MSZ 2040: 1995 egészségügyi intézmények villamos berendezéseinek létesítése III.

Navigálás a változó előírások tengerében X.

2013/5. lapszám | VL Szaklap |  8672 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Bevezetésként egy kis ismétlés. Az egészségügyi létesítmények villamos berendezéseinek tervezésénél, létesítésénél, ellenőrzésénél speciális szempontok vannak. Például a kezelés során elektromos készülékekkel a beteg testébe hatolnak, ezért a legkisebb feszültségkülönbség is katasztrófát okozhat. A páciens tehetetlen és kiszolgáltatott, így nem tudja magát semmilyen mértékben megvédeni az esetlegesen fellépő hibák következményeitől. Az energiaellátás akár rövid idejű – kevesebb, mint egyperces – kiesése is komoly nehézségeket, akár életveszélyt eredményezhet.

Az érintésvédelem kialakítása

Egy másik szempont a helyiségek besorolása. Attól függően, hogy a páciens szempontjából milyen kezelés folyik, megkülönböztetünk kiemelt gyógyászati helyiségeket (rendeltetésszerűen villamos készülékkel a páciens szervezetébe beavatkoznak); kezelő- és vizsgálóhelyiséget (a pácienseket rendeltetésszerűen akár több villamos készülékkel kezelik, vizsgálják, de a szervezetébe beavatkozás nem történik). E két helyiség együttes gyűjtőneve a gyógyászati helyiség. Megkülönböztetünk még általános helyiséget (páciensek tartózkodnak, de nem gyógyászati helyiség); kiszolgáló helyiséget (páciensek nem tartózkodnak, de gyógyítással kapcsolatos jelentős egészségügyi munka folyik); üzemi helyiséget (kórház üzemvitelét ellátó tevékenység folyik); egyéb helyiséget, szabadteret (ami nem az előzők egyike).

A hálózatok is fel vannak osztva rendeltetésük szerint. A gerinchálózat az, amelyre nem csatlakoznak fogyasztók, szerepe csak az energiaelosztás. Elektromedikai hálózat (a tipikusan egészségügyi teendők ellátását szolgálja), ennek röntgenberendezéseket tápláló része a röntgenhálózat. Az üzemviteli hálózat olyan – a gyógyászathoz csak közvetve kapcsolódó – villamos készülékeket, berendezéseket táplál, amelyekre az intézmény folyamatos működéséhez áramszünet idején is szükség van. A világítási hálózat a létesítmény általános világítását táplálja, míg az általános célú hálózat a létesítéskor még nem meghatározott célú fogyasztókat látja el. A biztonsági hálózat üzemszerűen a gerinchálózatról él, de ennek kiesése esetén a tartalék áramforrás szolgálja ki. Az érintésvédelmi előírások a helyiségek besorolásának függvényében szigorodnak. Rutinból lehetetlen egészségügyi létesítmények érintésvédelmi minősítését elvégezni. Nem elég, hogy a szabványok felsorolásába egyszerűen beírjuk az MSZ 2040:1995-t. Mind az ellenőrzésnél, mind a dokumentálásnál fokozottabb odafigyelést, tudást, felkészültséget igényel a szabványossági felülvizsgálat elkészítése.

Nézzünk pár érintésvédelemmel kapcsolatos, MSZ 2040:1995 szerinti fogalmat.

Egyenpotenciálra hozás (EPH)

A (villamos) testek és más vezető anyagú (nem villamos) szerkezetek fémes összekötése azok azonos (közel azonos) potenciálra hozás céljából. Ez történhet 1) egyenpotenciálra hozó hálózattal, 2) helyi egyenpotenciálú összekötéssel az érintésvédelem hatásosságának növelésének céljából. Az MSZ 2040:1995 a földeletlen egyenpotenciálra hozás védelmi módot nem engedélyezi.

Potenciálkiegyenlítő rendszer

Ez az MSZ 2040:1995 többletkövetelményeinek megfelelő EPH-rendszer. Az eltérő elnevezés ezzel magyarázandó. A többletkövetelmények oka, hogy a páciensre – a szervezeten belüli kezelések és más kezelési sajátosságok (testre rögzített elektródák, fürdők stb.) – a „hagyományos” megengedett érintési feszültségnél jóval kisebb érintési feszültségek is veszélyesek lehetnek.

