Tűzálló kábeltartó-szerkezetek létesítésének tapasztalatai
2010/10. lapszám | Kruppa Attila | 10 101 |
Figylem! Ez a cikk 16 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk mára aktualitásukat veszíthették, valamint a tartalom helyenként hiányos lehet (képek, táblázatok stb.).
Immár 5 éve, hogy jogszabályi szinten megjelent a tűzálló kábelrendszerek létesítésének követelménye, amely azóta a villamos tervezési és kivitelezési feladatok megszokott részévé vált. Az alábbiakban áttekintjük a vonatkozó jogi-műszaki szabályozás ...
Immár 5 éve, hogy jogszabályi szinten megjelent a tűzálló kábelrendszerek létesítésének követelménye, amely azóta a villamos tervezési és kivitelezési feladatok megszokott részévé vált. Az alábbiakban áttekintjük a vonatkozó jogi-műszaki szabályozás alakulását, a gyakorlat sűrűbben előforduló problémáit és ezek lehetséges megoldásait.
 |
A létesítés jogi és műszaki környezete
A tűzálló kábelrendszerek létesítésének követelményét Magyarországon a 26/2005. (V. 28.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat fogalmazta meg először. A 2005-ös OTSZ mindössze két mondatban foglalkozott a tárggyal, számos értelmezési problémát vetett föl azzal kapcsolatban, hogy mely berendezések kábelezését kell tűzálló módon megvalósítani, mennyi ideig kell a kábelrendszernek a működőképességét megtartania, és hogy milyen műszaki megoldásokkal lehet kielégíteni az előírást. 2008 januárjában a VAMM 01-001 jelű Ajánlott Műszaki Megoldás azzal a céllal látott napvilágot, hogy segítse a 2005-ös OTSZ gyakorlati alkalmazását. Ezt a feladatát azonban csak rövid ideig láthatta el, mert a február 22-én megjelent 9/2008. (II. 22.) ÖTM rendelet, amely módosította az OTSZ-t.
Az azóta is hatályban lévő OTSZ jóval részletesebben foglalkozik a tűzálló kábelrendszerek témakörével, felülírva a VAMM 01-001 ajánlásait. Az Ajánlott Műszaki Megoldások korszerűsítése, aktualizálása régóta esedékes, de várhatóan csak az OTSZ küszöbön álló módosítását követően fog megtörténni. Mindeközben a műszaki alapok nem sokat változtak. A tűzálló kábelrendszerek vizsgálatának mind a mai napig az 1998-as DIN 4102-12 szabvány adja a legteljesebb – de közel sem tökéletes – alapját. Az újabb keltezésű IEC 60331 (legutóbb 2009-ben módosítva), illetve EN 50200 (legutóbb 2006-ban módosítva, amely magyar szabványként 2007-ben jelent meg) csak a tűzálló kábelek működőképesség-megtartását vizsgálja, a tartószerkezet hatása nélkül. Éppen ezért a kábeltartó-szerkezetek tűzállóságának (működőképesség-megtartásának) igazolása hitelt érdemlő módon jelenleg is csak a DIN 4102-12 alapján lehetséges.
Tűzálló kábelrendszerek létesítésének műszaki megoldásai
Tűzálló kábelrendszerek létesítésére elvben többféle műszaki megoldás is szóba jöhet. A külföldi tapasztalatok azt mutatták, hogy leggyakoribb a tűzálló kábel és tűzálló kábeltartó-szerkezet együtteseként kialakított, ún. integrált funkciótartású kábelrendszerek (2. kép) alkalmazása. A hazai gyakorlat egybevág ezzel, vagyis a tűzálló bevonatok, burkolatok segítségével kiala- kított kábelrendszerre elvétve akad példa.
Az integrált funkciótartású kábelrendszerek (a továbbiakban egyszerűen „tűzálló kábelrendszerek”) tervezése és kivitelezése tehát megszokott feladattá vált, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az elkészült munkák kifogástalanok. Miközben kétségtelen, hogy a szakmagyakorlók ismeretei e tárgyban sokat gyarapodtak, továbbra is szép számmal akadnak hibás megoldások.
