Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Jogi esetek

Végzetes munka

2012/9. lapszám | netadmin |  7682 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Jogi esetet feldolgozó cikkünkben egy villanyszerelési munka során bekövetkezett halálos balesetet ismertetünk, mely utóélete okán – az áldozat családjának kártérítési keresete miatt – válik precedensértékűvé. M. E. 2003. május 19-én ismerőse kérésére a K. város, Z.-puszta 3. szám alatti családi házába ment villanyszerelési munka elvégzése céljából. A ház tetőtéri felújítási munkálatai miatt a tetőtartóra érkező elektromos kisfeszültségű, MBA típusú kábelt kiváltotta az óraszekrényben, azt konzolos falitartón át kívánta tovább működtetni. Az innen déli irányban, 45 méter távolságban lévő eG típusú betongyámos faoszlopra az előírás szerinti ruházatban, védőcipőben, mászóvassal és érvényes teherpróbás, bekapcsolt, francia gyártmányú biztonsági övvel felmászott, a sarokoszloptól jövő kábelre rácsatlakozást kívánt tenni. A méretlen kábelt elengedte, a garázs felé menő kábelt elcsípte fogóval, azonban ekkor az oszlop déli irányban eldőlt, és a földhöz csapódott. M. E. a magasból lezuhanva a hátára esett, ennek során a mellkas összenyomását igazoló bordasérülései keletkeztek, valamint az ostorcsapás mechanizmusa alapján a főverőere megszakadt, valamint a fejének földhöz csapódása során koponyaalapi törést szenvedett. Ezen többszörös, súlyos sérülések közvetlenül úgynevezett sérüléses idegmegrázkódtatáshoz (traumás sokkhoz) vezettek, amelyek következtében M. E. a helyszínen meghalt. A sérülések olyan súlyosak voltak, hogy természetükből fakadóan az azonnali szakszerű orvosi ellátás sem háríthatta volna el a halált. Amennyiben M. E. védősisakot viselt volna és ez a koponyalapi törést megakadályozta volna, perceken belül akkor is meghalt volna a főverőér fent leírt szakadása miatt. A kidőlt betongyámos fa villanyoszlop az alperes tulajdonában és kezelésében állott, megközelítőleg 30 éve helyezték el. A betongyámban lévő feszített acélköteg 8 szál pászmából álló huzal sodronykötetéből 3 szál volt folyamatos, a többi csak illesztett volt a betonformába. A beton repedt volt, így a korrózió az idők során a folytonos betonszálakat elvékonyította, azok elszakadtak. Így már csak a másik két U profil épségben lévő alsó kötegei tartottak, M. E. súlyát a gyámszerkezet már nem bírta el, a vezetékek elvágása az időleges stabilitást megbontotta, az oszlop eldőlt. Az alperes a baleset előtt 2003. március 12-én tartott bejárást az érintett 0,4 kV-os hálózaton, ezen oszlopra hiányosságot nem állapítottak meg. A K.-i Rendőrkapitányság államigazgatási eljárás keretében vizsgálta a haláleset körülményeit. 2003. július 7. napján kelt határozatával az eljárást befejezte, bűncselekmény gyanúja nem merült fel, személyi felelősséget nem tudott megállapítani a határozat indokolása szerint.

A család bírósági keresete
Az I. rendű felperes az áldozat felesége, míg a II. és III. rendű felperesek a gyermekei. A tragikus balesetet szenvedett M. E. 1998 évtől kezdődően az alperes alkalmazásában állt villanyszerelőként.

Az I. rendű felperesnél a férje halálával összefüggésben súlyos, elhúzódó depressziós állapot alakult ki, emiatt az azóta eltelt évek alatt többször is munkaképtelenné vált, táppénzes állományba kényszerült. Állapota még nem tekinthető véglegesnek, rendszeres gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésre szorul, ennek hatására állapotában még javulás várható.

A II. rendű felperes hangulata nyomottabb, ingerlékeny, örömképessége csökkent, állapota bizonytalanságban és szervi ok nélküli testi panaszokban nyilvánul meg, ez egyértelműen okozati összefüggésbe hozható édesapja tragikus elvesztésével, amely negatívan hatott a gyermek személyiségfejlődésére, neurotikus– depressziós tünetegyüttest mutat.

A III. rendű felperes pszichomotilitása kissé lassult, hangulata enyhén deprimált, örömkészsége, önértékelése csökkent, depressziós tünetegyüttest mutat. A tragédiát követően mindkét gyermek tanulmányi eredménye romlott. A felperesek módosított keresetükben az I. rendű felperes vonatkozásában 3 000 000 Ft, a II. és III. rendű felperesek esetében egyenként 4 000 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítést, valamint ezen összegeknek 2004. január 1-jétől a kifizetés napjáig terjedő időre járó törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Indítványozták továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest az I. rendű felperes javára élete végéig havi bruttó 4636 Ft, míg a II. és III. rendű felperesek javára tanulmányaik befejezéségi terjedő időre személyenként havi 4636 Ft tartást pótló járadék megfizetésére.

Az elsőfokú határozat
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek kártérítés megfizetése iránti kereseti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy az I. rendű alperes férjének, illetve a II-III. rendű felperesek édesapjának halála azért következett be, mert az alperes tulajdonában álló eG típusú betongyámos faoszlop – miközben arra a néhai M. E. villanyszerelés céljából felmászott – kidőlt. Úgy foglalt állást, hogy a felperesek kártérítési felelősségének elbírálására a Ptk. 339. § (1) bekezdésének és nem a Ptk. 345. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.

