Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Nem csak villanyszerelőknek

Áttekintés az energetikai tanúsítás alapelveiről és aktuális problémáiról

2012. november 9. | Medgyasszay Péter |  2482 | |

Az alábbi tartalom archív, 9 éve frissült utoljára. A cikkben szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

2012 januárjától épületek adásvétele és bérbeadása esetén is el kell készíteni az ingatlanok energetikai minőségtanúsítványát. Ezen kötelezettség láthatóan foglalkoztatja az ingatlanpiac résztvevőit, így aktuális az energetikai tanúsítás legfontosabb...

2012 januárjától épületek adásvétele és bérbeadása esetén is el kell készíteni az ingatlanok energetikai minőségtanúsítványát. Ezen kötelezettség láthatóan foglalkoztatja az ingatlanpiac résztvevőit, így aktuális az energetikai tanúsítás legfontosabb jelenlegi kérdéseinek és téveszméinek áttekintése.

Jogszabályi háttér

2008-ban, az Európai Unió 2002-ben született irányelve (2002/91/EK) alapján lépett életbe a 176/2008. (VI. 30.) Kormányrendelet az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról. A rendelet alapvető célja, hogy informálja a leendő tulajdonosokat az épület/épületrész várható energetikai fogyasztásáról. További fontos célja, hogy amennyiben az épület az aktuális energetikai követelményszintet nem éri el, a tanúsítást végző szakemberek fogalmazzanak meg olyan műszaki javaslatokat, amelyekkel az ingatlan energetikai minősége javítható.


A magyar jogszabály kielégítette az irányelv követelményeit, azaz a) új építések, b) eladás, c) egy évet meghaladó bérbeadás esetén, továbbá d) 1000 m2 hasznos alapterületet meghaladó állami tulajdonú, közhasználatú épületekre előírta, hogy az épületek energetikai teljesítményére vonatkozó igazolást, energetikai tanúsítást kell kiállítani. A rendelet új építésű ingatlanokra, valamint az állami tulajdonú, közhasználatú épületekre vonatkozó része 2009. január 1-vel, eladásra és bérbeadásra vonatkozó része 2012. január 1-vel lépett hatályba.

Véleményem szerint azonban kérdéses, hogy megfelelően sikerült-e az egyéb jogszabályokkal való összhang megteremtése. Az EU irányelv ugyanis nem írta elő, hogy a tanúsítást milyen egyéb kötelező érvényű jogi aktushoz (pl. használatbavételi engedély, földhivatali bejegyzés) kell kötni.

Az eredeti szöveg magyar fordítása a következőt írja: „Ezeknek az igazolásoknak pusztán információnyújtás lehet a célja, és minden jogi vagy egyéb következményeiket a nemzeti szabályokkal összhangban kell meghatározni.” A jogszabály készítői ugyan kötelezővé tették a tanúsítványok elkészítését, de sokakat csábított mulasztásra az, hogy automatikus következményei nincsenek annak, ha valaki nem készíttet energetikai tanúsítványt. Szabálysértési eljárás indítható ellene. Tekintve azonban azt, hogy az elmúlt 3 évben legalább 45 000 új építésű lakó- és egyéb épület készült el, és 10 000-nél biztosan nem több tanúsítás, a hazai jogkövető attitűd megkérdőjelezhető.

A tanúsításról szóló jogszabályt 2012 májusában módosította a 105/2012. Kormányrendelet. Ez számos lényeges változást hozott, amelyeknek nagy többsége 2013. január 9-től lesz hatályos.

A tanúsítás menete

A tanúsítás a 176/2008. rendelet szerint többféleképpen végezhető el.