A tervezés és kivitelezés leggyakoribb problémái
Nem véletlen, hogy az OTSZ a tűzálló kábelrendszerekre vonatkozóan nemcsak a szigorú értelemben vett tűzvédelmi előírásokat tartalmazza (értve ez alatt azt, hogy mely tűzvédelmi berendezés megtáplálását milyen működőképesség-megtartási időtartammal kell biztosítani), hanem a tűzálló kábelrendszerek kialakításának lényeges (környezeti) feltételeit is. Ezek a feltételek logikusan összefüggenek a tűzálló kábelrendszer feladatával, hangsúlyozásukat (jogszabályi szintre emelésüket) azonban mégis elsősorban az indokolja, hogy vitás helyzetben a tűzálló kábelrendszerek kivitelezőjének más szakipar képviselőivel szemben a józan észen kívül „ütősebb” érvei is legyenek. A gyakorlat problémáinak egy része ennek ellenére a környezeti feltételek be nem tartásából fakad, és látványosan a kivitelezés fázisában jelenik meg, bár ez nem mindig róható fel a kivitelezőnek.
A problémák másik része annak a következménye, hogy a kivitelezők nem ismerik, vagy nem veszik figyelembe a tűzálló kábelrendszerekre – ezen belül különösen a tartószerkezetre – vonatkozó sajátosságokat. Itt egyaránt megállapítható a tartószerkezet-gyártók és a -kivitelezők felelőssége is: előbbiek a hiányos, pontatlan tájékoztatással, utóbbiak pedig a szükséges ismeretek megszerzésének elmulasztásával veszik ki részüket a folyamatból. A problémák harmadik csoportját azok az ellentmondások generálják, amelyek a különböző jogszabályok, szabványok és – nem utolsó sorban – megrendelői igények között feszülnek. A következőkben részletesebben is sorra vesszük a felsorolt problémákat.
 |
A kábelrendszer rögzítésére szolgáló épületszerkezetek
Az OTSZ előírásának értelmében „tűzálló kábelrendszerek hordozó- és tartószerkezeteit olyan épületszerkezetekhez kell rögzíteni, amelyek tűzállósági határértéke legalább megegyezik a tűzálló kábelrendszerre megkövetelt tűzállósági határértékkel”. A kivitelező gyakran szembesül azzal, hogy a szerelés helyszínén nem teljesíthető az előírás, mert a kábeltartó-szerkezetet pl. olyan szendvicspanel válaszfalhoz kellene rögzíteni, amely nem tűzálló. Szerencsés esetben a kábelnyomvonal olyan épületszerkezetre történő áthelyezésével orvosolható a probléma, amely megfelelő tűzállóságú (azaz legalább R30, R60 vagy R90 tűzállósági teljesítményjellemzővel rendelkezik).
Ha ez nem oldható meg, a tűzálló kábelrendszert a rendelkezésre álló épületszerkezethez kell rögzíteni. Visszatérő kérdés ilyenkor az, hogy a tűzálló kábelrendszer helyettesíthető-e normál kábelezéssel – hiszen az épületszerkezet amúgy sem tűzálló, mi értelme lenne tehát tűzálló kábelrendszer kivitelezésének. A válasz: nem. Az indoklás műszaki oldalról meghaladja e cikk lehetőségeit, ezért itt csak a magyarázat jogi oldalára utalunk: a tűzálló kábelrendszer nem tűzállóra történő kiváltásával a kiváltást végző kivitelezőre és az ehhez esetleg hozzájáruló villamos tervezőre hárul az a felelősség, amely a jogszabály előírásainak nem-teljesítéséből fakad.
Az épületszerkezetek kiválasztása (abban az értelemben, hogy miből épüljenek az épület falai, födémei stb.) nem a villamos tervező, illetve kivitelező felelősségi köre; számukra ez olyan helyzeti adottság, amelyen nem tudnak javítani, legfeljebb rontani. A kivitelezőnek az építési naplóban célszerű jeleznie az ellentmondásos helyzetet, de tűzálló kábelrendszer kivitelezésekor úgy kell eljárnia, mintha tűzálló épületszerkezethez rögzítené azt.