Potenciálkiegyenlítő-vezető

Ez az MSZ 2040:1995 többletkövetelményeinek megfelelő EPH-vezető. Az eltérő elnevezés ezzel magyarázandó. A különböző idegen fémszerkezetek potenciálkiegyenlítő rendszerbe történő bekötését lehetővé tevő, egy helyiségen belüli vezetékrész vagy -szakasz.

Páciensközpont

Szó szerint idézve: „kiemelt gyógyászati helyiségekben páciensenként kialakított villamos csomópont a potenciálkiegyenlítővezető és a védővezetők összekötésére. (A páciensközpont a páciensekhez villamosan közel van, és annak biztosítására szolgál, hogy a páciens közelében még mV nagyságrendű potenciálkülönbségek se léphessenek fel.” (MSZ 2040:1995 1.4.4.)

Általános előírások

Egészségügyi létesítményekben az áramszolgáltatói hálózattal fémesen összefüggő kisfeszültségű hálózatokon nullázás érintésvédelmi módot kell alkalmazni. (TN-rendszer.) Ahol páciensek rendszeresen megfordulhatnak, TN-S rendszert kell kiépíteni, vagyis az N- és PE-vezetőt már a főelosztóban szét kell választani.

A PE és N-vezető összekötése a szétválasztás után tilos. A védővezetőt a fázisvezetőkkel együtt kell vezetni (többerű kábelben, vezetékben, azonos védőcsőben stb.), és keresztmetszete legalább a fázisvezetőkével megegyező kell, hogy legyen.

Az elektromedikai hálózat TN-S vagy IT rendszer legyen, azonban kiemelt gyógyászati helyiségek hálózata csakis IT rendszer. Kivételek: röntgenhálózatok és nagyteljesítményű vagy háromfázisú lézerkészülékek táplálásai. (Nem elfelejtendő, hogy az MSZ 2040:1995 szerint az IT rendszer olyan egyébként szabványos IT rendszer, amely kielégíti az MSZ 2040 pluszkövetelményeit.)

A központi EPH-csomópontot az épület főelosztójában kell a fő földelőkapocsra kötni. Speciális követelmény, hogy a kiemelt gyó- gyászati helyiségekben potenciálkiegyenlítő rendszert, a kezelő- és vizsgálóhelyiségekben helyi potenciálkiegyenlítést kell megvalósítani.

A csatlakozóaljzatok érintésvédelmi célú kikapcsolására általában kismegszakítókat kell alkalmazni. Az 1 KW-os, illetve az alatti teljesítményű elektromedikai végáramköreit tápláló csatlakozók (csatlakozócsoportok) védelmére 6 A névleges áramerősségű kismegszakítókat kell alkalmazni, és ezeket közvetlenül az aljzat mellé kell felszerelni.

Az 1 KW-os, illetve a feletti teljesítményű, vagy az előre nem meghatározott teljesítményű áramkörök csatlakozói túláram-védelmére 10 vagy 15 A névleges áramú kismegszakítókat kell alkalmazni, melyeket a csatlakozóaljzatok mellé vagy az áramkört indító elosztóba kell elhelyezni. (Ne kérdezzék a 15 A-t, mindenütt 16 A-est használnak.) A 16 A-nél nagyobb névleges áramerősségű csatlakozóaljzatok érintésvédelmi kikapcsolására kismegszakítót vagy áram-védőkapcsolót kell alkalmazni.

Áram-védőkapcsoló alkalmazása esetén kismegszakító beépítése nem szükséges. (Mi?) Még mielőtt a hozzánk legközelebbi kórházból kidobálnánk a felesleges kismegszakítókat… Ezen hálózatok túláram-védelmére csak olvadóbiztosítókat szabad alkalmazni, melyek névleges áramerősségének legalább háromszorosának kell lennie az erről táplált legnagyobb névleges áramerősségű kismegszakító névleges áramerősségének. A kulcs a zárlatvédelmi szelektivitás megvalósítása. Azért itt érdemes megállni pár mondat erejéig. Ha a kismegszakító mind a túláram-védelmet, mind a zárlatvédelmet ellátja, akkor a vezeték méretezése a megszokott módon zajlik. Azonban a háromszoros névleges túláram-követelménynél már figyelni kell, nehogy a leágazás vezetékei alulméretezettek legyenek. Egy lakás esetében mondjuk az első túláram-védelmi szerv névleges áramerőssége legyen 32 A. A kiselosztóban lévő kismegszakítók 6, 10, 13, 16 A-esek. (Ugye elkezdjük már végre használni a 13 A-es kismegszakítókat?) Egészségügyi intézményben ugyanennek a körnek a túláram-védelmét minimum 48 A-es biztosítóval kell biztosítani.

