Barion Pixel

Villanyszerelők Lapja

Biztonságtechnika

Létesítés közületi léptékben

2010/9. lapszám | Sonkoly Zoltán |  3006 |

Figylem! Ez a cikk 12 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).

Az előző lapszámban arra tettünk kísérletet, hogy áttekintsük a kisebb volumenű, családi ház léptékben értett biztonságtechnikai telepítések főbb szempontjait. Sorozatunkban ez alkalommal a nagyobb épületek, építmények elektronikus vagyonvédelmi, ill...

Az előző lapszámban arra tettünk kísérletet, hogy áttekintsük a kisebb volumenű, családi ház léptékben értett biztonságtechnikai telepítések főbb szempontjait. Sorozatunkban ez alkalommal a nagyobb épületek, építmények elektronikus vagyonvédelmi, illetve tűzvédelmi rendszereire koncentrálunk – természetesen egyelőre az alapvető tudnivalók szintjén.

A családi házaknál jelentősebb építmények biztonságtechnikai felszerelésénél általánosságban négy fő komponenst szükséges elkülöníteni: a tűzvédelmet, a beléptető-rendszereket, a vagyonvédelmi eszközöket, végül pedig az önálló fejezetként kezelt, számos funkciót kiszolgáló kamerarendszereket. Elsőként ki kell emelni, hogy minden új ipari, közületi vagy közintézményi beruházásnál az adott létesítmény jellegétől függően kötelező módon előírják a tűzvédelmi rendszerek telepítését. Például járóbeteg-ellátásra specializált egészségügyi intézménynél 100 fő felett, fekvőbeteg-ellátást biztosító létesítménynél bizonyos ágyszám felett kötelező a tűzvédelmi rendszerek telepítése. A tűzvédelmi rendszereket két fő csoportra lehet osztani: hagyományosakra és „intelligensekre”.

Az előbbi csoportba tartozó rendszerek analóg jellegűek: itt nincs lehetőség arra, hogy tűzjelzés alapján lokalizálható legyen a keletkezés pontos helyszíne, tehát nem címezhetők az érzékelők. Természetesen van lehetőség arra, hogy több hurokban helyezzék el az érzékelőket a létesítményben, így legalább a hurkok szerint mód nyílik a tűzforrás hozzávetőleges azonosítására is. Ugyanakkor ez a fajta tűzjelző rendszer lényegesen kedvezőbb árfekvésű az intelligens rendszerek árfekvéséhez viszonyítva. Ez utóbbiak legfontosabb megkülönböztető jele az, hogy a hurkokon elhelyezett érzékelők címezhetők, egyedileg azonosíthatók, ennek megfelelően nemcsak a tűz keletkezésének tényéről, hanem pontos helyéről is információt szolgáltatnak. Aligha kell hosszasan ecsetelni, hogy ez a többletinformáció mekkora segítséget nyújt a tűz elhárításában közreműködő szervezeteknek. Ma már a legtöbb telepítésnél az intelligens rendszer kerül kiválasztásra. Érdekességként kiemelhető, hogy Magyarországon a közületi és a többszintes építmények vonatkozásában ugyan kötelező jelleggel kiírásra kerül a tűzjelző rendszerek grafikai háttérszoftvere, mindazonáltal ezek beszerzésére, telepítésére, beüzemelésére alig-alig kerül sor – értelemszerűen elsősorban a kiemelkedő költségek miatt.

1. fotó: kültéri digitális kétoptikás mozgásérzékelő

A probléma érzékeltetése végett vegyünk egy konkrét példát: egy vidéki kistelepülésen általános iskola tűzvédelmi rendszerét kell kiépíteni. Eb-ben az esetben maga a tűzvédelmi rendszer kb. 800 000 forintba kerül, de a grafikai háttérszoftver önmagában 1 000 000 forintba. Érthető, hogy sok helyen egyszerűen nem érvényesíthető ez a többletberuházás. Azonnal hozzá is kell tenni azt, hogy a gyakorlati életben nem létezik tökéletes szabályozás: ahány helyszín, annyi egyedi szempont merülhet fel az ellenőrzések során.