1. Új építésű ingatlan tanúsítása, amennyiben rendelkezésre állnak előzetes adatok

Az 5. § (1) a) pontja a következőket írja: „ha a felelős műszaki vezető igazolja, hogy az épület a kivitelezési dokumentáció és a hozzá tartozó energetikai számításban figyelembe vett méreteknek, adatoknak és anyagjellemzőnek meg-felelően valósult meg, és a tervezett műszaki jellemzőjű épületgépészeti berendezéseket szerelték be, az 1. § (3) bekezdés a) pontja szerinti esetben a kivitelezési dokumentáció és az építési napló részét képező felelős műszaki vezetői nyilatkozat alapján kell kiállítani.” Azaz ezen tanúsítás csak abban az esetben végezhető, amennyiben készült kiviteli dokumentáció, és ez teljesen azonos tartalmú az engedélyezési tervben definiált tartalommal – ez családi házas építés esetén viszonylag ritka. Ez esetben a tanúsító rendelkezésére kell bocsátani

  • az engedélyezési tervhez 2006 szeptembere óta kötelezően, a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerint elkészített energetikai számítást,
  • a kiviteli tervdokumentációt,
  • illetve a felelős műszaki vezető nyilatkozatát, hogy minden a tervek szerint valósult meg.
  • Ez esetben tudja a tanúsító egyszerűen, a kapott adatok átnézése alapján elvégezni a tanúsítást, és kiállítani az energetikai minőségtanúsítványt és kötelező mellékleteit.

2. Tanúsítás a 7/2006. TNM rendelet számítási módját követve

Az 5. § (2) bekezdése ez esetben a 176/2008. rendelet eredeti szövegében a következőkép-pen, kissé félreérthetően fogalmazott: „A tulajdonos döntése szerint a tanúsítást a Rend.-ben meghatározott számítási (szemrevételezési, becslési) módszerrel kell elvégezni.”

Itt ugyanis nem arról van szó, hogy a tulajdonos döntése szerint szemrevételezéssel, becsléssel lehet elvégezni a tanúsítást. A szövegkörnyezetből érthető, hogy ez esetben a hivatkozott Rendelet, azaz a 7/2006. TNM szerinti számítási módszerrel kell elvégezni a tanúsítást (ami tartalmaz mérnöki becslést is). A 105/2012. Korm. rendelet egyértelműsítette a tanúsításra vonatkozó előírást: „Az 1. § (3) bekezdés b) pontja szerinti esetekben (azaz meglévő épületek vagy önálló rendeltetési egységek esetén – a szerző megjegyzése) a tanúsítást a Rend.-ben meghatározott számítási (szemrevételezési, becslési) módszerrel kell elvégezni.” Ez talán a leggyakoribb eset meglévő épületek tanúsítása esetén. Jellemzően ugyanis nem áll rendelkezésre az épület/épületrész alaprajza, nem ismertek az épület szerkezetei, illetve nem dokumentáltak a gépészeti berendezései. Ahhoz, hogy a tanúsító ki tudja állítani az energetikai tanúsítványt, el kell készítse

  • az épület/épületrész – vázlatos – felmérési dokumentációját,
  • azonosítani kell az épületszerkezeteket és épületgépészeti berendezéseket,
  • el kell végezze a 7/2006. TNM rendelet szerinti energetikai számítást,
  • majd ki kell állítsa fenti adatok alapján az energetikai tanúsítványt.

3. Számlák alapján történő tanúsítás

Az 5. § (1) b) pontjában a 105/2012. Korm. rendelet pontosította ezt a tanúsítási formát, a következőképp fogalmaz az új szöveg: „az 1. § (3) bekezdés c) pontja szerinti esetekben a tanúsítvány kiállítását a megelőző három év energiafogyasztási adatokból számítva, a rendelkezésre álló számlák és tervrajzok alapján kell elvégezni.”

Értelmezésként a hivatkozott 1. § (3) bekezdés c) pontja a korábban 1000, mostantól 500 m2-nél nagyobb, állami tulajdonú közhasználatú épületekre vonatkozó eseteket takarja. Egyértelműsíti a jogszabály, hogy általános értelemben meglévő épületekre (pl. lakások) ez a módszer nem alkalmazható. Természetszerű, hogy új építés esetén, a használatba vételi engedély részeként nehéz számlák alapján tanúsítást végezni, ezért nem lehet ezt a módszert új építés esetén alkalmazni. De máskor sem egyszerű. Egy 2009-ben készült tanulmány ugyan vázolja, miként lehet számlák alapján tanúsítást végezni, de a módszer jogszabályban nem rögzített, gyakorlati alkalmazása nem terjedt el.

