Rádiófrekvenciás vezérlés VI.
2012/9. lapszám | netadmin | 5945 |
Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az eddigiekben tárgyalt rádiófrekvenciás relés vevő aktorok funkcióit és programozási lehetőségeit időzítés nélkül vizsgáltuk, pedig egyes vevőegységek alkalmasak a be- és kikapcsolások késleltetett végrehajtására is. A vevőkbe integrált időzítő funkciók még kényelmesebbé (és olcsóbbá) teszik alkalmazásukat, hiszen nem kell külön időrelét beépíteni (és vásárolni). A késleltetési idő értékének beállítása viszonylag egyszerű, ha az RF rendszer olyan, hogy PC-n futó programmal vagy az eszköz saját kijelzője által megjelenítve nyomógombokkal elvégezhető. Az RF eszközök felhasználóinak jogos igénye a gyors beépítés és programozás, ezért a fejlesztések többsége is ezt célozza meg, amikor ennek az igénynek megfelelő, egyszerűen, gyorsan és PC nélkül programozható eszközöket, rendszereket hoznak létre. A saját kijelzővel rendelkező menürendszeres eszközök egyes funkciókhoz (pl. központosított fűtésvezérlés) elkerülhetetlenek, de mindenképpen drágítják az adó-vevő szintű alapfelhasználást. Az előző cikkben láthattuk, hogy könnyen és gyorsan, néhány másodperc alatt elvégezhető a kapcsolási funkciók programozása, az adók és vevők összehangolása. Az időzítések beállítását viszont nehezíti, hogy nincs lehetőség az értékek direkt módon történő bevitelére, hiszen nincs kijelző vagy PC-s kapcsolat. Sok esetben egyetlen gomb található az eszközön, amivel tesztelni és programozni lehet, tehát az időzítéshez is ez használható. Az időzítés értékének beállítását ebben az esetben maga az idő múlása végzi el oly módon, hogy a programozó gombbal csak indítjuk az üzemmódot, a szükséges időzítés leteltét viszont türelmesen ki kell várnunk a valós időben. Meg kell említeni, hogy természetesen a különböző RF rendszerek eszközei közül nem mindegyikben van időzítési lehetőség integráltan, elsősorban csak a többfunkciós aktorok képesek erre.
1. Belépés programozási üzemmódba (pl. „Prog” gomb adott idejű (>1 mp) megnyomásával).
2. Funkció kiválasztása a többfunkciós eszközön (pl. az adón megnyomva a funkcióhoz rendelt csatorna gombját annyiszor, amenynyi a vevő kiválasztott funkciójának sorszáma) – ezzel kiválasztódott például a késleltetett kikapcsolás funkciója a vevő egységben, de még nincs időzítés (esetleg csak a gyári alapállapot, ami pl. 2 mp).
3. Belépés az időzítés beállítására szolgáló üzemmódba (pl. a „Prog” gomb hosszabb megnyomásával, >5 mp) – ekkor az idő mérése el is indul, tehát indítható a stopper, de sokszor elég a pontatlanabb, de egyszerűbb órafigyelés.
4. Az időzítés időértékének kivárása.
5. A kívánt időtartam leteltekor a időmérés leállításához meg kell nyomni az adó ehhez a funkcióhoz kiválasztott gombját.
6. Kilépés programozási üzemmódból (pl. „Prog” gomb rövid megnyomásával).
7. Működési teszt.
Természetesen itt sem maradhatunk a folyamat állapotainak visszajelzése nélkül, minden üzemmód és aktuális állapot egyetlen LED segítségével követhető vizuálisan. A LED állapotai – világít/nem világít vagy lassabban/gyorsabban villog – a különböző üzemmódok szerint változnak. A fenti beállítási procedúra bizonyítja, hogy logikus programozási lépésekkel felruházva két eszköz egy-egy nyomógombja és egy LED elegendő az ilyen típusú eszközök beállítására, összehangolására.
A relékimenetű aktorok mellett sokszor merül fel igény a különböző fényforrástípusok fényerő-szabályozására. A témával kapcsolatban a cikksorozat előző részeiben már történtek konkrét leírások, egyedül a programozás lehetőségei maradtak ki. Csak emlékeztetőül: jó tudni, hogy a jó RF eszközcsalád a legtöbb fényforrást tudja szabályozni, beleértve a LED- és energiatakarékos lámpákat, valamint a hagyományos fénycsöveket is. Utóbbiakat 0 (1)-10 V-os kimenetű rádiófrekvenciás analóg aktor és 1-10 V-os fénycső-szabályozó előtét közbeiktatásával. A LED- és energiatakarékos lámpák közül természetesen csak a szabályozható típusok jönnek számításba, amit sok esetben már jelölnek a gyártók a fényforrás dobozán, adatlapján.
A fényerő-szabályozó aktorok programozásának menete az egyes RF rendszerekben a rendszerre jellemző módon történik, vagyis a procedúra logikai felépítése hasonló a relés aktoroknál leírtakkal, a különbség a beállítási lehetőségekben van. Jellemzően választható üzemmódok a különböző fel- és lefutási időkkel rendelkező funkciók, ahol az adott funkció kiválasztásán és adócsatornához hangolásán kívül semmi más teendő nincs, az időtartamok fixen, gyárilag programozottak. További extra funkciókkal is felruházhatják ezeket az aktorokat, mint pl. a napkelte/napnyugta funkció, ahol a fényerő növelésének vagy csökkentésének időtartama beállítható. A BE/KI direkt kapcsolás is lehet külön funkció, annak ellenére, hogy az adógomb rövid megnyomása ezt mindegyik üzemmódnál elvégezheti (hosszú gombnyomásra szabályozás történik).
