Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Tanulságos történetek

2011 számokban

2012/1-2. lapszám | netadmin |  6298 |

Figylem! Ez a cikk 13 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

A nem-fizetésről, körbetartozásról Az elmúlt években a gazdasági szereplők több alkalommal is felvették, hogy 2011 a vállalati csődök éve lesz. Úgy gondolom, hogy a tavalyi év meg is felelt ennek a várakozásnak, hiszen 2011-ben 16,5 százalékot emelkedett a felszámolások száma, 20 300 cég került fizetésképtelenségi eljárás alá. Ez az adat akkor beszédes igazán, ha hozzátesszük, hogy 2007-ben ennek a számnak a fele volt a vonatkozó éves adat. Saját szakmai tapasztalatom és a jelenlegi fizetési statisztikák szerint ennek a számnak a 10-15%-os emelkedése várható 2012-ben… Egyre több cég kerül nehéz fizetési helyzetbe, megrendültek a finanszírozási lehetőségek és alapok, így a cégek túlélési lehetőségei jelentős mértékben csökkennek. A végelszámolások száma december végére meghaladta a 23 ezret, amely szintén tragikus gazdasági adatként értelmezhető. Fontos azonban kiemelni a pozitív fejleményt is: a módosult jogszabályi háttér miatt a bíróságok kényszer-végelszámolást indítanak azon cégek ellen, amelyek nem tesznek eleget a mérlegbeszámolójuk letétbe helyezésének. A kényszer-végelszámolásokkal így olyan cégek tűnnek el, amelyek valójában nem élő résztvevői a piacnak, mert legalapvetőbb kötelezettségüknek sem tesznek eleget. 2012-ben a mérlegbeszámoló miatti eljárás alá kerülő cégek száma elérheti a 40 000-et is, hiszen a mérlegleadásra kötelezett 320-350 ezer vállalat közül évente 40-50 ezer nem tesz eleget ilyen irányú kötelezettségének. Sokan gondolják azt, hogy nem gond a sok felszámolás, mert legalább tisztul a cégpiac, kihullanak a nem-fizető, rossz pénzügyi helyzetben lévő adósok. Ez azonban egy döntő és sajnálatos tévedés. Szintén 2011-ben végzett vizsgálatok szerint a becsődölt cégek vezetőinek fele még a felszámolás előtt vagy azt követően pár hónapon belül új céget alapít.

Így a nem-fizető, életképtelen cégek lényegében nem eltűnnek a cégpiacról, hanem átalakulnak, és új köntösben „tevékenykednek” tovább. A megoldás a hitelezők és az állam pénzének megóvása érdekében egy nagyon egyszerű módosítás lenne: a cégek üzletrészének eladása előtt kötelezővé tenném a mérlegbeszámoló leadását. Sokan és sokszor buktak már bele abba, hogy a vagyont eltüntető, csalárd szándékkal a céget eladó ügyvezetők ellen büntetőeljárást próbáltak indítani – sikertelenül. Az, hogy valaki eladja a céges üzletrészét, nem bűncselekmény, hanem egy törvény adta lehetőség.

Más kérdés azonban, ha egy teljesen eladósodott, banknak, NAV-nak és a hitelezőknek tízmilliókkal tartozó céggel teszi ezt. A hitelezők ezt követően az esetek többségében futnak az adós után, futnak az el nem érhető, küldeményeit át nem vevő új tulajdonos után. Az esetek többségében felszámolás indul, amelyben a hitelezők nem kapnak egy fillért sem, hiszen az eredeti tulajdonos gondoskodott róla, hogy a cég üres legyen.

Amennyiben az eladáskor mérleget adnának le a cégek, nyomon követhető lenne, hogy milyen állapotban került eladásra a cég, volt-e vagyona, volt-e követelése, és eladósodott állapotban volt-e. Egy ilyen irat nagyban megkönnyítené a csődlovagok büntetőjogi felelősségre vonását! Az építőipar egésze 2011-ben 45%-kal teljesített a 2006-os szint alatt. 2012-re az elemzők további csökkenést várnak, amelyet ráadásul tetéz az árfolyamveszteség és az alacsony árbevétellel arányos nyereség is. A nyereség mértéke – ha egyáltalán van – 2-3 százalék körüli, amely még az inflációt sem éri el… Valóban borúsak a kilátások.