Nem véletlenül ajánlja a szabvány az áram-védőkapcsoló alkalmazását, hiszen annak névleges kioldási árama 30 mA, tehát itt már nem kell a szelektivitás miatt „túlméretezni” a leágazó vezetéket. Természetesen az áram-védőkapcsoló is költség. Az is megoldás, hogy az áramköröket nem közösítik, hanem külön leágazásokról létesítik őket.

Kiemelt gyógyászati helyiségek – Általános érintésvédelmi kialakítás

Kiemelt gyógyászati helyiségekben 1) a páciens kezeléséhez és vizsgálatához használt villamos készülékeket IT-hálózatról kell működtetni, és 2) a páciens közelében páciensközpontos potenciálkiegyenlítő rendszert kell kiépíteni. (A páciensekkel nem érintkezésbe kerülő villamos készülékek táplálása mehet TN-S rendszerről.) Olyan szájsebészeti műtőkben, ahol a kezelésre kizárólag a fogászati székről táplált villamos gyógyászati készülékeket használnak, nem kell szigetelt rendszert kiépíteni. Követelmény viszont a TN-S rendszer és a 30 mA-es áram-védőkapcsoló.

Ahol az IT-rendszer követelmény, nem számít, hogy a fogyasztó kettős vagy megerősített szigetelésű-e.

Azokat a fogyasztókat, amelyek nem érintkezhetnek páciensekkel, rögzített bekötéssel kell a hálózathoz csatlakoztatni.

A csak időszakosan használt hordozható és áthelyezhető nem gyógyászati készülékek csatlakoztatása TN-S rendszerű csatlakozóaljzatokról történhet. Ezen csatlakozóaljzatok távolsága a szigetelt rendszerről táplált csatlakozóktól minimum 2,5 m, a pácienstől legalább 5 m. Ez a megkötés nem vonatkozik az ajtó mellé (nyíló rész oldalára), minimum 1,5 m magasságra létesített csatlakozóaljzatokra, és a röntgenhálózat csatlakozóaljzataira, ha ezek nem tesznek lehetővé téves dugaszolást. A különböző rendszerekről táplált csatlakozóaljzatok eltérő kialakításúak legyenek, és zárják ki a más rendszerről táplálandó készülékek csatlakoztatását. A minimális követelmény, hogy legalább más színűek legyenek. (A színekre előírás nincs, de helyiségenként feltétlenül célszerű – ha lehetséges egy adott intézményen belül – egységes mintát követni.)

A 10 A-nál nem nagyobb névleges áramerősségű áramkörök túláram-védelmét kismegszakítóval kell megoldani. A 10 A-nál nagyobb névleges áramerősségű köröknél áram-védőkapcsolót kell felszerelni. (Ezek névleges kioldási árama 63 A-ig 30 mA, e fölött 100-300 mA legyen.)

TN-S és IT rendszerű hálózatoknak nem lehet közös kismegszakítója vagy áram-védőkapcsolója.

Kiemelt gyógyászati helyiségek IT-rendszerű hálózatai

A szigetelt rendszerű (IT) hálózatoknak kettős szerepe van. Egyrészt lehetővé teszik, hogy egyszeres hiba – esetleges testzárlat – esetén a beavatkozást ne kelljen megszakítani. Másrészt az IT-rendszer kizárja, hogy kettős hiba esetén még akár lekapcsolási időn belül is fellépjen a védővezetőn a páciens életét veszélyeztető feszültségesés. Ne felejtsük el, hogy itt a páciens testén belül történik a beavatkozás, ahol már pár volt feszültségkülönbség is halált okozhat. Nézzük akkor, hogy a kiemelt gyógyászati helyiségekben létesítendő IT-rendszerekkel szemben milyen pluszkövetelmények vannak az előbb már tárgyalt IT-rendszerekhez képest.

A hálózatokat általában helyiségenként (az adott helyiséget kiszolgáló helyiségeket is beleértve) kell kiépíteni. Ha egy kiszolgáló helyiség több műtőt lát el, akkor annak hálózatát az egyik műtőéhez kell csatlakoztatni. Ambuláns műtők és egyéb kiemelt gyógyászati helyiségek esetében két-három ilyen helyiséget – a kiszolgáló helyiségekkel együtt – össze lehet vonni.

