Gondolatok a biztonsági világításról
2013/6. lapszám | VL Szaklap | 4627 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Néhány évvel ezelőtt szaklapunk hasábjain cikksorozatban foglalkoztunk a biztonsági világítás műszaki, szabványi és jogi helyzetével. Az azóta eltelt időben olyan változások történtek – elsősorban műszaki területen –, amelyek indokolttá tesznek egy rövid áttekintést.
Jelentős változások
Az elmúlt években a fényforrások területén óriási előrelépések történtek, amelyek a LED technológia jelentős fejlődésének köszönhetők. Megjelentek a piacon a nagyobb teljesítményű LED-ek, amikkel nagyobb terek megvilágítása is megoldható. Ez nagy előrelépés, mivel a nagyobb belmagasságú épületek (pl. gyártócsarnokok, raktárépületek) esetén a fényforrások cseréje nehezen, segédeszközök segítségével és gyakran csak üzemszünetben oldható meg. A hosszú élettartamú LED-ek alkalmazása ezt a problémát nagymértékben lecsökkenti. A LED-ek további előnyei az irányfények területén is jelentkeznek. A piktogramok mögött egy chip technológiával készült LED-mező helyezhető el (mérettől függően pl. 20-30 db LED egy mezőben), és ez egy prizmatikusra készített fóliaelőtéttel együtt a piktogram tö- kéletesen egyenletes és nagy fényerejű megvilágítását eredményezi.
A LED-es fényforrás kis mérete miatt a lámpatest is igen vékonyra készíthető (kb. 2 cm), amely képszerűen a falra szerelhető. A lámpatest hátoldalán az elektronika egy dobozban van elhelyezve, ami egy 65-ös szerelődobozba belefér és ott rögzíthető. Az előlapot erre az alaplapra kell rápattintani.
Megemlíthetünk egy olyan példát is, ahol egy chipben 3 db LED van egybeépítve, és mindegyik ⅓ fényerővel világít. Ha az egyik LED tönkremegy, akkor a másik kettő fél fényerővel ég, ha a kettő közül az egyik szintén elromlik, akkor a megmaradt egy darab 100%-os fényerővel ég, így az amúgy is hosszú élettartam még tovább növelhető, és a LED-ek kiesése nem vehető észre.
LED mátrixmező alkalmazásával (ez az igényektől függően lehet kisebb vagy nagyobb méretű) a piktogram információtartalma változtatható (pl. irányfényeknél a menekülés irányát mutató nyíl iránya szükség szerint változtatható).
Ebből a néhány példából is érezhető, hogy a LED-ek alkalmazása mind a megvilágítás minősége, mind a közölhető információ variálhatósága, valamint a lámpatestek mérete és esztétikai megjelenése szempontjából nagy előrelépést jelent.
Óriási a változás a lámpatestekbe épített elektronika területén is. Ez vonatkozik mind a sajátakkus, mind a központi akkus rendszerekre is. Nézzük először a sajátakkus rendszereket, ahol alapesetben a lámpa központi felügyelet nélkül működik. Itt a lámpatest meghajtását, felügyeletét és az akkumulátor töltését kell alapvetően felügyelni. A lámpatest állapotáról általában 3 db LED (piros, sárga, zöld) segítségével kaphatunk információt. A teszteket a lámpatesteken manuálisan kell elindítani, amely több száz lámpa esetén már nagyon munka- és költségigényes lehet. A következő fejlődési lépés, hogy a tesztek automatikusan elindulnak (ez a funkció- és üzemidőtartam-tesztet jelenti). Még mindig fennáll az a hátrány, hogy a tesztek eredményét lámpánként kell leolvasni. Mivel a technika fejlődését az emberi lustaság viszi előbbre, jött a feladat, hogy ezeket az eredményeket valahol központilag kellene kijelezni. Ez kétféleképpen lehetséges, vagy kiépítésre kerül egy információátviteli (busz) vonal, vagy rádión keresztül kapjuk meg az információt. Mindkét megoldás természetesen jelentkezik a lámpatestek árában, és mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. A rádiós megoldásnál az előny, hogy nem kell minden lámpához a hálózati vezetéken kívül még egy buszvezetéket is kiépíteni, hátránya viszont, hogy az átvitel biztonsága függ a távolságtól, az épület szerkezetétől és alaprajzától, valamint a környezetben lévő rádiófrekvenciás zavaroktól. Ezeket a hátrányokat kiküszöböli a buszos rendszer, de itt jelentős költség-tényező lehet a hálózat kiépítése.