Nem tűzálló szerkezetek negatív hatása a működőképesség-megtartásra
Az OTSZ úgy rendelkezik, hogy „biztosítani kell, hogy a tűzálló kábelrendszerek működőképesség-megtartását leeső szerkezeti elemek negatív módon ne befolyásolják”. Ez a követelmény, amely a nem tűzálló módon rögzített szerkezetek – például épületgépészeti csőrendszerek – és a tűzálló kábelrendszerek kölcsönös elhelyezésére vonatkozik, teljesen érthető, miként az is, hogy az épületgépészeti kivitelezők mérsékelten örülnek, ha a villamos kivitelezők erre hivatkozva „megbolygatják” a szakipari sorrendet, helyet kérve a légtechnikai vezetékek felett.
Amint azt említettük, ezt a „kérést” hivatott nyomatékosítani a követelmény jogszabályba foglalása, és ez a tapasztalatok szerint hatásos. Nyomvonal-kereszteződéseknél azonban néha a legjobb szándék ellenére sem érhető el, hogy a tűzálló kábelrendszer legfelülre kerüljön. Ilyenkor a nem tűzálló szerkezetek rögzítését a megfelelő szakipari kivitelezővel meg kuell erősíttetni annak figyelembevételével, hogy a nem tűzálló szerkezet egyetlen rögzítésének leszakadása (tűz esetén) az egész szerkezet leszakadásához vezethet. A „nyomvonalas” szerkezetek kereszteződésekben történő megerősítése nem egyszerű feladat, nem pusztán annyit jelent, hogy a kereszteződésben a nem tűzálló szerkezet rögzítésére műanyagtipli helyett acéldübelt alkalmazunk. Sajnos, általános érvényű javaslat ennek a problémának a feloldására nem adható.
 |
A tartószerkezet összeszerelése
Még mindig előfordul, hogy a tűzálló kábeltartó-szerkezetet nem egységes rendszerként kezeli a kivitelező. A „tűzállóság” nem az egyes elemekre (konzol, kábeltálca, bilincs stb.) vonatkozik, hanem az ezekből az elemekből meghatározott szabályok szerint összeszerelt tartószerkezetre. Értelmetlen tehát „tűzálló M10-es anyát” vagy „tűzálló kábeltálcát” keresni. A helyszíni szemlék során erre a tévedésre utal az az érvelés, mely szerint „pedig az alkatrészeket X gyártó tűzvédelmi katalógusából választottuk ki” (1. kép). Ilyen szituációban okkal feltételezhető, hogy a kivitelező nem ismeri a „tűzálló elemek” összeszerelésének szabályait. E szabályok ismeretének hiányát számos más, könnyen felfedhető kivitelezési hiba is mutatja.
Ezek közé tartozik a kábeltálcák toldásának fenéklemez-összekötő nélküli kialakítása, „tűzálló kábeltálca” alkalmazása függőleges nyomvonalon, a függőleges nyomvonal hatásos alátámasztásának (húzásmentesítésének) elhagyása – hogy csak a leggyakoribbakat említsük. A normál és tűzálló kábelrendszer közös tartószer- kezeten történő elhelyezése nem feltétlenül hibás, de semmiképp nem javasolható, mert növeli a valószínűségét a kábelrendszer utólagos átalakításakor vagy bővítésekor elkövetett szabálytalanságnak (pl. a túlterhelésnek).
A helyszíni adottságok miatt sokszor felvetődik az összeszerelés szabályaitól (az ún. szerelési útmutatótól) való kisebb-nagyobb eltérések szándéka, lehetősége is, pl. a kábeltálcák terhelhetőségének növelése a tartószerkezet sűrítésével. Erre sajnos nincs lehetőség, mert a kábelrendszer működőképesség-megtartását a tartószerkezetek tűz közbeni deformációja jelentősen befolyásolja, márpedig a terhelés és a deformáció mértéke közötti összefüggés bonyolult (éppen ezért szükséges a tűzálló kábeltartó-szerkezet és a tűzálló kábel együttes tűzvizsgálata!).