Ha egy helyiségben több páciens kezelése is folyhat (például intenzív kórterem), akkor több egymástól független IT-rendszer is kialakítható. Ebben az esetben követelmény, hogy 1) egy páciensre csatlakozó valamennyi elektromedikai készüléknek ugyanarra az IT-hálózatra kell csatlakoznia és 2) a galvanikusan független IT-hálózatok fizikai határainak látszódnia kell. Felfestés, vagy magának a helyiségnek az elrendezési módjából (paraván, szögesdrót stb.).

A gyógyászati elválasztó transzformátort a helyiségen kívül kell elhelyezni. Gondolom, azt már meg sem kell említeni, hogy könnyű hozzáférést biztosítva, rögzítetten kell szerelni.

Transzformátorvédelem

A trafót primer oldalon csak zárlat ellen kell védeni. A szekunder oldali védelmet a primer oldal védelmével szelektíven kell összehangolni. Ez általában csak olvadóbiztosítóval valósítható meg. Egysarkú védelem esetén ezt a fázisvezetőbe kell beépíteni. A szekunder oldal áramköreit általában elég 6 A-es kismegszakítókkal védeni, de indokolt esetben alkalmazható 10 A-es is. Egyfázisú áramkörökben kétpólusú, háromfázisú áramkörökben hárompólusú kismegszakítókat kell alkalmazni. A kismegszakítókat úgy kell beépíteni, hogy szakképzetlen személy is hozzáfér- hessen, és veszély nélkül kezelhesse.

Csatlakozóaljzatok

Az IT-rendszerről táplált csatlakozóaljzatokat csoportosan, táblára szerelve kell létesíteni. Az egy csoporton belüli csatlakozók és táblák száma nincs korlátozva. A táblák számát a gyógyító tevékenységhez mérten, de annak akadálytalan lebonyolítása céljából minimalizálva kell meghatározni. A mérvadó az egy időben alkalmazásra kerülő gyógyászati készülékek lehetséges legnagyobb száma. Előnyös arra törekedni, hogy a csatlakozóaljzatok egyetlen közös elhelyezési csoportban legyenek, de az orvosi eszközök kényelmes alkalmazása felülírja ezt a célt.

Angiográfiás és szívkatéterező készülékeknél (a testen belüli beavatkozás – katéterezés – közben röntgenvizsgálat alatt is van a beteg) a kiegészítő készülékek csatlakoztatására szolgáló 230 V-os IT-hálózat csatlakozóaljzata- it az angiográfiás, illetve kifejezetten katéterasztal esetén 2,5 m sugarú körön belül kell elhelyezni. A röntgenberendezés védővezetőjéhez a potenciálkiegyenlítő vezetőt a katéterasztal alatt kell vezetni.

Potenciálkiegyenlítő rendszer

Az MSZ 2040:1995 előírja, hogy kiemelt gyógyászati helyiségekben páciensközpontos potenciálkiegyenlítő rendszert kell kiépíteni. Ennek célja a kezelőhelyiségekben lévő idegen fémszerkezetek egyenpotenciáljának kialakítása. Ilyen idegen fémszerkezetek például a fűtőtestek, a gáz- és vízcsövek stb.

A páciensközpontot térbelileg a pácienshez (a pácienst kezelő személyzet mozgásteréhez) minél közelebb kell elhelyezni, és a pácienskezelést szolgáló IT-rendszer védő-vezető-csomópontjának közvetlen közelében kell lennie. Az e rendszerbe bekötendő legtávolabbi tárgyhoz menő védővezető ellen-állása sem lehet több mint 0,1 . E két csomópontot lehetőleg egyesíteni kell, ha ez nem lehetséges, a fémes összeköttetést legfeljebb 0,05 ellenállású és legalább 4 mm2 keresztmetszetű réz összekötő vezetékkel kell megoldani. Láthatjuk, hogy itt nem elég a védővezető megtekintéses ellenőrzése. A folytonosság ellenőr- zésén kívül szükséges konkrét méréseket végezni a szabványban található követelések teljesülésének igazolására.

A potenciálkiegyenlítő vezetékeit a páciensközpontban elhelyezett potenciálkiegyenlítő csomópontból kiindulva kell kiépíteni. A kialakításnak lehetővé kell tenni a vezetékek szerszámmal történő bontását.