A sajátakkus rendszerek sarkalatos kérdése mindig az alkalmazott akkumulátorok minősége és mérete. Mivel a biztonsági világításnál a szabvány szerinti minimum áthidalási idő 1 óra, nagyobb lámpateljesítményeknél az akkumulátorok fizikai mérete már elfogadhatatlanul nagy lenne. Ezt úgy tudjuk mérsékelni, hogy a fényforrást kisebb fényárammal hajtjuk meg. Ez viszont azt eredményezi, hogy több lámpatestet kell alkalmaznunk azonos megvilágítási szint eléréséhez. Nagy előrelépést jelent a Li-ion akkumulátorok megjelenése a piacon. Ezek élettartama sokkal hosszabb a többi akkumulátorénál, és teljesítménysűrűségük is sokkal jobb, ezáltal azonos térfogatban nagyobb teljesítmény vihető be.
Ebből a rövid áttekintésből is láthatjuk, hogy a sajátakkus rendszerek hátrányai csökkennek, és egyre több területen versenyképesek a központi akkus rendszerekkel. Egy bizonyos lámpaszám és kiadott teljesítmény felett azonban a központi akkus rendszerek előnye még mindig jelentős (akár a létesítési költség tekintetében is).
Nézzük röviden a központi akkus rendszereknél tapasztalható fejlődést. A lámpatesteknél elmondhatjuk, hogy a nemzetközi piacot tekintve szinte kizárólag a címezhető lámpatestek az egyeduralkodók (ez nálunk sajnos még nincs egészen így, de a tendencia egyértelmű). Vannak olyan országok, ahol bizonyos lámpaszám felett kötelező a címezhető lámpatestek alkalmazása. A lámpatestekbe beépített elektronika ma már nem csak egy elektronikus előtét, hanem sok más funkciót is elvégez, pl. teszteli a lámpatestet és hibajelet küld a központ felé, kapcsolja a lámpát (állandó vagy készenléti üzem és kapcsolt állandó üzem). A LED-es lámpatestek természetesen itt is ugyanúgy dominálnak, mint a sajátakkus lámpáknál, azok minden előnyét kihasználva (élettartam, méret). A központi akkus rendszerek egyik nagy előnye, hogy a lámpatestek és a központok közötti kommunikációhoz nincs szükség buszrendszer kiépítésére, mivel a kommunikáció a lámpa tápvezetékén történik.
Nagyobb teljesítményű lámpatesteknél nagy előnye a központi akkus rendszernek, hogy nem kell csökkenteni a fényáramot, mivel itt gyakorlatilag korlátlan akkuteljesítmény áll rendelkezésre. Akkumulátoros üzemben is 100%-os fényárammal üzemelnek a lámpatestek.
A legnagyobb fejlődés talán a központok területén történt. Ennek egyik része a lámpatestek vezérlése és ellenőrzése. Megoldható már, hogy egy áramkörön belül a lámpatestek különböző üzemmódban működjenek (állandó, készenléti és kapcsolt állandó üzem), feszültségkimaradás esetén csak azon a területen kapcsolódjon be a biztonsági világítás, amelyik területet az áramszünet érinti. A lépcsőházban a biztonsági világítás lépcsőházi automataként üzemelhet.
Vannak olyan nagy rendszerek, ahol a biztonsági világítást több (esetleg több tíz) központ és alközpont táplálja meg. Ilyen esetben az egész rendszer egy központi felügyeleti rendszerre köthető, így az esetleg több ezer lámpa egy helyről felügyelhető, vezérelhető és szükség szerint átprogramozható. Ter-mészetesen ilyen esetben a központokat hálózatba kell kötni a hálózatépítés szabályai szerint. Az egész rendszer a belső ethernet hálózatra köthető, így pl. az egész üzem területén az arra jogosult személy ellenőrizni tudja a biztonsági világítás állapotát, és adott esetben beavatkozhat.