Véleményem szerint a rendeletalkotó nyitva akarta hagyni ezt a lehetőséget is, hiszen ilyen tanúsítási módra is van nyugat-európai példa, de nem tudta vagy akarta a módszert kidolgoztatni. Problémát jelent ugyanis, hogy számlák alapján történő tanúsítás esetén könnyen lehet a rendelet alapvető szándékával ellentétesen, energiapazarló épületre nagyon jó minősítést kapni. Elég a lakást/ingatlant időszakosan vagy részlegesen használni, hiszen ekkor lényegesen kisebb lesz a mért fogyasztás, mint normál fogyasztási szokás mellett elvárható lenne. Nyugat-Európában is csak korlátosan használják ezt a módszert. Nagy, jellemzően állami épületek esetén, és csakis több éves számlák figyelembevéte-lével!

4. Eredeti szövegben „egyszerűsített tanúsítás”-ként nevesített forma

Az 5. § (3) bekezdése a következőképp fogalmazott az eredeti rendeletben: „Egyszerűsített tanúsítás végezhető el az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetekben akkor, ha az épületben meglévő hőtermelő berendezésekre, légkondicionáló rendszerre – a külön jogszabályban foglaltak szerint – felülvizsgálati igazolás készült, a tanúsítás során annak eredményét tényként kell figyelembe venni.” A módosítás során a megnevezés eltűnt, és csak annyit ír az új szöveg, hogy a fűtési és légkondicionáló berendezésekre vonatkozó megállapításokat figyelembe kell venni: „(3) Ha az épületben meglévő fűtési és légkondicionáló rendszerre felülvizsgálati igazolás készült, a tanúsítás során annak eredményét tényként kell figyelembe venni.”

Ez a tanúsítási mód még kevésbé elterjedt a gyakorlatban. A „külön jogszabály”-ként említett, a kazánok és légkondicionálók felülvizsgálatával foglalkozó rendeletet megalkották ugyan (264/2008. [XI. 6.] Korm. rendelet), és van több mint 75 vizsgázott tanúsító is. A rendelet azonban egyrészt csak 20 kW-nál nagyobb teljesítményű készülékek felülvizsgálatával foglalkozik, másrészt több lépcsőben esetenként 2013, illetve 2015-re vonatkozó határidőt irányoz elő. A gyakorlatban sok átfedés nem tapasztalható, az energetikai tanúsítás szempontjából lényegi könnyítést egyelőre nem jelent.

Összegezve tehát, a gyakorlatban az 1) és a 2) típusú tanúsítás lehetséges. Meglévő épületek tanúsítására gyakorlatilag csak a 2) típusú tanúsítás végezhető.

A tanúsítvány tartalma

A Kormányrendelet 6. §-a világosan megfogalmazza, milyen elemekből kell állnia egy tanúsítványnak. Érdemes megemlíteni, hogy a tanúsítvány többféle formátumban készíthető el, de a jogszabályban előírt adatokat minden esetben tartalmaznia kell. Egyrészt minden esetben szükséges az „Energetikai minőségtanúsítvány” kiállítása, amely tartalmazza a

  • megrendelő nevét,
  • az épület címét,
  • a tanúsító adatait,
  • az épület fogyasztási adatait (fajlagos hőveszteség-tényező, összesített energetikai mutató), valamint azt, hogy ezen fogyasztás milyen viszonyban van az aktuális követelményértékkel, azaz milyen az épület energetikai minősége.
  • Amennyiben az épület az érvényes követelményértéket nem éri el, a tanúsítónak kötelező javaslatokat megfogalmazni, miként lehetne az épület energetikai minőségét javítani.

Másrészt 2) típusú tanúsítás, azaz meglévő épületek számításos tanúsítása esetén szükséges egy „Energetikai minőségtanúsítvány alátámasztó munkarész” kiállítása. Ezen mellékletnek tartalmaznia kell a megrendelő, az épület és a tanúsító megnevezésén túlmenően

  • a szerkezeti rétegeket, méreteiket, azonosítás módját,
  • a hőhidak méretét, az azonosítás módját,
  • a nyílászárók és a társított szerkezetek azonosítását, tájolását, és a meghatározás módját,
  • a becsült légcsereszámot,
  • az épületgépészeti rendszerek azonosítását és jellemző fogyasztási adatait,
  • amennyiben szükséges, a javasolt korszerűsítési megoldás leírását és várható hatását.