 |
Szabványos és kábelspecifikus tűzálló kábeltartó-szerkezetek
Amint azt megemlítettük, a hibás, szabálytalan kivitelezés nem mindig a kivitelező egyértelmű mulasztása. A gyártók néha „elfelejtik” közzétenni a különböző tűzálló kábeltartó-szerkezeti rendszerek összeszerelési szabályait, pusztán az egyoldalas Tűzvédelmi Megfelelőségi Tanúsítványt lobogtatják, büszkén kijelentve, hogy anyagaik alkalmasak tűzálló kábeltartó-szerkezetek kialakítására. Sejthető a feledékenység oka, hiszen a tanúsítvány mellékletét képező szerelési útmutatóból ki kell derülnie annak, hogy milyen anyagokból, hogyan kell és lehet összeállítani a kábeltartó-szerkezetet. Igaz, a kivitelező sem mindig ragaszkodik ahhoz, hogy betekintést nyerjen a szerelési útmutatóba, mert abból esetleg kiderülne, hogy a gyártó (szóbeli) állításával ellentétben az 1 mm vastag lemezből készült kábeltálca, vagy a menetesszáras biztosítás nélküli kábeltálcás/kábellétrás szerkezetek mégsem alkalmasak szabványos tűzálló kábeltartó-szerkezetek kialakítására.
A gyártók e magatartását az motiválja, hogy megkapják a megrendelést, a kivitelezőét pedig az, hogy olcsóbban szerezze be a szükséges anyagokat. Szerencsés lenne ezért, ha nem a gyártók döntenének szabadon arról, hogy megjelentetik-e pl. honlapjukon a tanúsítványok mellett a szerelési útmutatót is, hanem az akkreditált tanúsító szervezetek is megtennék ezt. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy az idegen nyelvű „szerelési útmutatókat” (amely Németországban a tanúsítvány szerves része) a gyártók külföldi honlapjáról általában le lehet tölteni. Más kérdés, hogy az idegen nyelvű (többnyire német) leírást a kivitelező mennyire tudja használni. Külön meg kell említeni a tűzálló kötődobozok helyzetét. Ezek csak kábelspecifikus megoldásként léteznek, azaz a DIN 4102-12 szabvány értelmében csak azoknak a kábeleknek a kötésére, toldására alkalmasak, amelyekkel együtt kerültek bevizsgálásra – és amelyeket a szerelési útmutató is nevesít. Nincs tehát univerzálisan alkalmazható (szabványos) tűzálló kötődoboz. A gyakorlatban azonban nehéz teljes szigorral betartatni a kötődobozok szabályos alkalmazását, ezért „nem szokás belekötni” a tanúsítvánnyal rendelkező kötődobozok alkalmazásába, ha az (a felhasznált kábel gyártójától eltekintve) a szerelési útmutatóban foglaltak szerint történik.
Tanúsítás, dokumentáció
A tűzálló kábelrendszerek az épületek tűzvédelmének lényeges részét képezik. Jogszerű forgalmazásuk, betervezésük és beépítésük (egységes európai szabályozás híján) csak akkreditált magyar tanúsító szervezet által kiállított tanúsítvány birtokában lehetséges. A tanúsítvány melléklete az általában Németországban kiállított engedély: szabványos tűzálló kábeltartó-szerkezetekre a Gutachterliche Stellungnah-me (Szakértői Állásfoglalás), kábelspecifikus tűzálló kábeltartó-szerkezetekre – és tűzálló kábelekre – az Allgemeine Bauaufsichtliche Prüfzeugnis (Általános Építésfelügyeleti Engedély), amely Magyarországon az eltérő jogszabályi környezet miatt a „szerelési útmutató” feladatát látja el.
A szerelési útmutató ismerete azért fontos, mert a helyszínen összeszerelt tűzálló kábeltartó-szerkezetről a kivitelezőnek megfelelőségi nyilatkozatot kell kiállítania, amelyben felelősséggel kijelenti, hogy eleget tett az összeszerelésre vonatkozó (gyártói és egyéb) követelményeknek. Ez a nyilatkozati kötelezettség nem hárítható át másra (pl. a kábeltartó-szerkezet gyártójára), mert a gyártó nincs abban a helyzetben, hogy folyamatosan ellenőrizze a kivitelezőt, utólag pedig nem egyszerű annak megállapítása, hogy mindenütt a megfelelő szerelési módot és anyagokat, pl. kötőelemeket használták. (Az egyik legjobb példa erre az ún. belsőmenetes hüvelyek alkalmazása, amelyek a menetesszárak födémhez történő rögzítésére szolgálnak (3. a., b., c., d. képek), és amelyekhez a furatot speciális fúrószárral kell készíteni. A furat megfelelőségének utólagos ellenőrzése gyakorlatilag megoldhatatlan.)
