen nagyobb televíziónk van. Full HD tartalmak esetén felkonvertálást alkalmazhatunk, natív Ultra HD tartalmakból pedig sajnos még mindig igen kevés van – előrejelzések szerint az első kereskedelmi 4K tévéadások 2016-ban indulnak majd el. Amennyiben minden jól megy, akkor 2020-ban világszerte már mintegy 200 Ultra HD tévécsatorna lesz elérhető, 2025-ben pedig már 1000 ilyen adást nézhetünk az akkor használatban lévő mintegy 500 millió 4K tévén. Magyarországon az eredeti tervek szerint 2014 közepén indult volna el az első kísérleti adás, azonban a közmédia végül is lefújta az M4K nevet kapott csatornával kapcsolatos projektet.
Azonban itt még mindig nem áll meg a fejlődés, ugyanis már javában folynak a 8K felbontás tesztjei: az ilyen tartalmak már 32 megapixeles felbontással bírnak, vagyis elmondható róluk, hogy másodpercenként 30 darab 32 megapixeles fotót tárnak a szemünk elé.
Azzal kapcsolatban megoszlanak a vélemények, hogy a másodpercenkénti képkockák számát mennyire van értelme megnövelni, mindenesetre egyes iparági szereplők egyértelműen ebben látják a jövőt. A tekintetben sincs egyetértés, hogy amennyiben megnövekszik a videóanyagok lejátszási sebessége, akkor az milyen mértékben növekedjen, az viszont tény, hogy az amszterdami IBC 2014 szakkiállításon már olyan 8K felvételeket demóztak, melyek sebessége nem kevesebb, mint 120 fps volt.
Ezen kívül ugyancsak érdekes irányvonalnak ígérkezik a Dolby új fejlesztése, mely ezúttal nem audio, hanem video jellegű. A Dolby Vision névre keresztelt megoldás lényegében ugyanazt a HDR funkciót, vagyis a nagy dinamikaátfogást honosítaná meg a tévépiacon, melyet a fényképezőgépek esetében olyannyira szeretünk. A korábbiaknál jelentősen nagyobb csúcsfényerőt biztosító Dolby Vision előnyeit akár már Full HD felbontás mellett is élvezhetjük, széles körű elterjedéséhez viszont nemcsak a tévéket, hanem a kamerákat és a keverőpultokat is le kellene cserélni. A Dolby újdonságát elsőként a Sharp és a TCL demózta különböző szakkiállításokon.
Érdeklődve várjuk, hogy ezek az új fejlesztések idővel vajon ténylegesen beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket, vagy esetleg arra a sorsra jutnak, mint a tévékben ma már szinte minden esetben ott lévő, de csak nagyon kevesek által használt 3D funkció.