Megállapította, hogy bár a felperesek kára és az alperesi magatartás közti ok-okozati összefüggés fennáll, az alperes károkozó magatartása nem volt felróható, azaz az alperes a Ptk. 339. § (2) bekezdése szerint magát a felelősség alól kimentette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek jelentettek be fellebbezést, ebben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és keresetük teljesítését kérték.

Fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy a perbeli kártérítési követelés elbírálására nem a Ptk. 339., hanem a Ptk. 345. §-ának szabályait kell alkalmazni, álláspontjuk szerint az alperes által folytatott tevékenység fokozott veszélyessége az áramütés veszélyén túl abban is áll, hogy az üzemeltetéséhez szükséges eszközrendszer – részben a villamos hálózat szerkezeti elemeinek fizikai mérete, részben egyéb tulajdonságai folytán – önmagában, az áramütés veszélye nélkül is veszélyeket rejt magában. Emellett hivatkoztak a felperesek arra is, hogy amennyiben a Ptk. 339. §-a kerül alkalmazásra, akkor sem állapítható meg az, hogy az alperes magát a felelősség alól kimentette volna. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés alapos
Nem ért egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban a kérdésben, hogy a perbeli kártérítési követelés elbírálására a Ptk. 339. §-ának szabályait kell alkalmazni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kártérítési felelősség megállapíthatósága körében alkalmazandó jogszabály a Ptk. 345. §-a, amely a veszélyes üzem működéséből eredő károk megtéríté- sének szabályait rendezi. A Ptk. 345. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Az alperes a 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) 3. § 40. pontja szerint a villamosmű üzembentartója, mely villamosvezeték-rendszer együttesen veszélyes üzemi tevékenységnek minősül.

E törvény szerint a villamosmű az erőmű, az átviteli és elosztó hálózat, valamint a csatlakozó berendezés. E tekintetben nem lehet különbontani magát a vezetékrendszert és annak tartószerkezeteit, e villamosmű üzembentartása együttesen és egészében veszélyes üzemi tevékenységnek minősül. A Ptk. 345. § (1) bekezdésében meghatározott kárfelelősségi szabály objektív, vétkesség nélküli felelősségi alakzat, az itt meghatározott objektív felelősségi szabály azon alapul, hogy a fokozottan veszélyes tevékenység folytatója egyúttal köteles fokozott védekezésre is, hiszen neki van lehetősége azokra a döntésekre és beavatkozásokra, amelyekkel mások károsodása elhárítható. E tevékenység körében tehát az alperes fokozott felelőssége abban áll, hogy a villamos vezeték tartószerkezeteit, tartóoszlopait is olyan állapotban kell tartania, hogy azok kidőlése ne fordulhasson elő, hiszen a tartószerkezet kidőlése nemcsak az oszlop által okozott fizikai sérülés, hanem egyben az áramütés veszélyét is magában rejti.

Ezért a perbeli káresemény megítélésénél és a kártérítési felelősség megállapításánál a Ptk. 345. § (1) bekezdésének objektív felelősségi szabályát kell alkalmazni annak ellenére, hogy egyébként a haláleset nem áramütés, hanem az oszlop kidőlése miatti sérülés eredményeként következett be. Miután a Ptk. 345. § (1) bekezdésének felelősségi szabálya objektív, az itt meghatározott kártérítési felelősség alól e jogszabályhely második mondata szerint az alperes azzal mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ez azonban a perbeli esetben fel sem merül, hiszen a fent már kifejtettek szerint a teljes egészében veszélyes üzemi tevékenységnek minősülő alperesi villamosmű részét képező hibás tartóoszlop kidőlése okozta a kárt.

Nem alkalmazható a perbeli esetben a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése sem, mely úgy rendelkezik, hogy nem kell megtéríteni a kárt anynyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott, ugyanis az oszlop nem a néhai M. E. felróható magatartása miatt dőlt ki. A perben kirendelt szakértő véleménye szerint is az oszlop kidőlését annak rossz állapota okozta, megfelelő állapotú oszlop az arra felmászó ember súlyától, illetőleg az oszlopon való tevékenységtől nem dőlhetett volna ki. Közömbös a Ptk. 345. § alkalmazása szempontjából az a tény, hogy a néhai M. E. engedéllyel vagy engedély nélkül végzett villanyszerelési tevékenységet, nincs annak jelentősége, hogy a baráti szívességből végzett villanyszerelési munkához szükséges-e a villamosmű üzemeltetőjének hozzájárulása, és azzal a néhai M. E. rendelkezett-e vagy sem, ugyanis az oszlop kidőlése és az engedély hiánya között összefüggés nincs.

Nem eshet különböző megítélés alá az, ha az oszlop az arra engedéllyel avagy engedély nélkül felmászó személy halálát okozza. A fentiekre figyelemmel tehát megállapítható az, hogy az alperes kártérítési felelőssége a felperesek teljes bekövetkezett káráért a Ptk. 345. § (1) bekezdése szerint fennáll, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta a Pp. 313. § (3) bekezdése szerinti közbenső ítélettel, és a jog, azaz az alperes kártérítési felelősségének fennállását megállapította. (Pécsi Ítélőtábla Pf. II. 20 085/2007/5.)

A villamosmű üzemben tartása
veszélyes üzemi tevékenységnek minősül. A vezetékrendszert és a tartószerkezetet a veszélyes üzemi felelősség szempontjából nem lehet különválasztani, a tartóoszlop kidőlésével okozott kárért ezért az üzemben tartó a veszélyes üzemért való felelősség alapján köteles helytállni.