 |
Ellentmondások az OTSZ-ben
Nem tehetünk úgy, mintha a jogszabályok tökéletesek lennének. A különböző időben keletkezett, különböző szempontokat és megfontolásokat előtérbe helyező jogszabályok szükségszerűen tartalmaznak ellentmondásokat. Nincs ez másképp az OTSZ-szel sem, olyannyira, hogy a meglehetősen terjedelmes anyag belső ellentmondásokkal is terhelt. A leggyakrabban ezek közül a beépített automatikus tűzjelző berendezés kábelezésének mechanikai védelmére és a tűzállóságra vonatkozó követelmény ütközése vetődik fel.
A mechanikai védelmet sok esetben védőcsöves elhelyezés hivatott biztosítani. Léteznek ugyan olyan tűzálló kábeltartó-szerkezetek, amelyek védőcső felhasználásával vannak kialakítva, ezek azonban kivétel nélkül kábelspecifikus kialakítások, amelyeknél az alkalmazható tűzálló kábel és kábeltartó-szerkezet típusa kötött. (Az is gond, hogy a védőcsöves konstrukció csak vízszintes nyomvonalú tűzálló kábelrendszer kialakítására használható.)
 |
Ennek az ellentmondásnak a feloldására nem adható egyértelmű és általános érvényű megoldás, konkrét szituációkban a döntés a tűzállóság és a mechanikai védelem fontossági sorrendjén múlik, annál is inkább, mert tűzállóságot általában szükségtelen a tűzjelző rendszer kábelezésének egészétől megkövetelni. Egy másik ellentmondás a tűzálló kábelrendszer OTSZ-ben megadott definíciója és a tűzoltósági beavatkozási központ kábelezésére vonatkozó követelmény között húzódik.
Előbbi értelmében a tűzálló kábelek alkalmazása nem szükséges és nem is elégséges feltétele a tűzálló kábelrendszer kialakításának. Utóbbi viszont egyértelműen megköveteli a tűzálló kábelek alkalmazását, ráadásul a PH90 jelölésű (tehát az MSZ EN 50200 alapján minősített) tűzálló kábelekét és – lényegében – a tűzálló kábeltartó-szerkezetekét. Ezzel nem az a legnagyobb probléma, hogy szűkíti a tűzálló kábelrendszer kialakításának műszaki lehetőségeit, hanem az, hogy nincs olyan szabvány, szakmai anyag vagy egyéb hivatkozási alap, amely meghatározná, hogy a PH 90-es kábelekhez (vagyis az MSZ EN 50200 szabványhoz) milyen minősítésű kábeltartó-szerkezet társítható „működőképesség-megtartó” módon.
Ez ugyanis csak a DIN 4102-12 alapján vizsgált kábelek és kábeltartó-szerkezetek esetében igazolható egyértelműen, ezek jelölése viszont „E”-betűs (pl. E90). A PH90-es kábelek alkalmazásának előírása azonban nem sok problémát okoz, nemcsak azért, mert viszonylag kevés olyan épület épül, amelyben tűzoltósági beavatkozási központot kell létesíteni, hanem azért is, mert a PH90-es kábelek helyett elfogadható a – szigorúbb vizsgálati követelményeket teljesítő – E90-es kábelek és az ezekhez illeszkedő E90-es kábeltartó-szerkezetek alkalmazása. Az említett ellentmondások maradéktalan feloldása a jövőben sem várható, de az OTSZ remélhetőleg hamarosan megjelenő módosítása javítja majd a helyzetet.
 |
Egyéb problémák
A gyakorlatban adódó helyzetek egyike-másika komoly fejtörést okoz a szakembereknek. Említhető ezek közül az az időről időre felvetődő igény, hogy a tűzálló kábelrendszer az épület tetején legyen kialakítva (4. kép). Ez a megoldás „több sebből is vérzik”. A halogénmentes műanyagból készülő tűzálló kábelek az időjárási hatásokat és az UV-sugárzást a PVC-szigetelésű kábeleknél rosszabbul tűrik, ezért a kábeltartó-szerkezetet fedéllel kell ellátni és a környezethez (a tető felületéhez) képest 0,4-0,5 méterre ki kell emelni (a várható hóréteg vastagsága fölé).