Kötelező bekötni: idegen fémszerkezeteket, amelyek idegen potenciált közvetíthetnek, és érinthető fémrészük távolsága a pácienstől kisebb, mint 2,5 m.(Csővezetékek, árnyékolások, épületvasalások, fűtőtestek.)

Nem kötelező bekötni: olyan idegen fémszerkezeteket, amelyek kiterjedésüknél fogva nem tudnak máshonnan potenciált közvetíteni. (Fém műszerszekrények, vasajtók, gumikerekű ágyak stb.) Tilos bekötni: azokat a fémszerkezeteket, amelyek védővezetővel ellátott villamos testekkel fémes kapcsolatban vannak. Ilyen például egy elektromos ablakmozgatóval ellátott nagy kiterjedésű ablakrendszer.

A potenciálkiegyenlítő rendszer sugaras kialakítású legyen. Hurok nem keletkezhet egy helyiségen belül. A T-leágazás megengedett. A potenciálkiegyenlítő rendszer vezetőinek minimális keresztmetszete minimum 4 mm2 legyen, amely falon kívül és belül is vezethető. Mivel egészségügyi létesítményről van szó, a kivitelezésnél figyelembe kell venni a helyiség fertőtleníthetőségének követelményeit is. A potenciálkiegyenlítő rendszer vezetői nem haladhatnak a villamos vezetékekkel közös csőben vagy csatornában.

Kezelő- és vizsgálóhelyiségek

Bármelyik MSZ 172, MSZ HD 60364-4-41:2007 szerinti érintésvédelmi (védelmi) mód használható. TN-S rendszer és védővezető kiépítendő a villamos szerkezetek érintésvédelmi (védelmi) módjától függetlenül. Természetesen lehet IT-rendszert is kiépíteni, de nem kötelező. A 10 A-nál nagyobb névleges áramerősségű köröknél áram-védőkapcsolót kell felszerelni. (Ezek névleges kioldási árama 63 A-ig 30 mA, efölött 100-300 mA legyen.)

Végeztünk az MSZ 2040:1995 áttekintésével. Megállapíthatjuk, hogy a szabvány betartása nagy szakértelmet és odafigyelést igényel. Láthatjuk, hogy akár az MSZ 172:1 szerint, akár az MSZ HD 60364-6:2007 szerint végezzük is a felülvizsgálatot, a jegyzőkönyvek sorát ki kell egészíteni azon mérések jegyzőkönyveivel, amelyek az MSZ 2040:1995 speciális követelményeinek megfelelőségét hivatottak ellenőrizni. Ilyenek például a potenciálkiegyenlítő rendszer és páciensközpontvezetőinek ellenállásértékeire vonatkozó előírások. De ide tartozik még az IT-rendszerek kikapcsolási időinek ellenőrzése, amivel – valljuk be – általában ritkán találkozunk.

A szemrevételezéssel történő ellenőrzés köre is bővül. Többletkövetelményeket találunk az áram-védőkapcsolókkal szemben, illetve a potenciálkiegyenlítő rendszer és páciensközpont vezetékezésének kiépítésével kapcsolatban, legyen szó akár pácienstől való távolságról, vagy a helyiségek kialakításáról. Ne felejtsük el továbbá az IT-rend-szerek MSZ 2040:1995-nek való megfelelőségét lehetővé tevő szigetelés-ellenőrző készülékek meglétének és megfelelőségének való ellenőrzését. Az a lényeg, hogy ne féljünk abba a kórházba befeküdni, amelynek érintésvédelmét mi minősítettük. Jó munkát kívánok.

IT-rendszerű elektromedikai hálózat létesítése

Transzformátorok

Galvanikus hálózat, transzformátor, vezetékezés: földfüggetlen hálózat. Láthatjuk, hogy a törpefeszültségű hálózatokhoz hasonlóan mennyire fontos szerepe van a transzformátornak. Az MSZ 2040 szerint IT-rendszernek nevezhető hálózatokban alkalmazott elválasztó transzformátorokkal kapcsolatban a következő követelmények vannak: A legnagyobb megengedett szekunder feszültség: 250 V. (Három fázis esetén ez a vonali feszültség határértéke.)