Nagyon lényeges változás várható 2013. január 9-től két tekintetben:

Egyrészt a módosítás szövege szerint lesz egységes, államilag kidolgoztatott program, ezt kell majd használni a tanúsításokkor.

A fenti, kicsit kérdéses (milyen módszerrel fog a program számolni), de alapvetően pozitív változás mellett van azonban egy nehezen értelmezhető változtatás. Jövőre ugyanis költséghatékonyság-számítást is kell a tanúsításhoz készíteni. Ennek módszere nagyon bonyolult, számítástechnikai háttértámogatás nélkül jelentős közgazdasági ismereteket igényel. Véleményem szerint a kérdés nagyon fontos ugyan, de összekötése a tanúsítással elhibázott. Egy új szakterület (közgazdaságtan) ismeretét is igényli az eddigi építészeti–gépészeti szakterületek mellett, ami jelentősen növeli az elkészítés valós költségeit. A rendeletmódosítás már nem csak „C” kategóriás, hanem általánosan minden tanúsítás esetén előírja, hogy legyenek gazdaságossági, költséghatékonyság-javítási javaslatok, ugyanakkor a tanúsítás hatósági díját a 2008-ban meghatározott szinten hagyja.

1. ábra: Fajlagos hőveszteség és összesített energetikai mutató követelmény-értékei az „A/V” arány függvényében

Gyakori problémák

Kell-e lakásokat tanúsítani?

Ebben a témában jelentős, értelmezésem szerint érdemi visszalépést hozott a 105/ 2012. Korm. rendelet. Ugyanis míg a 2008-as rendelet 2011 végéig adott felmentést a meglévő épületek eladása és bérbe- adása során szükséges tanúsítások elvégzésére, addig a mostani módosítás bérbeadások tekintetében kitolta a tanúsítás alóli felmentés határidejét 2015 végéig!

Fontosnak tartom tisztázni, hogy kell-e 50 m2-nél kisebb lakások eladásakor tanúsítványt készíteni? A válasz egyértelműen igen. A félreértésre az adhatott okot, hogy a rendelet 1. § (2) a) pontja szerint a rendelet hatálya nem terjed ki „az 50 m2-nél kisebb hasznos alapterületű épületre”. Ez a kivétel azonban egyértelműen kis épületekre, nem pedig kis épületrészekre vonatkozik! 50 m2-nél kisebb épületekre a magyar jogszabályok számos egyszerűsítést tartalmaznak, de ezen épületek száma és nemzetgazdasági súlya elenyésző. Az 50 m2-nél kisebb lakások csoportja viszont jellemző lakhatási forma, amely ingatlanok tanúsítása alól nem kívánt a jogszabályalkotó felmentést adni.

A jogszabály-módosítás pozitív hozadéka azonban, hogy 2012. június 1-től az adásvételi szerződésekben fel kell tüntetni, hogy jogszabályilag kell-e tanúsítványt készíteni az adásvétel tárgyáról, és a tanúsítvány elkészítése, átadása megtörtént-e.

Miként lehet lakások esetén az energetikai minőséget meghatározni?

A tanúsítást a fent leírtak alapján jellemzően a 2) módon kell elvégezni, azaz az épület felmérése, szerkezeteinek, gépészeti rendszereinek azonosítása után a 7/2006. TNM rendelet szerinti energetikai számítással. Általános esetben kiszámítjuk az adott épület várható energiaigényét, és a kapott értéket a rendeletben meghatározott követelményértékkel vetjük össze. A követelményértéket a rendelet az úgynevezett „A/V” arány alapján adja meg, ahol „A” a fűtött térfogatot határoló épületszerkezetet felületét, „V” pedig a fűtött területhez tartozó belső térfogatot jelenti (1. ábra).

Ez az elv azért került bevezetésre a magyar számítási rendszerbe, hogy azonos jellegű épületek összehasonlíthatók legyenek. Minél nagyobb ugyanis egy épület, arányait tekintve annál kisebb külső lehűlő felülete van. Ha nem figyelünk a követelményérték meghatározásakor a helyes A/V érték meghatározására, könnyen követhetünk el hibát. Amennyiben ugyanis a tanúsítás során csak a lakás lehűlő felülete és fűtött térfogata alapján számítanánk a követelményértéket, akkor ellentmondásba keveredhetnénk azzal a tanúsítóval, aki az egész épületre végzi el a tanúsítást a teljes épület felület- és térfogatarányát figyelembe véve. Alapvető szabály tehát, hogy lakások tanúsítása esetén a teljes épületre vonatkoztatva kell – egy szigorúbb – követelményértéket meghatározni!