Ráadásul a kábeltartó-szerkezetet – mennyezet és oldalfal híján – többnyire nem függesztéssel, hanem alátámasztással, állított szerkezetként kell megvalósítani. Ilyen bevizsgált elhelyezési mód nem létezik, alkalmazását el kell kerülni. Költségtakarékossági szempontok miatt visszatérő kérdés, hogy a tűzálló kábelek oldalfalon, vakolat alatt elhelyezhetők-e. A vakolat alatti elhelyezés megfelelősége a szakirodalomban nem igazolt, ezért tűzálló kábelrendszer kialakítására nem alkalmazható. Kevésbé jellemző, de előforduló ötlet, hogy a kelleténél rövidebb ideig tűzálló, de egyébként szabályosan kivitelezett (pl. E30-as) kábelrendszer tűzállóságát más – önmagában szintén szakszerű – intézkedéssel, például 60 perces tűzálló burkolattal növeljék E90-re.
A két védelmi intézkedés a működőképesség-megtartás idejét valóban növeli, de a számos tényezőtől függő eredő időtartam nem azonos a két időtartam összegével (hanem rövidebb). Lehetne a problémás helyzetek sorát hosszasan folytatni annak bizonyítására, hogy a tűzálló kábelrendszerek témaköre enyhén szólva nem nevezhető lerágott csontnak. Megnyugtató lenne, ha kijelenthetnénk, hogy az említett problémák megoldása küszöbön áll, ennek jelei azonban még nem észlelhetők. Kétségtelen, hogy a tűzálló kábelrendszerek európai szabványosítása elindult, és hogy ennek eredményeképp megszületett a tűzálló kábelek vizsgálatára vonatkozó MSZ EN 50200 szabvány. Ez a szabvány azonban csak egy másik, a tűzálló kábeltartó-szerkezetekre vonatkozó szabvánnyal együtt, annak párjaként kapna értelmet. Az utóbbi szabvány megszületésének időpontja még nem ismert, az európai szabványalkotás sebességét tekintve 2-3 éven belül kiadása bizonyosan nem várható. Az európai szabványalkotás folyamata (pontosabban: szándéka) azonban „jegelte” a DIN 4102-12 szabvány módosításának, korszerűsítésének lehetőségét, ami nehezíti a cikkben is említett problémák kezelését.
A tapasztalatok összefoglalása
A cikkben említett „tapasztalatok” jelentős részben a kivitelezés problémáira koncentrálnak, mellőzve azt a tényt, hogy születnek átgondolt, igényesen kivitelezett rendszerek is. Ez természetesen annak a szándéknak a tükröződése, hogy hozzájáruljunk a szakszerűen kivitelezett munkák arányának növekedéséhez. Nehezíti ennek a célnak az elérését, hogy a tűzálló kábelrendszerek létesítésének kérdése – a tűzvédelem részeként – sok szakterületet érint, az építésztervezőtől az épületgépészeken át a kábeltartó-szerkezeteket a helyszínen összeszerelő szakemberekig.
Világosan kell látni, hogy a rosszul kivitelezett megoldások jelentős részben a különböző szakágak közötti elégtelen információcserének a következményei, amelyet ráadásul a gyártóknak – a tűzálló kábelrendszerekre vonatkozó információk elsődleges birtokosainak – a magatartása és a jogszabályok ellentmondásossága is ront. Illúzió lenne azt feltételezni, hogy ez a helyzet ugrásszerűen javítható, még ha mindenki ezen munkálkodna is. Mindeközben azonban nem szabad elfeledkezni arról, hogy a tűzálló kábelrendszerek tényleges működőképességét – ellentétben más létfontosságú tűzvédelmi vagy például érintésvédelmi intézkedésekével – nem lehet kipróbálni; a működőképesség csak a szakszerű kivitelezés alapján vélelmezhető. 1. fotó << Kábelspecifikus tűzálló bilincs helytelen alkalmazása. Ilyen szituációban okkal feltételezhető, hogy a kivitelező nem ismeri a „tűzálló elemek” összeszerelésének szabályait.