A tűzvédelmi rendszerek telepítésénél először is tehát tisztázni kell az építmény besorolását, milyen előírásoknak kell, hogy megfeleljen a létrehozandó rendszer (robbanásbiztos körülmények; kültér jellege stb.). Ehhez a koncepcióhoz kell igazítani a központ kiválasztását, a hurkok kialakítását, az érzékelők számát és jellegét stb. – ezekről a kérdésekről a hatályos OTSZ pontosan rendelkezik. Hozzá kell tenni, hogy az OTSZ úgymond minimum ajánlásokat fogalmaz meg, a rendszer tervezője – amennyiben ez ésszerűnek vagy az adott környezethez jobban illeszkedőnek mutatkozik – „szigorúbb” rendszert is előírhat. Az érzékelőkkel kapcsolatban röviden annyit érdemes kiemelni, hogy optikai vagy hősebesség-változáson alapuló berendezésekről van szó, de ezen ún. pontérzékelőn túlmenően gyakran telepítenek ún. vonali, füstérzékelésen alapuló ér- zékelőket, amelyek akár 50-100 méteres távol- ságban is kifejthetik működésüket, és az optikai visszaverődés elve szerint funkcionálnak. Az OTSZ szerint az érzékelőket ún. tűzjelző kábellel kell behúzni, a hangjelzőket és a kézi jelzésű eszközöket viszont tűzálló kábellel kell bekötni a rendszerbe. Elkülönülnek tehát a kiürítéshez kapcsolódó hang- és fényeszközök, és a puszta jelzésadáshoz nélkülözhetetlen berendezések telepítési előírásai. Fontos továbbá hangsúlyozni azt is, hogy nem a tűzálló kábelek költségei jelentenek gondot a beruházónak, hanem a tűzálló rögzítések árai: ezek hatványozottan megemelik a kivitelezés költségét.

Magyarországon általában a költségérzékenység miatt telepítenek egy hurkot érzékelőkkel, tűzjelző kábellel, s emellett egy analóg rendszerű hurkot is kiépítenek a hangjelző eszközök működtetéséhez tűzálló kábelezéssel és rögzítéssel. Azért, hogy érzékeltessük a fenti problémák súlyosságát, érdemes kiemelni a közelmúltból egy olyan esetet, amikor egy nagykereskedő cég felszámolásához vezetett az, hogy az egyik nagyobb volumenű beruházáshoz ún. rezezett kábelt szállítottak le rézkábel helyett, majd a teljes létesítés elvégzése után derült ki, hogy egyfelől effektív módon nem működik a rendszer, másfelől az alkalmazott kábeltípus nem felel meg az előírásoknak. A kártérítés per pedig számos kereskedést és kivitelező céget hozott nehéz helyzetbe. Az érzékelőkkel kapcsolatban szót kell ejteni az ún. lángérzékelőkről is, bár ezeket a készülékeket speciális környezetben, robbanásbiztonság-technikai követelményeket támasztó ipari létesítményeknél kell csak alkalmazni. Működésük infra alapokon áll, és különlegességük az árukban is megnyilvánul.

Tudni kell, hogy legitim módon alkalmazhatók a tűzvédelemben a rádiófrekvenciás eszközök is: bár minden nagyobb szakcég kínál rádiófrekvenciás rendszereket, érdemes alaposan tájékozódni az adott típusok előéletével kapcsolatban, hiszen itt jelentős minőségi eltérések mutatkozatnak. Nem ritkák ugyanis az olyan tapasztalatok, hogy egy-egy ilyen rádiófrekvenciás rendszernek 150-200 érzékelőt is kezelnie kellene, de például 15-20 eszköz megfelelő irányítása már meghaladja tényleges képességeit. Műemlékvédelmi épületeknél, ahol rendkívül vastagok lehetnek a falak, vagy jelentős betonfelülettel rendelkező újabb építményeknél érdemes pontosan tájékozódni, hogy az adott funkcióra az adott vezérlési rendszer megbízhatóan alkalmazható-e. Általánosságban is nagy problémát okoz a tűzvédelmi telepítéseknél az, hogy nagyobb léptékű rendszereknél az egyes hurkokat hálózatba rendezi a tervező, ám a választott eszközállomány igazából nem alkalmas ilyen összetett funkció ellátására.

A Dunántúlon, egy ipari létesítményben történt meg az az eset, hogy rendkívül kedvező árfekvésű, egy-két hurkot irányítani képes központtal rendelkező rendszert installáltak tulajdonképpen nyolc darab kéthurkos kialakítással. A mai napig nem került sor a hálózat megfelelő beüzemelésére, s tegyük hozzá, feltehetően nem is fog sor kerülni rá, mert alkalmatlan eszközt választottak a feladat elvégzésére. A szabályozással kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy sokan nem tudnak arról, hogy a tűzvédelmi rendszereknél nem csupán a generálkivitelező, illetve a rendszert átvevő tűzoltóság felel a megfelelő létesítésért, hanem az ún. beüzemelő mérnök is: az eddigi gyakorlatban a kivitelező és a tűzoltóság vívott „csatát” a rendszer üzembe helyezésért. A beüzemelő mérnök büntetőjogi felelősséggel rendelkezik azzal kapcsolatban, hogy mit vett át és mit nem, bár nyilvánvaló az is, hogy sajnálatos módon erre a körülményre addig nem esik nagy figyelem, amíg egy szerencsétlenségnél fel nem vetődik az ő felelősségének a kérdése.