Miként történik olyan épület tanú- sítása, amelynél a jellemző használati funkcióra nincs a 7/2006. TNM rendeletben követelményérték meghatározva?

A 7/2006. TNM rendelet három használati funkcióra határoz meg követelményértékeket: lakóépület, oktatási épület, irodaépület. Amennyiben ezen funkcióktól eltérő, „egyéb” használatú épületet kell tanúsítani, a tanúsítóknak egyénileg kell követelményértéket meghatározni a 7/2006. TNM rendelet 4. mellékletében leírtak alapján. Ezen referenciaértékhez kell viszonyítani a vizsgált épület energiaigényét. A referenciaépületnek alapvetően a követelményeket kielégítő fajlagos hőveszteség-tényezővel és átlagos gépészeti berendezésekkel kell rendelkeznie.

mit is jelent az egyszerűsített tanúsítás?

A kérdés azért aktuális, mert 2012 januárjától egyre több „szakértő” és cég ajánl olyan szolgáltatást, amikor a tulajdonosok/ingatlanközvetítők által készített rajzok, bediktált adatok alapján készítenek „egyszerűsített tanúsítást”. A fogalomhasználat terjed a köznyelvben, és ingatlanközvetítők vagy újságírók is használják a kifejezést (lásd Szabó Emese: Vakon készülő papírok, Magyar Nemzet 2012. 01. 11.).

A 176/2008. Kormányrendelet is használja ezt a kifejezést, amit cikkünkben a 4) típusú tanúsításnál ismertettünk. Ott is leírtuk azonban, hogy ezt a kifejezést a rendelet teljesen más értelemben használja. Tévhit, hogy létezik olyan „egyszerűsített tanúsítás”, amelynek során tulajdonosi/ingatlanközvetítői adatszolgáltatásból kiindulva, helyszíni felmérés nélkül olcsón, egyszerűen, interneten készíthető el szabályos tanúsítás. Ez az „egyszerűsítés” alapvetően és joggal ingatja meg az energetikai tanúsításba vetett bizalmat, hiszen a tulajdonos/ingatlanközvetítő bármilyen adatot bediktálhat a tanúsítónak. Ezen tanúsítók semmiképpen nem nevezhetők szakembereknek, ellenük az etikai vizsgálatot hamarosan el fogják indítani az illetékes állami és szakmai szervezetek.

Mennyibe kerül a tanúsítás?

Talán a legfontosabb kérdés, amivel kapcsolatban több félreértést kell eloszlatni. A 176/2008. Kormányrendelet 10. §-a szabályozza a tanúsítás költségeit. A 2008-ban megjelent rendelet normál esetben 5500 Ft-ban határozta meg a tanúsítás során érvényesíthető óradíjat. Kivételes esetekben, amennyiben tudományos vizsgálódás vagy műszeres mérés is szükséges, meghatározható az alapdíj két és félszeres értéke is.

A rendelet egyedül az 1) és 3) típusú tanúsítás esetére határozza meg, mennyi időt lehet elszámolni egy tanúsítvány elkészítésére. 1) tanúsítás esetén, azaz amennyiben a kiviteli tervek, az épület energetikai számítása és a felelős műszaki vezető nyilatkozata rendelkezésre áll, csak az energetikai minőségtanúsítványt kell elkészíteni, amely szolgáltatásért maximum 2 óra számítható fel. A tanúsítvány elkészítésének díja ez esetben kiegészíthető a ráfordítások (fénymásolás, fényképezés), valamint az útiköltség és az utazásra fordított idő költségeivel.