Körbetartozás vagy lánctartozás
Az építőipar mumusaként számon tartott folyamat továbbra is a körbetartozás, vagy helyesebb kifejezéssel, a lánctartozás. Jómagam nem vagyok híve sem ebben, sem más kérdésben a másokra mutogatásnak. A cégvezetők többsége hajlamos a kintlévőségeiért az államot, a jogszabályokat és mindenki mást okolni. Ritkán hallok a napi munkám folytán olyat, hogy valaki belátja: ő hibázott, ő rontotta el a dolgokat, és most túl kell élni a következményeit. Az építőiparban a cégek döbbenetes mértékben finanszírozzák a beszállítóikat, a jellemző kintlévőség az éves árbevétel akár 15-18%-a is lehet.

Az egyik vezető céginformációs portált használó „villanyos” cégek árbevétele 2010-ben 68 milliárd forint volt, amelyből 14 milliárd forint ki nem fizetett vevőkövetelést tartottak nyilván a december 31-i mérlegforduló napon: ez még magasabb, mint az átlag. Egy 2011 nyarán készült felmérés szerint a kisebb magyar építőipari cégvezetők 43, a nagyobb cégek 65 százaléka akkor is megköt egy szerződést, ha tudja, hogy az nemhogy nyereséget nem termel, de akár kis veszteséget is okozhat. Saját bevallásuk szerint a kockázatkezelésben hozott szabályaikat az esetek egy harmadában felrúgják, csak azért, hogy megszerezzék a megrendelést.

A követelések kezelése, a körbetartozás felszámolása itt kezdődne. Azzal a nehéz „nemmel”, amelyet meg kell tanulni kimondani akkor, ha már előre érzi egy cégvezető, hogy az üzlettel, a megrendelővel probléma lehet. Sajnos sokan azonban elhessegetik a rossz érzéseiket, és meghozzák a döntéseket, amelyekkel később a cégüket és az egzisztenciájukat sodorják veszélybe.

Az építőipar helyzete sem könnyíti a villamosipari vállalkozók helyzetét. A befejező építkezésekre már jellemzően nincs keret. Az alultervezett költségvetésű beruházásoknál a végső munkálatokra jut a legkisebb eséllyel pénz, így egy villamosipari cégnek sokkal nagyobb az esélye, hogy nem jut a jussához, mint másnak. A követelés érvényesítése a már beépített villanyszerelési anyagok esetében nagyon nehéz, így itt a legfontosabb feladat a kockázatok kezelése, mérséklése, olyan szinten, hogy a kintlévőségek többségét megelőzhessük, ne pedig a már keletkezett kintlévőséget kelljen kezelnünk.

A kockázatkezelés közös megszervezésében a villamosipari vállalkozókat tömörítő VVE országos szinten is elöl járt. A VVE vezetése és legnagyobb bevételű tagjai 2005-ben elhatározták, hogy a piacukat közösen fogják megvédeni a piacot végigtaroló, senkinek sem fizető kamikáze cégektől. Akkor volt egy cég, aki az egyesület összes nagykereskedő és nagyobb gyártó tagját megkárosította, mintegy 50 milliós kárt okozva, melyből soha egy fillér sem térült meg. Az elképzelést konkrét formában egy követeléskezelő vállalkozás karolta fel. Az elmúlt évek alatt, de különösen az elmúlt két évben drasztikusan megnőtt az adósok száma, az adatbázisban ma több mint 5000 cég található, akik nem fizették beszállítóik számláját, és legalább 15 napos késedelmet halmoztak fel. A portált jelenleg használó villamosipari cégek 2010. évi árbevétele 68 milliárd forint.

A portál használatára szerződött cégeknek lekérdezési lehetőséget biztosítanak, így még a szerződéskötés előtt megtudhatják egyebek mellett az alábbi nagyon fontos információkat:
■ a cég aktuális IRM-en nyilvántartott cégkivonatát,
■ a tulajdonosok múltjára vonatkozó információkat (volt-e másik felszámolt, végelszámolt, tartozásokkal terhelt cégük),
■ az adatbázisban szereplő követelésadatokat,
■ a cég részére biztosíték nélkül adható hitelkeret mértékét.