S nem szabad megfeledkezni arról az általános problémáról sem, hogy a telepítéseknél sajnos továbbra is az árérzékenység a meghatározó: a megrendelő ugyan érdeklődik az iránt, hogy milyen rendszer kerül kiépítésre, de nem ért hozzá igazán; a generálkivitelező viszont csak az olcsóbb vagy még olcsóbb megoldásban érdekelt, valamint a problémamentes átadásban. Például egy vezetékrendszernek nem csupán öt évig kellene funkcionálnia, egy beléptető rendszernek nem csak a garanciális időszak végéig kellene „kitartania”: a profit maximalizálása sok esetben vállalhatatlan műszaki megoldásokat takar el. A vagyonvédelmi fejezettel kapcsolatban kiemelendő, hogy a védelem tagolása lényegében megegyezik a korábban, kisebb épületeknél már ismertetett koncepcióéval, ám értelemszerűen itt lényegesen összetettebb rendszerrel állunk szemben, több zónával, jelentősebb mennyiségű eszközzel kell kalkulálni.

3. fotó: üvegtörés érzékelő

A vagyonvédelmi rendszerek szíve a központ: ipari léptékben kiemelten fontos az, hogy olyan eszközöket válasz-szunk, amelyek ténylegesen el tudják látni a komplex feladatokat is. Itt is megtalálható a héjvédelem eszköztára, valamint a belső terek jórészt mozgásérzékelőkre épülő védelmi rendszere. Tipikus eszközöknek számítanak a nyitás-, az üvegtörés-érzékelők, a belső terekben pedig a mozgásérzékelőkön túlmenően az elmozdulás-érzékelők (festményeknél, szobroknál alkalmazzák ezeket). Az utóbbi időszakban megjelentek a mikrohullámot használó, illetve a mikrohullámot és az infrát kombináltan alkalmazó eszközök is.

Ezek persze már speciális készülékek, ezt milliós nagyságrendű áruk is tükrözi. Kategorikus elvárásként jelent meg az utóbbi években a megrendelők részéről az ipari vagy közületi létesítmények környezetének megfigyelése, illetve az illetéktelen behatolással kapcsolatos jelzőeszközök telepítése. Ez a gyakorlatban legtöbbször infrasorompók felállítását öleli fel, ám az egész rendszert egyetlen központ felügyeli. Természetesen itt felmerül már az átjelzés kérdése: egyszerűbb esetekben a központ csak egy szirénát indít el, de természetesen mód van ma már a mobileszközökre vagy kivonuló távfelügyeleti cégekhez történő üzenetküldésre is. Az átjelzés történhet telefonvonalon, GSM- vagy GPRS-szolgáltatáson, vagy éppen URH-n keresztül is. Gyakorta szimultán módon több átjelzési lehetőség is rendelkezésre áll azért, hogy a blokkolási lehetőségeket kizárják.

Egyre inkább terjedőben van a GPRS-rendszer, mivel alkalmazásával lényegesen több információ birtokába juthat a felhasználó. Igazán komoly telepítéseknél ma már előtérbe kerültek a busz-alapú rendszerek: ennek elsősorban anyagi okai vannak. Ezek a központok árban már versenyképesek a hagyományos eszközökkel, a vezetékezés és az érzékelők költségei ugyan tagadhatatlanok, ám a buszrendszeren megvalósítható extra vezérlési lehetőségek messze kompenzálják az extra kiadásokat. Ez akkor is igaz, ha a jelenlegi eszközök közül számos még nem alkalmas az ilyen típusú vezérléshez. További előnyként hozható fel az is, hogy a busz- rendszerek könnyen átláthatók: minden eszköz egy hurokra kerül felfűzésre, tehát nem kell azon gondolkozni, hogy „vajon ez a kábel hova vezethet”? Fontos tudni, hogy a gyártók fejlesztési kapacitása lényegében szinte kizárólag ezekre a területekre összpontosul, és lényeges árcsökkenés is bekövetkezett az elmúlt időszakban ezeknél a termékeknél. Magyarországon sajnálatos módon az a szemlélet alakult ki, hogy a létesítés során négy rendszert teljesen elkülönítve kezelnek: külön vezetékezéssel és eszközállománnyal kerül kiépítésre a tűzvédelem, a vagyonvédelem, a beléptető, illetve a kamerarendszer. Lassan terjed el az a felismerés, hogy ezek a rendszerek összevonhatók, egyszerűsíthetők, s így akár lényegesen kisebb anyagköltséggel kell kalkulálni, azaz lényegesen kedvezőbb árajánlat adható a megrendelőnek. Erre jó példa a beléptető és vagyonvédelmi rendszerek összevonása: a korszerű riasztóközpontok teljesen alkalmasak bizonyos vezérlési feladatok ellátására, például a beléptetőrendszer funkciónak felügyeletére.