Fontos kihangsúlyozni, hogy ez a díjszabás nem érvényes 2) típusú tanúsítás esetén. Ebben az esetben ugyanis fel kell mérni az ingatlant, azonosítani kell az épületszerkezeteket és gépészeti berendezéseket, majd el kell készíteni a 7/2006. TNM rendelet szerinti energetikai számítást. Csak ezen háttér-információk alapján állítható ki az energetikai minőségtanúsítvány. Ebben az esetben a piaci árképzés érvényesül. A tanúsítás díja nyilvánvalóan magasabb, mint a fenti esetben, amikor a tanúsításhoz szükséges minden adat rendelkezésre állt, ezen dokumentumok előállítására nem kell és nem lehet költségeket érvényesíteni.

Mit jelentenek az energetikai kategóriák? A jobb minősítésű ingatlan mindig takarékosabb?

A 176/2008. Kormányrendelet szerinti minőségi kategóriákat az 1. táblázat tartalmazza. Fontos azonban tudatosítani, hogy ezen értékek nem fogyasztási adatokat jelentenek, hanem energetikai minőségi osztályokat. A már említett A/V, azaz fűtött épülettömeget határoló felület és hasznos alapterület arány alapján mind a fajlagos, mind az összesített energetikai mutatóra más és más értéket jelent a „C”, azaz Követelménynek megfelelő kategória.

Példaként 1,3 A/V arány esetén – ami a családi házak jellemző értéke – a követelménynek megfelelő fogyasztás lakóépületek esetén 230 kWh/m2év értéket jelent. Ennyi lehet a lakás fűtésének, szellőztetésének és használati melegvíz-igényének összesített értéke. Amennyiben viszont egy paneles épületet vizsgálunk, 0,3-s A/V arányt kapunk, amihez a 7/2006. TNM rendelet 110 kWh/ m2év értéket határoz meg követelményként. Ebből következően egy „A+” kategória családi ház esetén 126, míg egy panellakásnál 60 kWh fogyasztást jelent négyzetméterenként, évente.

Fontos tehát figyelni az összesített energetikai mutató értékére is, amit minden tanúsítványnak tartalmaznia kell. Egy hasonlattal élve nem mindegy, hogy egy nagyon környezettudatos teherautót vagy egy átlagos személyautót kell tankolnunk. Belátható, hogy a teherautó nehezen lesz olyan alacsony fogyasztású, mint egy személyautó, bármilyen jó technológiát képvisel is. Persze mint minden hasonlat, ez is sántít, hiszen aki családi házat akar venni, annak nem szempont, hogy milyen alacsony fogyasztása lehet egy panellakásnak, így a minőségi kategóriák adott típusú épületek összehasonlítására jól használhatók.

Eltér a valós fogyasztásom a tanúsítás eredményétől! Miként lehetséges ez?

Az eltérésnek számos oka lehet. A tanúsító is feltételezhet rossz alapadatot, de az 1) és 2) típusú tanúsítási mód, illetve az alapját képző 7/2006. TNM rendeletben definiált számítási módok is lehetőséget adnak a valós fogyasztástól eltérő eredményekre.

Elsőként kell említeni, hogy tanúsítás esetén nem azt vizsgáljuk, hogy az adott épület adott fogyasztók és fogyasztási szokások szerint mennyi energiát igényel. Ezt az eljárást auditálásnak nevezzük. Tanúsítás esetén azt vizsgáljuk, hogy az épület „szabványfogyasztók” által használva mennyi energiát igényelne. Ismét egy gépjárműs hasonlattal élve nem azt vizsgáljuk, hogy mennyire takarékosan lehet vezetni egy autót, hanem azt, hogy mennyi a megadott gyári fogyasztása.

Másodsorban kell említeni, hogy a rendelet szerint „primer energiában” kifejezve kell megadni egy épület energiaigényét. Ez az érték eltér az épület nettó hőigényétől, illetve a bruttó vagy kiszállított energiaigénytől is. Nettó igénynek nevezzük azt az értéket, ami azt fejezi ki, hogy az épületnek veszteségei és nyereségei alapján mennyi energiaszükséglete van. Ez az érték eltér a számlákon szereplő bruttó vagy kiszállított energiától, mivel a gépészeti rendszereknek sokszor jelentős veszteségeik vannak, és ezen veszteségeket is „ki kell fizetni”. Azonban hogy a számlákon szereplő energiaigény sok esetben eltér a tanúsítás során kimutatott értéktől, annak a primer energia-átváltási szorzók az okozói. Ugyanis nemzetgazdaságilag nem mindegy, hogy milyen energiahordozót használunk. Példaként, ha valaki elektromos áramot használ fűtésre vagy használati melegvíz-termelésre, azzal tudatosítani kell, hogy az áram előállításának jelentős veszteségei vannak. Magyarországon 60%-ban fosszilis energiából állítják elő az elektromos energiát. Az alkalmazott technológia során a felhasznált energia 1/3-a jut csak el a fogyasztóhoz, 2/3-a az erőművek hűtővizeként vagy a szállítás során veszteségként jelentkezik. (Ez az arány egyébként jelentkezik az energiahordozók árában is, hiszen míg 1 kWh áram bruttó ára 47 Ft környékén van, addig a gáz ára 15 Ft/kWh.)