A hálózat legnagyobb megengedett névleges feszültsége 230 V. (Három fázis esetén ez a vonali feszültség határértéke.) A transzformátorok teljesítménye legalább 1,6 kVA, egyfázisú esetben legfeljebb 4 kVA, háromfázisú esetben legfeljebb 6,3 kVA legyen További követelmények:

A transzformátorok tokozásának (gyárilag, egyedileg) minimum IP20-as védettségűnek kell lennie. Egyedileg létesített tokozásnál a szellőzést-hűtést figyelembe kell venni. A transzformátorok primer áramkörének kapcsolására kapcsolót és mágneskapcsolót is lehet alkalmazni. A behúzótekercs áramköre ne öntartó (nyomógombos) legyen, attól függetlenül, hogy távműködtetésű-e vagy sem.

Szigetelés-ellenőrző készülékek

Az IT-rendszerű hálózatok megfigyelésére állandó szigetelésellenőrző készüléket kell alkalmazni. Ezen készülékek a hálózat és föld közötti ellenállás hivatottak mérni. Na, ez már egy olyan pont, amely megkülönbözteti az egészségügyi IT-hálózatot a „sima” IT-hálózattól. Egészségügyi intézményben az érintésvédelmi felülvizsgáló nem adhat megfelelő minősítést, ha hiányzik ez a készülék, illetve ha nem megfelelő paraméterekkel rendelkezik. Nézzük, milyen követelményeket támaszt az MSZ 2040 ezen készülékekkel szemben. Az állandó szigetelésellenőrző készülék mérőkörének feszültsége legfeljebb 25 V legyen. A mérőáram maximális értéke – még fémes földzárlat esetén is – legfeljebb 2 mA. A mérőkör belső ellenállása legalább 100 K . Az állandó szigetelésellenőrző készülék a szigetelési ellenállás 50 K érték alá való csökkenésekor szaggatott hang- és fényjelzést ad a nővér állandó tartózkodási helyén és/vagy a műtőben. A készülék hangjelzése lehalkítható, de a megszűnés és újra jelentkezés után a hangjelzés újra teljes hangerővel szóljon. Ha a hangjelzés állandó, hangerejének értéke kisebb legyen, mint 50 dB. Az állandó szigetelésellenőrző készüléket ellenőrző nyomógombbal kell ellátni, amely a megnyomásának idejére 50 k ellenállást kapcsol a szigetelt hálózat egyik vezetője és a védővezető közé. Ezt a próbagombot a jelzés helyén könnyen kezelhető módon kell elhelyezni. Az állandó szigetelésellenőrző készülék az első hiba fellépését jelzi. A jelzés után a megkezdett beavatkozást be lehet fejezni, de újat csak a hiba elhárítása után lehet kezdeni. A készülék ellenállásmérésen alapul, és a szimmetrikus hibákat is észleli.

Csomópont kialakítása

A védővezetők páciensenként egyetlen csomópontból induljanak ki, amely csomópont mind térbeli, mind villamos szempontból a pácienshez minél közelebb és vele azonos helyiségben legyen. (Célszerű ezen csomópont helyéül a kismegszakítókat is tartalmazó csatlakozó táblát használni, – esetleg ennek leágazásánál kialakítani, hiszen ebben az esetben a védővezető áramköri vezetőkkel együtt való vezetése könnyen megoldható.)  Ha létesül páciensközpont, és a védővezetők csomópontjától elkülönítve kerül kialakításra, akkor e két csomópont között legfeljebb 0,05 ellenállású és legalább 4 mm2 keresztmetszetű réz összekötő vezetéket kell kialakítani. Azonos helyiségben több pácienskezelő hely esetén kezelőhelyenként külön-külön védővezető csomópontokat kell kialakítani, a saját tápláló áramkörével együtt vezetett védővezető felhasználásával. A szomszédos kezelőhelyek védővezető-csomópontjait legfeljebb 0,05 ellenállású és legalább 4 mm2 keresztmetszetű réz összekötő vezetékkel össze kell kötni. A védővezető csomópontból sugarasan kiinduló védővezetőket úgy kell vezetni, hogy azokon a helyiségen kívül keletkező esetleges testzárlatok áramai semmilyen körülmények között ne folyhassanak. Ebből következik, hogy a szigetelt rendszer védővezetői a TN-rendszerek és a potenciálkiegyenlítő rendszerek vezetőivel csak a védővezető csomóponton keresztül érintkezhetnek fémesen. A sugaras védővezetők ellenállása a védővezető-csomópont és a csatlakozási végpont között maximum 0,1 lehet.

---