A beléptetőrendszereknél a magyarországi igények általában 50-60 ajtó kezelését követelik meg. Már hozzáférhetők akár egyetlen ajtó kártyás nyitására szolgáló, rendkívül leegyszerűsített, szoftveres támogatást mellőző eszközök is, gyakorlatilag néhány ezer forintos áron. Mindazon-által a standard és folyamatosan bővíthető megoldás lehetővé teszi az ajtók nyitásának és zá- rásának folyamatos nyomon követését, tehát lényegesen több információt és szolgáltatást kínál a felhasználónak, mint a korábbi változatok, mindezt esetleg távfelügyeleti opciókkal kiegészítve. Általában egy egységes biztonságtechnikai központ kerül kialakításra, amely felügyeli magát az ajtónyitási központot, és ez látja el a kártyaolvasók vagy kódos beléptetők irányítását.

A korszerű eszközpark azonban kiegészül egy negyedik, biztonsági egységgel is, aminek akkor jut szerep, ha az ajtónyitási központ hiba miatt nem tudja ellátni feladatát: ez biztosítja a rendszer zavartalan működését addig, amíg meg nem javítják az ajtónyitási központot. Ismételten ki kell emelni az épületfelügyeleti rendszereket: az elkövetkező néhány évben alkalmazásukban ugrásszerű fejlődést prognosztizálnak a szakemberek. Érdekes fejlemény, hogy a biztonságtechnikai cégek fejlesztései is abba az irányba mutatnak, hogy olyan pluszfunkciókkal lássák el például a riasztóközpontokat, amelyek egyes vezérlési funkciók ellátására is alkalmassá teszik ezeket. Fontos hangsúlyozni, hogy közel félmillió forint értékben olyan központok hozzáférhetők, amelyek túl a biztonságtechnikai, beléptetési rendszerek működtetésén, erős- és gyengeáramú rendszerek teljes irányítását is elláthatják: alkalmazásukkal mód adódik a világítástechnikai eszközök kontrollálására, a hűtés- és fűtéstechnika irányítására, a redőnyvezérlésre, vagy éppen a locsolórendszer időzítésére. És itt is elérhetők az alapvető funkciók: távoli elérés, automatikus frissítés. A helyzet a DVR-ek pár évvel ezelőtti „forradalmára” emlékeztet: lényegében rendkívül rövid idő alatt a termékek árai a negyedére estek, és megnyílt az út a széles körű elterjedés előtt.

4. fotó: 360°-os mennyezeti mozgásérzékelő

Ejtsünk néhány szót végül a kamerás megfigyelő rendszerekről. Magyarországon a közületi vetületben telepített eszközállomány 95%-a analóg rendszerű. Két változat versengett egymással az utóbbi időben a rögzítés szempontjából: a DVR-ek és a PC-kártyás rendszerek. Ez utóbbiak nagy előnye az, hogy a vásárló itt egy komplett rendszerhez jut, sokkal kisebb a hibale- hetőség, illetve lényegesen nagyobb mobilitás mutatkozott az extra igények kielégítésének vonatkozásában. Ezek az eszközök lényegében megoldották a belső kamerás megfigyelés iránti igényt. Újabban már elsősorban a kültéri meg- figyelésre mutatkozik vásárlási szándék: itt a felügyelet fokozásától (munkaellenőrzés stb.) az őrző-védő szolgálat segítésén és kontrollálásán keresztül a lopások megelőzéséig (kerítésvédelem) számos motiváció húzódik meg.

Egyre inkább terjednek az IP-kamerák is, ám alkalmazásukat némileg korlátozza, hogy szinte minden gyártó saját protokollt használ eszközeinél, illetve még mindig jelentős árkülönbség mutatkozik az analóg technikával szemben. Mindazonáltal kevesen ismerik még fel az ún. hibrid rendszerek előnyeit. Ezeknél a rendszereknél a felhasználó dönthet arról, hogy analóg vagy IP-kamerát kapcsol a rendszerre. Az adott rendszer típusa meghatározza, hogy milyen teljesítményű IP-kamera kezelésére alkalmas, jelenleg 2-3 megapixel az a határ, amelyet ezek a hibrid rendszerek fogadni képesek. Ezeknek a rendszereknek az ára már nem haladja meg drámai módon a hagyományos analóg rendszerekéit, az adatátvitel is biztosított, ám ezek mellett olyan képminőség válik hozzáférhetővé, amely messze meghaladja a bevett gyakorlatban megszokottat. A hibrid rendszerekhez már elérhetők a piacon a rögzítőkártyák és stand alone DVR-ek is, amelyek a vezető IP-kameragyártók protokolljait is felismerik, tehát az eszközök kompatibilitása ezen a piacon is folyamatban van.