Egy megtörtént eset
Tavalyi megtörtént, konkrét eset volt az, amikor egy kereskedő cég a hitellimit-javaslatunk ellenére 53 millió forinttal hitelezett meg egy vevőt, akinek cége az előző évben lett alapítva 500 000 forintos tőkével. Az első meg nem fizetett számlák lejártakor a cég üzletkötője meggyőzte főnökeit, hogy ez egy nagy üzlet, és jó vevő lesz, így a nem fizetés ellenére az adós cég ügyvezetőjének kezessége mellett ismét árut kapott.

Tették ezt annak ellenére, hogy tudták: a kezesség nem biztosíték akkor, ha nincs mellette vagyon. A vevőről a behajtási eljárásban kiderült, hogy nyugodtan adta kezességét, hiszen teljesen vagyontalan emberként írta alá azt. Az adóssal személyesen is találkoztam, és egyszerűen nem hittem a szememnek, hogy egy ilyen kaliberű ember jó beszélőkével ki tud húzni egy komoly cégből 53 millió forintnyi árut.

Persze a cég felszámolás alá került, és a felszámolásban egy forint sem fog megtérülni, mert a cég összes számláját vitatták vagy visszaküldték a megrendelői. A kockázatkezelés másik jelentős mérföldköve a szerződéskötés. Jelenleg a bírói gyakorlat teljesen abba az irányba mozdult el, hogy a felszámolások elbírálásakor kérik a vevővel megkötött szerződéseket. A villamos ipar egészére jellemző, hogy míg a kivitelezéssel foglalkozó szekció szinte minden esetben rendelkezik szerződéssel a megrendelői oldallal, addig a kereskedőknél ez egyáltalán nem így van.

A kereskedők többsége több száz, vagy éves szinten több ezer partnerrel dolgozik, úgy vélik, ez a szám túl nagy ahhoz, hogy a vevőkkel szerződéseket kössenek, és csak a nagy, vagy az új partnereikre koncentrálnak. A vevői kockázatkezelésben ez a legsúlyosabb hiba. A villamos-ipari adataink szerint a leírási veszteségeket a 2010-es évben 88%-os mértékben a meglévő vevőkör okozta.

Ez a tény cáfolja azt a téveszmét, amely a piacon széles körben elterjedt, miszerint az új vevővel kell a legtöbbet foglalkozni. A gyakorlatban mire egy új vevőkapcsolat kiforrja magát és stabillá válik, egy régi vevővel akár tízmilliókat is forgalmazhatnak a cégek úgy, hogy ennek a meglévő kapcsolatnak a kockázatait egyáltalán nem kezelik. A meglévő vevőkör folyamatos ellenőrzését két módon kell és lehet elvégezni. Egyrészt belső szabályozást kell bevezetni a tartozások mérséklése érdekében. A jellemző módszer a kereskedőknél az, hogy 10-15 napot meghaladó tartozás esetén nem szolgálják ki tovább a vevőt.

A vevők a letiltást követően fogják magukat, és elmennek a konkurenciához vásárolni, de mindenesetre bevett módszer, hogy ezzel próbálják zsarolni a kereskedőt. A kereskedők többsége ekkor beadja a derekát, és ad még egy esélyt a vevőnek, főleg, ha a saját értékesítőjük is azért harcol, hogy a tartozó vevőt kiszolgálják. A belső szabályozás egyik alappillére, hogy az értékesítőnek nem szabad jutalékot fizetni, csak és kizárólag a befolyt értékesítések után. A bevétel az, ami realizálódik a cég kasszájában, nem az, amit eladunk.

A józan ésszel ellentétes olyan tételből jutalékot osztani, ami még nincs is nálunk. A magyar cégek átlagos csődesélye éves szinten 4%, azaz 100 cégből 4 megy csődbe egy éven belül. Az átlagos leírási veszteségekben Magyarország sajnos az európai országokban a listavezetők között van, az európai átlagos leírási veszteség 2,7% volt. Véleményem szerint ez a szám hazánkban sokkal magasabb, de a cégek nem alkalmazzák megfelelően a leírást, így a látható szám sokkal alacsonyabbnak tűnik fel.

