Irányítástechnikai hétköznapok XI. - Redőnyvezérlés IV.
2011/9. lapszám | Porempovics József | 11 416 |
Figylem! Ez a cikk 14 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
A redőnyvezérlések témakörét a legkomplexebb lehetőségeket kínáló épületautomatizálási rendszerek alkalmazási körével zárjuk. Tesszük ezt azért is, mert a gyakorlatban sok esetben fordult elő, hogy éppen a redőnyök vezérlése miatt került előtérbe az ...
A redőnyvezérlések témakörét a legkomplexebb lehetőségeket kínáló épületautomatizálási rendszerek alkalmazási körével zárjuk. Tesszük ezt azért is, mert a gyakorlatban sok esetben fordult elő, hogy éppen a redőnyök vezérlése miatt került előtérbe az átfogó épületautomatizálással történő megoldás. Sőt, legtöbbször az ilyen rendszerek lehetőségeit és tudását megismerve további funkciókkal bővült a projekt (világítás, fűtés, riasztás stb.).
Az épületautomatizálással kapcsolatos alapismeretek meglétét feltételezve (a lap számaiban rendre jelennek meg ide vonatkozó szakcikkek) csak egy tipikus rendszer ide vonatkozó tulajdonságait frissítjük fel. A példánkban szereplő rendszer centralizált, tehát a be- és kimeneti eszközökkel egy központi egység (CU) tartja a fizikai, logikai és adatforgalmi kapcsolatot kétvezetékes busz (adat+táp), mint fizikai csatorna segítségével (1. ábra). Minden be- és kimenet erre a kétvezetékes buszra csatlakozik, de az egységek egymás között nem kommunikálnak.
A be- és kimenetek egymásra hatását és igény szerinti összehangolt működését a központi egységbe töltött program határozza meg. Ebben mutatkozik meg az épületautomatizálási rendszerek lényege a hagyományos villanyszereléshez képest, tudniillik abban, hogy az egyes alfunkciók (fűtés/hűtés, világítás, riasztás, redőnyök stb.) a legkülönfélébb logika és feltételrendszer mentén képesek egymásra hatni. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy minden mindent mindenhogyan vezérelhet.
 |
Egy ilyen intelligens rendszer szinte minden ésszerű felhasználói igényt meg tud valósítani, mindezt rugalmasan, bármikor módosítható formában, új vezetékek nélkül, illetve szabadon bővíthető további eszközökkel, funkciókkal. Az intelligens épületautomatizálás alapjellemzőit egy mondatban összefoglalva azt mondhatjuk, hogy ez egységes felületen kezelhető, egyébként egymástól független funkciók egymással összehangolt, személyre szabott programozással történő működése.
 |
Példaként a 2. ábra a rendszer reakcióját mutatja egy riasztási eseményre. Az épületautomatizálással megvalósított redőnyvezérléssel kapcsolatos felhasználói elvárások, melyeknek egy időben kell rendelkezésre állniuk, általában a következők.
■ Minden redőny külön-külön nyomógombokról működtethető legyen.
■ Több redőny egy szobában adott csoportokban működjön.
■ Szintenként egyszerre, egy paranccsal lehessen mozgatni.
■ A ház összes redőnye egy paranccsal legyen vezérelhető.
■ Távirányíthatóság (IR vagy RF).
További működési, működtetési lehetőségek:
■ időprogrammal történő működtetés,
■ erős szélben, viharban leereszt,
■ napkelte, napnyugta szerinti működés,
■ a Nap járását követő vezérlés,
■ erős napfényben leereszt,
■ riasztáskor és tűz esetén történő működés,
■ hangvezérléssel (emberi beszédhang parancsokkal) történő vezérlés,
■ a fűtéssel és légkondicionálással való összehangolás.
További kényelmi funkciók lehetnek még:
■ „TV-néző” üzemmódban lemegy a redőny (közben a világítások is beállnak),
■ „Romantika” üzemmódban a Holdra néző redőny felhúzódik.
■ „Buli” üzemmódban a szomszédra néző redőny leereszkedik, a kerti felhúzódik + hangulatvilágítás.
 |
Természetesen ebben a funkciókörben is kiemelkedik a távoli elérés, ellenőrzés és működtetés lehetősége – az internetről vagy mobiltelefonról.
