Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Az elektromos energia számtalan formában van jelen az életünkben.Egyre modernebb technológiákat alkalmazva az emberiség is előállítja és felhasználja. Modern civilizációnk elképzelhetetlen lenne nélküle, azonban a természet is képes erre a „mutatványra”. Sőt! Kiszámíthatatlan, elképesztő, emberi ésszel szinte felfoghatatlan energiával rendelkező, az emberiséget a mai napig is csodálattal és félelemmel eltöltő jelenségről lesz szó: a villámlásról, a villámcsapásról. Hivatásom során számtalan emberrel találkoztam, akik megdöbbenve, nem egyszer lesújtva nézték végig, vagy csak az esemény végén szembesültek az őket ért tragédiával, amikor a tűz gonosz és pusztító arcát mutatta feléjük. A következőkben egy olyan eset leírását „vetettem papírra”, amikor a károsultak egy pillanat alatt megértették, hogy bárkit utolérhet a baj, és pillanatok alatt külső szemlélőjévé válhatunk a saját életünknek.
Átlagos hétköznap éjszaka volt egy család életében. Édesanya, édesapa és legnagyobb kincsük, a gyermekük hajtották álomra fejüket az otthonukban. Talán félálomban még észlelték is a vihar hangjait, de nem vettek róla tudomást, hiszen számtalanszor volt már hasonló. A családfő hangos csattanásra ébredt fel, és megpróbált utánajárni az eredetének. Az első gyanús jelet ekkor tapasztalta meg, mivel hiába kattintgatta a billenőkapcsolót, a világítás már nem működött. Szinte ezzel egy időben érkezett a telefonhívás: ég a tető!
1. kép: Az égő tetőszerkezet.
A károsodott lakóépület az 1970-es években épült. A kertvárosi részben, téglából épült családi háznak ekkor még csak a földszinti része volt lakható, a tető alatt padlás volt. A tetőtéri bővítésére, az újabb lakótér kialakítására az 1990-es években került sor. A tűz oltása (1. kép), az utómunkálatok (2. és 3. kép) hosszú órákon át elhúzódtak, ebből adódóan a minden tűzvizsgálat esetén nélkülözhetetlen helyszíni szemlére is csak a tűzesetet követő délelőtt került sor.
2. kép: Másnap hajnalban az épület kívülről...
3. kép: ...és belülről
A tetőszerkezet fából készült, amelyet kátrányos zsindely fedett. A kertkapu felől tekintve, az épület bal oldalán, a tetőszerkezetbe integráltak egy tornyot (4. kép).
4. kép: A tető tornyos kialakítású része.
Ennek a résznek a szarufái szinte teljes egészében megsemmisültek. A további részekről elmondható, hogy az élszelemenhez közelebb eső részek, a teljes tetőszerkezet kb. 40-50%-a szintén elégett, illetve jelentős mértékben károsodott. Az ereszdeszkázat leszakadt, a falak az oltóvíztől átáztak (5. kép). A családi ház földszinti födémszerkezete szintén átázott, továbbá a helyiségek füsttel, korommal szennyeződtek. A földszintről fából készült lépcsőn lehetett feljutni a beépített tetőtérbe (6. és 7. képek).
6. kép: A lépcső alulról...
7. kép: ...és felülről.
A mennyezetet és a ferdesíkokat a szarufákra merőlegesen rögzített tetőlécre csavarozott gipszkartonnal burkolták. A hőszigetelést 15 cm vastag gyapottáblák biztosították. A szendvicsszerkezet jól megfigyelhető a 8. képen. A tetőlécek gyakorlatilag elégtek, a szarufák külső, zsindely felőli élén mély beégési nyomok keletkeztek, míg a károsodás mértéke a lakótér felőli élükön és a rajtuk elhelyezett lécezésen kisebb volt. A székállás károsodása következtében a szarufák instabilakká váltak, a helyszíni szemle idején „lógtak” a levegőben. A tető szerkezete, héjazata, szigetelése és a belső burkolat az élszelemen felé eső részen teljes egészében megsemmisült.
8. kép: Jól megfigyelhető a szendvicsszerkezet.
A tűz keletkezési helyének és okának megállapításához a helyszíni szemlén tapasztalt állapotokat, valamint a károsultak és tanúk által elmondottakat hívtam segítségül. A szemle során látott állapotokból következően megállapítható volt, hogy a tetőszerkezet szarufáinak legnagyobb mértékű károsodása a már korábban is említett toronyban voltak megfigyelhetők (9. kép).
9. kép: A legnagyobb mértékben károsodott toronyrész.