Mivel az egész rendszer az internetre felcsatlakoztatható, a további lehetőségek szinte korlátlanok. A világ bármely részéről a hálózatra feltett rendszer elérhető, ellenőrizhető és módosítható. Ez nagyon fontos pl. olyan karbantartásra szakosodott cégeknek, akiknek nagy területen, akár országos méretben, több telephelyen kell a karbantartást elvégezni. A központi irodában rögtön megjelenik a meghibásodott rendszer helye, de megjeleníthető akár az is, hogy az adott rendszerben hol van az a hibás lámpa, milyen típusú, és a javításhoz milyen segédeszköz szükséges (pl. emelőkosár).
Ahogy mondani szokták, az elektronikában manapság már nem lehet olyat kérni, amit ne lehetne megvalósítani. Minden csak a fantázia kérdése.
Eddig a központi akkus rendszereknél (a név is innen adódik) a tartalék áramforrás egy központi akkutelep volt. A teszteket a központ mindig akkuüzemben végezte. A szabvány szerint azonban tartalék áramforrásként egy második, független betáp is megfelel, amely a nagyobb projekteknél rendszerint rendelkezésre áll. Az utóbbi időben megjelent a piacon egy olyan rendszer, amelyik a teszteket váltóáramú üzemmódban is el tudja végezni, tehát ha van második független betáp, nincs szükség akkumulátortelepre. Ez nagyobb projekteknél többmilliós megtakarítást is jelenthet a kivitelezőnek, az üzemeltető pedig megtakaríthatja az akkutelep későbbi cseréjének költségét. Fontos megjegyezni, hogy a rendszer nem foglalkozik a második betáp felügyeletével, feltételezi, hogy az mindig rendelkezésre áll.
Eddig néhány rövid példát láttunk arra, hogy milyen főbb változások voltak a biztonsági világítás műszaki területén. Tényleg csak véletlenszerűen ragadtunk ki néhány példát, de ezekből is látszik a nagyfokú fejlődés. Sajnos ez a fejlődés nem mondható el a terület szabványi és a jogi szabályozásáról. Átvettük ugyan az EU-s szabványokat, de mindenki előtt ismert az a sajnálatos érvelés, hogy a szabvány nem kötelező érvényű, csak ajánlott. Még nagyobb gond a szabványok hiánya. Az EU ugyanis nem szabályozta a biztonsági világítás létesítését. Ezt minden országnak magának kellene létrehoznia, azonban ez nálunk még teljes mértékben elmaradt. Nem mindegy ugyanis, hogy egy szállodában vagy egy irodaházban, esetleg egy kórházban vagy egy ipari üzemben létesítek biztonsági világítást. Itt szabad a gazda. Nincsenek előírva a megvilágítási értékek, átkapcsolási idők, az áthidalási idő és a lámpatestek üzemmódja (hol lehet állandó üzem, készenléti üzem vagy kapcsolt üzem). Sokkal egyszerűbb dolga lenne a tervezőnek, a kivitelezőnek és a hatóságnak is, ha tudnák, hogy egy adott funkciójú épületben milyen előírások szerint kellene átvenni a biztonsági világítást. Nincs szabályozva a felülvizsgálat sem. Nincs olyan szakma, hogy biztonsági világítási szakértő (mint ahogy vannak pl. érintésvédelmi vagy villámvédelmi szakemberek), pedig egy nagyobb rendszer felülvizsgálatához ismerni kellene a jogi, fénytechnikai, műszaki (és még ki tudja, milyen) előírásokat.
Az OTSZ foglalkozik bizonyos mértékben a biztonsági világítással, de sajnos néhány esetben nem egyezik a szabályozás a szabvánnyal (pl. felismerési távolság), nem egyértelmű (pl. az utánvilágító táblák alkalmazhatósága). Megkezdődött ugyan az új OTSZ kidolgozása tenni akaró szakemberek bevonásával, és megkezdődött a biztonsági világításra vonatkozó rész jelentős átdolgozása is, de sajnos a munka nagyon lassan halad.
Sajnálom, hogy a cikk vége egy kissé lehangolóra sikerült, de a mindenképpen szót kellett ejtenünk a hiányosságokról is, azonban reméljük, hogy háttérszabályozás is minél hamarabb elindul a műszaki oldalhoz hasonló rohamos fejlődés útján.