A direkt kapcsolásnak ott lehet értelme, ahol nem kívánják megengedni a szabályozást, csak a kapcsolást. A fényerő-szabályozók kikapcsoláskor tárolják az aktuális fényerősség szintjét, majd bekapcsoláskor erre a fényerőre fognak visszaállni a fényforrások. Kis eltérés az energiatakarékos lámpáknál van, ahol bekapcsoláskor először teljes fénnyel világít a lámpa, hogy biztos legyen a begyújtás, majd ezután áll be a memorizált fényerősség-szintre. Előfordulhat, hogy a fényerőszabályozó RF aktor teljesítménye nem elegendő a feladathoz. Az ok egyszerű: a legtöbb aktor kisméretű, sokszor annyira, hogy kötő- vagy szerelvénydobozba építhető, így a fejlesztés során nincs lehetőség nagyobb teljesítményfokozat betervezésére.
Ráadásul a szabályozást végző teljesítmény-félvezetők a terhelhetőségi határaikon működtetve erőteljesen melegednek. Sokszor a hő elvezetésének lehetőségei is korlátozottak, pláne pl. egy bevakolt, elrejtett kötődobozban. A szekrénybe építhető, moduláris kivitelű fényerő-szabályozók valamivel jobban hűthetők, de itt is betartandó az alapszabály: legalább fél modul széles hely kihagyása szükséges a DIN-sínen mindkét oldalon, és lehetőleg olyan helyre építve a szekrénybe, ahol a legjobb a természetes szellőzés (ha van ilyen!). Ha nem kielégítő a hűtés, akkor bizony kényszerszellőzésről kell gondoskodni. Megoldás lehet a szabályozási körök szétválasztása, de erre a vezetékezés után legtöbbször már nincs lehetőség.
A túl-melegedett fényerő-szabályozóban beindul a hőmegfutás elleni védelem, és a kimenet lekapcsol, ami úgy is marad, amíg vissza nem hűl üzemi hőmérsékletre. Amennyiben nem elegendő az adott RF rendszer szabályozójának teljesítménye, és nem is nagyon találni kiváltást, megoldás lehet szétnézni a nem rádiófrekvenciás, hagyományos, nyomógomb működtetésű dimmerek között. Főleg moduláris kivitelben gyártanak egész komoly teljesítményekre fényerő-szabályozókat, akár bővíthető formában is. Létezik pl. 2000 VA-es teljesítmény egy eszközben, mely 1000 VA-es bővítőkkel 10 000 VA-ig növelhető! A kérdés, hogyan történjen a hagyományos dimmerek vezérlése rádiós adóval, hiszen ezt kéri a megrendelő.
A megoldás kézenfekvő a cikksorozatot figyelemmel kísérők számára (1. ábra): szimuláljuk a hagyományos nyomógomb működését a dimmer vezérlő bemenetén egy RF vezérlésű relés aktorral. Vegyünk egy hagyományos, nyomógombos vezérlésű dimmert, mely a megszokott módon működik:
■ rövid gombnyomások: BE/KI,
■ hosszú gombnyomásra szabályoz.
Vegyünk egy olyan relékimenetű rádiófrekvenciás aktort, amely rendelkezik az úgynevezett „nyomógombkövető” funkcióval, ami azt jelenti, hogy a vevő aktor reléje addig van behúzva, amíg az adó gombja nyomva van – tulajdonképpen csengőműködtető funkció –, ez lehet egy többfunkciós aktor egyik funkciója. És válasszunk egy rádiófrekvenciás távirányítót (adót) a rendszeren belül.
Programozzuk össze az adót és a vevőt „nyomógombkövető” működésre. Az RF vevő relékimenetének kontaktusait kössük be a hagyományos fényerő-szabá-lyozó vezérlő bemenetével, ami nem más, mint a hagyományos nyomógomb bekötési pontjai. Az RF relés aktor kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy a kimeneti kontaktus feszültség-független legyen, vagy a hagyományos dimmer nyomógomb bemenetének megfelelő feszültséget kapcsolja ki!
Amennyiben olyan rádiófrekvenciás rendszerrel dolgozunk, amely rendelkezik 0 (1)-10 V-os analóg RF aktorral, akkor választhatunk olyan hagyományos fényerő-szabályozót is, mely ezzel az analóg jellel vezérelhető. A relés és analóg aktorok fentebb leírt alkalmazása között annyi a különbség, hogy a relés aktorral szinte csak az alapfunkció működtethető, vagyis a BE/KI műveletek és a szabályozás gombnyomásra.
Az analóg aktor lehet akár többfunkciós is, és hasonlóan működik, mint a fentebb leírt fényerő-szabályozó aktorok, így rendelkeznek különböző fel- és lefutási időket tartalmazó programokkal, esetleg napnyugta/napkelte és ON/OFF funkciókkal, tehát jobban fényerő-szabályozásra hasonlíthat az „öszvér” megoldás. Másik gond, hogy sajnos nem sok hagyományos dimmer rendelkezik analóg vezérlőjel fogadására alkalmas bemenettel (pl. a 2. ábra dimmerén választható a vezérlőjel fajtája). Folytatása következik, melyben szó lesz a szobánkénti radiátoros fűtésszabályozásra történő gyors átállásról rádiófrekvenciás eszközökkel – hiszen nyakunkon a fűtési szezon, és egy kis energiaspórolás jól jöhet!