A munkánkban naponta találkozom olyan vállalkozásokkal, akik a követeléseikben 4-5 éves számlákat tartanak nyilván 100%-os értéken, holott a mai kor elvárása szerint az éven túli követeléseket teljesen értékveszteni kellene, a behajtási esélye az éven túli számláknak építőiparban nem haladja meg a 10%-ot. A leírási veszteségekkel kapcsolatban végzett felmérésünk eredménye szerint ezen veszteségek keletkezésében mintegy 50%-os szerepe van az alkalmazottak magatartásának.

A villamos-ipari tapasztalatok szerint kiemelten elterjedtek a kézi szállítók, amelyeket az értékesítők engedély nélkül használnak, de jelentős számban találkoztunk aláírt szerződések nélkül kiszállított, több milliós értékű áruértékesítésekkel is. Nem elég a belső szabályozás tehát, komoly szerepet kell szánni a szúrópróbaszerű ellenőrzéseknek. Szintén a szakmában megtörtént eset volt tavaly, amikor a belső ellenőrzés hiánya miatt egy üzletkötő a családtagja nevére alapított cégnek adott el 12 millió forint értékben árut, amely eltűnt, és nem került megfizetésre.

Ugyanez az ember ezt követően egy másik nagykereskedőnél is bepróbálkozott, ugyanezzel a módszerrel. A kockázatkezelés egy másik mérföldköve a hitelkeret megállapítás mellett a helyes fizetési határidő megválasztása. 2009-2010-ben a szakmában elindult egy kedvezőtlen folyamat. A szűk piacon többen a fizetési határidők ész nélküli növelésével szereztek nagyobb piacot, így az ajánlásaink ellenére nem a rövidebb, hanem a hosszabb, kockázatosabb fizetési határidők felé mozdultak el. Megjelentek és jelentős tért hódítottak a 90-120 napos számlák, 2011-re ezek részesedése meghaladta a 9%-ot. Ezzel szemben 2010-ben jelent meg egy uniós ajánlás, amelyben két éven belüli bevezetéssel a 30 napos fizetési határidő elterjedését javasolják.

Jelenleg a szakmában több milliárd forintnyi számla vizsgálatakor 65 napos átlagos számlázási határidőt számoltunk. A döbbenetes tény az, hogy lényegében véve eltűnt a 8 napos fizetési határidő is, és teljesen visszaszorulóban van a 15 napos számlák aránya is. A kereskedők tehát lényegében véve egyre inkább bankként funkcionálnak a vevőiknél…

 

2012 a remény és a változások éve
Minden politikai befolyástól mentesen mondom azt, hogy az elmúlt hónapok megszületett szabályozásai és a hatályba lépő, már elfogadott változások is jó irányba mutatnak.

Évek óta tologatott döntések születtek meg, amelyek, ha betartásra–betartatásra kerülnek, alkalmasak lesznek arra, hogy csökkentsék a körbetartozást és segítsék a tisztességes vállalkozók életét. Működik a mérleget le nem adók szankcionálása, elindultak az ellenük folyó kényszervégelszámolások, így remélhetőleg csökken a fiktív, számlagyártó és a nem működő, sorsukra hagyott cégek száma is. Ez év januárjától hatályos az az adóregisztrációs eljárás, amelynek keretében az adóhatóság megvizsgálja az adószám-kiadás előtt a céget.

Amennyiben az alapítandó cég 50%-os vagy nagyobb tulajdonosa olyan cégben volt vezető vagy tag, amely 180 napon túl 15 milliós adótartozással rendelkezett, vagy így szűnt meg, az adószám kiadása megtagadásra kerül. Szintén fontos, a hitelezőket érintő döntés, hogy a csődtörvény is drasztikusan változik március elsejétől. Az eddigi 15 napos határidő helyett a 20. késedelmes napon lehet kiküldeni a felszólítót, amely megelőzi a felszámolási kérelem benyújtását. A felszólító levélben pedig a jövőben meg kell határozni a követelés jogcímét is.

A követelés fennállásának és a levél kiküldésének igazolása a hitelező kötelessége lesz ezután is. Összességében véve elmondható, hogy a villamosipari szakmának a kockázat-, követeléskezelés terén van miben javulnia, de élen jár az összes iparággal szemben az összefogásban, amely a piac, a tisztességes résztvevők védelmére született. 2012-re várjuk a meglévő 20 tag mellé minden olyan, a szakmában tevékenykedő cég jelentkezését, akik fontosnak tartják megállítani a rossz szándékú, fizetni eleve nem akaró cégek térnyerését!