A fenti felsorolásból látható, hogy hagyományos szereléssel csupán egy-két funkciót lehet megvalósítani ésszerű vezetékezés és eszköz-beépítés mellett. További funkciók nyerhetők még, ha a gyártók kínálatából választunk speciális redőnyvezérlőt, melyek már távirányítással is rendelkeznek, esetleg képesek csoportos mozgatásra is, vagy néhány komplexebb műveletre. Belátható azonban, hogy a legszabadabban konfigurálható megoldást az épületautomatizálás adja. Nem csak a buszrendszer által adott szabadságot kapjuk, hanem egy egyszerű és logikusan követhető felépítést is, melyet a következőkben be is fogunk mutatni. Milyen eszközök állnak rendelkezésre a redőnyvezérléshez egy épületautomatizálási rendszerben? Hardver és szoftver – a kettő együtt, hiszen a „vas”, vagyis az eszközök, alkatrészek fizikai léte önmagában nem hordoz intelligenciát, csak a működtető programmal együtt értelmezhető az intelligens rendszer.
A hardver szempontjából alapvetően kétféle lehetőség van:
■ univerzális relémodul (AC- és DC-moto-rokhoz egyaránt használható), bekötése a védelemmel a 3. ábrán látható.
■ redőnyvezérlő aktor AC- vagy DC-moto-rokhoz külön-külön, kivitele a 4. és 5. ábrán.
A relés változatnál váltóérintkezős aktorok szükségesek, hogy az egymásra kapcsolás kizárható legyen. Léteznek csak záróérintkezős aktorok is (egy relére vonatkoztatott áruk kedvezőbb), itt a védelem csak egy váltóérintkezős segédrelé közbeiktatásával oldható meg.
Természetesen ez hardveres védelmet jelent, és főleg a programozásnál elkövethető hibák ellen véd, hiszen a programban megoldható és kötelezően megoldandó a szoftveres védelem is, ami a következő algoritmus szerint működik. Redőny FEL nyomógomb megnyomva > Redőny LE, relé KI > Redőny FEL, relé BE > Időzítés start > Időzítés fut > Redőny megáll (a végállás miatt) > kb. 2 mp múlva időzítés vége > Redőny FEL, relé KI. (A programrész nem tartalmazza a futás közbeni megállítás vagy ellenkező irányú mozgatás utasításait, de természetesen ezek a funkciók is rendelkezésre állnak.) A relés változat hátránya a redőnyvezérlésnél az, hogy a modulok általában elosztószekrénybe kerülnek beépítésre, így a redőnymotorok kapcsolószálait be kell húzni.
 |
 |
A redőnyvezérlő aktorok használatával sok vezetékezés takarítható meg. Az aktorok olyan kisméretűek, hogy akár egy 65-ös dobozban is elférnek, így általában beférnek a redőny tokjába is, a redőnymozgató motor közelében. Ha minden redőnyhöz beépítünk egy-egy redőnyvezérlő aktort, akkor csupán a kétvezetékes buszt kell körbevezetni (amúgy is körbe kell, hiszen a kapcsolókat, érzékelőket, egyéb eszközöket is a buszra kell kötni), valamint a redőnymotorok tápfeszültségét (pl. egy külön biztosított L-N-PE vezetéket). Tehát összesen 5 közös vezetéket kell behúzni.
A körbefutó buszvezeték egyben csatlakozási lehetőség minden rendszereszköznek (pl. a redőnymozgató nyomógom- bok), amelyik csak az útjába kerül. A redőnyvezérlő aktorok AC- vagy DC-típusban léteznek. Az AC-típus a vizsgált rendszernél irányonként egy-egy fázist kapcsoló relét tartalmaz, tehát csak 230 V AC motorokhoz alkalmas. A DC-típus 12-24 V DC tápfeszültségű redőnymotorokhoz használható, itt a polaritás felcserélésével történik a forgásirány váltása. A rendszerbuszra kötött relés vagy redőnyvezérlő aktorokkal (és bármelyik másik rendszereszközzel) a minimális konfigurálási korlátokat is figyelembe véve szinte „szabadon rendelkezünk”, akár extrém felhasználói igényeket is kielégítve.
A gyártók marketingjének és a szervezett előadásoknak, oktatásoknak köszönhetően az épületautomatizálási rendszerek (intelligens épület, épületfelügyeleti rendszer stb.) iránti érdeklődés egyre nagyobb. A kivitelezők közül azok, akik a továbblépést választják, megjelennek a különböző fórumokon, oktatásokon, ezzel a tudással is emelve vállalkozásuk presztízsét. A megrendelők egyre többen szereznek tudomást a rendszerek előnyeiről, hiszen nem csak kényelemről van szó, hanem praktikus, biztonságot nyújtó (pl. távoli elérés) és nem utolsó sorban energiatakarékos megoldásokról is. A nagyobb házak, épületek vagy irodák annyiféle funkcióval vannak már ellátva, hogy épületautomatizálás nélkül a felhasználó szinte képtelen átlátni a beállításokat, működéseket. A redőnyvezérlésekről szóló cikksorozat ezzel befejeződik, remélem, sikerült ötleteket, megoldásokat adni, és kicsit összefoglalni az ezzel kapcsolatos kérdéseket.
