Idegen elem a biztonsági világítási rendszerben
2010/9. lapszám | Kovács István | 6542 |
Figylem! Ez a cikk 15 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Sajnos néha előfordul, hogy a központi akkus biztonsági világítási rendszer kimenő áramkörére hozzá nem értő szerelők valamilyen más villamos berendezést akarnak rákötni. Ezt valószínű abból a megfontolásból teszik, hogy a biztonsági világítási közpo...
Sajnos néha előfordul, hogy a központi akkus biztonsági világítási rendszer kimenő áramkörére hozzá nem értő szerelők valamilyen más villamos berendezést akarnak rákötni. Ezt valószínű abból a megfontolásból teszik, hogy a biztonsági világítási központ tulajdonképpen egy szünetmentes tápegység. Ez azonban nem egészen így van. A központ normál üzemben a hálózati feszültséget adja ki, de ami a nagy és fontos különbség, az az, hogy hálózat-kimaradáskor és a tesztek esetén 220 V egyenfeszültséget ad ki a rendszer.
|
|
|
Az idegen berendezés biztonsági világítási központra való rákötését az MSZ 2364-560, 4.5. pontja tiltja, mely szerint, ha a biztonsági berendezésnek egyetlen tápforrása van, akkor azt nem szabad más célra is felhasználni. Ha valaki úgymond túlteszi magát ezen, akkor hivatkozzunk a vonatkozó törvényi előírásra! Az Mvt. 11. §-a szerint a magyar nyelvű nemzeti szabványtól különböző megoldás alkalmazása esetén a munkáltató köteles – vitás esetben – annak bizonyítására, hogy az általa alkalmazott megoldás munkavédelmi szempontból legalább egyenértékű a vonatkozó szabványban foglalt követelménnyel, megoldással.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha valaki a szabványok szerint jár el, akkor pl. baleset esetén nem vonható jogilag felelősségre: ennek megfelelően nagy kockázatot vállal magára az a szerelő, aki a szabvány előírásait nem veszi figyelembe! Ha valaki vállalja a felelősséget, és mégis ráköti az idegen berendezést a központra, akkor természetesen műszaki problémákkal kell szembenéznie.
Az egyik legnagyobb gond az, hogy elfelejtik vagy nem tudják azt, hogy feszültség- kimaradáskor és tesztek esetén a berendezés 220 V DC-t ad ki. Ezt a berendezések legnagyobb része nem bírja, hiszen a betápoldal általában hálózati transzformátorral kezdődik. Előfordult már sajnos a gyakorlatban az az eset, hogy az üzemeltető egy dugalj felszerelését kérte. Jött is a „szakember”, talált a közelben egy kötődobozt, és onnét leágaztatott egy dugaljat. Nem is volt semmi gond pár napig, de akkor jött a teszt (a tesztperiódus általában heti ciklusra van beállítva), a DC rákerült a bedugott berendezésre, aminek a hálózati trafója leégett, a keletkezett zárlat pedig tönkretette a biztonságvilágítási központ kimenőáramkörét. Azt pedig elképzelhetjük, hogy egy DC-zárlat milyen következményekkel jár, főleg ha egy 220 V/100 Ah-s akkutelep a tápforrás! Ha esetleg olyan szerencsénk van, és a csatlakoztatott berendezés bírja a DC-t is, akkor jönnek a biztonsági világítási rendszerben és a csatlakoztatott berendezésben fellépő működési zavarok.
A biztonsági világítási áramkörnek háromféle üzemmódja lehet: készenléti, állandó és kapcsolt állandó üzem. Amennyiben állandó üzemű áramkörre csatlakoztunk, úgy szerencsénk lehet, a berendezés működhet, persze csak akkor, ha a kimenő áramkör terhelhetősége is megfelelő.
Ha készenléti üzemű a kimenő áramkör, akkor a berendezés normál esetben nem üzemel, mivel csak feszültség-kimaradás és teszt esetén van kimenő feszültség. Kapcsolt állandó üzem esetén a két üzemmód váltakozva fordul elő, annak függvényében, hogy egy adott vezérlőjel (pl. villanykapcsoló, feszültségfigyelő relé) az áramkört állandó vagy készenléti üzemre kapcsolja.
Ha egy külön áramkört építünk be a központba, ami csak a csatlakoztatandó berendezést táplálja meg, akkor már gazdaságilag sem éri meg a dolog, mivel egy kimenőáramkör a műszaki paramétereitől függően 50-100 ezer forintba is kerülhet, amiért már egy egész jó szünetmentest kapunk: erre aztán a szabvány szerint azt köthetünk, amit csak akarunk. A másik, egyáltalán nem elhanyagolható probléma az, amit a központra rákötött idegen berendezés a biztonsági világítási rendszerben okoz. Ha a rendszerre a berendezést az árambetanulás után kötik rá (ez a gyakoribb eset), akkor a tesztek túlterhelést jeleznek.
Ha még az árambetanítás előtt sikerül a berendezést titokban a központra rákötni, akkor – amennyiben a berendezés kikapcsolt állapotban van – a központ lámpahibát jelez, mivel a felvett áram kisebb a betanultnál.
Elmondhatjuk tehát azt, hogy az idegen berendezés rákötésével elérjük azt, hogy a központunk állandóan biztonsági világítási hibát jelez. Ha erről a rákötésről a biztonsági világítási rendszer karbantartója nem tud, akkor a hiba megkeresése és elhárítása komoly feladat és költség. Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy idegen berendezés rákötése a biztonsági világítási központra sem a szabvány szerint, sem műszakilag nem megengedett!