Ettől a területtől távolodva az égésnyomok mélysége és kiterjedése egyre kisebb mértékű volt. A károsultak részére tűzjelzést adó szomszéd (az eljárás során tanúként hallgattam meg) arról számolt be, hogy a házától látható a károsodott tető egy része. A tűz előtti percekben az udvarán tartózkodott, és füstképződést figyelt meg a toronynál. Telefonon azonnal riasztotta a lakókat, akik kimenekültek az utcára, és visszatekintve a tető irányába, szintén az előbb megjelölt részen már lángokat láttak. Az ismertetett tények alapján a tűz keletkezési helyét ezen a részen, tehát a tetőtéri toronynál kellett megkeresni.
10. kép: A toronyszoba mennyezete.
A torony alatt lévő lakószobában tűz nem volt. A szoba födémszerkezete fából készült, amelynek a szoba felőli oldalán nem voltak égésnyomok. A födém és a gipszkarton között lévő 20 cm-es vakpadlásban vezették el műanyag védőcsőben a helyiségben található mennyezeti világítótestekelektromos betápláló vezetékeit (10. kép). Sem a vezetékeken, sem a lámpatesteken nem voltak műszaki meghibásodásra utaló nyomok (11. kép). A szobába belépve, a balra lévő falsíkon helyezték el a klímaberendezés beltéri egységét, amelyen szintén nem voltak műszaki meghibásodásra utaló elváltozások (12. kép). A fent leírtak alapján a károsult megpróbálta a világítást felkapcsolni, azonban az nem működött.
11. kép: Az elektromos berendezések sértetlenek.
12. kép: A sértetlen klímaberendezés.
Furcsa kettősség állt elő: az elektromos szerelvényeken, berendezéseken nem lehetett azonosítani hibahelyet, viszont volt egy körülmény, amely a villamos rendszer meghibásodására utalt. A felsorolt tények alapján az elektromos energiát nem, de az épített elektromos hálózat meghibásodására visszavezethető tűzkeletkezési okot kizártam. Ezzel együtt szintén kizárható volt, hogy a tűz a lakótérben keletkezett és terjedt tovább a tetőszerkezetre.
Szintén a személyek meghallgatásából szereztem tudomást arról, hogy a tűzesetet megelőzően vihar volt a lakóterületükön. Többen is beszámoltak róla, hogy erős szél, zivatar és számtalan villám kísérte az égiháborút. A füstölést elsőként észlelő tanú is ezért nem tudott aludni, és állt ki a háza előtti teraszra. Meghallgatása során arról is beszámolt, hogy a leégett tető irányában is több villámcsapást látott, kb. hajnali 1 óra 30 perc körül. Egy-két perc elteltével a sorozatos villámok fényében észlelte a füstöt. Szintén említettem már, hogy a károsult, aki otthonában aludt, egy hangos csattanásra ébredt, elmondása szerint hajnali fél kettő magasságában. Ezek alapján már feltételezni lehetett, hogy a tűz oka villámcsapás. Egy tárgyilagos, tényszerű vizsgálat megállapításaihoz azonban nem elégséges csak a személyek emlékeire támaszkodni. A bizonyítottság alátámasztásához információt kértem az Országos Meteorológiai szolgálattól. Megerősítették, hogy heves zivatarokkal és villámlásokkal kísért viharzóna vonult át a tűzeset által érintett területen és időpontban. Szűkült a kör, de nekem még nem eléggé. Az rendben van, hogy a toronyba villám csapott, de hol vannak a közvetlen nyomai? Mindannyian tudjuk, hogy ennek az iszonyatos erejű természeti energiának romboló hatása is van. Hol volt a becsapási pont?A tulajdonosok arról tájékoztattak, hogy a torony tetején egy fémből készült csúcsdísz volt elhelyezve. Újabb helyszíni szemle következett, amely ebben az esetben célzottan egy tárgynak, a csúcsdísznek a felkutatására irányult. Persze az a lehetőség is fennállt, hogy nem fogjuk megtalálni. Akár meg is semmisülhetett, de a tűzoltás és az utómunkálatok során is elkeveredhetett. Meg kellett kísérelni a felkutatását, hiszen ami korábban a tető csúcsa volt, az a tűzvizsgálatra is feltette volna a koronát. Az erőfeszítéseinket siker koronázta, több órai, égett törmelék átforgatását, lapátolását követően a kezünkbe foghattuk a csúcsdíszt (13. és 14. kép).
13. és 14. kép: A csúcsdísz.
A díszt bemutattuk a károsultaknak, akik felismerték és azonosították, miszerint az valóban az ő házukon volt a tűz előtti időszakban. A dísz legfelső, gömb alakú részén egy kör keresztmetszetű nyílás keletkezett, a szélei pedig megolvadtak (15. és 16. kép).
15. kép: A csúcsdísz teteje. A piros vonallal határolt területen látható a fém színelváltozása is.
16. kép: A csúcsdísz teteje. A piros vonallal határolt területen látható a fém színelváltozása is.