Végül meg kell említeni, hogy amennyiben alacsony energiaigényű épületeket szeretnénk tanúsítani, a tanúsítás alapjául szolgáló energetikai számítást szakmai szempontból tekintve csak a 7/2006. TNM rendeletben definiált „részletes módszerrel” szabad elvégezni. A számítás lehetséges ugyan „egyszerűsített módszerrel”, de ebben az esetben annyi egyszerűsítést alkalmazunk, hogy a kapott eredmények 20-30%-kal felülbecsülik a valós fogyasztást.

Számításba kell-e venni energetikai tanúsítás során az épület elektromos áramfogyasztását?

A tanúsítás alapjául szolgáló 7/2006. TNM rendelet számítási módszere szerint alapvetően a fűtés, használati melegvíz-készítés, szellőzetés, hűtés, és nem lakóépületek esetén a világítás energiaigényét kell számításba venni.

Amennyiben tisztán elektromos áramot használnak a fenti rendszerek (pl. hőszivattyú, szellőztető gépészet, villanybojler stb.), az áramfogyasztást értelemszerűen figyelembe kell venni. Amennyiben más energiahordozóra alapozott a ház gépészete (pl. gáz, tűzifa stb.), a rendszer üzemeltetéséhez szükséges úgynevezett segédenergiákat is figyelembe kell venni. Ilyenek például a melegvizes fűtési rendszerek keringtető szivattyúi, a kazánok belső szivattyúi, ventilátorai. Az elektromos áramfogyasztás mértéke a rendelet segédletei vagy a gyári adatok alapján számíthatók.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a háztartás egyéb áramfogyasztása, mint a mosógépek, számítógépek, konyhai berende- zések energiaigényét nem kell számításba vegyük. Ez sok esetben zavart is okoz, amikor passzívházak követelményeivel próbáljuk összevetni épületeink energiaigényét. A passzívházak esetén ugyanis a tényleges fogyasztók alapján minden berendezés energiaigényének figyelembe vételével kell megállapítani a primer energiára vonatkozó követelmény teljesülését.

Összegezve, a tanúsításról szóló rendelet ugyan négy éve él, de lényegi alkalmazása idén kezdődött el. Remélhető, sőt valószínűsíthető, hogy a tanúsítás minden szereplő által elfogadott gyakorlata rövid időn belül kialakul. Amennyiben állami, gazdasági és jogszabályi ösztönzők is megjelennek a tanúsítványok elérhetik céljukat: motiválni tudják az ingatlanpiac szereplőit energia- és környezettudatos döntések meghozására.

A cikk az Építési Megoldások c. folyóirat 2012/1 számában megjelent cikk javított, továbbfejlesztett változata.

irodalomjegyzék:

  1. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2002/91/EK IRÁNYELVE (2002. december 16.) az épületek energiateljesítményéről
  2. 176/2008. (VI. 30.) Kormányrendelet az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról
  3. Szabó Emese: Vakon készülő papírok, Magyar Nemzet 2012. 01. 11.
  4. Magyar Zoltán: A meglévő épületek energetikai jellemzőinek - energiafogyasztás alapján történő - tanúsítási módszere, 2009
  5. 264/2008. (XI. 6.) Korm. rendelet
  6. 105/2012 Korm. rendelet
  7. 40/2012 BM rendelet

Kérjük, szánjon pár pillanatot a cikk értékelésére. Visszajelzése segít a lap és a honlap javításában.

Hasznos volt az ön számára a cikk?

 Igen

 Nem