Az alsó részén lévő fémlemezek, amelyekkel a tető faszerkezetéhez kapcsolódott, szétnyíltak (17. kép). Ez az állapot a villám romboló hatásának az eredményeként jött létre. Mindezek után a bizonyítási eljárás teljessé vált. Kijelenthető, hogy a tűz keletkezésének oka közvetlen villámcsapás volt.
17. kép: A dísz rögzítési pontja egy darab elszenesedett szarufával.
A lakóház nem rendelkezett villámhárítóval, azonban a település egyik magaslati pontjára épült, a tetőszerkezetének egyik része csúcsos, égbetörő kialakítású volt, amelyen még egy fémtárgyat is elhelyeztek. Az emberi oldalról minden készen állt a villám fogadására, csak idő kérdése volt, hogy ezen a területen mikor lesznek együtt azok a természeti törvényszerűségek, amelyek elindítják a csúcs felé az „Égi csapást”. A villámhárító működési elvét a kiemelkedő tehetségű polihisztor, Benjamin Franklin találta fel 1749-ben Amerikában. Itt szeretném meg-jegyezni, hogy egyes kutatók véleménye szerint 1754-ben az Európában élő és tevékenykedő Prokop Divis szintén megoldást kínált a villám biztonságos levezetésére Franklintól függetlenül.
A csúcsdísz szintén fémből készült rögzítőlemezeit közvetlenül a szarufákhoz rögzítették csavaros kötéssel. Az éghető anyaggal való közvetlen és szoros kapcsolat megteremtette annak a feltételét, hogy a villám, mint iniciáló hatás tüzet okozzon a tetőszerkezetben. A felcsapó lángok rövid időn belül több irányba is szétterjedtek a héjazat alatt. A zsindely- héjalat nagyon szép és mutatós, számtalan színben és formában kapható. Alkalmazásával viszonylag könnyen követhető még a bonyolult, összetett tetőszerkezet is. Tűz esetén viszont rendkívül nagy kihívást jelent a szendvicsszerkezetből adódóan. A rétegek többsége (zsindely, kátránypapír, deszka, OSB-lap, lécezés, tetőfólia, szarufa) alacsony hőmérsékleten meggyulladó és megfelelő körülmények esetén gyors tűzterjedést biztosító építőanyag. A megfelelő hőszigetelés érdekében biztosítani kell, hogy a tető ki tudjon szellőzni, nyári kánikula esetén a hő ne akkumulálódjon a rétegekben. Megfelelő, a beépített anyagok gyulladási hőmérsékletét elérő gyújtóforrás esetén minden feltétel adott a tűz kialakulásához és terjedéséhez, hiszen az éghető rendszer és az oxigén is jelen van. Ráadásul a külső héjalat és a belső burkolat között úgy tud továbbterjedni a tűz, hogy a lángok nem láthatók mindaddig, amíg valahol át nem égetik a felettük vagy alattuk lévő anyagokat. Ezek az átégések a tető méretétől függően akár több tíz méterre is lehetnek a kiindulási ponttól. Az oltás során a tűzoltóknak olyan részeken is meg kell bontaniuk a tetőt, ahol nem is látható tűz, hogy az oltóanyagot, amely elsősorban víz, be-, illetve eljutassák a szendvicsszerkezet égő részeihez. Egy-egy átégési pont az égéshez elengedhetetlenül szükséges oxigént is biztosítja, így a terjedés is felgyorsul.
18. kép: Az elektromos töltések eloszlása zivatarfelhőben.
Az eddig ismertetett körülmények a károsult család esetében oda vezettek, hogy az otthonuk tetejének kb. 50%-a teljes keresztmetszetében megsemmisült. A szükséges és elengedhetetlen bontási munkálatokból és a felhasznált nagy mennyiségű oltóvízből adódóan a teljes tető olyan mértékben károsodott, hogy a visszabontást követően újra kellett építeni. A beázások következtében a falak és a bútorok átáztak.
Az épületben alvó háromtagú családot szerencsére idejében riasztotta a szomszéd, ezért a legnagyobb tragédia nem következett be. A szerencsétlenség nem következett volna be, illetve a kockázat jelentős mértékben csökkenthető lett volna a házra tervezett és méretezett villámhárító rendszer alkalmazásával. A tűzbiztonságot tovább növeli, ha nem, vagy nehezen éghető anyagok kerülnek beépítésre, az éghetőket pedig égéskésleltető anyagokkal bevonják, illetve impregnálják.
Felhasznált irodalom
A tűzvizsgálat alapjai (Bartha Iván, Fentor László, Fővárosi Tűzoltóparancsnokság, 2006.); A tűzvizsgálat taktikája (Nagy László Zoltán, Fővárosi Tűzoltóparancsnokság, 2010.). Wikipédia, a szabad enciklopédia; Környe időjárása
